Heti összefoglaló helyett ezúttal havi helyzetjelentés
Az ötödik forduló különösebb meglepetés nélkül telt (leszámítva persze, hogy a North Carolina csak egy sikeres kétpontosra volt a címvédő Clemson elleni egetrengető bravúrtól), így nyugodtan állíthatjuk most nagyobbra a fókuszunkat, röviden körbejárva, mi történt eddig az NCAA első osztályában és mi jöhet még. A cikk eleje a rangsorolt csapatokról, a második része a kiemelkedő egyéni teljesítményekről szól, vágjunk is bele!
1969 óta először fordult elő, hogy az AP poll, az újságírók szövetségének ranglistáján levő előszezoni top 6 csapat szeptember utolsó szombatja után is változatlan maradt.
SZUBJEKTÍV TOP10 (zárójelben a csoport és az AP-s helyezés):
1., Ohio State (Big Ten, #4): Mint az NFL power rankingeknek, ezen top-bármennyi sorrendeknek semmi jelentősége nincs a jó vitaalapon kívül, a rendkívül különböző menetrendek okán a statisztikák még a statisztikák is félrevezetőek, azon viszont nincs mit magyarázni, hogy a Buckeyes van egyedül a legjobb 10-ben total offense és total defense terén egyaránt. A georgiai transzfer qb, Justin Fields hihetetlenül illik Ryan Day rendszerébe, persze igazán tesztelve még ő sem volt.
2., Oklahoma (Big XII, #6): Lincoln Riley főedző mágiája nem hagy alább, elment Kyler Murray, jött helyette Alabamáról Jalen Hurts, a támadósor meg nemhogy visszaesett, tovább növelte a tempót, és Alex Grinch DC-vel végre a védelemből is egy életképes egység formálódik. Konferenciájuk kiegyenlített, így egyik fordulót sem vehetik könnyedén, főleg a Texas és az Oklahoma State törhet még borsot az orruk alá.
3., LSU (SEC, #5): A Texas idegenbeli legyőzésével övék az idény eddigi legnagyobb sikere, és az összefoglalókban is megénekeltük párszor, mennyire bejött a programnak a spread offense-re való átállás. Mindezt úgy, hogy alapvetően a D# a Tigers erőssége, a kettő kombinációja akár a Bamát is kiütheti a csoport trónjáról. Ahogy azonban azt mindegyik SEC-snél le lehet írni, ezen top10-ből legalább három vetélytársukkal találkoznak még, komoly menetelés vár rájuk az álmok mezejéig, a hőn áhított rájátszásig.
4., Auburn (SEC, #7): Újra a HC Gus Malzahn hívja a támadójátékokat Auburnben, és az újonc QB dacára ennek köszönhetően az alabamai Tigers visszatalált a helyes útra. Amenyiben szombaton idegenben a Floridát is megverik, ideiglenesen abszolút rászolgáltak a no. 1. pozícióra, tarsolyukban már az Oregon és a Texas A&M skalpjával.
5., Georgia (SEC, #3): a keleti divízió vékonyabb, mint a nyugati, és a Bulldogs az egyik nagy tesztjén már túl van a független Notre Dame elleni meccsel. Védelmük jobb, mint bármikor, holott az előző években sem akadt vele probléma, Jacksonville-ben csapnak majd össze a Floridával, novemberben látogatnak az Auburnhöz, 12-0-ás konfdöntőzés esetén akár a szoros vereség is elegendőnek bizonyulhat a playoffhoz.
6., Alabama (SEC, #1): A briliáns támadójátékra később kitérünk, de az AP-nél a Bama első helye egyszerűen Nick Sabannel indokolható. A college footballban az objektív szemléletre sajnálatos módon igen erősen rányomja a bélyegét két dolog, a “recency bias” és a “name recognition”, a Tide azért is listavezető, mert a PO-érában Sabanék mindig bekerültek a legjobb négybe, és ez szinte már elvárás tőlük. Jóllehet a sérülésektől tizedelt védelmük nem a megszokott szintet hozza, csak hát eddig szerencsés menetrendjüknek hála ezt senki nem tudta kiaknázni.
7., Wisconsin (Big Ten, #8): Amíg a futójáték működik, nem lesz ki megállítsa a Badgers-t. Ez gyakori wisconsini recept, ám egy komplett szezonon át, minden mérkőzésen nem szokott teljesülni. Vajon Jonathan Taylor van annyira speciális RB, hogy átlendítse a holpontokon alakulatát?
8., Clemson (ACC, #2): A Pac12-ben októberre nem maradt veretlen csapat, de őszintén szólva a teljes ACC is egy rakás csőd, óriási mákjuk, hogy egyetlen ékkőként a regnáló bajnok az ő tagjuk. Ellenben a Clemson a hatodik héthez érve is idény eleji formát hoz, az megint más kérdés, hogy Taylor Lawrence-éktől az alacsony fordulatszám is elegendő a veretlen mérleghez. A stíluspontok az AP szavazóknál még nem számítanak, nálam amit eddig tőlük láttam, maximum a nyolcadik helyre jó.
9., Penn State (Big Ten, #12): Sokan a PSU-val kapcsolatban is várakozó álláspontra helyezkednek, szépnek szép persze a 4-0 és a Maryland 59-0-ás lealázása, az elkapó KJ Hamler mellett a számos pro prospecttel bíró védelem egyelőre nem meggyőző, kell még egy igazán nagy győzelem. Lehetőség adódik majd, otthon fogadják a Michigant és vendégségbe mennek az Ohio State, Iowa, Michigan State trióhoz.
10., Florida (SEC, #10): Az 5-0-ás mutató a többség által legerősebbnek vélt konferenciában a top10-be repítette a Gators-t, ebből viszont kettő W másodosztályú csapatok ellen történt, és szenvedve múlták felül a nem épp világverő Miamit és Kentucky-t is. Ez az év még bármilyen irányba elindulhat, a hétvégén az Auburn ellen tisztább képet kapunk a floridaiak erejéről.
További veretlenek: a 130-ból összesen 18-an nem szenvedtek még vereséget, a fenti tízen kívül az ACC-ben csodák csodájára a Wake Forest makulátlan, ezzel 2008 óta először AP top25-ösök. Az AAC-ben a Memphis mellett az SMU nem talált még legyőzőre, az 1986-ban “halálbüntetéssel” sújtott Southern Methodist bő három évtized elteltével került fel újra a futballtérképre. A Big Tenben még az Iowa és a Minnesota, a Big XII-ben a Baylor neve mellett szerepel nulla vereség, ez vélhetően azért hamarosan megváltozik, bár az iowaiakban van spiritusz. A group of 5 kiemelt bowl-meghívójára jó sansszal pályázik az MWC-s Boise State, illetve az Appalachian State a Sun Beltből, a UCF ugye egyszer már kikapott, ebből a versenyből azért nem szálltak ki.
Legjobb QB: Jalen Hurts (Oklahoma) – pusztán a nyers számok alapján Anthony Gordont (Washington State) vagy Tua Tagovaiolát (Alabama) kellene itt feltüntetni, előbbi yardok (2146), utóbbi TD-k (23) terén viszi a prímet, választásom mégis a legtöbb yardot (443) futó irányítóra esett, akit főedzője olybá tűnik, passzolni is megtanít. Hurts legutóbb a Texas Tech ellen 278 yardot csinált 20 yardosnál hosszabb átadásból, ami mutatja, hogy nem szimpla “dink-and-dunk” a feladata
Legjobb futó: Chuba Hubbard (Oklahoma State) – van mikor nem muszáj továbbmenni a statoknál, Chuba öt meccsen futott 938 yardja és 10 TD-je lehengerlő, jelenleg 284 (!) yarddal előzi meg a második J.K. Dobbins-t
Legjobb elkapó(k): DeVonta Smith, Jerry Jeudy, Henry Ruggs III (Alabama) – minden tiszteletem Tuáé, hiszen nem lehet belekötni a játékába, de mikor a passzolt yardok közel KÉTHARMADA elkapás utáni megiramodásból jön össze, az azért zárójelbe teszi az ő teljesítményét. Smith 349 yardot, Jeudy 284-et, Ruggs 260-at jegyez csak a labda megkaparintását követően, utóbbi majdnem 22-es yardátlaggal büszkélkedhet
Legjobb OL: Iowa Hawkeyes – a leendő első körös OT-re, Tristan Wirfs-re az éves beharangozóban is felhívtam a figyelmet, és méltó bajtársa a guard Landan Paulsen és a center Tyler Lindenbaum is, tisztán tartva az irányító Nate Stanley mezét
Legjobb DT: Derrick Brown (Auburn)
Legjobb EDGE: Chase Young (Ohio State) – 8 sacknél jár a következő OSU top5-ös draftválasztás, és még csak most kezd játékba lendülni
Legjobb LB: Evan Weaver (California) – 78 szerelése hússzal több a sorban utána következőnél, mondhatni nincs olyan védőjáték, ahol ne kerülne a képbe
Legjobb DB: Jeff Okudah (Ohio State) – ahogy a DT-knél, a DB-knél sincs egyetlen kimagaslóan szuper produkció, ahhoz nagyobb mintavétel szükségeltetik
Legjobb special teamer: Demetric Felton, KR/PR (UCLA)
Végezetül tegyünk említést pár olyan programról, ahol már 2020-at várják:
- A Rutgers Scarlet Knights idén elsőként vált meg főedzőjétől, Chris Ash 2016 óta 8-32-es mutatóra volt képes, az Iowától és a Michigantól összesítve 82 pontot kaptak 0 szerzett ellenében. Esélyes, hogy Greg Schiano visszatér a Rutgers padjára
- A szebb napokat átélt Tennessee Volunteers mindig tud lejjebb és lejjebb süllyedni, és Jeremy Pruitt elődjéhez, Butch Jones-hoz hasonlóan szánalmas nyilatkozataival is égeti magát. Sőt legutóbb az is kiderült, hogy egy játékosát érintő rendőrségi letartóztatásba akart belenyúlni, napjai tényleg meg vannak számlálva
- Nem ennyire vészes a helyzet a USC-nél, ha kizárólag Clay Helton mérlegét vizsgáljuk, de a Trojans főedzője az AD kirúgását követően tipikus “béna kacsa”, nem maradt pártolója az egyetemen, két vereséggel mindössze a Pac12 koronája lebeghet előtte, mint cél, és ez kevésnek fog bizonyulni munkája megtartásához
- South Florida Bulls-nál Charlie Strong, a Virginia Tech Hokies-nél Justin Fuente kiváló debütáló idénye után mára elvesztette a kontrollt, hatalmas pálfordulás kellene hozzá, hogy egy-két héten belül ne az álláshirdetéseket böngésszék
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások