Connect with us

Magyar foci

A sikerhez idő kell, türelem és kitartás – interjú Kovács Istvánnal

Nehéz éveken van túl a Budapest Wolves, de okuk nem lehet a panaszra, hiszen újra sikerült felülniük Magyarország trónjára, miután a XIII. Hungarian Bowlon győzedelmeskedtek a Miskolc Steelers felett. Az idáig vezető út viszont nagyon rögös volt, nehezen állt össze minden tényező, hogy újra bajnokok lehessenek a legmagasabb szinten. Erről beszélgettünk kicsit a csapat vezetőedzőjével, Kovács Istvánnal.

Fantasztikus szezont futottatok 2018-ban, gratulálok a bajnoki címhez, de engedd meg, hogy először kicsit ugorjunk visszább a múltba és nézzük meg, milyen volt az az út, ami idáig vezetett. Mert bizony nem volt eljutni egyszerű oda, ahová tavaly sikerült elérnetek.

A tavalyi sikerünk és az egész folyamat, hogy mi eljuthassunk odáig, egy nagyon sokrétű történet, több dolog is közrejátszott abban, hogy hosszú évek után újra megnyertük a HFL-t. Az egyik nagyon fontos dolog egészen régre datálódik, ez pedig nem volt más, mint a Hurrikánok kiválása a Wolvesból. Minden csapat alapját az utánpótlás képzi, ez korábban sem volt másképp, és azzal, hogy a csapat nagyon fiatal és nagyon tehetséges magja új együttesnél folytatta a sportot, komoly mértékben vetette vissza a Wolves lendületét is. Gyakorlatilag kiesett egy „generáció” a csapatból, amit hosszú évek kemény munkája során tudtunk csak pótolni, rengeteg erőbefektetéssel, toborzással és plusz munkával. Hiába a múltban megszerzett hírnév, nagyon nehéz volt visszaépíteni a megfelelő minőségű játékosállományt, amivel komoly eredményeket lehet elérni.

 

Nagy törés volt a Hurricanes-kiszakadás, de remélem, jól gondolom, hogy Lee Hlavka távozása is azon dolgok közé tartozott, amik szintén nem segítették a csapat előre jutását, összetartását és fejlődését.

Pontosan, a Coach visszavonulása is egy olyan mértékű változás volt, amire egyszerűen nem lehetett felkészülni. Talán nem túlzás azt mondani, hogy Lee-nél nagyobb szakmai tudású ember még nem dolgozott itthon amerikai focis körökben, így hát nem volt egyszerű megörökölni a helyét. Mert túlzás nélkül állíthatom, hogy valószínűleg soha nem lesz akkora tudásom, hogy vezetőedzőként Hlavka szintjére érjek, de azt gondolom, hogy nem is ez volt az elvárás sem a játékosok, sem pedig a többi edző részéről. Ő elment, ezzel pedig egy új fejezet nyílt a csapat történetében, ami persze nem volt egy könnyű váltás, de a gárda erejét mutatja, hogy a legbelső mag sosem bomlott meg, ez pedig óriási érdem.

 

Ha jól gondolom, akkor ez a legbelső mag már a korai időktől kezdve ott volt a Wolvesban, nekik azért volt tapasztalatuk abban, hogyan kell a kezelni a nehezebb helyzeteket.

A 2004-es megalakulástól fogva voltak olyan emberek, akik játékosként, segítőként vagy éppen edzőként egy olyan belső kötelék tagjai, ami a mai nap így vagy úgy, de egyben van. És ez szakmailag is óriási dolgot jelent, hiszen ők a kezdetektől fogva fociztak, fejlődtek, tanultak, ami hatalmas segítség volt akkor, amikor új embereket akartunk beépíteni. Akik a kezdeti időkben jöttek hozzánk focizni, mind-mind kiváló sportolók voltak egyes sportágakban, de a focit csak tanulták, nem volt sok előképzettségük, de őket dicséri, hogy elég magas szintre sikerült jutniuk, nem hiába a bajnoki címek. Most pedig ők mentorálják azokat az új játékosokat, akik már amerikai focistaként váltak sportolóvá, minden erejüket csak ebbe a sportba fektetve. Nekik hatalmas segítség, hogy ilyen sokat tapasztalt és látott társaktól tanulhatnak.

fotó: wolves.hu

Kicsit térjünk rá a 2016-2017-es idényekre, ahol nem sok pozitív dolog történt a Wolvesszal. Mi történt ebben a két szezonban, mi volt a sikertelenség oka és miből tudtatok erőt meríteni?

Őszintén szólva, nem sok jót lehet kiemelni ezekből az évekből, de azt leszögezhetjük, hogy mind 2016-ban, mind pedig 2017-ben, a Wolves egyértelműen túlvállalta magát. Azt hittük, hogy megvan az emberanyagunk, a kellő felkészültségünk és tudásunk ahhoz, hogy több fronton is megálljuk a helyünket, de aztán ez idő közben kiderült, hogy nincs így. Lehetne azzal a közhellyel élni, hogy el kell érni a legmélyebb pontot, hogy aztán legyen honnan visszaindulni felfelé…nagyjából ez történt a csapattal is. A sok sikertelenség, elbukott mérkőzés nagyon sokat kivett a csapatból, ami természetesen a morálon, a játékosokon is meglátszott.

 

Gondolom, ez egyaránt jelentkezett a csapaton belüli feszültségekben és az edzések látogatottságán is.

Sokan azt gondolhatnák, hogy egy-egy elbukott meccs után alig jöttek le edzeni a srácok, de ez egyáltalán nem volt így. Az edzéseken megvolt a létszám, a tömeg; a hangulat volt inkább sokkal másabb. Előjöttek konfliktusok, nehezen kezelhető helyzetek, amikre nem találtuk meg elég gyorsan a megoldásokat. Ettől is volt olyan nagyon nehéz az elmúlt pár év. De igyekeztünk felülkerekedni a gondokon és kijavítani a problémákat, a jövőbe tekinteni.

És mi volt a megoldás, hogy sikerült kijönni a gödörből?

Egy nagyon komoly újrahangolás vette kezdetét a 2016-os szezon után, ami igaz volt a csapat által képviselt filozófiára, valamint a játékosállományra is. Persze nem állítom, hogy ez egy csettintésre ment, mert nagyon hosszú folyamat volt ez is, de a lényeg, hogy elindultunk egy irányba, amit úgy gondoltunk, hogy jó lesz. Ezt szem előtt tartva vágtunk neki a 2017-es idénynek, ami végül szintén kevés sikert hozott, de ezúttal is tanulságként fogtuk fel a velünk történt eseményeket. Voltak komoly sérültjeink, szerencsétlenül alakult mérkőzéseink, de a lényeg az volt, hogy megint csak túlvállaltuk magunkat a magyar és osztrák fronton való helytálással. Sem fizikailag, sem fejben nem voltunk elég erősek ehhez, ami szintén egy óriási tanulság volt, nem hiába maradt „csak” a HFL és a DIV2 a 2018-as szezonra.

 

Hogy érezted a tavalyi szezon előtt, Neked ez egy Do or Die helyzet volt? Mi volt a legfontosabb, amit szem előtt kellett tartanod, hogy sikeres lehessen a csapatod?

Belülről teljesen másképp éli meg a helyzeteket az ember, mintha kívülről tudná nézni. Nem éreztem, hogy Do or Die helyzet lenne, de tudtam, tudta az egész csapat, hogy bizonyítani kell. Éppen ezért, a 2018-as évad előtt újra át kellett gondolni, mit akarunk, újra csavarni kellett a csapaton. Ebben nagy szerepe volt az edzőknek, a régi és az újonnan igazolt játékosoknak is. Más összetételben, más mentalitással vágtunk neki a szezonnak, ami azt gondolom, hogy mások számára is kézzel fogható volt. Ezek a Farkasok harapni akartak, mindennél jobban akarták a sikert a felkészülés első percétől fogva. Persze amellett se menjünk el szó nélkül, hogy két olyan importot tudtunk hozni, akik tökéletesen megértették, miről van most szó, tökéletesen illeszkedtek a csapat kultúrájába.

 

A pályán mutatott játékukat tekintve, mennyire kellettek ők ahhoz, hogy bajnok lehessen a Wolves? Illetve mi az álláspontod az importokról?

Alapvetően olyan import játékosokat akartunk, akik a labda mindkét oldalán vagy éppen special teamben is megállják a helyüket. 2018-ben pedig Alvin és Darius pont ilyen játékosok voltak, nem hiába remekeltek minden csapategységben. Természetesen ez nagyon kellett ahhoz, hogy sikeresek lehessünk, üde színfoltjai voltak a bajnoki menetelésünknek. Ami pedig a sikerességüket illeti, Lewis a Koc Rams csapatánál folytatja, akik Európában is a legmagasabban jegyzett csapatok közé tartoznak, de Reels sem panaszkodhat a GFL2-es jövője miatt. A felfogásom/felfogásunk pedig az importokkal bevonásával kapcsolatban az, hogy a Farkasoknál csak és kizárólag olyan forrásból biztosíthatunk nekik sportolási feltételeket, amik nem a csapattársak hozzájárulásaiból fakadnak. Tehát nagyon fontos, hogy nekünk is vannak szponzoraink, akik előteremtik a lehetőséget, hogy új vizeken evezhessünk, importokat igazolhassunk, akik játékosként és stratégaként is egyaránt megállják a helyüket, fejlesztik a csapatot, a sportágat.

fotó: Lehmann Vision

Ha jól értem, akkor Te is fontosnak tartod, hogy importok szerepeljenek az itthoni ligákban. Mit gondolsz, lehet-e 2019-ben HFL-t nyerni import nélküli csapattal?

Természetesen fontos, hogy olyan játékosok dolgozzanak a hazai csapatoknál, akik olyan tudást hoznak, amit gyakorlatilag sose tapasztalna meg egy játékos, hacsak nem megy külföldre játszani vagy edzőtáborba.. Jelenleg fontosak és kellenek is az itthoni közegbe. Szerencsére lassan itthon is eljutunk arra a szintre, hogy import játékosok nélkül nem lehet sikereket elérni, de csak az importok sem elegek a jó eredményhez, kellenek a jó képességű és felkészültségű hazai játékosok is. Fontos, hogy olyan importot találjon az adott csapat, aki tudásában és szellemiségében is illeszkedik a csapat által képviselt értékekhez. Ez pedig hatalmas lökést adhat, amit ha úgy veszünk, olyan versenyelőny, melyre csak így lehet szert tenni. Ehhez persze vissza lehet kanyarodni a támogatók kérdéséhez is, akik nélkül nem lehetséges ennek a versenyelőnynek a megkaparintása. Ebből a szempontból szerencsésnek mondhatjuk magunkat.

 

Mik az elvárások HFL-szinten 2019-re vonatkozóan? Természetesnek gondolhatjuk, hogy a címvédés, de úgy gondolom, nem lesz egyszerű dolgotok.

Minden évben úgy megyünk fel a pályára, hogy bajnokok akarunk lenni, ez idén sem lesz máshogy, bármennyire is elcsépelt közhelynek hangzik ez. A dolgunk, ahogy évről évre, úgy most is egyre nehezebb lesz, még akkor is, ha nem nyolc, hanem csak hat csapat fog versengeni a HFL-ben. Azzal, hogy kevesebb magyar gárda maradt a kiemelt osztályban, a tehetségek a legjobb csapatokhoz vándoroltak, sűrűsödött a liga, ami nem csak a mi javunkat szolgálta. Arra számítok, hogy sokkal több kiélezett meccs lesz, szoros lesz a verseny, nehéz lesz elhozni egy-egy mérkőzésről a győzelmet. Szeretnénk idén is a legjobbak lenni, de látni kell, hogy a jövő afelé tendál, hogy egyre több és több támogatót kell bevonni, hogy hosszútávon is sikeresek lehessünk. Ebben pedig Fehérvár élen jár, és hiába a sok rosszmájú hozzászólás, vélemény, valahol ott rejlik a magyar foci jövője, ahol ők tartanak. Inkább kellene őket egy követendő példaként számon tartani, mint irigykedni rájuk, hogy „na, nekik semmi gondjuk, minden alájuk van tolva”.

Fotó: Kraus Gabriella

Örülök, hogy kicsit kitértél erre a témára, de ha már picit más vizekre eveztünk, beszélnél egy kicsit a Wolves HFL-en kívüli létéről, már ami a focit illeti?

Tavaly ugye a DIV2-ben indult a Wolves második csapata, ahol a csapat egy óriási fúzió volt a veterán és a fiatal játékosok között, ezt akarjuk idén egy stabilabb mederbe terelni. A DIV1-ben fog indulni a kettes csapat, koncentráltabb felkészüléssel, és reméljük, hogy sikereket fog tudni elérni, bár ebben a másodosztályban nem lesz egyszerű dolgunk, de megvan a  tudásunk, tapasztalatunk és tehetségünk, hogy megtréfáljunk jobbnak tűnő alakulatokat is. Juniorjaink is derekasan helyt álltak, bár nem jött össze az, amit Teacher (Miakich Gábor – a szerk.) célul tűzött ki maga elé, nem lett bajnok a csapat. A Cowbells megérdemelten legyőzött minket az elődöntőben, de a fiatal és átalakult csapatunk idén újra az első helyért fog harcba szállni ősszel. Kétségem sincs afelől, hogy ne lennének ott a legvégső harcban.

 

Nem túl ismert téma itthon, de van Wolves Ladies is, őket sem érdemes kihagyni a felsorolásból.

Természetesen, a lányaink is nagyon jó úton haladnak a fejlődésben. Mivel itthon nem nagy a versengés a női csapatok között, ezért az osztrák bajnokságban szerepelünk, ahol évről évre bizonyítjuk, hogy számolni kell velünk. 2018-ban a harmadik helyet sikerült megcsípnünk, óriási csatát vívtunk a bajnokság elődöntőjében a Danube Dragons női csapatával, de 6-8-ra alulmaradtunk, így nem juthattunk a fináléba. A cél pedig itt sem kevesebb a jövőre nézve, minthogy fejlődjünk, meccseket nyerjünk, építsünk egy kompetens közösséget, ami az osztrákok legjobb csapataival is felveszi a versenyt.

 

Lépjünk egy lépést hátrébb és nézzük meg a Wolvest, mint egy sportegyesület. Szakágakban nincs hiány, de mit is érdemes tudni a futballon kívüli tevékenységeitekről?

Alapvetően, a foci a fő fókuszpont, de emellett egyre több sportággal kezdünk el foglalkozni. Azt gondolom többen tudják, hogy van kézilabda csapatunk is, de a röplabdában is otthon vagyunk, valamint a cheerleading is magas szinten folyik nálunk. Ezekre mind-mind nagyon büszkén tekintünk, mert ha minden tagot egybe veszünk, akkor 300 fölötti létszámmal büszkélkedhetünk, ami egy amatőr egyesületet tekintve nagyon komoly eredmény. És sok-sok távlati tervünk van, ami tűnhet formabontónak is. Tehát a focin kívül is van élet, ezért mindenkit biztatunk, hogy látogasson el hozzánk és próbálja ki magát a sportágaink egyikében.

[quote]

Ne feledjétek, ha focira szomjaznátok, akkor már nem kell nélkülöznötök, hiszen a március 10-én 15 órától rendezik a Budapest Kupa alsóházi mérkőzését, ahol a Titans méri össze erejét az alaposan átalakult Eaglesszel. A felsőházi csúcsrangadót, a Wolves vs Cowbells meccset pedig jövő héten, 16-án játsszák le, szintén délután háromkor. Mindkét mérkőzésnek a Rozsnyay utcai Angyalföldi Sportközpont ad otthont, ahogy azt már a budapesti szurkolók megszokhatták.

[/quote]

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások