Connect with us

Játékos Portré

Brett Favre I – A halál torkából az NFL-ig

Hetedik számú irányítóként kezdte, majd kis híján megölte magát egy autóbalesetben. Az első profi főedzőjének nem kellett, volt egy időszak, amikor több Vicodint szedett, mint Dr. House, mégis rekordsebességgel lett ő a nagybetűs IRÁNYÍTÓ a ligában, akinek nem derogált kisebb botrányt kiváltva történelmet íratni az egyik ellenfelével. Kétrészes portrésorozatban bemutatjuk Brett Favre-ot!

Minden idők egyik legnagyobb sztárirányítója, Brett Favre, akiről talán kevesen tudják, hogy egyetemen halálközeli autóbalesete volt. Rekordidő alatt felépült és olyan teljesítményt hozott, hogy leesett az emberek álla. Hamar a profik között találta magát és mindig versengett saját magával, hogy egy szezonban több touchdownt vagy több interceptiont dobjon. Volt ő gyógyszerfüggő, két nap alatt betolt egy egész havi adagot. Megküzdött saját démonaival, hogy önmaga legjobb változatává válhasson.

Brett Favre 1969 októberében született és gyermekkorát a Mississippiben található Kilnben töltötte. A helyi gimnáziumba, a Hancock North Centralba járt, ahol baseballozni és focizni kezdett. Bár a baseballhoz jobban húzta a szíve és jobban is ment neki, mégis a fociban próbált meg kiteljesedni, mégpedig édesapja miatt. Ő volt ugyanis a futballcsapat edzője, így Brett részben apja nyomására, részben pedig bizonyítási vágya miatt adott bele mindent ebbe a sportba.

Erős karja volt és remekül átlátta a pályát, így övé lett az irányítóposzt. Nem játszott rosszul, de mivel nem volt sikeres a csapat, így nem nagyon keltette fel az egyetemek figyelmét. Egyedül a Southern Mississippi érdeklődött iránta, így jobb híján azt választotta.

Első évében az egyetemi edzője azt akarta, hogy defensive backként játsszon, de Favre inkább állt be csere QB-nak, hátha egyszer kap egy esélyt. Hetedik számú irányítóként nem sok jóban reménykedhetett, ennek ellenére a harmadik meccs második félidejében már a kezdőben találta magát, a szezon végére pedig hat győzelemhez segítette a Golden Eaglest.

A következő két évben is övé volt a kezdő, bár nem voltak eget rengető statisztikái: 2 588 yard és 16 TD jött össze a legjobb évében és soha nem volt 56 százaléknál jobb a passzpontossága. Így seniorként is maradt az egyetemen, hátha sikerül javítani a megítélésen, kis híján azonban nemhogy a karrierje, de az élete is véget ért.

“Ugye rendbe fogok jönni?”

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

1990 nyarán testvérével és két csapattársával halászni mentek és természetesen mindeközben iszogattak kicsit. Estefelé úgy döntöttek, elindulnak haza Kilnbe, ahol a szülők vacsorával várták őket. Két autóval mentek, az egyikben Scott (a bátyja) és Keith Loescher (csapattársa) ült, a másikban Favre volt a sofőr, egyedül utazott. Pár kilométerre a házuktól elvesztette az irányítását a kocsi felett, az pedig egy fának csapódott, felborult, háromszor pörgött, végül pedig egy pózna állította meg. Mai napig nem teljesen tisztázott, hogy mi történt pontosan.

Testvére azonnal a kocsinál termett és egy golfütővel próbálta betörni az autó ablakát, hogy kiszedje a sérültet, még mielőtt az autó lángra kapott volna. Kivették Favre-ot és a földre fektették, majd szólítgatni kezdték. Jó darabig nem válaszolt, majd kinyitotta a szemét és megszólalt:

“Scott, maradj mellettem, ne hagyj itt kérlek! Ugye rendbe fogok jönni?”

Leintettek egy autót, hogy segítséget tudjanak hívni, azonban elég furcsán sült el a dolog. A kocsiból kiszálló nő segítség helyett elkezdte kioktatni a fiúkat, akik pedig erényesen vissza is kiabáltak a nőnek, hogy semmi kedvük ezt végighallgatni, ugyanis valaki életveszélyes állapotban van.

A közjáték ellenére végül megérkeztek a rendőrök, a tűzoltók és a mentősök is, akik bevitték a sérült játékost a kórházba. Vérömleny keletkezett a májában, hatalmas vágás éktelenkedett a térdén, megsérültek a csigolyái, zúzódásokkal volt teli a karja és egy nagy seb volt a jobb oldalán. Több beavatkozást is végeztek, például 76 cm-t távolítottak el a beléből. Az orvosok azt mondták neki, felejtse el a következő évre a focit, de ő csak annyit felelt nekik: “Persze, majd meglátjátok!”

“Hatalmasabb az életnél”

Senki nem hitt a szemének, mikor 1990 szeptemberében Favre pályára lépett az Alabama ellen. Még látszott rajta a sérülés hatása, hiszen csak két hónappal ezelőtt történt, de ehhez képest mégis győzelemre vezette a csapatát.

“Hívhatod aminek akarod, legendának, csodának. Egy dolgot tanultam meg azon a napon, azon a mérkőzésen. Ott és akkor Brett Favre hatalmasabb volt az életnél”

– mondta a meccs után az Alabama edzője, Gene Stallings.

Mindezek ellenére statisztikailag továbbra sem volt különösebben lenyűgöző: a szezont 1572 yarddal, hét TD-vel és hat INT-tel zárta, a négyéves egyetemi karrierje alatt pedig 7695 yardot, 52 touchdownt és 34 interceptiont dobott. Ez az első körhöz nem volt elegendő, de az 1991-es draft második körének 33. helyén így is lecsapott rá az Atlanta Falcons. Nem mintha ennek bárki is örült volna.

A vezetőedző Jerry Glanville egyáltalán nem akarta Favre-ot a csapatban látni. Úgy gondolta, más posztokra sokkal jobban ráfért volna az erősítés a korai körökben, nem értette, mi késztette a Falconst ennyire, hogy elhozzanak egy gyenge irányítót. Mindez meg is látszott kettőjük kapcsolatán: Glanville folyamatosan szívatta az irányítót (például sosem szólította a nevén, mindig csak Mississippinek hívta), nem engedte semmit csinálni és azt mondta neki, kapnia kell jó pár pofont, mielőtt lehetőséget kapna.

Nem mintha Favre nagyon igyekezett volna. Túlsúlyos volt, folyamatosan bulizni járt, mindig másnaposan érkezett az edzésekre és jóformán a csapatmegbeszélések nagyját átaludta. Nem adott okot arra, hogy szeresse az edzője, így érthető, hogy miért kívántak inkább megszabadulni egymástól.

“Favre sorra járta a klubokat és a bárokat, én pedig mentem utána és kértem az alkalmazottakat, hogy ne szolgálják ki. Még a szüleit is idehoztam, hogy beszéljenek vele, mert muszáj volt valakinek. Hiába járt megbeszélésre, aludt. Az edzéseken alig akart csinálni valamit, egyszerűen nem akart játszani, és emiatt barom lettem volna hagyni játszani. A csapatfotózáson sem jelent meg – ilyet én még sosem láttam.”

mondta Glanville.

Mindössze egy meccsen lépett pályára a Falconsban: négy passzából kettő interception lett, az elsőt ráadásul az ellenfél hatpontossá tudta váltani. Ideje volt megszabadulni egymástól, egy évvel a draftolása után a Falcons elcserélte az irányítót a Green Bay Packersszel egy első körös pickért cserébe.

“Ennyi bogyó nem üt ki?”

Glanville-nek végül igaza lett – Favre megkapta a maga pofonját, majd megemberelte magát. Ugyan az egyetemhez hasonlóan a Packersnél is csereként kezdett, de a harmadik héten máris pályára került a sérült Don Majkowski helyén. A mérkőzés állása 23-17 volt a Cincinnati Bengals javára, ezt a hátrányt kellett ledolgozni, az irányító pedig a legjobbját nyújtotta.

A Green Bay a saját 8 yardos vonaláról indította a támadást és Favre elképesztően teljesített: 1 perc 7 másodperc alatt végigvezette a támadást, végül pedig hatpontossal zárt. Az extra pont szintén betalált, így megnyerték a mérkőzést. A következő héttől kezdve egészen 2008-ig minden meccsen ő volt a csapat kezdő irányítója.

Egy igazi jelenség volt a pályán. Hihetetlenül erős karral rendelkezett, egy igazi gunsliger volt, akiért megőrültek a rajongók. Olyan erővel dobta el a labdát, hogy egyszer eltörte az egyik elkapója kezét egy edzésen, a lézerei kvázi életveszélyesek voltak. Emellett egy igazi gladiátor volt, aki bármilyen nagyot kapott is az ellenféltől, soha nem panaszkodott, a világért nem hagyott volna ki egyetlen támadósnapet sem. Ennek azonban ára volt.

A rengeteg ütés miatt Favre hihetetlen fájdalmakkal küzdött minden héten. Rengeteg fájdalomcsillapítót szedett, többet a megengedettnél vagy az ajánlottnál. 15 Vicodint vett be minden egyes mérkőzés előtt, és sokszor edzések előtt is teletömte magát – függő lett.

“Mindenki kérdezgette tőlem: de hát ennyi bogyó nem üt ki téged? Nem, pont hogy inkább felpörgetett és ez az, amire én ráfüggtem. Ha valaki bevesz két fájdalomcsillapítót, az kiüti, alszik pár órát és felébred fájdalmak nélkül. Először én is két szemmel kezdtem, de miután nem hatott, elkezdtem emelni az adagot és kicsúszott a kezemből az irányítás. Egyáltalán nem voltam fáradt éjszaka sem, tv-t néztem vagy csináltam valamit, és másnap délelőtt éreztem késztetést az alvásra. Általában a támadómegbeszélés kellős közepén, ahol kicsit sem kéne lankadnia a figyelemnek. Mivel egy doboznyi gyógyszert vettem be két nap alatt, folyamatosan kértem pár embertől, de ilyen mennyiség mellett gyorsan bezárult a kör. Azt hittem senki nem tudja és senki nem veszi észre, de igazából mindenki tudott róla.”

1996 tavaszán a felesége hatására döntött úgy, hogy elvonóra megy. A kúra sikeres volt: igen, küszködött a fájdalomcsillapító nélkül és igen, megborította kicsit a hiánya, de sikerült győzelmet aratnia. És nem csak a függőséggel szemben.

Az IRÁNYÍTÓ

A Packers kiválóan kezdte a szezont annak ellenére, hogy Favre küzdött egy kicsit a benne élő démonokkal. Az első három meccsen 115 pontot pakolt fel az offense, de a védelem sem tétlenkedett, mindössze 26 pontot szereztek az ellenfelek. A lendület a szezon végéig kitartott, a támadók által szerzett 456 pont a legjobb volt a ligában, ahogy a 210 engedett egység is – magyarán az 1996-os Packersé volt a legjobb támadósor és a legjobb védelem is, ez pedig korábban csak az 1972-ben veretlen Dolphinsnak jött össze.

Favre-ék 13-3-mal kerültek be a rájátszásba, ahol szépen sorban leverték ellenfeleiket, mindenkit három labdabirtoklásnyi különbséggel. A csapat 29 év után jutott újra döntőbe, amit ráadásul a louisianai Mercedes-Benz Superdome-ban rendeztek, mindössze néhány kilométerre Favre otthonától.

Az ellenfél a New England Patriots volt, ami ekkoriban messze nem volt az a félelmetes franchise, amihez az utóbbi 20 évben szokhattunk. Nem is jelentett különösebb kihívást az ihletett formában játszó Favre-nak, aki két passzolt (egy 81 és egy 54 yardos) és egy futott hatpontost szerzett a 35-21-re megnyert mérkőzésen.

Ebben az időszakban Favre volt a nagybetűs IRÁNYÍTÓ. Kellett neki három év, hogy belelendüljön, de 1994-től kezdődően megállíthatatlan volt. Egészen 2007-ig minden egyes szezonban legalább 3500 yardot passzolt, 1995 és 1997 között 37 TD-t átlagolt és sorozatban háromszor választották MVP-nek. Sőt, 1997-ben címvédőként sikerült Super Bowlba jutni, de a dinasztia végül nem született meg, a John Elway irányította Denver Broncos 31-24-re győzni tudott.

A rekordszerződés és egy “rekord-botrány”

Az elveszített Super Bowl és pár gyengébb szezon ellenére Favre státusza nem lehetett kérdéses, amit jól mutat, hogy 2001-ben kapott egy 10 éves, 100 millió dolláros szerződést.

“Eddig is jól kerestem a focival, nem tagadom, de ezek után még jobban fogok nyilván. Nem hiszem hogy bármennyire is befolyásolja majd a játékomat és a hozzáállásomat. Én egy olyan ember vagyok, aki élvezi a játékot függetlenül a pénztől. Erre most biztosan sokan forgatják majd a szemüket, de én egyszerűen ilyen vagyok, nem fogok változtatni semmin.”

nyilatkozta az irányító.

A játék élvezetével nem is volt baj a 100 milliós szerződése után, sőt néha már túlságosan lazára vette a figurát. A pályán remek volt, 1998 után ismét 30+ TD-vel zárt, a Packers pedig az utolsó forduló előtt 11-4-es mérleggel állt, tehát csapatszinten is kijött a lépés.

Az utolsó héten a csapat a Giantsszel játszott, ami tulajdonképpen csak a New York pass rusherének, Michael Strahannek volt fontos, ugyanis egy sackre volt a ligacsúcstól. Végül sikerült is neki az az egy zsákolás, de az igazság az, hogy Favre nem nagyon próbált meg menekülni.

A Packers edzői futást hívtak három perccel a meccs vége előtt, azonban Favre megváltoztatta a playt a tudtuk nélkül. A hívás miatt Favre nem adta oda a futónak a labdát, viszont Strahan számára egyenes út volt az irányító és a legtöbb sack rekordja felé. Persze nem a védő kérte Favre-ot a dologra, de az irányító tudta, mennyire fontos lehet ez neki, így “engedélyt adott”.

Később persze tagadta a dolgot, és bár senki nem vitatta, hogy Strahan megérdemelten írt történelmet, a sack-rekorddal kapcsolatban sokaknak eszébe jut még mindig ez a kis “szívesség”. És ez csak egyike Favre nagyobb visszhangot kapó ügyeinek – az irányító még csak ez után kezdett belejönni.

[/ppp_patron_only]

11 Comments
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Notify of
11 Comments
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
ducksfan
ducksfan
3 years ago

Már a korábbi portéidhoz is kellett volna írnom, hogy tetszenek :)
Csak így tovább

Fetyke
Fetyke
Reply to  ducksfan
3 years ago

Ugyanezt gondolom én is!

bjeela
bjeela
Reply to  Fetyke
3 years ago

+1

Q.B.ueen
Q.B.ueen
Reply to  Fetyke
3 years ago

Köszönöm :)

bjeela
bjeela
Reply to  Q.B.ueen
3 years ago

Egy frászt, mi köszönjük! ;)

Q.B.ueen
Q.B.ueen
Reply to  ducksfan
3 years ago

Köszönöm szépen :)

Bujdy Bujdy
Bujdy Bujdy
3 years ago

Anno Favre miatt lettem NFL fan, számomra, nézői aspektusból a tökéletes irányító!
Ki tudja dobni a labdát a stadionból, de közben nem olyan steril, mint Brees, hanem az elkapásig kell izgulni, hogy irgalmatlan nagy TD, vagy irgalmatlan nagy INT lesz a dobásból! :)

Remélem, belekerül a második részbe az a jelenet, amikor a Vikinsban “futott” meg egy first downt már a gipsz csizmában, közben a vonal mellett egy bizonyos Adrian Peterson szakad a röhögéstől! :D

Fetyke
Fetyke
Reply to  Bujdy Bujdy
3 years ago

Nálam ő a klasszikusan vett IRÁNYÍTÓ. Soha, senki mást nem láttam olyan fantasztikusan hosszú passzt dobni, mint őt.

bjeela
bjeela
Reply to  Fetyke
3 years ago

Kicsit szelektív a memóriád, de ettől még szeretünk. :D Voltak hatalmas karerejű nagydobók előtte, közben és utána is, az már más kérdés, hogy Favre egy olyan QB is volt, akit képtelenség volt kinyírni. Leverni leverték, nem is egyszer, eltörték itt-ott a testét, de a fickó egyszerűen törött lábbal, bordákkal is folytatta. Nagyjából így lett belőle a legyőzhetetlenség szinonimája. És bár igazán nagyot, eszméletlent “csak” 1994-98 között alkotott, de még annyira jó volt utána is, hogy bevigye a bandát a PO-ba. Ha ott volt, akkor mindenki elhitte, hogy menni fog. És ment is. 19 szezonból 12-szer. Azért az nagyon durva, még akkor is, ha ismerjük BB és TB12 produkcióját. Már nem volt a legjobb, de elhitette, hogy mégis az. Na, ez a nemsemmi. Mondjuk 2009-ben egy szezonra még fellángolt utoljára Minnesotában, mint PM Denverben. Mint egy nap, ami már kiégett, de még egy utolsó robbanásra megmutatja, ki is volt ő fénykorában. Aztán a sötétség…

bjeela
bjeela
Reply to  Bujdy Bujdy
3 years ago

Na, a kedvedért megtaláltam, 14,22-től kezdődik az adott játék a Redsk… izééééé, a football team elleni meccsen és AP télleg teleszájjal kacarász az egészen a partvonal mentén.
https://www.youtube.com/watch?v=3w8CWSbmHQ4

betmen
betmen
3 years ago

“Hamar a profik között találta magát és mindig versengett saját magával, hogy egy szezonban több touchdownt vagy több interceptiont dobjon.”

azért versengett magával, hogy TÖBB interceptiont dobjon? Még jó, hogy nem sokszor jött össze neki.

11
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x