Connect with us

Playbook

Miért várható hatalmas javulás a Cardinalstól?

Az Arizona Cardinals hatalmas változásokon ment át az idei holtszezonban. Új, fiatal, out-of-the-box főedző érkezett, és új, szintén nem hagyományos irányítóval vágnak neki a szezonnak a kardinális pintyek. Én pedig relatíve sokat várok ettől a csapattól és úgy gondolom, hogy sokat fog fejlődni a tavalyi évhez képest a Cardinals, kiemelten támadóoldalon. Mutatom, miért! 

Mi volt tavaly?

Lássuk be, a tavalyi támadóteljesítménynél nem lesz nehéz jobbat produkálni. A Cardinals konkrétan mindenféle hatékonysági támadómutatóban a liga végén kullogott. A csapat támadófala az egyik, ha nem a legrosszabb volt 2018-ban. Futáshoz sem igazán tudtak blokkolni és Josh Rosen a dropbackek 40%-ában nyomás alatt volt, ami a második legrosszabb mutató volt a ligában. Emellett az elkapói sem tudtak elszakadni, az 59%-os várható passzpontossága a legrosszabb volt az NFL-ben.

A Mike McCoy irányította támadósorban semmi olyan nem volt, ami félelmet keltett volna az ellenfelekben, akik könyörtelenül blitzelték az újonc irányítót és értek oda a backfieldre folyamatosan futójátékok alkalmával is. McCoy alatt a futók 66%-ban a center mögött futottak, ami körülbelül duplája az NFL-átlagnak. Nem csoda, hogy David Johnson 1,8 yardot és 10%-os success rate-et produkált első kísérletek során.

Ez pedig oda vezetett, hogy második és hosszú helyzetbe került a Cardinals folyamatosan. Innen pedig nem tudott megmozdulni az offense. A passzkísérletek átlagban 2,3 yardot és 23%-os success rate-et produkáltak, miközben a ligaátlag ilyen helyzetekben 7,2 YPA és 45%-os success rate. Ez a sikertelenség pedig oda vezetett, hogy nagyon kiszámítható harmadik és hosszú szituációkban kellett élnie a támadósornak, ami magában hordozta a katasztrófát. McCoyt ki is rúgták szezon közben, de Byron Leftwich sem tudott sokkal többet kihozni a csapatból.

Azt is hozzá kell tenni, hogy Steve Wilks futás elleni védelme összeomlott. A 2017-es legjobb futás elleni védelemből a 29. legjobb lett az egység Wilks egyetlen éve alatt. Ha valaki vesztésre áll, akkor többet fognak ellene futni, és mivel nem sikerült az ellenfeleket megállítani, így ők lerövidítették a meccseket és az esetleges comebackeknek sem adtak lehetőséget. Főleg akkor nehéz ez, ha a liga legrosszabb támadósorának kellene ezt megoldania. A rossz offense és a gyenge run defense miatt a Cardinals nézett szembe a legtöbb futással 2018-ban, meccsenként 31,9-cel.

Jöhet az Air Raid

Az Air Raid rendszerről – és talán még inkább filozófiáról – írtunk már korábban, mindenképp ajánlom azt a cikkünket. Az utóbbi években egyre jobban elterjedtek ennek elemei az NFL-ben, gondoljunk csak Andy Reidre és Patrick Mahomesra. A Cardinals viszont ezt egy még magasabb szintre emelheti és teljes mértékben felvállalhatja.

A nevéből eredően az Air Raid leginkább a passzjátékra épít. Az irányítók szinte kizárólag shotgun formációból kapják a labdát, és akár 60-80%-ban is passzjátékok következhetnek. A csapat pedig próbálja széthúzni a pályát minél több elkapóval és legalább egy (de akár több) vertikális útvonallal, hogy a védelemnek a lehető legnagyobb területet kelljen fedeznie. Emellé pedig jön a no-huddle felfogás, hogy még nehezebb legyen a defense számára a reagálás.

[quote]Az Air Raid egy felfogás, egy filozófia, ami elsősorban a spread formációkra, a tempóra és az irányítók számára tiszta olvasásokra épül. [/quote]

Kingsbury up-tempo, agresszív Air Raid rendszere Hal Mumme-tól ered, aki a gimnazistáknál találta ezt ki először, hogy eltüntesse az erőbeli és sebességbeli hátrányokat. Mumme továbbállt az egyetemre, ahol Mike Leach lett a támadókoordinátora, ő pedig továbbvitte ezt az egészet a Texas Techre, ahol Kingsburyt edzette. Leach kicsit át is alakította, és a két backes formációkat 4 elkapósra cserélte, a támadófalemberek közti réseket növelte a pass protection érdekében, a wide receivereket pedig elsősorban egy four verticals koncepció (erről is írtunk már korábban) alapján játszatta azzal az utasítással, hogy találjanak üres területet, és ezzel biztosítsanak egy magas várható passzpontosságot az irányítónak.

Tehát az elkapók alapvetően vertikális pályán mozognak, azonban mindenkinek megvan az opciója, hogy a védők mozgása és helyezkedése alapján megálljon egy üres területen, visszaforduljon az irányító felé, és várja tőle a labdát. Épp ezért sokszor ezek a játékok középtávoli passzokban manifesztálódnak. Ezt nagyjából így kell elképzelni:

Ezt pedig Kingsbury is előszeretettel alkalmazza, és ő maga is elmondta már, hogy az elkapóinak majd nagy szabadsága lesz az útvonalakban, és elsősorban az üres területet kell majd keresniük a játékok közben.

[quote]A négy elkapó alapesetben Larry Fitzgerald, Christian Kirk, Hakeem Butler és Andy Isabella lehetnek. Hagyományosan a két nagyobb WR-t tenné ki Kingsbury a szélre (Fitz és Butler) és a két kisebbet a slotba (Kirk és Isabella), de meglátjuk, lehet, hogy Fitzgeraldot a kora és sebességének megkopása miatt inkább bent használja majd és a szélre teszi Isabellát. [/quote]

Nyilván nem csak four verticalsból fog állni az offense, csak ezt találtam a legérdekesebbnek, legkarakteresebbnek. A többi “alap” Air Raid játékból, mint például a Meshből vagy az X-Shallowból is sokat fogunk látni – ezekhez pedig ismét ajánlom az ezzel foglalkozó cikkünket.

És meg specifikusabban jöhet a Kingsbury-féle Air Raid

Ha Kingsbury érkezéséről Chip Kelly jut elsőre eszetekbe, nem feltétlen hibáztatlak titeket. Kelly viszont nem azért bukott meg az NFL-ben, mert az új ötletei ne működtek volna. Sőt, ezek részben megváltoztatták a ligát. Kelly azért bukott meg, mert nem tudott alkalmazkodni és változtatni. Úgy gondolta, hogy a játékai akkor is működni fognak, ha az ellenfél tudja, hogy mi következik. Kellynek nagyon rövid volt a playbookja, ezért gyorsan kiismerték, és az NFL már nem az egyetem, ahol ha tökéletesen végrehajtasz egy játékot, akkor nem is tudják megállítani. Nem kellett sok idő, hogy az NFL-ben kiismerjék Kellyt és már snap előtt tudják az ellenfelek, hogy mi fog következni. Így pedig könnyen megállították.

Kingsbury Air Raid rendszere azonban komplexebb ennél és komplexebb például Mike Leachénél is, ahol szintén felfedezhető a rövid playbook és a kiismerhetőség. Kingsbury azonban a Patriotsnál eltöltött idejének is köszönhetően tudja, hogy mennyire fontos a meccsről meccsre való felkészülés és változtatás, az ellenfélhez igazodás.

Alapesetben Kingsbury a tavasz és a nyár folyamán bevezeti és megtanítja játékosainak az alapkoncepciókat és alapjátékokat, mint a four verticalst, a mesht, a screeneket, satöbbi. A szezon közben pedig ellenféltől függő változtatásokat eszközöl, hogy minél jobban kihasználja az ellenfél gyengeségeit, sebezhető pontjait és minél kedvezőbb matchupokat alakítson ki.

A 10 personnel ereje

Ugyan az Air Raid elemeit megtaláljuk például több csapatnál, még egyik sem karolta fel teljesen. Tavaly 59%-ban passzoltak az NFL-ben, míg Kingsbury a Texas Techen egyes szezonokban 65%-ban is. Van viszont egy még nagyobb különbség, ez pedig a 10 personnel használata – amikor egy futó, 0 tight end és 4 elkapó van a pályán.

Tavaly az NFL-ben mindössze a playek 2%-ában használták a 10 personnelt, míg Kingsbury 60% körül használta a négyelkapós felállásokat. A Seahawks használta ezt a legtöbbet (7%), azonban Wilsonék 78%-ban futottak ebből a felállásból – ráadásul hatékonyabban, mint az elsődleges 11 personnel felállásukból. Mellettük a Lions és a Buccanners használta ezt a legtöbbet, ők ráadásul elsősorban passzjátékra, és jobb hatékonyságot, success rate-et és passzkísérletenkénti yardátlagot értek el, mint a megszokott 11 personnel felállásból.

És hogy ez miért fontos? Mert ha egy csapat nagyon elüt valamiben másoktól, és azt a dolgot nagyon magas szinten műveli, akkor azzal nagy előnyre tehet szert. A tavalyi négy konferenciadöntős csapat valamilyen módon egyedi volt. Rams borzasztóan jó volt 11 personnelben. A Pats a második legtöbbet használta a ligában a 21 personnelt, a Chiefs a negyedik legtöbbet a 21 personnelt, a Saints pedig a legkevesebbet az 11 personnelt. Emellett láttuk a Lamar Jackson-féle Ravenst, hogy mennyire nem tudott mit kezdeni velük senki a második Chargers elleni meccsig.

A siker titka egyrészt az egyediség. Az, hogy az ellenfelek nincsenek ehhez hétről-hétre hozzászokva. Másrészt pedig a nagy variációs lehetőség ugyanabból a felállásból, hiszen így sokkal nehezebb előre megmondani, hogy mit fog csinálni a támadósor a felállás alapján.

Ezért is lehet sikeres 2019-ben az Arizona Cardinals Kliff Kingsburyvel, főleg a szezon elején. A folyamatos 10 personnelre nem lesznek felkészülve a csapatok. Gondoljunk csak bele, a Seahawks, a Rams és a 49ers védelmei tavaly összesen 43 snapen voltak a pályán, ahol 10 personnelt láttak az ellenfelektől. Ez ugyebár kevesebb, mint egy play meccsenként.

Mi lesz a futójátékkal és a védelemmel?

Az Air Raid azt jelenti, hogy a futójáték el lesz hanyagolva? Részben igen, hiszen a ligaátlagnál nagyobb százalékban fog passzolni a Cardinals, ami egyébként jó dolog, hiszen minden analitikus elmondja, hogy passzolni hatékonyabb – akármilyen mutatót használunk, legyen az DVOA vagy EPA vagy akármi. A Cardinals pedig nagyrészt passzolni fog, de nyilván nem kizárólag.

Kingsbury minden bizonnyal akkor fogja futtatni a labdát, amikor az a támadósornak előnyös. Épp, ahogy Sean McVay is teszi a Ramsnél. A négy elkapós felállás arra is jó, hogy széthúzza a védelmet, kevesebb ember legyen a boxban, így adott esetben létszámbeli fölényben legyenek a támadófalemberek a védőkkel szemben. Ha így lesz, futni fog David Johnson. Ha pedig sokan lesznek a boxban, akkor nem fog megijedni a Cardinals, és akár 50-szer is passzolni fog a meccsen, hogy kihasználja a passzjáték és a nagyobb területek előnyeit. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy David Johnson simán kimehet a szélre és játszhat elkapót empty setben, újabb mismatchet kialakítva.

A védelem érdekes kérdés. Nem vagyok Vance Joseph legnagyobb rajongója, és nem is fog jól mutatni a Cardinalsnál eltöltött ideje az önéletrajzában. Ugyanis a hagyományos statisztikákat figyelembe véve minden bizonnyal rossz lesz a Cardinals védelme, sok yardot és pontot fog engedni. Azonban ezeket kontextusba kell majd helyezni, és inkább drive-onkénti vagy playenkénti hatékonyságot kell nézni náluk, hogy mérni tudjuk valódi teljesítményüket.

Ehhez pedig hozzá kell majd szoknia a védőknek is. Ha egy ilyen támadósorod van, akkor a védelem csak kiegészítő szerepet játszik. Az up tempo offense miatt a defense több labdabirtoklással, több playjel fog szembe nézni minden meccsen, mint eddig. Azonban őket nem kell egy lassú, gyenge támadósorral rendelkező csapat védelméhez hasonlítani engedett pontokban és engedett yardokban. Nem is lenne fair.

Milyen mérleg várható a Cardinalstól idén?

Vegasban 5,5 győzelemben húzták meg a határt, tehát 5-6 győzelemre lövik be a Cardinalst. Én megfogadtam az overt, szerintem ennél több W fog összejönni a csapatnak. Az arizonaiak sorsolása nem különösen könnyű (23. a vegasi oddsok alapján, 27. tavalyi csapathatékonyság alapján), ráadásul nagyon különleges is. A Cardinalsé támadóié ugyanis a legkönnyebb sorsolás (tavalyi hatékonyságot figyelembe véve), ellenben a Cardinals védőié a legnehezebb schedule a 2019-es szezonban. Ez leginkább azt jelenti, hogy nagyon sokpontos meccsek várhatók a csapattól.

A szezon első fele lesz könnyebb – a 10. hétig játszanak a Lions, Bengals, Giants, 49ers (2x) és a Buccaneers ellen is -, amire rátesz egy lapáttal, hogy ott teljesen újszerű lesz az offense az ellenfelek számára, így akár nagyobb meglepetésgyőzelmek is összejöhetnek a Panthers, a Seahawks vagy a Falcons ellen. Az év vége nehéz lesz (Rams 2x, Steelers, Browns, Seahawks), de szerintem egy 6-8 győzelmes szezon kinéz ennek a gárdának. Az pedig szinte biztos, hogy borzasztóan látványos offense-e lesz a Cardinalsnak, amit már alig várok – és még csak el sem hangzott a cikkben Kyler Murray neve, aki különleges dolgokra lesz képes ebben az offense-ben.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások