Connect with us

Összefoglaló

Lamar Jackson eldöntötte az MVP-kérdést, a Jetsnek csak a tisztes helytállás jutott

A vártnál érdekesebb lett a New York Jets Baltimore-i vendégjátéka. Egy pillanatig nem volt kérdés, hogy melyik csapat fog győzni, de Adam Gase-éknek legalább momentumaik voltak, egy kicsit jobb Sam Darnolddal akár még szoros is lehetett volna.

 

 

A Jets egy laza 3&outtal kezdte a találkozót, utána viszont a Ravens nem nagyon tudott mit kezdeni az ellenfél támadósorával. Működött a futójáték, Darnold a nagy nyomás ellenére kifejezetten jól passzolt, de a 198 szerzett yardból mindössze hét pontot tudott szerezni a Jets. Volt

 

  • egy kihagyott 49 yardos mezőnygól,
  • egy pazar 78 yardos TD-drive,
  • egy 67 yardos akció, ami turnover on downsszal a Ravens 7 yardosán ért véget,
  • illetve egy csúnya interception a Ravens 34 yardosáról indulva.

 

Ha a Jets csak három mezőnygólt szerez a lehetőségeiből, már akkor simán lőtávolban lett volna, de legalább 13 pontot hagyott a pályán a borzasztó kivitelezések miatt. És ez a különbség a jó és a rossz csapatok között: a Ravens négy akcióból 21 pontot gyűjtött, a Jets ötből hetet.

 

A vicces az egészben, hogy még ennek ellenére is partiban lehetett volna a New York, a harmadik negyedben egymás után két Ravens akciót is megfogott a csapat védelme, de a támadósor mindezt egy punttal és egy fumble-lel tudta csak honorálni, ami a Baltimore ellen idén még véletlenül sem fér bele.

 

Ezzel egyébként el is jutottunk a Jets támadósor legnagyobb problémájához – nincs tehetség. A gameplan nem volt borzasztó (bár megkérdezhetné valaki Gase-től, hogy miért gondolta, hogy Le’Veon Bell felé nem szabad kettőnél többször passzolni), de többször a legegyszerűbb dolgokat sem sikerült kivitelezni. Darnold nem volt rossz, hiába a 218 yard, két TD és a két turnover, de mivel szinte végig nyomás alatt volt a támadófalnak hála, skill playerei pedig nincsenek, ez így ez nem is csoda.

 

A fal cserébe futáshoz sem tudott blokkolni, Bell szinte csak saját klasszisból hozott össze 21 futásból 87 yardot, majd a nagy hátrány miatt ki is került a pikszisből. TE-játék nincs, a csapat legjobb elkapója (Jamison Crowder, aki a TD-je előtt egy bántóan nagyot droppolt) inkább csak slotnak vagy WR3-nak jó  – gyakorlatilag bármelyik posztra rá lehetne bökni a támadóoldalon és ott egy óriási lyukat találunk.

 

 

A csapat védelme papíron nem ennyire tehetségmentes (mondjuk hiányzott Jamal Adams, CJ Mosley és Avery Williamson is az alap kezdőből), a futás elleni védelem például idén egyenesen elit, de ebből is csak felvillanásokat láttunk, konstansan semmi nem működött. A D nem tudott mit kezdeni a Lamar Jackson-jelenséggel – a fiatal MVP-várományos 86 yardot futott és megdöntötte Michael Vick rekordját, a többiek pedig még 132 yardot dobtak be a közösbe (ezzel egyébként a Ravens ismét többet futott, mint passzolt: 218 vs. 212).

 

LJ ráadásul a hulladék secondaryt sem kímélte. Hiába passzolt csak 212 yardot, a minőségre ment mennyiség helyett, ugyanis öt TD-t is kiosztott. Mindezt úgy, hogy Mark Andrewst leszámítva a Ravens elkapósora sem olyan félelmetes: a héten Seth Roberts (!!!) volt a sztár három elkapással, 66 yarddal és egy TD-vel, rajta és a már említett Adrewson kívül pedig csak Marquise Brownnak volt egynél több elkapása (ketten együtt 8 elkapásból 97 yardot és 1-1 TD-t szereztek).

 

 

A Ravens védelmének már nem volt ilyen jó napja, a Jets 310 yardot szerzett és 42 százalékos hatékonysággal abszolválta a harmadik kísérleteit, a folyamatos nyomás ellenére csak egyszer sikerült sackelni Darnoldot, illetve Bellt is inkább az LJ-vezette offense, mint a futás elleni védelem vette ki a játékból. A PO-ban ennél majd azért több kell, bár ilyen támadósor mellett nem meglepő, hogy lazábban nyomja a D.

 

New York Jets@Baltimore Ravens 21-42

 

 

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások