1/1-esnek lenni az NFL-ben óriási presztízs, Tom Cousineau mégis inkább a kanadai ligát választotta. Ő volt a kapocs a Bills két legismertebb legendája, OJ Simpson és Jim Kelly között, de soha nem lépett pályára Buffalóban. Bemutatjuk minden idők egyik legnagyobb melléfogását, akivel bár kutyául bánt a Bills, mégis megcsinálta a maga szerencséjét.
Cousineau Ohióban született, és mivel édesapja, idősebb Tom Cousineau a Lakewood középiskola kiváló futball- és birkózóedzője volt, így a jövője nagyon hamar megpecsételődött. Magas, nagydarab srác volt, apjának köszönhetően már fiatalon mindkét említett sportban kiemelkedően teljesített. Édesanyja viszont nem akarta, hogy az öreg árnyékában éljen, így nem hagyta, hogy Lakewoodba járjon, helyette a St. Edward növendéke lett.
Jó edzőkből ott sem volt hiány, a birkózók között legendásnak számító Howard Ferguson tanítványaként harmadik helyen végzett a városi birkózóbajnokságon. Az elődöntőben egy Bob Golic nevű sráctól kapott ki, akiből később NFL-es lett, ráadásul rövid ideig még csapattársaik is voltak.
Letarolta a szupersztárnak tartott csapattársát
A sikeres középiskolai sportkarrier eredményeképp tolongtak érte az egyetemek, az egyik legjobb linebackernek tartották az országban. Végül az Ohio State mellett döntött, ami akkoriban a Big Ten legjobb csapata volt. A csapat főedzője a legendás Woody Hayes volt, akivel 1975 és 1978 között a csapat 36-10-2-es mérleget produkált, a Big Tenen belül 28-4-es győzelmi arány jött össze, a csapat háromszor lett a konferencia bajnoka.
Cousineau alaposan kivette a részét a sikerekből, 1978-ban 211 tackle-lel iskolai rekordot döntött (17,5 tackle meccsenként), a Penn State ellen ráadásul szintén rekordot érő 29-et gyűjtött, illetve az 1977-es Orange Bowl MVP-jének is őt választották meg. Mindezt úgy, hogy freshmanként abba akarta hagyni az egészet.
A Buckeyes nem véletlenül vert szinte mindenki bucira, pazar volt az a csapat. A támadósorban All-American falemberek (Teddy Smith és Chris Ward) blokkoltak az egyetemi futball egyetlen kétszeres Heisman-győztesének, a futó Archie Griffinnek, aki előtt a 115 kilós, későbbi második körös fullback, Pete Johnson törte az utat. Cousineau 191 centi magas volt, de hozzá mindössze 102 kiló, így újoncként általában úgy beleverték a földbe, mint a rajzszöget: összesen egy széthasadt sisakot és két összetört vállvédőt tudott felmutatni a társai ellen.
“Felhívtam apámat, és azt elmondtam neki, hogy szerintem hibát követtem el, nem tudom felvenni a ritmust, és talán hagyni kellene az egészet”
– emlékezett vissza egy ESPN-nek adott 2002-es nyilatkozatában. Az apja viszont hallani sem akart erről, és mint kiderült, neki volt igaza.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Egy későbbi előszezon edzésen a kezdő támadófal I-formációban állt fel és Pete Johnson kapta meg a labdát. A magát felspanoló Cousineau pedig a földbe gyalulta a nála közel 15 kilóval nehezebb társát. Mindenki ledöbbent, a főedző Hayes magából kikelve ordibált, majd behívta ugyanazt a játékot. Johnson megint a földön kötött ki, a mester pedig kidobta Cousineau-t az edzésről.
A támadósor sztárjait nem szabad bántani egy edzésen, ez már csak így megy, de a csapat egyik segédedzője később elárulta Cousineau-nak, hogy ezzel együtt is lenyűgözte Hayest. Ennek eredményeképp már újoncként ő volt a kapitány Kenny Kuhn cseréje, és mivel utóbbi a második forduló után kidőlt, Cousineau a kezdőben találta magát, onnantól kezdve pedig nem volt megállás.
OJ Simpsont adták érte, majd kutyába sem vették
Cousineau utolsó egyetemi szezonja 1978-ban volt, az 1979-es draftra pedig az ország legjobb játékosaként érkezett. A liga leggyengébb csapata ekkor az évek óta gödörben lévő San Francisco 49ers volt, ám a gárda egy évvel korábban két második-, egy harmadik-, egy negyedik és egy első körös pickért cserébe megszerezte a kiöregedő OJ Simpsont a Billstől. Minden idők egyik legjobb futója óriási melléfogás volt, aminek a Bills örülhetett a leginkább, hisz a kapott első kör az 1979-es draftra szólt, tehát a csapatnak az saját 1/5-öse mellett így lett egy 1/1-es cetlije is.
A buffalói csapat nem is nagyon hezitált, az első kör első választásával kiválasztotta Tom Cousineau-t. Mondhatni könnyen jött, könnyen ment, a linebackernek ugyanis esze ágában sem volt a Billsben játszani, legalábbis nem annyiért, amennyit a csapat ajánlott neki, és pláne nem azok után, ahogy a csapat bánt vele.
“A draft után New Yorkban maradtam. A csapat képviselői azt mondták, hogy mielőtt elmegyünk Buffalóba átesni a szükséges felmérőkön, még értem jönnek a hotelbe és együtt vacsorázunk. Csak vártam és vártam, de nem jött senki. Még csak nem is hívtak. Az ügynököm nagyon ki volt ezen akadva. Azt mondta, hadd hívja fel a barátját, Sam Bergert, aki egy nagyon rendes ember és a Montreal Alouettes tulajdonosa”
– elevenítette fel az eseményeket a Buffalorumblings.com-on.
A következő napon a linebacker ügynöke egy 3 évre szóló, 1+ millió dolláros szerződéssel érkezett az Alouettestől, miközben a Billstől csak később futott be egy 5 éves, 1,2 millió dolláros szerződés, ami összességében nem volt annyira rossz, de nem is volt kiemelkedő (pláne a kanadai ligás ajánlathoz képest).
“Soha nem Kanada volt az A-terv, de a Bills nem ajánlott eleget. Mondtuk is a csapatnak, hogy ‘Ti is tudjátok és mi is, hogy ennél jobbat kell ajánlanotok’. Elég volt csak megnézni a többi játékos szerződését, akit abban az évben draftoltak. Megkérdeztem tőlük, hogy ‘Egyáltalán miért engem választottatok? Miért gondoltátok azt, hogy olyan összegért is játszani fogok, ami nem méltányos”. Nem tudom, hogy ez volt-e életem legokosabb döntése. Érzelmileg nagyon nehéz volt, de pénzügyileg mindenképp megérte”.
Így az 1/1-es a Bills helyett inkább a kanadai ligában játszó Montreal Alouettest választotta. Ebben egyébként szerepet játszhatott az 1/5-ös Jerry Butler is, aki tisztában volt azzal, hogy Cousineau nagy pénzt akar majd a Billstől, és félt, hogy emiatt neki nem jut elég a büdzséből. Ezért az elkapó az ügynökével együtt akcióba lendült, és még a linebacker előtt megegyezett a csapattal.
Jim Kellyt kapták cserébe
Mivel a Bills nem törte össze magát, hogy eleget tegyen az 1/1-es választottja igényeinek, így Cousineau a CFL-be szerződött. A kanadai liga már akkor sem volt túl combos, így az amúgy tehetséges linebacker hamar sztárrá vált – ő lett a CFL Luke Kuechlyje.
Három évet húzott le a Montreal Alouettes csapatában, bár az utolsó szezonjában sérülés miatt nem sokat játszott. Ezután úgy döntött, hogy kilép a szerződéséből és visszatér az NFL-be. Igenám, csakhogy a játékjogát még mindig a Bills birtokolta, így hiába egyezett meg a Houston Oilersszel, a Buffalónak joga volt matchelni az ajánlatot.
A csapat részéről a döntés érthető volt, hisz az Oilers egy 5 éves, 2,5 millió dolláros szerződést ajánlott a linebackernek, ami akkor brutális fizetésnek számított – egy ilyen játékost kompenzáció nélkül ostobaság lett volna elengedni. A Bills így tartotta a Houston ajánlatát, ugyanakkor ennyi pénzért nem tartott igényt a szolgálataira, minél előbb túl akart adni rajta, nem titkoltan azzal a reménnyel, hogy visszakapja a korábbi befektetését.
A Bills szerencséjére az Oilers mellett a Brownsnak is nagyon tetszett Cousineau, és nemcsak, hogy hajlandó volt átvállalni a linebacker fizetését, de még komoly ellenértéket is adott a Buffalónak: egy 1983-as első körös picket, valamint még egy második és harmadik körös cetlit. A védő így a Brownshoz került, a 2,5 milliós szerződése pedig a legnagyobb lett a csapat történetében, a Bills pedig egy évvel később a Clevelandtől kapott első körért (1/14) csérébe kiválasztotta a csapat történetének legjobb irányítóját, Jim Kellyt.
Pénzügyileg megint megérte
A Brownshoz való szerződését egy kisebb balhéval ünnepelte, amikor is Szent Patrik napján belehajtott egy rendőrautóba. Az ügynek nem lett komolyabb következménye, ugyanis kiderült, hogy nem volt részeg, ráadásul a jogosítványa is rendben volt, így csak közúti baleset okozása miatt kapott bírságot.
Ez a játékra foghatóságát nem befolyásolta. A következő négy évben háromszor is vezette a csapatot tackle-ökben, egyszer pedig második csapatos All-Prónak is választották, bár ezzel együtt sem érte meg az évi fél millió dollárt, összességében nem hozta azt, amit egy 1/1-estől elvárt volna az ember.
A szerződése utolsó évébe lépve vágta ki a Browns, és bár két évig játszott a 49ersben, sok haszon már nem volt belőle, így 1987-ben visszavonult. Ha sikeres nem is lett, gazdag igen.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legfrissebb cikkeink
- A Broncos és a Commanders is elkapót igazolt
- A jövő sztárjai – Brock Bowers
- Az ég szerelmére, csinálj már valamit! – Colts FA-értékelő
- Walesi rögbisztárt igazolt a Chiefs
- A Chiefs-Ravens-49ers triótól várják a legtöbbet a fogadóirodák
- Triple Coverage #524 – Történelmi lesz az idei WR class
- A Bills GM-e szerint a liga meglopta a csapatot
- A Panthers leigazolta Jadeveon Clowney-t
- Vissza az alapokhoz – Giants FA-értékelő
- Csak a szokásos – Chiefs FA-értékelő
- A 49ers 40+ millió dolláros szerződést tervez adni Brock Purdynek
- Nagyon úgy tűnik, hogy Dak Prescott jövőre szabadon igazolható lesz
- Újra fontosak lesznek a visszahordások, a Steelers így leigazolta az egyik legjobb visszahordót
- Az NFL megnyomja a karácsonyt, szerdán is rendeznek majd meccseket
- A jövő sztárjai – Joe Alt
Legutóbbi hozzászólások