Connect with us

Magyar foci

HFL Power Rankings ’19 – Week 0 – I. rész

ITT VAN, KEZDŐDIK! És ha már mindjárt kickoff, akkor nem is indíthatjuk jobban az FK-s HFL szezont, mint a már megszokottá vált erősorrendet a Hungarian Football jóvoltából. Vigyázat, a sorrend egyesekben erős indulatokat válthat ki.

6. Győr Sharks

A győri a magyar bajnokság egyik legkülönlegesebb csapatának számít: a 13 eddigi kiírásból 12-szer harcolt a Hungarian Bowlért (mely egyedülálló); abban a 2 szezonban, amikor a Wolves nem indult, meg is nyerte azt, és 2011-ben, amikor nem indult a HFL, a CEI aranyával vigasztalódott, miközben még 2009-ből egy Challenge Cup ezüstérem is lóg a vitrinben. 2005 és 2009 között 14 győzelem és 6 vereség az alapszakaszban, ötből öt rájátszás-részvétel, 2 arany- és 1 ezüstérem a Sharks mérlege. 2012 és 2018 között 8 győzelem és 28 vereség a győri mérleg, egyetlen playoff-mérkőzés nélkül; ez az elmúlt 4 évben három 5. és egy 6. helyre volt elég. A HFL íratlan szabálya lett, hogy a Sharks ott van az alapszakaszban, nincs ott a rájátszásban.

Mindez 2019-ben szükségszerűen meg fog változni: a versenykiírásnak hála már a kezdőrúgás előtt eldőlt, hogy ha a csapat vissza nem lép, legrosszabb esetben is a wild card körben elindulhat. És ez pedig azért is nyit új távlatokat, többször is belefutott a Sharks abba, hogy az év elején nem nyúlt jól bele az amerikai játékosokba (vagy edzőkbe), és a szezon során kellett igazítani ezen. Tavaly például az első négy meccsen összesen 19 pontig jutott a csapat, aztán 3 meccsen felkerült még 49, és az év eleji szenvedés (lásd még az örökre emlékezetes 3-0 a Gorillaz ellen) helyett sokkal tisztességesebb és élvezhetőbb játékot produkáltak az év második felében, melyhez nem kellett más, mint a Horton-Poindexter párost beilleszteni a magyar magba.

Hogy mi ebből a tanulság? Jeremiah Aycock irányító illetve Coach Willingham kezében nagy felelősség van, és elsőre azért mi nem vagyunk meggyőződve arról, hogy Aycock akkora varázsló lenne, hogy a HFL szinten jómunkás, de különösebben nem kiemelkedő támadósort egyedül felkarolja. Elkapóként ebben elsősorban Matt McRae, illetve esetenként Andres Fernandez és az ifjoncok segíthetik, amennyiben Becs László esetleg nem lenne bevethető. Rajtuk kívül a védőfalba érkezett erősítés Billy Hatten személyében, akit a Crushers csapatában láthattunk bemutatkozni.

Hogy mi a rosszmájú tanulság? Ha ők nem jönnek be, a szezon még akkor is menthető, le lehet őket cserélni szezon közben anélkül, hogy a rájátszás-remények idejekorán eltűnjenek. Ha meg bejönnek, végre olyat látunk a győriektől, amire már régóta ki vannak éhezve nyugaton.

5. Kyiv Capitals

A kijevi csapat egyértelműen a legnagyobb kérdőjel, a legnagyobb sötét ló a bajnokságban, és talán az is kijelenthető, hogy igen bátor, aki azt ki meri jelenteni, hogy ismeri a pontos erejét. A csapat összesen egy esztendős, 2018-ban 3 kijevi csapat, a Bandits, a Bulldogs és a Rebels egyesüléséből jött létre. Tavaly az ukrán bajnokságban nem indultak, helyette a kelet-európai nemzetközi porondon, a Monte Clark Cup mérkőzésein bizonyíthattak, és bizonyítottak is: veretlenül nyerték meg a 4 mérkőzéses alapszakaszt (közte 45-0-ra verve a 0-4-gyel végző későbbi ukrán bajnok Kyiv Patriots csapatát), mindezt 161-20-as pontkülönbséggel. Az elődöntőben szoros, 38-34-es győzelmet arattak a Minsk Zubrs ellen, de a döntőben 44-24-re elvéreztek a Cowbells idei CEFL-kupa ellenfele, a Moscow Spartans ellenében.

Ismerős arcokból sem lesz hiány, bár attól nem kell félni, hogy az elmúlt évek összes ukrán játékosa szembe fog jönni, Pavlo Lesiv, Aleksandr Posunko, Kostya Mischenko, Anton Usenko vagy épp Sergii Budilov letették már a névjegyüket nálunk. És ugye az ukránok erejéről egy szolid adat: tavaly a HFL két legjobb tackle-gyárosa 41.5-41.5 szereléssel Ivan Oleksiuk és Serhii Ovcharenko lett, miközben a Steelers legjobbja ebben a kategóriában a 34 szerelésig jutó Yuriy Nahornyak (és akkor a 26-ig jutó, mára magyarrá lett Max Nedzelskyről ne is beszéljünk).

Mindehhez a védelembe leigazolták a Kentucky Wildcats (NCAA Div 1, SEC) csapatában 2016-ban végzett Tyren Quinnt, aki DB poszton riogatja a magyar csapatok támadóit (és emellett várhatóan WR-ként is pályára léphet), továbbá az NCAA Div 2-ből Isaiah Wheeler, aki linebackerként, vagy védőfalemberként lesz bevethető. Így ismeretlenül is lehet félnivalója a magyar csapatoknak az ukránok védelmétől!

A támadó oldalon már kevésbé félelmetes a Caps: a csapatot Maxim Cherepivskiy révén egy kifejezetten statikus, bár remek kezű és jól látó QB irányítja, aki szeret gyorsan szabadulni a labdától, így nagyon sok múlik azon, hogy az elkapók szabaddá tudják-e játszani majd magukat; offense oldalon mélyebb találgatásokba egyelőre nem bocsátkoznánk. Importjátékosról nincs hír, ha Quinnt nem számítjuk.

Idén a Caps a HFL mellett elindul az ukrán bajnokság, az ULAF élvonalában is, így 14 meccses terhelés vár rájuk, ráadásul 10 ezer km lesz csak a magyarországi túra, szóval hatalmas kérdés még velük kapcsolatban, hogy mennyire viseli ez meg őket, főleg majd a rájátszásban, amikorra már bőven elő tud jönni a fáradtság, viszont ahol egy meccsen elszállhat a bajnokság.

4. Budapest Cowbells

Fura szezont hagyott maga mögött a Cowbells: az alapszakaszban a Wolves elleni csúnya vereséget leszámítva veretlenül zártak, de hát egy botlás mindenkinek belefér, nem igaz? Nos, ebben az esetben nem biztos: egyből a harmadik helyig csúszott vissza Karim Trabelsi csapata, mehetett idegenbe Felsőzsolcára, ahol aztán véget is ért a bajnokság.

Persze nem lehet mondani, hogy a 6 nyert meccsen hasítottak volna. Egymás utáni második évben kellett szezon közben irányítót váltani, Takács Bence hatalmas szezont futott, mielőtt lesérült, Cseperkáló Péter visszavonult… A bajok csőstől jöttek, és az amúgy a lelkierő legnagyobb csapataként aposztrofált gárda talán épp fejben esett szét a nagy súly alatt.

Idén újra Váry lesz a QB, futó poszton tavaly ősszel Szlovákiában Roják megsérült, Takács Németországban próbál szerencsét, ergo nem zökkenőmentes a helyzet. Ám a receiver-sor még így is elképesztő, Vakarcs révén új futó van a láthatáron, és Troy Baker újraszabta a támadó playbookot, ami egyfelől azt is jelentheti, hogy szanaszét szedi a Cowbells minden ellenfelét. De azt is jelentheti, hogy az alapszakasz nagyrészt arról fog szólni, hogy az elméletből jó gyakorlat szülessen, és az alapszakaszt előszezonnak vegyék a tanulás oltárán feláldozva a sikereket. Idén ez is beleférhet, hisz a rájátszásról nem lehet lemaradni, de szánt szándékkal azért biztos nem ez az A-terv, legfeljebb egy remek B-opció. Illetve lelkileg is kérdés, hogy ha a támadók nem találják esetleg a formát, azt hogy tudják átvészelni.

Ha legalább erős közepes módon menni fog a támadóalakulat, a védelem aligha fog gátat szabni a sikereknek. A Cowbells hagyományosan kemény defenzív oldalon, ebben a tekintetben nem is várunk változást, ráadásul Bryce Wilson személyében a front 7-be érkezett külföldi erősítés, illetve Oláh Richárd révén magyar válogatott is, a secondarybe JaQuan Hankinson érkezett, illetve még jópár magyar játékos jött (mindkét oldalra) elsősorban az Eagles és a Heroes csapataiból.

A Cowbells egyelőre, jelen formájában még sötét ló, új edzők, új játékosok, új szisztéma bolondítja meg a kemény mag állandóságát, és ez a szezon végére biztos összeáll, sőt lehet, hogy a szezon elejére is, nekünk azonban az aktuális erőviszonyokat kellett felmérni, így a bizonytalanság okán nem fért fel a csapat a dobogóra. Első fordulóban a Kijev csapatát fogadják a kolomposok, és itt valószínűleg sokkal okosabbak leszünk majd az erőviszonyok tekintetében.

Folytatás holnap…

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások