Nagyon sokat lehetne vitatkozni azon, hogy ki az NFL legjobb elkapója, a legtöbb szurkoló és szakértő azonban egyetért abban, hogy DeAndre Hopkins minimum top 3-as a posztján. Egy ilyen elkapó elvesztése mindig nagy érvágás, de nem biztos, hogy a lecserélésével olyan rosszul járt a Texans.
Hopkins egy szörnyeteg volt a pályán és brutálisan dominálta a csapattársait. Az elmúlt öt év mindegyikében vezette a Texanst elkapott yardokban és targetekben, nem is kevéssel: átlagban 94 targettel és 740 yarddal jegyzett többet, mint a lista második helyezettje. Watson érkezése is csak jót tett neki: 2017 óta átlagosan 162-szer szállt felé a labda, ebből pedig 105 elkapást, 1 372 yardot és 10 TD-t átlagolt, miközben a társainak az 50 elkapás és a 700 yard sem jött össze.
Ezek elképesztő számok, de épp itt van/lehet a probléma: mivel senki nem tudott felnőni hozzá, így a csapat támadósora sok esetben meglehetősen egysíkú volt. Nem véletlen, hogy Tim Kelly, a csapat támadókoordinátora pont azt emelte ki egy korábbi interjújában, hogy az offense-nek és Watsonnak is jót tehet, hogy egy nagyágyú helyett több különböző, de szintén minőségi fegyver (Brandin Cooks, Randall Cobb, Will Fuller, Kenny Stills, David Johnson) áll rendelkezésre.
Természetesen nyilvánosan mindenki ezt mondaná hasonló helyzetben, de az “egy kiváló helyett sok jó” elv általában be szokott válni (persze ehhez az is kellene, hogy például Cooks, Fuller és DJ egészséges legyen). A koncepció tehát védhető, bár ettől függetlenül Bill O’Brien még mindig olyan olcsón szabadult meg Hopkinstól, hogy nincs az a logika vagy indoklás, ami megmenti azt a cserét.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások