Connect with us

NCAA

Támadó- és védősémák az NCAA-ben

Mára az NFL-ben sem szitokszavak az olyan kifejezések, mint az “air raid” vagy az “RPO”, és ezek az újítások ahogy az lenni szokott, az alsóbb osztályokból gyűrűztek be a profi ligába. Már magyar tv-csatornán, a Galaxy 4-en is láthatjuk pár hete, a college football jó olvasztótégelye a régi és az új ötvözésének, a forradalmi ötletek magas szinten való kipróbálásának. Jelen cikkben az első osztály öt kiemelt konferenciáját jártam körbe (a független Notre Dame-mel kiegészítve), hogy az FBS krémje, a “Power 5” hatvanöt csapata alapból milyen támadó és védekező szisztémát használ. Persze ezek csak jelzők, már semmi sem csak fekete vagy csak fehér, így ahol lehet, némi extra magyarázattal is szolgálunk.

OFFENSE

Pro-style: Georgia, Georgia Tech, Illinois, Kansas State, Michigan State, Pittsburgh, Rutgers, Stanford, Texas A&M, Virginia Tech, Wisconsin

 

A “profi stílus” elnevezésnek önmagában nyilván már nincs sok értelme, inkább arra utal, hogy az adott programnál még fontos a fullback poszt, az offense gyakran alkalmaz pro set felállásokat, a QB a centertől közvetlenül veszi át a snapeket. Ezt a leghatékonyabb módon a Georgia és a Wisconsin műveli jelenleg, a Stanford már nem tudja úgy letolni az ellenfelek torkán a labdát, mint azt tette pár éve. A Georgia Tech triple optionről (!) váltott vissza egy jóval hagyományosabb szisztémára az idén, a Texas A&M-nél Jimbo Fischer a Johnny Manziel-féle őrületről vezényel le egy jóval fizikálisabb, komplexebb playbookra való átállást második idényében. Ha pedig a Vikings-féle futás, futás, futás a mi zsánerünk, ajánlom figyelembe a szintén lila színeket viselő Kansas State-et. A többiek számára a pro style inkább béklyó, mint ütőkártya.

 

Multiple: Alabama, Arizona State, Baylor, Boston College, Colorado, Duke, Florida, Iowa, Kansas, Louisville, LSU, Michigan, Ole Miss, Purdue, Tennessee, Utah, Vanderbilt, Virginia

 

A “multiple” a főedzők egyik kedvenc szava, mikor a támadójátékról kérdezik őket. Természetesen mindenki sokoldalú és kiszámíthatatlan szeretne lenni, de ez könnyen át tud fordulni teljes kilátástalanságba, mikor semmilyen identitása nincs a csapatnak. A közelmúltból az Urban Meyer előtti Ohio State talán a legjobb negatív példa, adva volt egy zseniális egyetemi irányító, Terrelle Pryor, mégse tudták az OSU háza táján eldönteni, hogy mihez kezdjenek vele, átszabják-e miatta a rendszert vagy őt törjék be. Az Alabamánál Nick Saban nem követte el ezt a hibát, az abszolút tradicionalista HC mikor belátta, hogy igazán sikeres csak mobilis irányítóval képes maradni, 2014-ben minden ellenérzését levetkőzve Lane Kiffin kinevezésével modernizálta támadósorát, ami újabb és újabb kénytelen-kelletlen támadókoodrinátor cserék dacára azóta is maximális fordulatszámon pörög. Hasonlóval próbálkozik Jim Harbaugh a Michigannél, ám az a projekt lehet nem kapja meg a kifejlődéshez szükséges időt, a szebb napokat átélt mestert lassan hű pártfogói is kikezdik.

 

Az LSU különösen érdekes eset, a Tigerst egy évtizede gúsba kötötte az ötlettelen pro-style támadójáték (OBJ-vel vagy Fournette-tel a keretben is), januárban leszerződtették a New Orleans Saints segédedzőjét, Joe Brady-t a passzokért felelős asszisztensnek, az általa hozott spread játékokkal meg egyenesen szárnyal az offense. A listából az Iowa és a Boston College kettőse járt még be körülbelül ilyen utat, a Tennessee meg a fekete bárány, lehetőségeikhez képest szánalmas az a produkció, amivel előrukkolnak. Jár azonban a kalaplengetés a neves támadóguru Jeff Brohmnak, a Purdue vezére az NFL-ben is biztosan megállná a helyét, ha az egyetemi HC pozíció nem fizetne jobban, mint a koordinátorkodás a profik között. Az Ole Miss újdonsült OC-ja, Rich Rodriguez anno a West Virginiánál a zone read innovátora volt, ám alkalmazkodva a Rebels meglévő állományához és újonc irányítójához, 2019-re hívásai sokkal letiszultabbak.

 

Spread: Arizona*, Arkansas, Auburn (spread power), California, Clemson, Florida State, Indiana, Iowa State, Kentucky*, Maryland, Miami, Minnesota*, Mississippi State*, Missouri, Nebraska*, NC State, Northwestern, Notre Dame, Ohio State*, Oregon, Oregon State, Penn State, South Carolina, Syracuse, TCU, Texas, Texas Tech, UCLA*, USC, Wake Forest, Washington

 

A mai futballban mondhatni a spread az alap, az NFL első fordulójában a snapek kétharmadát már shotgun formációból vették át az irányítók, az NCAA-ben ez a fajta térhódítás az ötvenes években elkezdődött. A Hawaii-féle run-and-shoot vagy a nevadai Pistol korábban kuriózumnak számított, azóta viszont egyszerűen beleolvadtak a változatosnál változatosabb spread sémákba (lásd Clemson). Csillaggal azokat jelöltem, ahol a read option kiemelten fontos alkotóelem, a Kentucky-nál papíron az ourlads.com alapján egyenesen a dolgok alfája és omegája. A USC-nél Clay Helton, hogy mentse a bőrét, a Trojansnél szentnek vélt pro style-t is kútba dobta, és egyelőre ez remek húzásnak bizonyult. Los Angeles másik felén ellenben a Chip-mágia a múlt ködébe vész, míg tanítványa, Ryan Day az Ohio State főedzői posztját is elnyerte kiváló támadóoldali munkájának hála, Kelly eddigi 3-11-es mérlege egészen nevetséges.

Air Raid: North Carolina, Oklahoma, Oklahoma State, Washington State, West Virginia

A spreadet is sokfelé lehetne osztani, de az air raid tényleg megérdemli a distinkciót. A shotgunból startoló 4 WR-es formáció a lelke a szisztémának, napjainkig szinte szitokszónak számított a profi liga berkeiben, ha egy QB ilyenben pallérozódott. Ám Hal Mumme és a Washington State HC Mike Leach agyszüleménye szép lassan mindenhova beférkőzik, Leach edzői fája egyre inkább terebélyesedik. Texas Tech-nél többek között irányítója volt Kliff Kingsbury, elkapóedzője meg a jelenlegi Oklahoma Sooners főedző Lincoln Riley, aki sorozatban két 1/1-es irányítót küldött az NFL-be.

DEFENSE

4-3: Arkansas, Clemson, Florida, Illinois, Indiana, Iowa, Kansas State, Kentucky, Michigan State, Minnesota, Missouri, NC State, Ohio State, Penn State, Pittsburgh, Purdue, South Carolina, Syracuse, Texas A&M, Utah

A spread elterjedésével egy időben mintha mindenki 3-4-re váltott volna, de a 4-3 is igazodott az új kihívásokhoz. Amennyiben egy csapat egyszerre a LoS-hoz tud küldeni három/négy-pontos helyzetben két romboló DE-t, mint a Clemson, a határ a csillagos ég. A Big Ten konferenciában kifejezetten népszerű a védelmi séma, nem véletlenül, az Iowa, a Michigan State, az Ohio State és a Penn State is ontja magából a briliáns falembereket.

 

4-3 multiple: Baylor, Boston College, Miami, Northwestern, Oregon, Oregon State, Rutgers, UCLA, Vanderbilt, Wake Forest, West Virginia

A védelmeknél talán még nehezebb meghúzni a határt, hogy mi is a bázis formáció, az elit védelem ismérve a felismerhetetlenség, a tényleges szándék leplezése. A Vanderbilt főedző Glen Mason nagy 3-4-es tudorként ismert (a 3-3-5-öt sem megvetve), ehhez képest a Georgia elleni szezonnyitón általános meglepetésre 4-3-as depth chartot hirdetett ki. A West Virginia védőkoordinátora, Vic Koenning büszkén nyilatkozta, hogy semmilyen taktikához nem ragaszkodik, abból főz, amit elé raknak. A Boston College-nál elég volt a tavaly második körben draftolt, sokoldalú Harold Landry, hogy a berögzült 4-3-ról egyetlen szempillantás alatt esetenként 3-4-re váltsanak, ám 2019-ben az emberanyag okán az előbbit erőltetik inkább.

 

3-4: Alabama, California, Colorado, Florida State, Georgia, Kansas, Louisville, LSU, Maryland, Michigan, Nebraska, North Carolina, Notre Dame, Stanford, Tennessee, Texas, USC, Virginia, Washington, Washington State, Wisconsin

 

A négy konstans LB a pályán vonzó opció lehet, viszont kevés programnak adatik meg, hogy védőfaluk közepén egy két rést lefedő nose guard operáljon. Mikor ez megvan, mint az Alabamánál vagy a Georgiánál, az elsődleges cél során a belső futásokat megfogva és a mélységi passzjátékot kizárva jelentősen képes a védelem a területet limitálni. Az ún. “Tite” front a következő nagy dolog az NCAA-ben, aminek az egyaránt wisconsini gyökerekkel bíró Dave Aranda (LSU DC) és Justin Wilcox (California HC) a propagátora.

 

3-3-5: Arizona State, Iowa State, Texas Tech

 

Az MWC-s San Diego State a 3-3-5, más néven “Fire Ant” [tűzhangya] prominens képviselője, azért nincsenek itt említve, mert a Mountain West nem Power 5 konferencia. Az ASU védőkoordinátora, Danny Gonzales az San Diego State-en ismerkedett meg vele és azonnal beleszeretett (az államban nem elsőként, az Arizona Wildcats híres, Tedy Bruschi fémjelezte “Desert Swarm” védelme is nagyjából ezt futtatta). A sebességet preferálod a méretek felett? Potenciális blitz mind a 11 játékosoddal? A 3-3-5 a megoldás, mint azt az Iowa State-nél is tapasztalták, tavaly hatalmasat fejlődtek a 2017-es statokhoz képest a magas oktánszámú Big XII-ben, és ugyanebben bízik a frissen kinevezett Matt Wells is a Texas Tech-nél.

 

 

4-2-5: Arizona, Auburn, Duke, Georgia Tech, Ole Miss, Mississippi State, Oklahoma, Oklahoma State, TCU, Virginia Tech

 

Mikor formabontó védelmekre gondolunk, Gary Patterson TCU-ja az elsők között kell, hogy az eszünkbe jusson. A Frogs vezetőedzője az erőfutások ellenszereként tervezte meg defense-ét, de a 4-2-5 flexibilitásának köszönhetően a spread áfium ellen való orvosságként is tökéletesen bevált. Eredendően az egyik LB safety cseréléséről szólt, ami a lehetőségek tárházát nyitotta meg, a lényeg, hogy az első hatos mindig hat különböző résért felelős. Az ötödik DB a nickel, a legtöbb szerepet a rendszeres pontzáporok színhelyén, a Big XII-ben kapják, jóllehet immár az se meglepő, hogy három SEC-s csapatot is felvéshetünk a sorba.

 

 

Remélük ez a rövid összegzés segítségül szolgál, hogy nagyobb érdeklődéssel kövessétek az NCAA lenyűgöző sokszínűségét, ha pedig igény van rá, egyes csapatokról részletesebben is írunk majd. Azt pedig ne feledjétek, ezen a hétvégén sem áll meg az egyetemi foci őrülete, számos parázs meccset tudtok ma is nézni, amik közül kettőt is élőben ad a Galaxy4:

#17 UCF Knights vs Stanford Cardinal – szeptember 14., 21:30 (magyar idő szerint)

Syracusce Orange vs #1 Clemson Tigers – szeptember 15., 01:30 (magyar idő szerint)

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások