A Jaguars egy 4 éves, 88 millió dolláros szerződést adott Nick Folesnak, mint a csapat új franchise irányítójának. Hogy az összeg kicsi vagy nagy, azon lehet vitatkozni, de nem ezzel van a baj – hanem azzal, hogy pont úgy megszívatta magát a csapat, mint tavaly Bortlesszel.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Foles szerződése éves átlagban 22 millió dollárt ér, ami a 11. legnagyobb irányítófizetés. Persze mondhatnánk, hogy egy top20-as játékosnak top10-es fizetést adni mekkora baromság, de nem lehet egy 2019-ben, 188 milliós cap mellett aláírt szerződést egy 2-3 évvel és 20-30 millióval kisebb capnél megkötött kontraktussal összehasonlítani. Ha Wilson, Newton, Rivers, Big Ben és Brady idén új szerződést kapna, akkor Foles máris csak a 16. legjobban kereső kezdő lenne. Amennyiben pedig az újonc szerződéssel játszó franchise irányítókat is nézzük (Goff, Wentz, esetleg Mariota), akkor a korábbi Super Bowl MVP pont ott lenne a rangsorban, ahová való: a 20. hely környékén.
A fizetés nagyságával tehát nincs különösebb probléma, egy top20-as irányító ennyit keres (az persze más kérdés, hogy érdemes-e megfizetni egy ilyen kaliberű játékost). A gond ott van, hogy a Jaguars végtelenül naiv módon azt hiszi, hogy Foles egy tuti üzlet, amiatt pedig kvázi all int mondott rá.
Egy átlagos játékos egy zseniális rendszerben
Folesnak eddig másfél jó szezonja volt karrierje során. Először még 2013-ban, amikor egy 27 TD/2 INT-s szezont hozott Chip Kelly rendszerében, majd tavaly és tavalyelőtt volt pár jó alapszakasz és PO-meccse, illetve egy elképesztő Super Bowlja. Természetesen kellett az Eagles győzelméhez ő is, de tavaly láthattuk, hogy Ryan Fitzpatrick is tud rövid ideig MVP-formában játszani, ahogy egy nagyon jó csapatban Blake Bortles vagy Case Keenum is képes AFC/NFC-döntőbe jutni. Ettől még egyikük sem lesz jó irányító.
Foles egy olyan csapatban volt sikeres, ahol nemhogy ligaelit, de minden téren legalább top 2-3-as támadófala volt, többnyire top futójáték és olyan skillpayerek voltak körülötte, mint Alshon Jeffery, Zach Ertz, DeSean Jackson vagy LeSean McCoy. Továbbá Chip Kelly és Doug Pederson is kifejezetten irányítóbarát rendszert hozott össze, ahol nem volt annyira nehéz lubickolni, amikor minden klappolt (amikor már porszem került a gépezetbe Kellynél, Foles is pont úgy megzuhant, mint mindenki más).
Jacksonville-ben sem jó támadófal, sem jó skillplayerek, sem jó támadóedző nincs. Magyarán a csapat leigazolt egy inkonzisztens, nem ideális körülmények között rendre megbukott lutri játékost úgy, hogy egy bőven átlag alatti offense-ben kellene boldogulnia. Ez Tom Bradynek vagy Aaron Rodgersnek is kihívás lenne, Foles pedig jó eséllyel úgy fog járni, mint Keenum.
Hogy gondolták?
Foles szerződésé 50,125 millió dollár garantáltat tartalmaz, amiből 45,125 millió az aláírás pillanatában teljesen garantálttá válik. Ez a következőképp néz ki az Over The Cap alapján:
A narancssárgával jelölt rész az garantált alapfizetés, míg a sárga a 25 millió dolláros aláírási bónusz négy évre leosztva. A 2021-es ligaév harmadik napján egy 5 millió dolláros roster bónusz garantálttá válik, vagyis legkorábban ez előtt lehet vállalható körülmények között kivágni az irányítót.
A szerződés minden évben tartalmaz per game-bónuszt, amit csak akkor kap meg, ha pályára lép (31 250 dollár meccsenként = 500 000), illetve további 250 ezret kereshet, ha ott lesz az edzőtáborokban és találkozókon. Továbbá 14 millió dollárt hozzá tehet a 88-hoz, ha magas szinten és sokat játszik (Pro Bowl, Super Bowl stb.). Ez teljesen szokványos felállás, nem emiatt borzalmas ez a szerződés, hanem mert
[quote]hosszú![/quote]
Egy lutri játékosnak senki nem ad 4 évre szerződést (majd Dee Ford esetében megmutatom később, hogy is csinálják ezt a profik), különösen nem úgy, hogy Foles a Jaguarson kívül a kutyának sem kellett. A QB pont olyan helyzetben volt, mint Le’Veon Bell, aki iránt csak egy komoly érdeklődő volt, és ez meg is látszott a szerződésén. A Jaguars ellenben úgy viselkedett, mintha az egész ligát túl kellett volna licitálnia.
Ha a Jax normálisan csinálja, akkor ad Folesnak egy két éves 44 millió dolláros szerződést, vagy – és ez lett volna a legjobb – egy évre ajánl neki 25 milliót. Az sem baj, ha az egész kontraktus teljes egészében garantált, de inkább egy 2 év, 44 millió, 25 millió dollár garantáltat tartalmazó szerződést lett volna az ideális. A 25 milliót akár egyben, aláírási bónuszként is oda lehetett volna adni, az idei alapfizetése pedig 1 millió környékén lehetett volna (13,5 millió dollár lett volna a cap hitje 2019-ben, és 30,5 millió 2020-ban, de ha beválik, akkor lehet hosszabbítani vele egy cap-barátabb szerződéssel, ha pedig nem, akkor 18 milliót spórolva el lehet küldeni).
A csapatnak lett volna egy-két éve megnézni, hogy tényleg lehet-e Folesra építeni, majd adhatnak neki utána egy új szerződést. Persze így hosszú távon drágább, de kit érdekel ez, ha megvan a franchise irányítója? Ha pedig mégsem Foles a megoldás, akkor a Jaguars 26 millióért tesztelte, és jöhetett volna a következő. Így viszont legalább két évig Foles garantáltan a Jax játékosa marad, bármilyen pocsékul játsszon is.
Összességében a Jaguars nem fog sokkal többet fizetni Folesnak a jelenlegi szerződésstruktúrával, viszont maga előtt görgeti majd a szart. Ha Foles nem válik be, márpedig erre komoly esély van, akkor csak 2021-ben lehet kivágni, akkor is úgy, hogy 12,5 millió dollárt benyelt a csapat. Ami persze nem vészes, de azért komoly összeg, arról nem is beszélve, hogy megint gúzsba kötötték a saját kezüket (Bortlesszel tavaly hosszabbítottak, így idén 16,5 millió dollárba kerül nekik úgy, hogy már nincs is a keretben). Ebből csak akkor tud jól kijönni a Jaguars, ha Foles legalább top10 közeli játékot fog majd hozni.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások