Connect with us

Összefoglaló

Tovább folytatódik a Titans tündérmese, a 49ers simán lépett túl a Vikingson

Tovább folytatódik a Tennessee Titans tündérmeséje, hiszen Derrick Henryék óriási meglepetésre kiütötték az első kiemelt Baltimore Ravenst. Az NFC-ben nem volt ekkora meglepetés, a hazai pályán játszó San Francisco 49ers elég simán lépett túl a Minnesota Vikingson. 

Tennessee Titans @ Baltimore Ravens 28-12

Épp azt mondtam a héten, hogy a Titansnek akkor lehet esélye, ha az elején ki tud építeni egy előnyt. Egyből TD-t szerez, valahogy megállítja a Ravenst, majd ismét TD-t szerez, így kikényszeríti a Hollókat a kényelmi zónájukból. És pontosan ez történt az elején.

Lamar Jackson kicsit magas (de elkapható) labdája felpattant, Kevin Byard pedig leszedte, majd szerzett egy parádés TD-t Jonnu Smith harmadik és hosszúra (a fél feneke ért csak le, nagyon durva, miken múlik egy-egy játék, egy-egy meccs). Aztán csodával határos módon sikerült megállítani a Ravenst negyedik és egyre (amire nem volt még példa idén), erre pedig egyből egy hosszú TD-passzal válaszolt Tannehill és máris 14-0 volt az állás a második negyed elején, így a Ravens kikerült a komfortzónájából.

Egyébként tökéletes TD volt ez a Titanstől, minden benne volt, ami futást mutat a védelemnek. Tight formation, heavy personnel, play action outside zone futáshoz – könnyen lehet, hogy ez bekerül a 7 játékaiba.

A Ravensnek talán nem kellett volna még feladnia a sokfutásos játékát, de megtette és elsősorban passzoltatott Lamarral. Aki nem hátrált meg a feladattól és kiváló labdákat osztogatott az első félidőben, többször harmadik és hosszúra is, viszont csak volt legalább 3 drop az elkapóktól, akik nem tették hozzá a magukét az első 30 perc nagy részében. A 2 minute drive-ban azért (miután harmadik és 17-re a saját 9-esén megoldotta a helyzetet Jackson) Hollywood Brown fellépett és bemutatott egy óriási elkapást – no persze a passz sem volt csúnya, sőt. A TD nem jött össze, de Justin Tucker második mezőnygóljával egy labdabirtokláson belül maradt a Ravens, és kezdhette a második félidőt.

Érdekes egyébként, hogy a Ravens idén most először maradt TD nélkül az első félidőben, először maradt TD nélkül az első 5 drive-ján és a 4. heti Browns elleni vereség óta először volt hátrányban félidőben.

A Ravens nyitódrive-ja ismét negyedik és inchekre állt meg, az alapszakaszbeli 8/8 után 0/2-t produkált ilyen helyzetben a csapat most, a Titans védőfala egész egyszerűen dominált középen. A visszatámadásból Henry lerázott egy szerelést és elszabadult, majd kiosztott egy TD-passzt. Igen, a szörnyeteg Henry TD-passzt osztott ki. Zseniális játékhívás Arthur Smith támadókoordinátortól – és ha már őt megemlítem, akkor mindenképp ki kell emelni a védőkoordinátor Dean Peest és a főedző Mike Vrabelt is a szintén zseniális munkájukért, a védelem is emberfelettit nyújtott.

Ezután pedig elszabadult a pokol a Ravens számára. Két labdabirtoklás volt a hátrány a harmadik negyed közepén, már nagyon kellett volna a pontszerzés, azonban előbb Lamar kezéből kiütötték a labdát, majd Tannehill TD-t futott, utána Lamar csúnya interceptiont dobott és igazából a harmadik negyed végén lezárta a meccset a Titans. Erre aztán senki nem számított, a negyedik negyedre valójában semmi izgalom nem maradt.

A Titans mindkét oldalon dominált a meccsen, nyilvánvalóan Derrick Henryt és a 195 futott yardját kell kiemelni a támadófal dominanciája mellett az offense-ből, és a védők mellett sem lehet elmenni szó nélkül, mert amit az utóbbi két hétben letettek az asztalra, az több mint megsüvegelendő.

Az alapszakasz nagy sztorijának teáht a playoff nagy sztorija vetett véget, a Titans pedig azután, hogy éppen becsúszott a rájátszásba, megy az AFC döntőjébe és várhatja ellenfelét, illetve hogy hová kell utaznia jövő héten – Houstonba vagy Kansas Citybe. Ryan Tannehill pedig egy győzelemre van attól, hogy a Super Bowlban pályára lépjen korábbi csapata, a Miami Dolphins stadionjában.

(katonadani)

Minnesota Vikings @ San Francisco 49ers 10-27

Amilyen szoros volt a wild card forduló, borítékolható volt, hogy a divisional roundra ellőttek minden izgalmat. Az első meccset legalább is nagyon simán nyerte a 49ers, hiába egyenlített a Vikings még az első negyedben, igazából egy percig nem fordult meg a fejünkben, hogy ezt a meccset nem a hazai csapat nyeri meg. Nem azért mert jól játszott, hanem mert pont annyit adott ki magából, amennyi az aktuális ellenfél legyőzéséhez kellett. A jó csapatoknak meg ugye ez az ismérve…

Shanahan nem bonyolította túl a terveit Zimmer ellen, és két alapdologra támaszkodott:

  • szedjük ki az ellenfél legjobbját a játékból
  • koncentráljunk az ellenfél leggyengébb pontjára

Bár bonyolult játék a futball, néha az ilyen egyszerűségekben rejlik a varázsa. Dalvin Cooktól rémálma van Louisiana államnak múlt hét óta, hát Kaliforniában csak jót nevetnek rajta. Futásoknál minimális előrehaladást tudott nyújtani, passzoknál pedig csak mint vészmegoldás volt jelen, de jobb híján így is gyakran kapta meg a passzokat a Cousinsra zúduló nyomás miatt, de szintén megállt a tudomány pár yardot követően.

A vendég támadósor egy TD-t leszámítva nem tudott érdemben hozzátenni a meccshez, a pontszerző Diggsen kívül igazándiból senkiről nem lehet jókat írni. Cousins borzasztó alibi volt, Thielen sérülten vállalta a játékot, de az ő súlyos bakija volt az egyik utolsó szög a koporsóba, a támadófal teljesen magatehetetlen volt Bosáék ellen, a tight endek pedig észrevétlenek voltak. A másik akire figyeltek, az Eric Kendricks volt, akit a motionök során gyakran próbáltak kimozgatni középről, és amikor sikerült, össze is jött a helyén a játék. Amikor nem, akkor speciel interceptiont szerzett.

Kevés gyenge pontja van Mike Zimmer csapatának, de azt nem csak kihasználta a 49ers, hanem leköpte, belenyomta a szivargyújtót, és végül vizelettel mosta le az égett húscafatokat a megsértett bőrről. Xavier Rhodes meccsről meccsre rombolja szobrát, ezt az estét sem teszi be a career highlights videókba, az biztos. A labda másik oldalán pedig annyi dolga volt Robert Saleh védőkoordinátornak, hogy a Dee Forddal kiegészülő frontot izomból ráküldi Cousinsra, és nem is kellettek extra blitzerek ahhoz, hogy sikerüljön végig terrorban tartani.

Noha megvan az első rájátszás sikere a Levi’s Stadiumban a 49ersnek, nem lehetnek maradéktalanul elégedettek, leginkább Jimmy Garoppolo teljesítményével. Az amúgy is alibiző játékáról híres irányító még abban sem játszott jól, a legegyszerűbb passzokat sem tudta tökéletesen megdobni, de mivel szinte mindig tiszta célpontok álltak rendelkezésére, így meg tudták oldani a magasabb passzok lehúzását is. Viszont sosem jó előjel, ha az irányítód nincs jó formában, mikor te a Super Bowlért hajtasz, ezzel valamit kezdeniük kell a Seahawks vagy a Packers ellen.

Hogy miért nem volt szükség Garoppolóra, arra a futójáték adja meg a választ. Ilyen az, ha egy csapat jól és hatékonyan használja a futásokat. Sikeresek vele, egyenletesen tudnak yardokat szállítani, az ilyenek ellen sosem siránkoznak az “analitikusok”. Az a 44 yardos drive csak futójátékkal a maga nemében gyönyörű volt, hiszen 4, 6, 6, 7, 4, 4, 11 yardos sorminta, és végül egy 2 yardos TD zárta. Ami miatt viszont sírni támad kedvem, az a Vikings futójátékának csúfolt izéje, amit folyamat próbáltak erőltetni, de teljesen érthetetlen volt, hogy miért.

(chester)

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások