Az NFL közzétette a 2019-es szezon “legjobbjait” tartalmazó Pro Bowl listát és mint mindig, most is rengeteg furcsaság van benne: hihetetlen szezont produkáló játékosok maradtak ki, a helyükre pedig olyanok kerültek, akik jobb esetben is egy közepes szezont tudhatnak maguknak (hogy nem lehet elfelejteni végre Maurkice Pouncey-t?). Hiába, a név kötelez.
A teljes Pro Bowl-listát ide kattintva nézhetitek meg, a következőkben mi csak a kimaradókkal foglalkozunk, illetve azzal, kinek a helyén kellett volna bejutnia.
AFC/Offense
Quarterback: Ryan Tannehill, Tennessee Titans –> Deshaun Watson, Houston Texans
Ryan Tannehill csak nyolc meccsen kezdett idén, így alapvetően nem volt esélye Pro Bowlba kerülni, pedig az idei teljesítményével abszolút megérdemelné. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy jobb játékos, mint Watson, távolról sem. De az, hogy a Titans PO-esélyes, az gyakorlatilag neki köszönhető, és kezdőként pont annyi kiemelkedő meccse volt idén, mint Watsonnak hat meccsel többet játszva (6-6).
- Tannehill: 266 yard/meccs, 17 TD (2,125/meccs), 5 INT (0,625), 70,85 százalékos passzpontosság, 116,9-es passer rating
- Watson: 262 yard/meccs, 26 TD (1,85), 11 INT (0,78), 67,8 százalékos passzpontosság, 100,4-es passer rating
A nyers számok persze félrevezetők lehetnek, de Tannehill idén vitán felül konzisztensebb, megbízhatóbb és overall jobban teljesít. Mivel a Pro Bowl elvileg az adott év legjobbjait hivatott díjazni, ráadásul Drew Brees pont ugyanennyi snappel Pro Bowler lett, így a Titans irányítójának is itt lenne a helye.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Wide receiver:
- Courtland Sutton, Denver Broncos –> Keenan Allen, Los Angeles Chargers
- Austin Ekeler, Los Angeles Chargers –> Jarvis Landry, Cleveland Browns
Hihetetlen, mennyire ledominálja az NFC az AFC-t, ha jó elkapókról van szó. Hogy Allen és Landry milyen alapon került ide, azt elég nehéz megmondani. Jó, annyira nem, nekik van DeAndre Hopkins mellett a legtöbb yardjuk az AFC-ben, de azt valahogy a szavazók elfelejtették figyelembe venni, hogy Landryről hat, Allenről pedig hét INT-t szereztek a védőik, miközben ők csak 5-5 TD-t tettek fel az asztalra, mellé pedig 5-5 drop is befigyelt. Inkonzisztensek, nem nagyon megy az elszakadás, a sok yard pedig csak a töméntelen targetből jött össze.
A kimaradó Sutton sokkal konzisztensebben játszik, ráadásul semmivel sincsenek rosszabb számai, mint Landryéknek, még úgy sem, hogy 20-30-cal kevesebb labdát kapott a szezonban (20 százalék): gyengébb irányítókkal szerzett 1000+ yardot és hat TD-t (mindössze két INT-t szereztek róla és három dropja volt), pedig neki nincs Mike Williamse vagy Odell Beckhamje a túloldalon.
Austin Ekeler kimaradása is érthetetlen. Egyrészt beférhetett volna akár Ingram, akár Henry helyére futóposzton, másrészt ha már Khalil Mack egyszerre lehet All-Pro linebackerként és defensive endként, ha a Pro Bowl szavazáson a front7-be hat pass rusher és csak három LB kerülhet be, akkor igazán elfért volna akár elkapóként is a liga legjobb elkapó-futója. 78 elkapásból 892 yardja van, amiből 835(!!!) elkapás után született, és még nyolc TD-t is bedobott a közösbe. Az idei éve alapján ezerszer inkább ő slot elkapónak, mint Landry vagy Allen.
Tackle: Mitchell Schwartz, Kansas City Chiefs –> Trent Brown, Oakland Raiders
Trent Brownra minden bizonnyal még mindig pozitívan emlékeznek a Patriots szurkolók, más oka nem lehet, hogy bekerült. Félreértés ne essék, nem volt ő rossz, csak hát egy teljesen másik polc, mint amit Mitchell Schwartz képvisel. Egyrészt a Chiefs játékosa tud futáshoz blokkolni, másrészt pedig 621 passzblokkoló snap alatt engedett 18 nyomást, ami arányosítva toronymagasan a legjobb az egész ligában. Bántóan alulértékelik.
Center: Ben Jones, Tennessee Titans –> Maurkice Pouncey, Pittsburgh Steelers
A világ vicce, hogy Pouncey nemhogy Pro Bowler, de még kezdő is, miközben ott egy Rodney Hudson, vagy épp Ben Jones. Pouncey soha nem volt elit, legjobb esetben is erős közepes, idén egyenesen pocsék – sem passz, sem futásblokkolásban nem jó. Ő engedte a 10. legtöbb nyomást (19) a ligában, a PFF szerint a 30. legjobb center a legalább 500 snapen pályára lépők közül. Összehasonlításképp:
- a cseréjének beszavazott Hudson idén két nyomást engedett,
- a kimaradó Ben Jones nyolc nyomást engedett, és még futáshoz is remekül blokkol, ami egyébként egy center elsődleges feladata.
+1 Darren Waller, TE, Oakland Raiders
A Raiders semmiből jövő TE-je 1001 yardot és három TD-t szerzett, előbbi a második legtöbb Travis Kelce után a TE-k között. Nagy pech, hogy pont Mark Andrews és Kelce is ennyire jó szezont fut.
AFC/Defense
Defensive end: JJ Watt, Houston Texans –>Frank Clark, Kansas City Chiefs
Érthetetlen, hogy miért kell hat Edge a Pro Bowlba (DE+OLB, ugyanis utóbbiba csak pass rusherek lettek választva). Ez egyrészt igazságtalan a linebackerekkel szemben (belőlük csak három fér be a legjobbak közé), másrészt azt eredményezi, hogy már a közepes pass rusherek is Pro Bowlerek lesznek.
Frank Clark jelenléte a legérthetetlenebb, egyszerűen pocsékul játszik minden téren, legutóbb újoncként volt ennyire rossz. 39 nyomásgyakorlása a 39. legtöbb a ligában, futás ellen sem megy neki, van hat elrontott szerelése, mindezt ráadásul 622 snap alatt. JJ Wattnak idén csak 469 snap jutott, de így is 52 nyomásgyakorlást generált (18. legtöbb), és csak 10-zel van kevesebb tackle-je (34 vs. 24) és kettővel kevesebb sackje (6 vs. 2). Ha már mindenképp ide kell erőszakolni valakit, akkor ezerszer inkább Watt nyolc meccsel, mint Clark 12-vel – még így is összehasonlíthatatlanul több haszon van előbbiből.
Normális körülmények között egyébként Pro Bowler lett volna TJ Watt, Joey Bosa, Calais Campbell, viszont Von Miller, Clark és Judon (ő OLB-ként) annak rendje és módja szerint nem, illetve kaphatott volna +1 helyet a belső LB-sor.
Inside linebacker: Alexander Johnson, Denver Broncos –> Dont’a Hightower, New England Patriots
Hightower egy rettentő fura pick, Jamie Collins például sokkal jobban játszik nála, és ez csak a Patriotson belül. Az AFC-ben több kiváló szezont futó LB van, az ismertebb nevek közül említhetnénk Joe Schobertet vagy Devin Busht, illetve Alexander Johnsont. A Broncos játékosa nemcsak, hogy futás ellen talán a legjobb idén, de coverage-ben nem engedett TD-t (viszont volt egy INT-je), 15 nyomásgyakorlása a 12. legtöbb a posztján. Egy minden téren remek, komplett védő – ennél többet nem nagyon lehet tenni.
NFC/Offense
Quarterback: Kirk Cousins, Minnesota Vikings –> Aaron Rodgers, Green Bay Packers
Az NFC-ben szerencsére nem volt túl nagy kavarodás, itt sokkal inkább le vannak osztva a lapok, mint az AFC-ben. A támadóoldalon egyedül Aaron Rodgersbe lehet belekötni, akinél nemhogy a megtáltosodó Kirk Cousins, de talán még Dak Prescott is jobban játszik. Nem mintha amúgy rosszul játszana, de Cousins szempontjából igazságtalan, mert idén tényleg jó éve van, ha nem lenne a mez hátára odavarrva a név, akkor nem sokan választanák most Rodgerst a Vikings irányítója helyett (egyébként, csak hogy ne vádoljon senki elfogultsággal, a PFF szerint Cousins a 3., míg Rodgers a 9. legjobb QB idén).
NFC/Defense
Inside linebacker: Eric Kendricks, Minnesota Vikings –> Bobby Wagner, Seattle Seahawks
Wagner idén karrierje talán legrosszabb szezonját hozza: nem jönnek tőle a nagy játékok, futás ellen közepes, coverage-ben, ami az egyik legnagyobb erőssége volt mindig is, egyenesen borzalmas: 78 felé dobott labdából 68 elkapás és 767 (!!!) yard lett és két TD (egy INT mellett). Konkrétan Wagner engedi idén a legtöbb yardot coverage-ben a linebackerek közül, ami nyilvánvalóan óriási probléma. Ezzel szemben a kimaradt Eric Kendricks futás ellen ligaelit, coverage-ben pedig azt hozza, amit Wagnertől várnánk: 64 felé szálló labdából csak 36 lett elkapás, ami 56,3 százalék. Ő az egyetlen, aki 60 százalék alatt enged az egész ligában, Wagnernél pedig 346 yardot engedett a levegőben! Bármilyen fura is kimondani, de Kendricks jelenleg egy más polcot képvisel.
Cornerback:
- Darius Slay, Detroit Lions;
- Jalen Ramsey, Los Angeles Rams
Ez igazából egy amolyan +1-es szint, mert nem emelkedik ki két olyan corner az NFC-ben, akinek mindképp helye lenne lenne a Pro Bowlban, az viszont biztos, hogy sem Slaynek, sem Ramsey-nek nincs (helyettük Quinton Dunbar, Troy Hill, Byron Jones vagy Shaquill Griffin is jobban megérdemelné). Slay idén 80,9-es passer ratinget engedélyez, ami a 20. legtöbb a legalább a snapek felén lévő cornerek közül, a 14,4 yard/catch pedig karrierje második legrosszabb aránya. A két első körbe kerülő Ramsey pedig idén két TD-t engedett INT nélkül, a Ramsben sem tért vissza a korábbi formájához, a 107,7-es engedett passer rating pedig a 61. a ligában – korábbi negatív csúcsa 76,6-os volt.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások