Connect with us

Beharangozó

Super Bowl LIV – Secondaryk

Az idei Super Bowlon két nagyon jó támadósor fog egymásnak feszülni, így a védelmeken nagy lesz a nyomás, hogy megpróbálják limitálni, illetve megállítani az ellenfelet. A Chiefs egyértelműen passzjátékban erős, így nagy lecke vár a 49ers secondaryjére, és ha a várakozásaink szerint a Főnökök tényleg nagy erőket fordítanak majd a futás megállítására, akkor különösen fontos lesz a secondary tagjainak helytállása is az ebből adódó nagyobb terek miatt a passzjátékban. 

A San Francisco 49ers a második legkevesebb yardot engedte átlagban a levegőben, a Kansas City Chiefs pedig a 17. legkevesebbet, de például a Football Outsiders DVOA mutatója alapján míg a 49ers a második leghatékonyabb csapat passz ellen, addig Chiefs viszont itt már hatodik, tehát hatékonyságban jobb az egység, mint volumen mutatókban (hiszen sokat voltak hátrányban az ellenfelek ellenük). Azt érdemes leszögezni, hogy a passz elleni védekezésért nem kizárólag a secondaryk felelősek, de mégiscsak őket kell elővenni ilyen helyzetben.

Cornerbackek

Bontsuk ketté az egységeket és először külön megvizsgálom a cornerbackeket. Az nem kérdés, hogy a Super Bowl legjobb cornere a másodvirágzását élő Richard Sherman, aki nem csak a két csapatból, de a ligából is kiemelkedett idén. Mindössze 227 yardot és egyetlen touchdownt engedett a szezonban három interception mellett, mélyen pedig lehetetlen megverni, a PFF adatai szerint egyetlen egyszer sem engedett hosszú, azaz 20+ yardos elkapást (legalábbis az alapszakaszban, Davante Adams elvette az idei “szűzességét” a playoffban).

Ő a prototípusa a Seahawks, majd Saleh alatt a 49ers által használt Cover3 rendszernek, magas, fizikális játékos. Nem a leggyorsabb CB a pályán, de ezt jól kompenzálja helyezkedésével és magas futball IQ-jával. Ugyan Revis kritizálja azért, mert nem “utazik” az elkapókkal, azonban ahogy a korábbi jetses szupersztár, úgy Sherman is legtöbbször egyedül uralja a pálya harmadát, néha felét. Mivel alig néznek felé az irányítók, így a playmaker megmozdulásokból ritkán látunk már eseteket, de így is igazi lockdown corner.

Mögötte már nagyobb a szakadék, mert több jó teljesítmény is van, de ennyire senki nem tud kiemelkedni. Talán az SB második legjobb cornere csapattársa K’Waun Williams, aki alacsony és vékony termetének köszönhetően elsősorban a slotban ügyködik és többnyire nagyon eredményesen teszi ezt – ő engedte a slot CB-k közt az ötödik legalacsonyabb passer ratinget a szezonban, ráadásul az összes CB közt ő engedte a második legalacsonyabb yardátlagot elkapásonként, és rendkívül jól limitálja az elkapás utáni yardokat is. Ezen kívül playmaker voltát is megmutatta 2 interception és négy kierőszakolt fumble képében, raádásul még blitzelni is hatékonyan tudott – nagy szerepe volt a 49ers secondaryjének felerősödésében.

Őt szorosan követi Charvarius Ward, aki draftolatlanként sokáig még a roster helyért is küzdött a Chiefsnél, de idénre úgy megtáltosodott, hogy kristálytisztán a csapat legjobb cornere lett és a sokáig problémás CB posztot szilárdította meg. Mindössze egy touchdownt írhattunk fel a kárára, és csak 40 elkapást engedett, ami snapekhez viszonyítva az egyik legjobb mutató volt a ligában. Ők hárman (Shermannel karöltve) egyértelműen kezdő szintű játékosok, a legtöbb csapat depth chartján ott lennének a pályán.

Itt megint következik egy kisebb minőségi esés, ugyanis Emmanuel Moseley és Akhello Witherspoon 49ersből, valamint Kendall Fuller és Bashaud Breeland a Chiefsből is inkább a közepesen vagy gyengén teljesítő játékosok között vannak. Witherspoon jól kezdte az évet, utána azonban visszaesett, a Seahawks elleni szezonzárón is gyenge volt, majd a rájátszásban a Vikings ellen gyorsan három rossz játékot követett el, így lecserélték. A helyét pedig átvette a draftolatlan, rendkívül jó sebességgel megáldott Moseley, aki összekapta magát, több jó játékot is bemutatott és egyértelműen jobb volt elődjénél, de még túl korai lenne kijelenteni, hogy stabil kezdőként lehet számítani rá. Az egyértelmű, hogy ez, vagyis a Sherman túloldalán lévő CB-poszt a sebezhető pontja a 49ers egységének.

Fuller és Breeland összesen 6 TD-t engedett idén, előbbi mellett borzasztóan mutat, hogy 74,3%-ban engedett elkapást a felé szálló labdákból, mindössze egyszer tudta rátenni a kezét a labdára (leütött passz) és 128,4-es passer ratinggel dobáltak a coverage-ébe. Breelandnek szebbek a számai, viszont ott villog pirosan mellette a 13 összeszedett büntetés, ami konkrétan a legtöbb volt az egész ligában. Egyértelmű gyenge pontok a védelemben.

Összességében a legjobb cornerback is a 49ersnél van, de mint egység is erősebbek az Aranyásók, Moseley rájátszás formájával pedig kevésbé is támadható a kezdőjük, mint a Chiefs egysége.

Safetyk

A safety soroknál már jóval nehezebb dolgom volt, mert nagyon vegyes a kép, valamint Thornhill kiválása módosítja az erőviszonyokat. Véleményem szerint a párosítás legjobb safetyje vitán felül Tyrann Mathieu. Ha Shermannél meg kellett említeni a másodvirágzást, akkor itt harmadvirágzásról tudunk beszélni, de talán még annál is szebb. A Chiefs safetyje nem kezdte erősen az évet, de december eleje óta némi elfogultsággal a liga legjobb safetyje.

Hihetetlenül sokoldalú játékos, ez már abból is látszik, ha megnézzük, milyen sok helyen tűnik fel a pályán: 44%-ban a slot CB szerepét tölti be, 30%-ban a boxban találjuk meg, 16%-ban pedig hátul látjuk free safetyként, és néha még a szélen, illetve a line of scrimmage-en is feltűnik. Elhelyezkedése mellett a feladatköre és sokoldalú, hiszen emberezik, zónázik, a futást is öli, és még blitzelni is látjuk meccsenként párszor – neki van a csapatban a legtöbb szerelése, legtöbb interceptionje és legtöbb leütött labdája is. Igazi jolly joker ebben a védelemben, Spagnuolo – aki egyébként sem szigorú posztokban, hanem játékosokban gondolkodik – minden bizonnyal imádja, hogy egy ilyen játékos a defense vezére, ő tartja össze ezt a gárdát.

Juan Thornhillel kiváló párost kezdtek alkotni, amikor az elsőéves safety kidőlt egész évre. Nagy veszteség ez a Chiefs számára, mert ha ez a duó együtt marad, akkor nincs kérdés, melyik egység a jobb.

Így viszont sokkal kiegyenlítettebbek az erőviszonyok, mert a többi safety ebből a párosításból nem kimondottan sztár, hanem csendes iparos. A 49ers abszolút egységként erős, Jimmie Ward és Jaquiski Tartt van legtöbbet fenn a pályán, de Marcell Harris és Tarvarius Moore is többé-kevésbé jól száll be, ha kell. Nagyon jó sémában játszanak és az erős D-line pozitív hatásait is érzik.

Tartt az év végén sérüléssel küzdött, és kiválásával nem is tudott úgy játszani a védelem, ahogy Saleh szerette volna, jobban meg volt kötve a keze, a visszatérésével viszont ismét jobban tudja cserélgetni a két safety feladatköreit, illetve jobban rájuk tud bízni emberezési feladatokat, amiket Harrisre nem annyira lehetett. Érdekesség, hogy Ward és Tartt már a gimiben is csapattársak voltak, így nyilvánvalóan elég jó a kémia közöttük, részben ennek is köszönhető, hogy a 49ers engedte a legkevesebb hosszú passzt a ligában.

A Chiefsnél sokkal inkább megvolt a kezdő duó mögött a szakadék, amit hirtelen a rájátszásra kellett összeraknia Spagnuolónak, de ez jobban sikerült, mint vártuk, leginkább egy szituációs rotációnak köszönhetően. A régi motoros Daniel Sorensen nem véletlenül csak kiegészítő szerepet látott el teljes karrierjében, Armani Watts még túl fiatal és tapasztalatlan, Kendall Fuller pedig cornerback feladatai mellett csak beugrósként szerepel ezen a poszton, de Mathieu mellett egyelőre elfogadhatóan teljesítenek.

A poszt sztárja egyértelműen Mathieu, de mögötte már talán a 49ers egysége erősebb. Azonban mégsem lehet azt mondani, hogy egyik vagy másik séma jobban működne az ellenfelénél, ahogy összességében a safety sorokról és a secondarykről is el lehet ezt mondani. Az egyedüli különbséget a cornerback sor képezi a 49ers javára, így hajszálnyival a két secondary közül is övék a pont.

Sémák

A 49ers cover3-as rendszert játszik Saleh irányítása alatt. Ez ugyebár azt jelenti, hogy három játékos, általában két cornerback és egy safety elharmadolja a pálya hátsó részét egymás között, és ezekért felelősek. Ez így nyilván egy zónázásra építő szisztéma, amelyet a Seahawks tökéletesített a Legion of Boom ideje alatt, nagy előnye, hogy mélyen nehéz megverni – ez nagy tesz elé lesz állítva a Chiefs ellen.

A túloldalon elég hibrid rendszert használ Spagnuolo. A szezon nagy részében – amíg Thornhill egészséges volt – főleg single high safety felállásokkal operált a gárda (elsősorban cover1), tehát az újonc safety hátul középen a pálya teljes szélességéért felelt, Mathieu pedig “szabadon” mozgott a pályán, sok időt töltve a boxban és slot CB-ként, kihasználva sokoldalúságát. Thornhill sérülésével kicsit változtatni kellett, hiszen senki nem volt képes pótolni az ő range-ét, így a rájátszásban jóval több cover 2-t láthattunk, ahol két safety felel a mély területekért.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások