2 776 yard – ennyit futott karrierje során minden idők egyik legjobb futója, az NFL All-Time Team tagja, Dutch Clark. És ez valahol sértő, Clarkot nem lehet így beskatulyázni. Olyan volt, mintha egybe gyúrtunk volna egy All-Pro irányítót, egy Hall of Famer futót, egy kiváló kickert, egy ügyes elkapót és egy jó edzőt – néha egyszerre volt mind az öt. Legenda a hőskorból.
Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a huszadik század elején teljesen más volt az NFL, mint most. Akkoriban messze nem voltak ennyire kötöttek a posztok, egy elit atléta rengeteg poszton feltűnt – és Clarknál nem nagyon volt jobb.
A Repülő Holland Coloradóban született 1906-ban, ott is járt egyetemre, ahol kosárlabdázott, baseballozott, atletizált és természetesen focizott. Legjobb évében 1 349 yardot futott és 103 pontot szerzett, ő lett az első játékos a Coloradóról, aki első csapatos All-American lett. Igazi vezér volt, a társai osztályelnökké és minden létező sport kapitányává választották, az állam legjobb sportolójának tartották – sporttól függetlenül.
Ennyire jó senki sem lehet
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Természetesen egy ekkora tehetség az NFL-csapatok figyelmét is felkeltette, Clarkért be is jelentkezett a Portsmouth Spartans. Ez némi problémát okozott, hisz Clark ekkor már az egyetem kosárlabdacsapatának edzője volt, de végül sikerült megegyezni a váltásról (ennek az volt a feltétele, hogy a szezon után visszatér Coloradóba).
Rengeteg történetet ismerünk arról, hogy az óriási tehetségnek kikiáltott fiatal játékos nem tud felnőni a feladathoz. Clark nem ilyen volt: 11-3-as mérleggel (2. legjobb) kezdett vele a csapat, az irányító-elkapó-futó-kicker 60 szerzett pontja a legtöbb volt a Spartansban (kilenc TD, hat extra), illetve All-Prónak választották QB-ként.
Ez utóbbi némi magyarázatra szorul. A 30-as évek futballjában nagyon ritkák voltak a pontgazdag meccsek, a legjobb csapatok 18-20 pontot átlagoltak. Az 1931-es szezonban Clark úgy szerzett 60 pontot, hogy az egész csapat összesen 175-öt, ráadásul csak 11 meccsen játszott, mert időközben visszahívták az egyetemre kosáredzőnek (ekkor egyébként neki volt a legtöbb pontja az NFL-ben). Ami pedig az irányítóságot illeti: Clark leginkább csak azért volt QB, mert ő hívta a játékokat, bár a korszak standardjaihoz képest így is bőven top irányítónak számított.
A második szezonja már nem volt ennyire jó csapatszinten, a Spartans csak 6-2-4-es mérlegre volt jó (igaz, ez is top 3-as volt). Egyénileg viszont hibátlan volt: 581 yardja a legtöbb volt a ligában, 55 pontja szintén (három-három futott és elkapott, illetve két passzolt TD-t jegyzett, valamint 10 extrát és három mezőnygólt értékesített). A szaksajtó korszakos zseninek tartotta, ismét All-Pro lett (QB-ként),
[quote]Erre bejelentette, hogy neki ennyi elég volt.[/quote]
A Spartanst természetesen arculcsapásként érte a hír. A franchise-ra ekkor amúgy is rájárt a rúd, hisz Portsmouth a maga 40 ezres lakosságával nem kecsegtetett fényes jövővel, így egy 6-5-ös szezon után a csapat el is költözött az 1,5 milliós lakosú Detroitba – és megszületett a Detroit Lions.
A valaha élt egyik legnagyszerűbb Lion
A váltás több szempontból is megérte a csapatnak, a legfontosabb azonban az volt, hogy így sikerült visszacsábítani Clarkot. A liga mindenesével a Lions 10-3-as szezont produkált, Clark pedig 1 146 yardot termelt (763 futott és 383 elkapott), 73 pontja pedig a második legtöbb volt. Azt már csak mellékesen jegyezzük meg, hogy első csapatos All-Pro lett irányítóként, ahogy egyébként karrierje első hat évében mindig.
Ránézel, és azt hiszed, őt a legkönnyebb szerelni a pályán. Az első alkalommal, amikor megláttam, azt hittem, kettétöröm, de amikor megpróbáltam és széttártam a karjaimat, csak a nagy semmit láttam
– mondta Bronko Nagurski, a Bears Hall of Fame-ere.
Clark egyszerűen megállíthatatlan volt, és ha már Nagurski szóba került, nem mehetünk el az 1935-ös Bears-Lions hálaadásnapi meccsről. A Detroit 13-0-ra nyert a jeles alkalomkor, Clark szerezte a csapata összes pontját: előbb kiosztott egy TD-passzt, majd egy lateral passzal nyargalt 21 yardot a célterületig, illetve volt egy jó rúgása is. Ennél talán már csak az NFL-döntőn játszott jobban, többek között szerzett egy 42 yardos TD-t a Giants elleni 26-7-re megnyert mérkőzésen.
[quote]Ez volt a Lions első bajnoki címe. [/quote]
Clarkot a szezon után csak olyan jelzőkkel illették, mint a valaha volt legnagyszerűbb futó, a legveszélyesebb támadófegyver vagy a legzseniálisabb futball stratéga. Nehéz eldönteni, hogy melyik illik rá jobban.
Ő az egyik legintelligensebb ember, aki valaha futballozott. Tökéletesen átlátja a játékot, nagyon ritkán követ el hibát. De a legjobb tulajdonsága az, ahogy megnyeri magának a társai bizalmát. Bíznak benne a legkisebb kétely nélkül, soha nem kérdőjelezik meg, tévedhetetlennek gondolják. És a bizalmuk nem is kerülhetett volna jobb helyre. Soha nem hallottam, hogy Dutch bárkit is kritizált volna. Ha bármikor is balul sült el valami, mindent magára vállalt, lényegtelen, hogy ki volt valójában a felelős
– mondta Potsy Clark, a csapat edzője.
Egy újabb szerepkör
A bajnoki szezon után Clark ismét előhozakodott a visszavonulás gondolatával. Az NFL nem volt egy nagy biznisz, ő pedig úgy érezte, megkopott. Tévedett: karrierje során harmadszor vezette a ligát szerzett pontokban, 1 095 total yardja a második legtöbb volt, 53,5 százalékos pontossággal passzolt, amikor a ligaátlag 36,5 volt, míg a The United Press MVP-nek választotta. Csapatszinten viszont nem jöttek a sikerek, Clark meg csak kitartott amellett, hogy jó lenne visszavenni a tempóból.
[quote]Ezt úgy gondolta elérni, hogy az 1937-es szezonban már nem csak ő volt a csapat irányítója, rúgója, elkapója, futója, és csapatkapitánya, de még a főedzői posztot is elvállalta (arról pedig már csak tényleg zárójelben, hogy még a védelemben is játszott néha).[/quote]
Ez már tényleg sok volt: egyénileg talán ez volt a leggyengébb éve, a 7-4-es szezon pedig nem volt elég a rájátszásra. Ő is érezte, hogy ez így nem lesz jó, megöregedett. 1938-ban még ugyan volt pár passza és futása, de már nem volt szerves része a Lions támadósorának, az újabb 7-4-es szezon után pedig végleg visszavonult: 75 meccsen lépett pályára, 2 772 yardot futott, 1 507 yardot passzolt, 341 yardot kapott el, 42 TD-t szerzett, 72 extrát és 15 mezőnygólt értékesített. 369 szerzett posztja NFL-rekord volt, amikor visszavonult.
Az edzősködéssel ugyanakkor nem hagyott fel, aláírt a Cleveland Ramshez, ahol szándékában állt néha pályára lépni a saját irányítása alatt, de az NFL nem engedte neki, mondván játékosként még a Lionsé. Így jobb híján csak edzette a Ramst, de ez távolról sem volt olyan sikeres, mint a Detroiti korszaka – amely viszont aligha lehetett volna fényesebb.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások