Az Év Főedzője cím – az én olvasatomban mindenképp – annak jár elsősorban, aki az (év eleji) elvárásokhoz képest sokkal jobb mérlegre vezette csapatát. Persze figyelmbe lehet venni különböző nehezítő tényezőket még, amik ellenére is kiváló teljesítményt és eredményeket produkált az adott gárda, de ha egy mondatban kellene megfogalmaznom a díj lényegét, akkor így tenném.
Nézzük hát, kik vihetik haza ezt az elismerést idén.
John Harbaugh
A Ravenst mindössze ketten vártuk rájátszásba a szerkesztők közül, ehhez képest a liga legjobb csapatát láthattuk Baltimore-ban. Franchise rekordot jelentő 14 győzelmet hozott össze Harbaugh legénysége, ráadásul zsinórban 12 sikeres találkozóval zárta az alapszakaszt, amivel bebiztosította az AFC első kiemelését és a liga legjobb mérlegét.
Harbaugh-t – akit majdnem kirúgtak két évvel ezelőtt – nagy dicséret illeti, amiért kirúgta barátját, Marty Mornhinweget és kinevezte támadókoordinátornak Greg Romant, ezzel elkötelezte magát egy mindenkiétől különböző támadófelfogás mellett, ami Lamar Jackson erősségeire épít. Senkinek sem kell bemutatni, mennyire bejött ez a lépés. Lamar MVP lett, a Ravens pedig első kiemelt. Illetve azt is tegyük hozzá, hogy a védelem is óriási változásokon ment át a tavalyi évhez képest, kulcsfigurák távoztak a front7-ből, mégis nagyon jó egységet sikerült összerakni.
Harbaugh egyik legnagyobb pozitívuma a negyedik kísérleteken mutatott, valószínűségekre alapozó döntései, amivel rengeteg plusz pontot tudott szerezni a csapatának, mindenkinél többet az egész ligában.
Kyle Shanahan
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A 49erst mindössze egy szerkesztő jósolta rájátszásba a szezon előtt, ehhez képest megszerezte az NFC első kiemelését 13-3-as mérleggel. Azután, hogy tavaly 4-12-vel zárt a gárda, ez óriási előrelépés, ráadásul a három vereség is összesen 13 ponttal történt. És akkor még nem említettük a millió sérültet. Shanahan óriási playcalling zseni, emellett pedig nagyon jó vezér is a játékosai elmondása szerint, akik tűzbe mennének érte. Óriási szerepe van neki is abban, hogy a 49ers jövő héten Miamiban lép majd pályára.
Sean McDermott
A Billst is mindössze egy szerkesztő várta rájátszásba, McDermott pedig úgy vezette ötödik kiemelésre ezt a gárdát, hogy nincs tele szupersztárokkal, bőven túlteljesítve az elvárásokat. Kiváló védelmet rakott össze, amely a második legkevesebb pontot és harmadik legkevesebb yardot engedte a ligában. Igazán jó csapatot nem sikerült viszont legyőznie, ez minden bizonnyal csökkenti esélyeit.
Sean Payton
A Saintset szinte mindenki rájátszásba várta, így alapvetően nem lenne meglepő a 13-3-as mérleg, igazából elvárható volt. De Brees nélkül, Bridgewaterrel a volánnál sikerült összehozni egy 5-0-s mutatót, ami igazán megsüvegelendő, elsősorban ezért lehet Payton a jelöltek közt, no persze amellett, hogy idén is kiváló edzői teljesítményt rakott le az asztalra. Azt is tegyük hozzá, hogy mindössze hét játékosa tudott mind a 16 meccsen kezdőként pályára lépni, tehát komolyan sújtották a csapatot a sérülések.
Mike Tomlin
Tomlin azért lehet, vagy lehetett a jelöltek közt sokáig, mert úgy tartotta versenyben a Steelerst, hogy Mason Rudolph és Devlin Hodges voltak az irányítói igazából egész évben… Persze a könnyű sorsolás segített, de nyolc győzelem ilyen támadósorral mégiscsak nyolc győzelem. Aztán év végén kikaptak a Jetstől és az RG3 vezette Ravenstől, így minden valós/vélt esélye elveszett a címre.
Brian Flores
Az, hogy egy ilyen pocsék kerettel, ilyen első hét fordulós teljesítmény után 5 győzelmet is össze tudott hozni ez a Dolphins, az egész egyszerűen hihetetlen. Brian Floresnek pedig nyilvánvalóan óriási köze volt ehhez a pálforduláshoz, rendkívül jól tudta motiválni csapatát, játékosai láthatóan hisznek benne, ez pedig óriási fegyvertény ennyire rossz és reménytelen szezonkezdet után. Negatív mérleggel persze ezt a díjat nem igazán lehet megnyerni, de szerintem lenyűgöző, hogy ennyit ki tudott hozni az idei Dolphinsból Flores.
Matt LaFleur
LaFleurt talán inkább csak ilyen plusz egyként hoznám, mert azért a Packerstől többen is csoportelsőséget, vagy legalább rájátszást vártak (14 szerkesztőből 5-en csoportgyőzelmet és még öten wild card helyet jósoltak), de ezt minden bizonnyal úgy tették (én legalábbis biztosan), hogy feltételezték, Aaron Rodgersnek kiváló éve lesz. Az irányító viszont teljesen középszerű volt, ennek ellenére hozott össze a Packers egy 13-3-as mérleget, amiben LaFleurnek óriási szerepe volt.
Kinek adnánk mi a díjat?
katonadani: Harbaugh-nak adnám egyértelműen, szerintem ő adott a legtöbbet hozzá csapatához meccs közbeni döntésekkel kapcsolatban. Nem ő a legnagyobb támadó- vagy védőguru (nyilván, hiszen ST-edző volt), de kiváló koordinátorokat nevezett ki maga mellé és teljes mértékben felkarolta az analitikai információkat és döntéshozatalt, amivel hatalmas előnyhöz juttatta csapatát.
chester: Payton idén megmutatta, hogy nem Brees miatt tart ott ahol, ezért neki adnám a díjat. Főleg, hogy csak az alapszakasz számít.
Leonidasz007: Igazából két név között gondolkodtam és mindketten nagyon megérdemelnék a díjat. Végül azért adom Shanahannek, mert az általa kilakított rendszer egy sokkal fenntarthatóbb dolog, mint amit Harbaugh kifőzőtt Jacksonnal. Ott egyértelműen Lamar erősségeire épít az egész, míg a 49ers csapatként tart ott ahol.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások