Connect with us

Draft

Idén védjük le a passzt! – Buccaneers draftértékelő

Bruce Arians vezetőedző mellett az edzői stáb szinte teljes egésze kicserélődött. A védelem élére Todd Bowles került, és hiába ül a GM székben ugyanaz a Jason Licht már 2014 óta, ilyenkor a drafton kevésbé szoktak belátással lenni az előző mesterek embereire. Pontosan ez történt a Buccaneers esetében is, ahol a védelmi ráncfelvarrás volt a kulcs. Támadásban eddig sem lehetett egyébként panasz a martalócokra ha a nagy átlagot nézzük, így Ariansnek is megfelelt a hozott anyag. A DC-nek már kevésbé.

A 2019-es class:

1/5 Devin White, LB (LSU)
2/39 Sean Bunting, CB (Central Michigan)
3/94 Jamel Dean, CB (Auburn)
3/99 Mike Edwards, S (Kentucky)
4/107 Anthony Nelson, DE (Iowa)
5/145 Matt Gay, K (Utah)
6/208 Scott Miller, WR (Bowling Green)
7/215 Terry Beckner, DT (Missouri)

Szenzációmentes munka zajlott, nagy cserélgetés nélkül. Az osztály sikerességét természetesen Devin White beválása fogja leginkább meghatározni, de Buntingon is sok múlik majd, hiszen aránylag korán ment ki és sok olyan cornerback volt elérhető, aki a közmegegyezés szerint értékesebbnek látszott.

Egy off-ball linebackert a top5-ben nehéz félrescoutolni. White nem játszik a legfontosabb posztok egyikén, ha a játékra tett hatásokat nézzük, de MLB-ként mégiscsak neki kell majd összefogni ezt a korábban sokszor fejetlen defense-t. David és McCoy árnyékában nyilván nem rookie-ként fogják kapitánynak megtenni, de ha a karizmája adott lesz, akár ez is benne van a karrierívében. Látjuk minden évben, hogy egy playmaker linebacker az év újonca versenyben is erős kandidáns, White képességei pedig adottak, hogy megközelítse/másolja a tavalyi Leonard+Van der Esch duó szezonját.

A sebesség eddig is adott volt a linebacker sorban, csak a találati arányon kellett javítani. Kwon Alexander elment, White pedig az ő javított változata. Remélhetőleg kevesebb félremenő szerelés, jobb ösztönök, biztosabb coverage képesség. Nyilván a csoportellenfél Deion Jones mintájára szeretnék felépíteni az ő játékát is, vonaltól-vonalig, csak Jonesnak eleinte könnyebb volt kellemes meglepetést okozni 52. választottként, White-tól az a minimum elvárás top5-ös játékosként, hogy kezdettől hozza a kiemelkedőt. Mivel az atletikussága és a fizikuma adott, így leginkább fejben dől majd el, hogy ez jönni fog-e, de az esélyek jók.

A 2. napi defensive back-dömpingről egyből az jutott eszembe, hogy a sok fiatal közül így páran nem fognak kapni játékidőt. 2018-ban az 53., majd a 63. helyen draftolták MJ Stewartot és Carlton Davist. Értjük, hogy sosincs elég potens CB egy rosteren, és ha már kettő beválik, királyság lesz, de ha pusztán a draft hatékonyságát nézzük, akkor teljes siker biztosan nem lesz – ugyanakkor nem a draftot kell megnyerni, hanem a meccseket. Annyi biztos, hogy Vernon Hargreaves ötödik éves opcióját lehívták, így ő 2020-ig itt lesz és nagy eséllyel kezdeni is fog. Mivel két idény alatt 10 meccsen volt bevethető, így utánpótlás nem ártott egyúttal, és már Brent Grimest sem marasztalták.

A tavalyiak közül MJ Stewart az aktív rotáció tagjaként kezdte az idényt, de megsérült a lába és mire felgyógyult, nem tudta kiszorítani a nagy nevű Ryan Smith-t. Carlton Davis ellenben élt a lehetőséggel és rookie idénye háromnegyedében kezdő volt. Ha nem történik váratlan esemény a campben, akkor számolhatunk vele a depth chart tetején.

Ebbe a közegbe érkezik Bunting és Dean, ahol rutin nem sok van, de lehetőség a bizonyításra annál inkább. A liga egyik legreménytelenebb passzvédekező csapatát nem lehet kritizálni azért, mert betárazott defensive backekből.

Bunting a Central Michiganben tavaly 41.5-ös passer ratinget engedett, volt 2 pickje és 5 leütött labdája, összességében pedig már junior idényében ő volt a MAC konferencia év védője. Nem ez tette igazán értékessé, hanem, hogy a combine-on hatalmasat ment, a 40 yardos futás első 10-esén csak Metcalf volt nála gyorsabb, de a többi gyakorlat is megmutatta, hogy leatletizálni nem fogják az NFL-ben sem. Rá is igaz, ami White-ra; kiváló nyersanyagnak számít, aki kinőtte az előző csapata szintjét. Nagy ugrás lesz persze az NFL elkapók levédése, de ez a legtöbb újonc CB esetében így van. Abszolút érthető, hogy miért látják benne a potenciális NFL kezdőt, és ha már így beleszerettek, érthető miért választották ki a top40-ben. Nagy eséllyel ők sem kalkuláltak azzal, hogy akár Greedy Williams is elérhető lesz ott, így maradtak a megtervezett úton, de ha a Browns új szerzeménye befut egy erős karriert, akkor a zabos drukkerek biztosan megjegyzik majd évek múlva, hogy miért “a” Buntingot kellett választani…

Írhattam volna végülis azt, hogy csak egy cornert draftoltak, mert Jamel Dean inkább az atléta kategória. A combine-on megmutatta a 98%-os SPARQ eredményével, hogy a párharcokban nem fogják tudni zavarba hozni, egyedül az zökkenti ki néha, hogy ebben a sportban van egy labda is. A 94. helyen ugyanakkor már nyugodt szívvel lehet nyerészkedni, márpedig ha Deanből játékost faragnak, akkor az mindenkinél nagyobb találat lehet. Erre van a kisebb esély, eleinte biztosan csak a special teamben látjuk majd, aztán meglátjuk hogyan reagál a fejlesztési kísérletekre. Eddig sem volt rossz stáb körülötte – ne feledjük, Carlton Davis maga is az Auburn öregdiákja, Dean pedig az Ohio State érintésével került a tigrisekhez. Együtt lehet élni ezzel a választással az upside miatt, még akkor is, ha lehet, hogy 2 év múlva waivelik.

Mike Edwardsról nem sok szó esett a draft előtti felkészülés során. A Kentuckyban igazi tackle-gyárnak számított, nem sok defensive back esetében számolhatunk össze 100 szerelést egy idényben, Edwards viszont ilyen szinten vette ki a részét a játékból – gyaníthatjuk, hogy a LoS-hoz közel randalírozó safetyként, de ez nem teljesen fedi a valóságot. A sok akció ellenére Edwards mélyen és a slotban is tevékenykedett, a sokoldalúsága pedig akár fontos snapeket is érhet a számára. Nincs jól eleresztve safetykkel sem a Bucs, és eleve ha valaki egy rossz csapatrészben volt alapember, az kisebbíti érdemeit. Ma még Tampában sem biztosak benne, hogy hol lehetne leginkább kiaknázni Edwards erényeit, de a lényeg, hogy ő is egy lehetséges segítség coverage tekintetében, szóval nem lehet érte haragudni, főleg, hogy egy letrade nyomán kapott extra picket áldoztak csak rá.

A 4. kör elején azért még bőven található olyan tehetség, aki a legtöbb boardon többet is megért volna, így nagy figyelem hárult a 107. választásra, és nem is lőtt mellé a Bucs. Ha ránézünk Anthony Nelsonra, nem az jut eszünkbe, hogy egy leendő sack-artista érkezett meg a ligába, de rengeteg jó tulajdonsága van. Fiatal, értelmes, eredményes karrierje volt a BigTenben és a combine-on is meg tudta hazudtolni a hatalmas méretei miatti prekoncepciókat. Nyilván egy 2 méter feletti DE súlypontja eléggé magasan van, és így az NFL támadófalon nehéz lesz átmenni, de amit lelkesedéssel és tanulással hozzá lehet tenni a rotációhoz, az jönni fog tőle, sőt olykor be lehet küldeni középre, hátha onnan generál valami nyomást. Röviden ugyanazokat az elemeket látták meg Nelsonban, amiket Carl Nassibben is szerettek, csak amíg az egykori barnának már nincs hová fejlődni, addig Nelson kinőheti magát Nassib eggyel veszélyesebb változatává.

A draft érdemi része itt ért véget a Buccaneersnek, ezután még ellőttek pár flyert, amik közül a rúgóról muszáj szót ejteni. “A mormon Janikowski” is beszáll a versenybe az ezer éve bajos kicker posztért, ahol Cairo Santos és a német bajnokságból érkező Philip Anderson is reménykedik. Matt Gay erőset tud rúgni, magas a touchback százaléka, és az NFL kezdőpont még kedvez is neki és aránylag pontos volt Utah-ban 40 yardon túlról is, ahol egyébként sokszor rossz időben kellett lendíteni. Rúgóról lévén szó a beválási esély a legimpresszivebb rezumé esetében sem mehet 50% fölé, így ezen a ponton joggal esett vissza a martalóc drukkerek hangulata.

Scott Miller esetében egy indexkép elég hozzá, hogy behozzuk a beszélgetésbe a távozó slot receiver Adam Humphries-t, mégis lenyűgöző belegondolni, hogy az immár Titansben szereplő WR is 20-30 fonttal nehezebb, mint Miller. Nagyon gyors, nagyon produktív idényei voltak neki is a MAC-ben, de ha a WR depth végén lévő helyekre akar betörni, akkor az udfa-ként érkező Anthony Johnson is az útjában lesz, aki szintén MAC-fenoménnak számított.

A végén megtalált Beckner esetében arra hivatkoznak, hogy miközben a Mizzou jobb védői közé tartozott, sérülés és eltiltás is lenyomta az értékét, és hogy a 215. helyen már ő ajándék. 7. körből nehéz karriert csinálni, úgyhogy szinte mindegy.

A Buccaneers hozzáállása a drafthoz alapvetően jó volt, hiszen a passzvédekezést akarták megerősíteni és ez egy ponton biztosan sikerült White-tal, de a defensive backek sem elveszettek. A többi hiányposztjuk közül a passzsiettető megmaradt és ez a teljes holtszezon-kritikája, nem feltétlenül a drafté.

Azt jól tették, hogy futóra nem pazaroltak választást, a támadófalba ugyanakkor el lehetett volna viselni egy ifjú titánt, de mint arról volt már szó korábban, nem az offense tartotta távol a Tampát a playofftól.

A (védelmi) edzők jó helyzetbe hozták magukat, a tehetségszint egyértelműen nőtt, várjuk, hogy a befektetendő munka milyen gyorsan fog a pályán megmutatkozni. White esetében már az első héten elvárható némi hatás a játékra, de Bunting beépítése sem várhat sokáig.

Értékelés: B

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások