A Baltimore Ravens legyalulta az NFL mezőnyét az alapszakaszban az MVP Lamar Jackson vezérletével, hogy aztán csalódást keltő teljesítménnyel zuhanjon ki a playoff első ablakán. Ám ahelyett, hogy kizárólag azt a kevés hiányzó láncszemet pótolták volna Eric DeCostáék, nem tértek el az analitikától.
Bár definíció nincs erről, az én értelmezésemben egy draftpick három elven alapulhat egy general manager számára:
- need
- future need
- BPA
A need elvnél a GM a csapat hiányposztjaira választ játékost, akkor is, ha az reach, azaz “nincs értéken”. Ez is relatív, hiszen ami nekünk, magyarországi NFL fanatikusoknak érték mondjuk a saját draft boardunkon, az a lőtéri döglött kutyát nem érdekli, nemhogy a franchise-ok döntéshozóit. Nekik saját rangsoruk van, és azok alapján választanak – így nekik nem létezik reach. Így viszont jobb játékosokról maradhatnak le a cél érdekében.
A future need annyiban hasonlít a fentihez, hogy itt nem feltétlen a jelen, hanem a jövő hiányposztjait nézik. A legjobb példa erre idén Cesar Ruiz, hiszen a Saintsnek egyrészt a legnagyobb hiányossága a cap space, illetve Larry Warford szerződése jövőre lejár. Ezzel viszont már egy évvel korábban orvolsolták a jövő problémáját, aztán majd az idő megmondja, ez mennyire sikerült.
Ami azonban az analitikusok által a legjobb elv, az a BPA, vagyis ahol a legjobb elérhető játékost választod. Persze ahogy a needeknél elmondtam, a csapatoknak minden húzás értéken van, így ez inkább a közösségi rangsoroknak szól. Mivel Baltimore-ban van az egyik leganalitikusabb gondolkodásmód, így Eric DeCosta idei húzásai nagy részén abszolút a BPA volt érzékelhető, mutatjuk is miért.
Mi van, ha a legfontosabb hiányposztod egy alapvetően értéktelen poszt?
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Úgy gondolom, hogy a Ravens tökéletes helyen húzott, hiszen a gyengébb csapategységei közül egyet tökéletesen tudott volna pótolni ezen a helyen, és ez meg is történt. A szurkolók kommentekben nem feltétlen a belső linebackert gondolták volna prioritásnak az első körben a mock draftjaink alatt, és meg tudom őket érteni. A tavalyi szuper védelembe szeptemberben(!) érkezett Josh Bynes, aki végül a legjobb volt a csapatban, vagyis nem mondhatjuk, hogy erre az egységre szentelné figyelmét Don Martindale.
Ezek után mégis ILB érkezett az első draftcetlin, de talán még a fenti véleményen lévő szurkolók sem bánják ezt. Patrick Queen megítélése kérdőjeles volt, hiszen nem feltétlen tudása alapján volt a bajnokcsapat tagja a kezdetektől fogva, de azt nem lehet elvenni tőle, hogy önerőből maradt a kezdőben. Számomra leginkább az volt a vonzó benne, hogy mindig a legnagyobb tétmeccseken nyújtott akkora teljesítményt, hogy beszakadt az ég.
- 9. héten az Alabama elleni rangadón: 4 tackle, 3 assziszt, 0,5 TFL, 0,5 sack, 1 INT, 1 leütött passz
- SEC-döntő a Georgia ellen: 4 tackle, 2 assziszt, 1 TFL, 1 sack
- playoff elődöntő az Oklahoma ellen: 3 tackle, 5 assziszt, 1,5 TFL
- bajnoki döntő a Clemson ellen: 6 tackle, 2 assziszt, 2,5 TFL, 0,5 sack
A Ravens célja továbbra is a Lombardi-trófea elérése, vagyis fontos meccsekből nem lesz hiány minden bizonnyal. Ott pedig egy Queenhez hasonló játékos döntő faktor lehet, ami tavaly például hiányzott a Titans ellen. Futások megállításában nem ő a legélesebb kés a fiókban, ám jó passz elleni LB-t manapság nehezebb találni, emiatt értékesebb egy ilyen játékost. Ebben pedig követheti a szintén LSU-ból érkező Deion Jones által kitaposott ösvényt.
Alkalmazkodni a trendekhez
Az NFL, mint ahogy a legnépszerűbb csapatsportágak kiemelt sorozatai, egy “copycat” liga, ahol mindenki az aktuális bajnokot igyekszik lemásolni, ez jelenleg a Kansas City Chiefs. Andy Reidékről pedig azt lehet elmondani, hogy olyan potens támadósorral rendelkeznek, amely képes bármennyi benyelt pontnál többet szerezni. Bár a Ravens védelme ennél jobb, de nem árt, ha a támadósor felnő a legnagyobb AFC-rivális szintjére. Ehhez mindenképp közelebb került Greg Roman, na de milyen áron?
Felfoghatjuk úgy, hogy Hayden Hurstöt cserélték le JK Dobbinsra, hiszen a Falconstól kapott második körös pickkel került Baltimore-ba. Na azok, akik Queennél elégedettek voltak, most valószínűleg ököllel verték szét a képernyőt – és meg tudom őket érteni.
Lehet mondani, hogy egy 110 kilós dagadt hülyegyerek mit magyaráz a futók értékéről a klaviatúra előtt ülve, de azt nem lehet elvenni, hogy az olyan jó rendszerekbe, mint amilyen a 49ersé vagy a Ravensé, fölösleges nagy értékű futót invesztálni. Most sarkítok, de gyakorlatilag ezek a támadósorok bárkivel működnek, lásd a draftolatlan Gus Edwards, vagy a fél ligából kipaterolt Raheem Mostert (Justice Hill mondjuk nem ért egyet). Ehhez képest egy közel top 50-es picket ellőni futóra szerintem pocsékolás, de próbáljunk meg a dolgok mögé látni – és itt jöhet a BPA.
2020-ban azok a futók érnek sokat nem csak az én, hanem a nálam okosabbak szemében is, akik
- 3 down backek,
- tudnak elkapni,
- illetve tudnak blokkolni.
Amennyiben ezekben a tulajdonságokban átlag fölötti játékosról beszélünk, akkor védhető a pick ennyire magasan, még ha nem is értek vele egyet. Nos, Dobbins esetében ott van a 3 down lehetőség, remek képességű és teherbírású játékos, aki iskolarekordot jelentő 2003 futott yarddal, 21 TD-vel és 301 carrys 2019-es szezonnal jelentkezett a draftra. Ellenben az elkapások és a blokkolások megítélésében már nem vagyok ennyire magabiztos, viszont van olyan szinten, hogy minimális fejlesztéssel ezeket NFL-szintre lehet hozni.
Ami miatt BPA lehet, hogy kiment 4 futó is, és a “prémium” porspectek közül egyedül ő maradt már csak a boardon. Ha DeCosta szerette volna egy futóval erősebbé tenni az offense-t, akkor ez volt az egyetlen lehetősége erre. Hogy ténylegesen ő volt itt a legjobb opció, azzal már nem feltétlen értek egyet.
A régen látott mélységgel bíró elkapó class egyik legnagyobb nyertese a Ravens, méghozzá Devin Duvernay kiválasztásával. Egyelőre nem gondolnám, hogy van igazi első számú elkapó a depth charton, így inkább arra törekednek, hogy minél több, minél többféle wide receiver álljon Jackson rendelkezésére. Duvernay slot elkapó létére viszont könnyen lehet a legbiztosabb opció a rosteren, hiszen nagyon jó kezei vannak, elképesztően gyors, aki labdával a kezében veszélyesebb lehet, mint anélkül. Látva az előző két Super Bowl résztvevő csapatot, nem rossz ómen egy ilyen játékos a pályán… Ha sikerül az útvonalfutását is trenírozni, akkor kétség kívül ő lesz a “go to guy” Baltimore-ban.
A hab a tortán James Proche, a 6. körben ritkán találsz olyan jó kezekkel rendelkező elkapót, mint amilyen ő. Másban viszont nem kiemelkedő, sőt, így meg kell majd harcolnia az 53-as helyek egyikéért.
Még a needre is steal jön
Kevés olyan része volt a Ravensnek, ami nem tartozik a liga első feléhez, de a futás elleni védekezés ilyen volt. Yardokban ez nem látszik, hiszen jobbára annyi ponttal vezettek a meccseiken, hogy felesleges volt az ellenfélnek futnia, a futásonkénti átlagokban viszont csak a 20. volt a D#. Adott volt tehát, hogy ez a szegmens is kapjon egy fejlesztő csomagot, de hogy még ezt is sikerült értéken megoldani, az pofátlanság.
Az egyik ilyen Justin Madubuike, aki ráadásul egy Patriotsszal megkötött hátracsere keretében került a csapathoz. A srác úgy néz ki, mint egy tini nindzsa teknőc, de a pályán már nem ennyire barátságos. Ha elképzelünk egy mérleget, amely egyik serpenyőjében Michael Brockers van 3 évre 30 millióért, a másikban Madubuike 4 évre ~5 millióért, az utóbbi vonzóbbnak tűnik számomra, még ha nem is feltétlen egy poszton játszanak. Az Aggies védője annyiból emelkedhet ki a nose tackle, egy szintén manapság értéktelen posztról, hogy az irányítót mennyire képes siettetni. Valószínűleg túlzok, de szerintem nincs akkora különbség közte és a 7. picken kiválasztott Derrick Brown között sem pass rushban, sem futás elleni védekezésben, mint 63 draftpick.
A másik, szintén a Patriots-trade kereteiben kapott pickkel is a futás elleni védekezés kapott főszerepet egy újabb Buckeye-jal, Malik Harrisonnal. Ő Patrick Queen tökéletes ellentettje, passzok ellen szinte használhatatlan, futások ellen viszont gyilkol a pályán, remekül osztja ki a tackle-öket, és nem feltétlen hajszolja a big hiteket. Legalább akkora tekintélyű játékos volt egyetemi szinten, mint LSU-s kollégája, ha nem nagyobb, az öltöző számára ez fontos lehet. Ahogy Dobbinsnál, úgy itt sem mondhatjuk, hogy sok jobb játékos volt Harrisonnál ezen a helyen, más kérdés, hogy én személy szerint nem értékelem sokra az egydimenziós linebackereket.
Another Buckeye to the Baltimore bay❗️ Charm City, meet @Leek_39 #GoBucks | #NFLDraft2020 pic.twitter.com/9RQ90DiKyA
— Ohio State Football (@OhioStateFB) April 25, 2020
Szintén nem nyerte el az elemzők tetszését Broderick Washington kiválasztása, leginkább azért, mert senior létére nem igazán tudják hol is lehet az ő helye a védőfalban. Két évig volt kapitánya a Red Raiders védelmének, DeCostának ez úgy tűnik fontos, egy ötödik körös játékosnál talán ennyi is elég. Szerintem nem tragikus pick.
A legnehezebbnek gondolt feladat lehet a legkönnyebb
Lamar Jackson történelmi számai nem jöhettek volna létre a kiváló támadófal nélkül. Ebből az egységből esett ki a csapat egyik ikonja, Marshal Yanda, aki visszavonult, elég komoly krátert hagyva maga után. Viszont bármennyire is a liga elitjébe tartozott a teljes pályafutása során, “csak” egy guard, amit könnyebb pótolni. Elég csak azt megnézni az alábbi listát:
- LT: Ronnie Stanley, 1. kör
- LG: Bradley Bozeman, 6. kör
- C: Matt Skura, UDFA
- RG: Marshal Yanda, 3. kör
- RT: Orlando Brown, 3. kör
- (OL6: Patrick Mekari, UDFA)
Vagyis láthatjuk, hogy Joe D’Alessandrisnak, a támadófaledzőnek nem igénye, hogy top tehetségű játékosokból tudjon csak alkotni, hiszen Stanley-n kívül nem érkezett prémium prospect. Így bőven belefért, hogy halassza a guard picket DeCosta, de hogy biztosra menjen, kettő is érkezett: Tyre Phillips a 3., Ben Bredeson a 4. körben. Kettejük közül a legnagyobb különbség a tapasztalat. Phillips 23 évesen 1166 snapet (via PFF) tudhat maga mögött egyetemi pályafutása során, azokat is tackle-ként, Bredeson ezzel szemben 21 évesen 46 meccsnyi tapasztalattal bír, és csak freshman évében hagyott ki négy meccset. Phillips esetében szintén nem jó ómen, ha OT-ként az a legnagyobb kritikád, hogy pass protectionben nem vagy valami erős.
Ben Powersszel, a tavalyi 4. körös guarddal készülnek harcolni az egy kiadó helyért, de nálam Bredeson tűnhet erre befutónak.
Összegzés
Ozzie Newsome a liga 100 éves történelmének garantáltan egyik legjobb general managere, és mint kiderült, remek tanító is. DeCosta ugyanis elődjéhez méltó munkát végez, és még erősebbé tette csapatát.
Azon meglepődtem, hogy a safety posztra érdemi erősítés nem érkezett, holott a Ravens fekteti a legnagyobb hangsúlyt a secondaryre, igaz mindhárom kiemelt safety kiment már az 55. pickre. Illetve az is meglepett, hogy edge rusher nem érkezett, bár ha Matt Judon mégsem távozik, akkor egész jó muníció van a rosteren passzsiettetésre, főleg ha a védőfalra pillantunk. Ennek ellenére nem lehet panasz szerintem DeCosta húzásaira, hiszen egy erős csapatot még erősebbé tett, ez még a két lehúzott Buckeyes pickre is igaz.
Értékelés: A-
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások