Connect with us

Játékos Portré

Paul Brown – A modern football atyja – II. rész

Tartja a mondás, hogy a legfurább történeteket az élet írja. Paul Brown esetében ez a mondás egyértelműen igaz, hiszen ma már úgy emlékeznek rá, mint az egyik legnagyobb edzőre, aki megváltoztatta a játékot. Bill Belichick egyenesen a valaha volt legnagyobb NFL edzőnek tartja, amire teljesen rá is szolgált. Két franchise sorsát is meghatározta, és az ő reformjai nélkül az NFL biztos nem úgy nézne ki, mint ahogyan azt mi ismerjük. Mindez pedig azért is hihetetlen, mert Paul Brownnak kezdetben semmi köze nem volt az NFL-hez, és az edzői pályán is csupán egy véletlen indította el.

Az első rész itt olvasható

A második generáció

A Browns 1955-ben megnyerte az NFL bajnokságot, mikor 38-14-re legyőzte a Ramst. Ez a győzelem kiteljesedése volt egy dinasztiának, és a vége egy korszaknak. A győzelem után Otto Graham, az irányító, aki 10 éven keresztül követte Brown utasításait, visszavonult. Graham távozása nagy űrt hagyott maga után, és Brown nem is tudta megtalálni a megfelelő utódját. Az ’56-os szezonban három irányítót is kipróbált, de egyik sem váltotta be a reményeket. Mindegyik kétszer több INT-et dobott, mint TD-t, a Browns pedig története során először negatív rekorddal zárt.

Mivel nem volt meg az alapanyag egy erős passzjátékhoz, ezért Brown megpróbált stratégiát váltani, és a futójátékra helyezni a hangsúlyt. Ehhez azonban előbb találnia kellett egy olyan futót, aki bírja a terhelést, és nem roppan össze a felelősség súlya alatt. Nem kellett sokáig keresgélnie, az ’57-es drafton azonnal megtalálta a neki megfelelő embert, Jim Brownt.

A Syracuse Egyetem futóját az első körben vitte el, és Jim Brown azonnal bebizonyította, megérte őt kiválasztani. Az újonc futó mindegyik mérkőzésen kezdőként lépett pályára, és a 9. heti Rams elleni találkozón rekordot jelentő 237 yardot szerzett. Az ő futásainak köszönhetően a Browns egy év szünet után újra eljutott az NFL döntőbe, ott azonban ismét belefutott a Lionsba, ami korábban is a legtöbb fejtörést okozott a csapatnak, és ez ezúttal sem lett másképp. A Lions 59-14-re könnyedén legyőzte a Brownst.

A vereség ellenére Paul Brown továbbra is úgy gondolta, Jim Brown futásaira kell helyeznie a hangsúlyt, mert ő képes a hátán vinni a csapatot. Igaza lett, ’58-ban Jim Brown MVP szezont hozott, 12 meccsen 1527 yardot szerzett 17 TD kíséretében. Egyértelműen ő lett a csapat legjobb játékosa, a pályán hozott teljesítményével mindenki meg volt elégedve. Jim Brown érkezése azonban magával hozott egy olyan problémát is, amire az edző nem volt felkészülve.

A csapat első éveiben Paul Brown olyan játékosokat edzett, akiknek a többsége katona volt. Ők mindenben engedelmeskedtek az edzőnek, soha nem kérdőjelezték meg a döntéseit, és betartották a szabályait is. Pedig Brown igen szigorú szabályokat hozott. Például megtiltotta a játékosainak, hogy csütörtöktől vasárnapig a feleségükkel legyenek, nehogy „elpazarolják az erejüket”. Továbbá szigorúan büntette azt, ha valaki késett az edzésről/megbeszélésekről. Akár arra is hajlandó volt, hogy elküldjön valakit, ha nem tartotta be a szabályait. Mivel az első generáció játékosai katonák voltak, ezért nem sokszor kellett amiatt aggódnia, hogy megszegik a szabályait. A második generáció azonban nem katonákból állt, és ők nem nem engedelmeskedtek feltétlenül minden parancsnak. Legfőképpen Jim Brown nem.

A cikk folytatódik! Mindössze havi 3$ (+ÁFA) és több tucat extra cikket olvashatsz el, illetve korlátlan hozzáférést kapsz minden korábbi anyagunkhoz. Vagy légy a támogatónk további előnyökért! Ha már előfizető vagy, ne felejts el bejelentkezni (fent a menüben)!

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások