Connect with us

Összefoglaló

Hengerelt a Bucs, TD nélkül nyert a Saints, folytatódott a Minshew Mánia

A vasárnap esti rangadó igazi védőcsatát hozott, ellenben a Buccaneers-Rams összecsapással. Daniel Jones kicsit visszaszállt a földre, a Cardinals továbbra is szenved, a Minshew Mania viszont folytatódik. 

 

Dallas Cowboys @ New Orleans Saints 10-12

Ahogy tavaly, úgy idén is védőcsata volt az alapvetően inkább támadóiról ismert csapatok összecsapása. Januárban 23 pontot és 484 yardot tettek fel a felek a táblára, most 22 pontot és 523 yardot. A védelmek uralták a találkozót, ahogy ezekből a statisztikákból is látszik. Az egyetlen TD-t a Cowboys szerezte, de négy mezőnygóllal végül a Saints tudott diadalmaskodni – a Szentek egyébként 1998 óta nem nyertek TD nélkül, és 3-54 volt a mérlegük ilyen meccseken.

Nagy csalódás volt a Cowboys támadójátéka, amely idén először találkozott jó védelemmel. Ez azonban nem ok arra, hogy Kellen Moore támadókoordinátor teljesen felhagyja az eddig működő koncepcióit és ultrakonzervatívba kapcsoljon. Az első félidőben első kísérletekre 70%-ban futást hívott (miközben a passz sokkal sikeresebbnek bizonyult ezen a meccsen is), ráadásul otthon hagyta a play actionöket is. Az első három hétben a második legtöbb play action játékot hívta a Cowboys (a dropbackek 39%-a), ehhez képest most mindössze 20%-ban használta ezt az elemet Moore passzjátéknál.

A Saintsnél Kamara megállíthatatlan volt – 9 elhibázott szerelést erőszakolt ki a meccsen 17 futásból -, és Michael Thomas is kisegítette Bridgewatert több helyen (9 target, 9 elkapás). A dallasi védelem egyébként összességében nagyon jól teljesített, ötször sackelték Bridgewatert és nem engedték be a Saintset a célterületre. A Saints védelmét is meg kell dicsérni, a futást is jól fogták, és Marshon Lattimore is tehetségéhez méltóan játszott, és leradírozta Coopert a pályáról.

(katonadani)

Tampa Bay Buccaneers @ Los Angeles Rams 55-40

Szorosabb volt a meccs, mint a végeredmény mutatja, de végig a Buccaneers volt előnyben, az elején 21-0 is volt az állás, innen hozta szorosabbra a Rams. A végén pedig az a Ndamukong Suh hordta vissza TD-re a Shaq Barrett által kierőszakolt fumble-t, aki tavaly még a Ramsben játszott (és aki idén eddig borzasztóan teljesít).

Rengeteg offense volt ezen a meccsen, és a Buccaneers jött ki belőle jobban. Úgy nézett ki a támadósor, mint azt várhattuk a szezon elején – az 55 pont egyébként franchise rekord. Chris Godwin és Mike Evans is brillírozott, előbbi már félidőben 9 elkapásnál és 125 yardnál járt – ami félidei franchise rekord -, végül 172 yarddal fejezte be a meccset. Winston szokásával ellentétben alig hibázott, de persze egy interceptiont azért csak becsúszott. A védelem szétblitzelte Goffot, Shaq Barrett pedig tovább lohol az Év Védője díj felé: 9 sacknél tart, ami a legtöbb a liga történetében 4 meccs alatt, emellé van három kierőszakolt fumble-je és egy interceptionje is. Mindháromból egyet szerzett tegnap.

A Ramsnél már több volt a negatívum. A védelem valamilyen oknál fogva teljesen szétesett, közel sem volt az elmúlt három héten látott dominancia. Goff is elég borzasztó volt az 517 yard (karrier rekord) ellenére, bár persze nem egyszerű egy irányító élete, ha 68-szor lép hátra passzolni… Végig hátrányból kellett játszania a csapatnak és voltak Goffnak kiváló megoldásai, sok buta hibája is – négy turnoverrel fejezte be a meccset. A Rams pedig most először nem vezeti a csoportot, mióta Sean McVay a főedző.

Érdekesség még, hogy ez volt az első NFL-meccs, amelyiken mind a két csapat értékesített egy 58 yardos mezőnygólt.

(katonadani)

Jacksonville Jaguars @ Denver Broncos 26-24

Az első félidőben igazából sehol sem volt a Jaguars a meccsen, a Broncos magabiztosan zárta le az utakat Minshew és Fournette előtt, a defense végre szerzett sacket (összesen ötöt a meccsen) a Ramsey helyén játszó Herndont szétszedte Flacco (Sanders és Sutton is kiválóan játszott), és a vadlovak 11 pontos előnyre tudtak szert tenni – hosszabb ideig vezetett már a második negyed közepéig a Broncos, mint eddig az egész idényben összesen.

Aztán jött a második félidő és a Jaguars egy lélekölö drive-val indított: 16 play, 77 yard, a franchise percekben mért leghosszabb támadása 1998 óta. Ja, és TD lett a vége. A második félidő a Jagsről szólt, Fournette sokat és hosszan futott (218 yard összesen), az újonc Ry’quell Armstead is jól szállt be, és Minshew is beindult – az első félidőben nagyon semmilyen játékot mutatott. Összességében a pár benyelt sack ellenére jól érzi a zsebet maga körül és jól osztogatja a labdákat, a második félidőben kiválóan játszott. Ez a TD pedig zseniális volt.

A meccs vége pedig kísértetiesen hasonlított a Broncos Bears elleni találkozójára. Kiválóan végigvitte Flacco a csapatot hátrányban, átvette a vezetést a Suttonnek kiosztott második TD-passzal, azonban túl sok idő maradt a Jaguarsnak. Jött még egy roughing the passer büntetés is, hogy még inkább bevillaljon a denveriek fejében a két héttel ezelőtti meccs, a Jaguars pedig meglehetősen könnyedén jutott el a red zone-ba, ahonnan Josh Lambo nem hibázott, így nyert a Jaguars – a második félidő alapján megérdemelten.

(katonadani)

Washington Redskins @ New York Giants 3-24

Sok minden elképzelhető volt ezen a délutánon, de talán arra számítottak a legkevesebben, hogy valamelyik védelem képes lesz felnőni a feladathoz és komoly teljesítménnyel segít megnyerni a mérkőzést. Ennek ellenére a Giants védői végig elképesztően élesek voltak, már a meccs kezdetétől nyomás alá tudták helyezni az ellenfelet és az eddig gyengélkedő secondary is jól mozgott, így alig másfél negyed után Grudenék inkább leültették Keenumot (6/11, 37 yard, 0 TD, 1 INT), ám ez sem hozta meg a várt áttörést, sőt…

A mai NFL-ben gyakori jelenség, hogy a jobb, azonnali eredmények érdekében olyan játékosok, irányítók kerülnek a pályára, akik láthatóan még nem állnak készen erre a szintlépésre, Dwayne Haskins esetében szintén ezt érezhettük. Az 1/15-ön választott játékos ugyan lábon jóval agilisebb volt, néhány passza viszont ugyanolyan érthetetlen homály volt, a társai pedig nyilván nem javultak fel All-Pro szintre, ezzel bebiztosítva a borzasztó debütálást. Az első támadásából ugyan még összejött egy mezőnygól, utána viszont csak az ellenfélnek sikerült TD passzt kiosztani, majd Janoris Jenkins eddigi legjobb Giants mezben lejátszott meccsét koronázta meg két interceptionnel, így Haskins az alábbi lőlappal zárhatott:
9/17, 107 yard, 0 TD, 3 INT – nem egy álomszerű bemutatkozás…

A Daniel Jonest körülvevő óriási hype is kissé elcsendesedhet, hisz az első drive-ot ugyan még TD-vel fejezte be a második meccsén játszó újonc, utána viszont inkább a hibáival hívta fel magára a figyelmet. A nyomás ellen lábon ezúttal is jól dolgozott, ám kétszer is felesleges, rossz döntést hozott, ami interceptionhöz vezetett, ami a nem túl acélos ellenfél ellen ugyan belefért, de hosszabb távon ezeket mindenképp le kell vetkőznie – jó hír, hogy abszolút nem látszott rajta, hogy megtörte volna a hiba, végig magabiztos volt a mérkőzés alatt, Eliból leginkább már ez hiányzott. 

Ebben egyébként próbált segíteni az edzői stáb is, hisz Jones ezen a meccsen több INT-et dobott, mint sikeres passzt, ha 10+ yardot haladt a levegőben a labda, így elsősorban a rövid passzokra épült a gameplan, ez pedig kifizetődőnek bizonyult.

A Giants ezzel a győzelemmel egálba hozta magát, 2-2-es mérleggel, a soron következő Vikings, majd Patriots elleni meccsek azonban nem néznek ki túl biztatóan, Jonesnak kifejezetten elit védelemek ellen kellene extrát hoznia, hiba nélkül – ha azonban ez sikerül, a határ a csillagos ég. Az előzetes pletykák szerint ez a vereség akár a munkájába is kerülhetett Grudennek és nem valószínű, hogy a jövőheti Pats ellen fognak javítani, az ötödik heti Dolphins elleni roncsderbi viszont akár az 1/1-ről is dönthet, így jó kérdés, hogy oda milyen taktikával, milyen edzővel érkeznek, mert a Redskins 0-5-ös mérlegére szinte mérget vehetünk.

(g495sr)

Seattle Seahawks @ Arizona Cardinals 27-10

Hamar eldőlt az NFC West eheti divízió-meccse, a Seahawks gyorsan 10 pontos előnyre tett szert (a lenti akrobatikus Clowney visszahordott TD-vel), amit a Cardinals nem tudott ledolgozni, így még mindig nyeretlen.

A Kyler (K1) és Kingsbury (K2) által vezetett Air Raid rendszer még nem teljesen van kidolgozva, de amikor Murray-nek előre fel vannak építve a drive-jai, akkor sokkal pontosabb, mint a többi esetben. Az első negyedben 9/11-es mutatója volt, a másodikban 1/5. Viszont még mindig túl hamar kezd menekülni, utána pedig egy az egyben nem tudja megverni a védőjét, ezért tudják sokszor sackelni. A hazai támadósor egysíkúságára jellemző, hogy David Johnson 139 yardot szerzett, de ebből csak 40 volt futott.

A Seahawks támadósora pedig nem mutatott semmi extrát, csak amit kellett, és ott támadták a Cardinals védelmét, ahol a legsebezhetőbbek (futások, TE elleni védekezés). Chris Carson az első 3 héten 3,5 yardot átlagolt, a Cardinals ellen ez felment 4,7-re, és 145 scrimmage yarddal zárta a mérkőzést. Nem meglepő módon Will Dissly szerezte a legtöbb elkapást, hetet, a touchdownja pedig már a hatodik volt, amit a Cardinals védelme engedett a tight endeknek. Ki kell emelni a védő oldalon DJ Swearingert, aki ritka rossz formában van, nem elég, hogy rengeteg passzt engedett és pár missed tackle-je is volt, de az első félidő végén még az újonc csapattársa, Byron Murphy kezéből is kiütötte a labdát, amiből interception lehetett volna.

A Cardinals támadósorát nem segítette az sem, hogy Zane Gonzalez, aki eddig hibátlan volt, most kettőt is mellé rúgott, így felzárkózni sem sikerült a hazaiaknak. A mérkőzés végén két említésre méltó dolog történt még, az egyik, hogy Christian Kirk elég csúnya sérülést szenvedett, a másik pedig, hogy Larry Fitzgeraldnak meglett az 5. elkapása, ami karrierjének 1326. elkapása volt, ezzel megelőzte Tony Gonzalezt és fellépett az örökranglista 2. helyére.

(löfli)

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások