A Detroit Lionsnek nem sikerült kicserélni az első körben, ami némiképp csalódás, de ez a tény mindössze arra jó, hogy ne értékeljük tökéletesre a csapat draftját. És az elmúlt évekkel ellentétben most nem csak a koncepció volt jó, de kivételesen sikerült jó játékosokat találni a megfelelő értéken, ráadásul a legnagyobb hiányposztokra. A Lions az idei draft egyik kellemes meglepetése.
A Matt Patricia-éra valamennyi draftját én értékeltem és mind a kétszer B+ osztályzatot adtam. Az elmúlt években elért eredmények fényében mindez túlzásnak tűnhet, de akárhogy nézzük, a sikertelenség nem a drafton múlott – hat kezdő (és nem is rossz) és több hasznos kiegészítőember érkezett, ráadásul a tavaly draftoltak közül többnek is most lehet a breakout éve (mint tavaly volt a safety Tracy Walkernek). Nyilván lehetett volna jobban csinálni, akadt pár reach, akik a rendszerfitségük, és nem a tehetségük miatt érkeztek, de összességében nem a játékosállományon, hanem a főedzőn múlott a kudarc.
Az eddigiek alapján a 2020-as draft is jól sikerült, sőt, az elmúlt évekhez képest egyenesen kiválóan. A menedzsment kitett magáért, Patricia mindent megkapott, amire csak vágyott – ha idén sem sikerül az előrelépés, akkor nemcsak, hogy kérdés nélkül kivágják, de soha az életben nem lesz főedző (ez utóbbi mondjuk nem meglepő, a Lions élén megbukott HC-k nem szoktak második esélyt kapni.)
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A csapat nagyon szeretett volna elcserélni az 1/3-as pickjét, de erre nem talált partnert, állítólag semmilyen ajánlat nem érkezett a Dolphins-Chargers duótól. Így nem volt mit tenni, húzni kellett, és bár voltak olyan hangok, hogy a DT Derrick Brown lehet a kiszemelt, végül győzött a józan ész: a harmadik választással Jeff Okudah érkezett.
Okudah egy brutálisan tehetséges prospect, Jalen Ramsey óta nem volt ennyire tehetséges cornere a draftnak. Jó programból érkezett, kiváló a technikája és a mentalitása, a fizikai paraméterek hibátlanok, emberezésben megállíthatatlan (az elmúlt három szezonban a felé szálló labdák több mint fele sikertelen volt). Tökéletesen illik Patricia man-heavy coverage rendszerébe, ráadásul a legnagyobb hiányposztra is érkezett, könnyen felejtetheti Darius Slayt, pláne az utóbbi két évben látottat.
A második napon már mondhatni nem hozta a kötelezőt a csapat, sőt! A futó papíron egyáltalán nem volt hiányposzt a két éve a második körben draftolt Kerryon Johnson miatt, így minimum meglepő volt D’Andre Swift kiválasztása – pláne hogy nagyon jó pass rusherek is elérhetőek voltak még ekkor. Ennek ellenében a dologban van ráció, sőt hosszas mérlegelés után kifejezetten tetszik a döntés.
Johnson tehetséges, de két év alatt csak 18 meccsen játszott és 1044 yardot szerzett, miközben a passzjátékban sem hozza azt a szintet, ami elvárható lenne. Swift kiválasztása így védhető – sokak szerint ő volt a class legkészebb és legjobb futója, elkapásokban is sokkal jobb lehet, mint Johnson, ráadásul blokkolni is kifejezetten jól tud. Nem lesznek 80 yardos nyargalásai, de ha leszokik a fumble-ökről, akkor ő lehet az új Reggie Bush (máig ő az utolsó 1000 yardos futója a Lionsnek, sőt, ő az utolsó, aki a passzjátékban is kiemelkedő volt).
A harmadik körben két pickje is volt a csapatnak, köszönhetően a Slay-cserének. Az első választással a pass rusher Julian Okwara érkezett, a másodikkal a guard Jonah Jackson. Mindketten hiányposztra érkeztek és mindketten jó értéket képviselnek.
Okwara egy atletikus, sokoldalú, magas futball-intelligenciával rendelkező védő, aki ha nem töri el a lábát tavaly, bőven befért volna a második körbe is. Némileg alulméretezett, de neki van az egyik legjobb bull rusha az idei classból, illik a rendszerbe, ráadásul ennél jobb helyre aligha kerülhetett volna, hisz a bátyja, Romeo is a Lions játékosa. Futás ellen még van mit csiszolni rajta, első évében a speciális egységben és főleg szituációs pass rusherként lehet hasznos, de jelenleg pont erre van a legnagyobb szüksége a Lionsnek.
Jacksont is jó fogásnak tartom, ő volt az idei amúgy pocsék guard-class talán legjobb prospectje. A 3. kör elején talán némileg reach, mivel futáshoz még detroiti mércével is borzalmasan blokkol, de pass protectionben kiváló: az egyetemen 460 snapen csak 10 nyomást engedett, előtte pedig 398-on hetet. Matt Stafford megvédése prioritás, és ha már Graham Glasgow-t nem sikerült megtartani, akkor legalább a pótlását illett megoldani – a futójáték eddig sem ment, így talán Stafford túlélheti a szezont.
A harmadik napon is jókat húzott a csapat, Patriciáék rámentek a needekre. A 4. körben érkezett még egy guard Logan Stenberg személyében. Mindkét guard pozícióra ráfért az erősítés, a Kentucky játékosát pedig többek között a Bills is akarta volna, így kifejezetten szerencsés, hogy egy letrade után sikerült megszerezni. Stenberg kifejezetten jó fit a Lions támadófalába, jobban blokkol futáshoz, mint Jackson, még ha cserébe a pass protectionje nem is annyira jó (persze azért még így is rendben van). Nem ő lesz a következő Marshal Yanda, de van benne kezdő potenciál, jó eséllyel kezdeni is fog a szezon egy pontján és kifejezetten üdvözítő (ellentétben például a Seahawksszal), hogy a csapat igyekszik a kezdő irányító kedvére tenni.
A többi pick is nagyrészt rendben van. Cephus egy projektjátékos, ügyes kezekkel, kellő atletikussággal és remek rúgókkal – idén WR4-5 feladatokat kaphat és pár rászabott játék erejéig, illetve sérülések esetén lehet fenn a pályán, de hosszú távon van benne potenciál. Jövőre Danny Amendola, Kenny Golladay és Marvin Jones szerződése is lejár, közülük csak Golladay maradása tűnik biztosnak, Jones pótlására Cephus ígéretesnek tűnik.
A két utolsó pickkel két DT érkezett, és bár általában csak legyinteni lehet ezekre a húzásokra, a Cornell-Penisini duó kifejezetten sok szerepet kaphat a Lionsben. Penisini egy nagydarab NT, aki az egyértelmű futójátékoknál és a goal line szituációknál sokat lehet a pályán – pass rushban nagyon kevés, de run stoppernek ideális. Cornell pedig egy alulméretezett DT, aki szituációs interior pass rusherként és a speciális egységben lehet hasznos – nem mellesleg ő lett a harmadik játékos az Ohio State-ről, akit kiválasztott a Lions.
Szándékosan a végére hagytam Jason Huntley-t. Nem egy WTF pick, de ő tetszik legkevésbé a classból. Az 5. kör abszolút túlzás vele kapcsolatban, egyedül az szól mellette, hogy ő az egyetlen speedster a csapatban: 4,37 másodperc alatt futotta a 40 yardot, returnerként, futóként és elkapóként is lehet használni – van benne lehetőség, de rengeteg hozzá hasonló UDFA-van. Nem katasztrófa, ennyi belefér, bár lehetett volna inkább a CB-sort mélyíteni, esetleg a belső védőfalat is erősíteni. Illetve említsük még meg, hogy a Lions draftolatlanként leigazolta az Auburn punterét, Arryn Siposst, így minden hiányposztra sikerült embert találni.
Összegzés
A Lions egy nagyon jó draftot hozott össze: minden hiányposztra érkezett játékos, többen kezdő potenciállal bírnak, papíron tulajdonképpen kész a keret. A mélységgel persze akadnak problémák, a védőfal belseje és a secondary elég vékony, ugyanakkor még mindig van 29 millió dollárnyi cap space-e a csapatnak, így elméletileg ez is orvosolható (a CB-sorba Logan Ryan, Prince Amukamara, Trumaine Johnson vagy Darqueze Dennard érkezhet, a védőfalba Marcell Dareus, a fal szélére Jabaal Sheard vagy Vinny Curry). Innen már csak Patricián múlik.
Értékelés: A
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások