Összeveszett mindenkivel, nem kímélte sem Eli Manninget, sem Drew Breest, sem az edzőit. Tight end létére jobban szeretett védőket pusztítani, mint labdát elkapni, talán emiatt borult meg annyira, hogy kihagyta a csapata Super Bowlját is. Ő Jeremy Shockey, aki után az FBI is nyomozott nyugdíjas éveire.
Jeremy Shockey 1980-ban született és egy Oklahomától nem túl messzi kisvárosban nőtt fel két testvérével. A Shockey-gyerekek apa nélkül nevelkedtek, és bár tudták, ki ő, soha nem keresték, hiszen ő sem kereste a gyerekeit. Sőt, egyenesen utálták az apjukat, amiben nagy szerepe volt egyedülálló édesanyjuknak, aki folyamatosan szította a gyerekeit a férfi ellen.
Mint sokaknak, Shockey-nak is a sport jelentette a menedéket az otthoni gondok elől. Különösen focizni szeretett, de a kosárlabda is remekül ment neki. Már nagyon korán álmodozott arról, hogy az oklahomai egyetemen fog játszani és egy napon bekerül a nagyok közé, ezért az álmáért pedig nagyon keményen meg is dolgozott. Bátyjával állandóan azon dolgoztak, hogy egyre jobb játékos legyen, linebacker és tight end pozíciókat gyakorolgatták a legtöbbet.
A középiskolában annyira vékony srác volt, hogy edzője attól félt, hamar eltörik, ha a pályára engedi. Azonban nem így történt, Shockey pedig wide receiver és linebacker pozícióban is nagyot játszott, különösen végzősként. 50 elkapásból 1,108 yardot és öt TD-t hozott iskolájának, valamint négy visszahordott touchdown is került a neve mellé. Azonban nem csak a sportra, hanem a jegyeire is odafigyelt és szinte kitűnő eredménnyel zárta a gimnáziumot.
Ekkor már minden vágya az volt, hogy a University of Arizonában játszhasson, de nem kapott megkeresést a csapattól, így a Miamire ment, ahol tight endként számítottak rá. Másodévesként része volt a 11-1-es Hurricanesnek, majd a következő évben karriercsúcsot jelentő 40 elkapásból 519 yardot és hét TD-t szerzett. Nem valami nagy számok, de a pályán mutatott teljesítménye önmagáért beszélt.
Egy igazi gép volt. Álladóan leteremtette a csapattársait, ha elszúrtak valamit, és magának akarta a labdát. Ha nem felé dobták, és nem sikerült a play, kikelt magából. A huddle-ban hajtogatta, hogy ő a legjobb, kerüljön hozzá a labda, megszerzi, és az esetek döntő többségében így is lett. Bárki előtt levadászta a labdát és hozta a yardokat. Hitte, hogy ő a legjobb a csapatban, ez adott neki ekkora erőt.

Bejelentkezés Patreonnal

WP Bejelentkezés

Legfrissebb cikkeink
- Golden Tate: Őszintén sajnálom Daniel Jonest
- KJ Wright szerint Geno Smithnek kellene kezdenie Seattle-ben
- Miles Sanders szerint az Eagles egy all-star csapatra hasonlít
- A Bengals futója oktatni megy az egyetemre
- 15 igazolás és csere, amit még látni szeretnénk a szezon előtt
- Még mindig rengeteg prémium szabadügynök van a piacon
- A Commanders nem akarja elcserélni Daron Payne-t, de hosszabbítani sem fog a védővel
- A Patriots játékosai annyira nem voltak oda Garoppolóért
- Mayfield: Mindkét fél készen áll a továbblépésre
- Az NFL egy 6-8 meccses Watson-eltiltást is hajlandó lehet elfogadni
Legutóbbi hozzászólások