Talán soha nem látott verseny volt idén a legjobb védőjátékos címéért és a döntéshozóknak lehetetlen lesz igazságosan kihirdetni a győztest, mert a lemaradók legalább annyira megérdemelnék, mint a valódi győztes.
A verseny nem azért volt szoros, mert senki nem tudott kivételeset alkotni, hanem mert maguk nemében mind szenzációs szezont tudhattak magukénak a versenyzők.
Shaquil Barrett
Barrett talán a legnagyobb meglepetés a listán és a szezon előtti esélylatolgatások folyamán valószínűleg egyszer sem hangzott el a neve. Azonban szeptember közepén már biztosan ott volt az esélyesek között, mert úgy kezdte az évet, ahogy senki más. Rögtön a szezon elején a sack-lista élére került és többnyire vezette is a tabellát. Végül fél zsákolással el is hódította a címet, így nem lenne teljes meglepetés, ha nyerne. Azonban előfordulhat, hogy ez a produkció nem lesz elég, hiszen a nyomásainak a negyedét értékesítette, tehát elképesztő hatékonysággal dolgozott. A PFF szerint 80 nyomásgyakorlásánál van három jobb mutató is, de sackek számában mindenkit megvert. Hatalmas szerepe volt abban, hogy a Tampa gyenge secondaryjét néha feledtesse.
Chandler Jones
Jones a szezon előtt is felmerülhetett sokaknál, mert az évek folyamán már letett annyit az asztalra, hogy felfigyeljünk rá. A Cardinals védelmének gyenge teljesítménye miatt azonban teljesen elfeledkezett róla a közvélemény. Ő volt az egyetlen fénylő csillag Vance Joseph káoszában és egy sack hiányzott neki, hogy ő legyen a kategória királya. Esélye a címre szerintem csekély, mert egységét nem igazán tudta feljavítani és bármennyire is egyéni díjról beszélünk, egészen biztos vagyok benne, hogy a csapatteljesítmény is számítani fog.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Cameron Jordan
Joneshoz hasonlóan nagy név a szakmában Jordan is és hasonló évet tudhat magáénak, mint a Cardinals veteránja. Jordan ugyan kevesebb sacket szerzett, mint a fent említett két úriember, de a PFF adatai szerint több nyomást gyakorolt náluk. A Saints védelme sokáig egészen kiváló volt, de a szezon közepén volt gyengébb időszakuk, így Jordanről sem gondolnám, hogy valódi kontender lehet a szavazáson.
Nick Bosa
A fiatalabb Bosa testvér valósággal berobbant a ligába és a legjobb védő rookie címet csont nélkül fogja megkaparítani. Teljesítménye azonban arra is elég, hogy a legjobb védők között emlegessük a nevét. Olyannyira kimagasló évet produkál, hogy végül a legtöbb fontos védőmutatóban a top10-ben zárt. Esélyeit talán a kevés sack csökkenti, ellenben valódi playmaker volt a pályán, aki számtalan negatív yardos szerelést és egy interceptiont is szerzett. A San Francisco védelem felemelkedésében kulcsszerepet vállalt.
T.J.Watt
A fiatalabb Bosa után a fiatalabb Watt testvérről is meg kell emlékeznünk. T.J. bátyja sérülése árnyékában kezdett kibontakozni, de az év végére már valósággal esélyes lett a címre. Hasonlóan playmaker a védelemben, mint a kis Bosa, de jóval szorgalmasabban gyűjtötte a sackeket is, ami sokat fog segíteni neki a végső elszámolásnál. Talán az ő dolga volt az egyik legnehezebb, mert egy olyan csapatban kellett tündökölnie, akiket a másik csapatrész valósággal rángatott vissza a föld alá. Márpedig ilyenkor még akkor sem könnyű élesnek maradni, ha a vele pályán lévők valójában még jók is voltak.
Tre’Davious White
Mindenki Stephone Gilmore teljesítményéről beszélt a cornerek kapcsán, de szép csendben egy csoportrivális CB-je is hatalmas évet húzott le. White már újoncként is kiváló számokat produkált, de idén hozzájárult, hogy a Bills védelme még egy szintet lépett. A fiatal corner 6 interception mellett 7 leütött labdát tudhat magáénak, valamint egyedülálló módon egyetlen touchdownt sem húztak le mellette. Csapata pedig simán jutott rájátszásba és a második legkevesebb pontot kapta mérkőzésenként.
Stephon Gilmore
A Patriots defense ellenállhatatlan volt a szezon nagy részében, de még az egységből is kiemelkedett Gilmore, aki valódi lockdown corner volt az év folyamán. White-hoz hasonlóan 6 interceptiont is szerzett és 13 leütött labdájánál is csak egy mutató jobb. Statisztikáit a borzasztó utolsó, Miami elleni mérkőzés rontja le, ahol Parker szénné égette és az évben begyűjtött yardok harmadát hagyta a kiváló corner hátán, valamint egy touchdownt is. A Patriots a legkevesebb pontot engedte mérkőzésenként és ebben vastagon benne volt Gilmore jó teljesítménye is. Ha nem lenne ez az ominózus utolsó mérkőzés, akkor azt mondanám, hogy hajszállal, de Gilmore a befutó.
Za’Darius Smith
Smith az egyik legalulértékeltebb játékos a posztján és már év elején megmutatta, hogy nem szabad lebecsülni. A Packers védelem szárnyalt és Smith volt az egyik legbiztosabb pont ebben a defense-ben. Végül halványabb szezonkezdet után, az év végén megint tündökölni tudott és a PFF számai szerint ő szedte össze a legtöbb nyomást az év folyamán. Sackek számában ugyan nem fért a dobogóra, de közel volt a tűzhöz és futás ellen is magabiztosan dolgozott. A Packers védelem végül nem foglalt helyett a legjobb öt között, de Smithnek helye van egy ilyen listán.
Danielle Hunter
A nyomások számát sokáig az ő neve uralta, hogy aztán az év végére átadja a stafétát Smith számára. Ettől függetlenül meghatározó játékosa volt a szezonnak és újra naggyá tette a Vikings védelmet. Kritikusai azt hozhatják fel ellene, hogy a nyomásgyakorlásainak nagy részét inkább gyenge támadófalak ellen szerezte, de ez semmit nem von le az érdemeiből. A végső győzelemre azért van kevesebb esélye, mert nem villantott olyan playmaker skilleket, mint a többiek, így a statisztikai lapokon is kevesebbet szerepel a neve.
Kinek adnánk mi a díjat?
Leonidasz: Összességében ez egy nagyon kiegyensúlyozott és szoros verseny volt a résztvevők között és ahogy a bevezetőben is említettem, szinte bárki jogosan kapná meg a díjat. Én végül az egyéni teljesítmény mellett azt is figyelembe vettem, hogy mekkora hatással volt az egységére az adott játékos, valamint a playmaker megmozdulások duplán számítottak. Az idei év legjobb védőjátékosa nálam így T.J. Watt.
katonadani: Ha egy héttel az alapszakasz vége előtt kellett volna szavazni, akkor valószínűleg egy hajszállal Stephon Gilmore nyert volna nálam, de a DeVante Parker elleni teljesítmény csúnyán égett bele az agyamba, így a hajszál átfordult és én is TJ Wattra voksolok.
Renningan: Nálam ez a díj Chandler Jonesé. Egyszemélyes hadsereg volt, úgy tudott ilyen számokat hozni, hogy rajta kívül kvázi senkire sem kellett figyelni, erre nemhogy visszaesett volna, de még javult is az előző szezonokhoz képest. Ha Patrick Petersont sokáig a legjobb cornernek tartották, mert egyedüliként, segítség nélkül szedte le a pályáról a legjobb elkapókat (még ha emiatt a statisztikái nem is voltak annyira fényesek), akkor most Jonesnak is járna az elismerés.
chester: Rengeteg elit pass rusher teljesítmény volt idén, akár úgy is mondhatjuk, hogy “könnyebb” jó pass rushernek lenni, mint jó cornerbacknek. Épp ezért a liga legjobb teljesítményét lepakoló cornere nálam a díj nyertese, ez pedig Tre’Davious White.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások