Összeveszett mindenkivel, nem kímélte sem Eli Manninget, sem Drew Breest, sem az edzőit. Tight end létére jobban szeretett védőket pusztítani, mint labdát elkapni, talán emiatt borult meg annyira, hogy kihagyta a csapata Super Bowlját is. Ő Jeremy Shockey, aki után az FBI is nyomozott nyugdíjas éveire.
Jeremy Shockey 1980-ban született és egy Oklahomától nem túl messzi kisvárosban nőtt fel két testvérével. A Shockey-gyerekek apa nélkül nevelkedtek, és bár tudták, ki ő, soha nem keresték, hiszen ő sem kereste a gyerekeit. Sőt, egyenesen utálták az apjukat, amiben nagy szerepe volt egyedülálló édesanyjuknak, aki folyamatosan szította a gyerekeit a férfi ellen.
Mint sokaknak, Shockey-nak is a sport jelentette a menedéket az otthoni gondok elől. Különösen focizni szeretett, de a kosárlabda is remekül ment neki. Már nagyon korán álmodozott arról, hogy az oklahomai egyetemen fog játszani és egy napon bekerül a nagyok közé, ezért az álmáért pedig nagyon keményen meg is dolgozott. Bátyjával állandóan azon dolgoztak, hogy egyre jobb játékos legyen, linebacker és tight end pozíciókat gyakorolgatták a legtöbbet.
A középiskolában annyira vékony srác volt, hogy edzője attól félt, hamar eltörik, ha a pályára engedi. Azonban nem így történt, Shockey pedig wide receiver és linebacker pozícióban is nagyot játszott, különösen végzősként. 50 elkapásból 1,108 yardot és öt TD-t hozott iskolájának, valamint négy visszahordott touchdown is került a neve mellé. Azonban nem csak a sportra, hanem a jegyeire is odafigyelt és szinte kitűnő eredménnyel zárta a gimnáziumot.
Ekkor már minden vágya az volt, hogy a University of Arizonában játszhasson, de nem kapott megkeresést a csapattól, így a Miamire ment, ahol tight endként számítottak rá. Másodévesként része volt a 11-1-es Hurricanesnek, majd a következő évben karriercsúcsot jelentő 40 elkapásból 519 yardot és hét TD-t szerzett. Nem valami nagy számok, de a pályán mutatott teljesítménye önmagáért beszélt.
Egy igazi gép volt. Álladóan leteremtette a csapattársait, ha elszúrtak valamit, és magának akarta a labdát. Ha nem felé dobták, és nem sikerült a play, kikelt magából. A huddle-ban hajtogatta, hogy ő a legjobb, kerüljön hozzá a labda, megszerzi, és az esetek döntő többségében így is lett. Bárki előtt levadászta a labdát és hozta a yardokat. Hitte, hogy ő a legjobb a csapatban, ez adott neki ekkora erőt.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A mentalitása és a meccsvideói meggyőzték a szakértőket. Olyannyira, hogy mindössze két szezon után a drafton az első kör 14. helyén lecsapott rá a New York Giants 2002-ben. Rögtön az irányító, Kerry Collins egyik kedvenc célpontjává vált. 894 yardot hozott össze rookie-ként. Ugyanakkor balhéból is kijutott neki újoncként, még ha összességében nem is volt vele baj.
“Nem hiszem, hogy a Miami csapatában lett volna meleg játékos. Ha lenne egy ilyen ember, nem valószínű, hogy kiállnék mellette. Gondok lennének az öltözőben és a tusolóban, nem hiszem hogy működne”
– mondta egy interjúban.
Később nyíltan bocsánatot kért a történtek miatt. Azt mondta, megbánta, amit mondott, és viccnek szánta, nem akart nagy ügyet kavarni belőle. Nos, mindenki maga dönti el, hogy hisz-e Shockey-nak.
Döngöljünk földbe mindenkit
Másodévesként Shockey csak kilenc mérkőzésen tudott részt venni egy térdsérülés miatt. Szerencsétlen helyzet, de tekintve, milyen mentalitással lépett pályára, nem is olyan meglepő. A legtöbb skill-játékos próbálja kerülni az ütközést a védővel, Shockey ellenben beleállt a dologba – hihetetlen elkapásokra volt képes egy kézzel, a háta mögül vagy akár a védő karmai közül, mégis inkább a pusztítást élvezte.
“Az emberek azért fizetnek, hogy lássanak másokat megsérülni. Persze, szeretnék, hogy a csapatuk nyerjen, de ha tíz embert megkérdezel, kilenc azt fogja mondani, hogy inkább nézném, ahogy Jeremy Shockey széttöri a védőt, mintsem azt, hogy elkap egy touchdownt. Én csak megadom nekik, amire vágynak, ez izgat engem.
– mesélte Shockey egy vele készült interjúban.
Mindezek ellenére a sérülések többnyire elkerülték és jól is játszott. 600-800 yardokat termelt, nem lehetett rá panasz, így nem volt meglepő, amikor a 2005-ös szezon elején aláírt egy öt éves, 26,38 millió dolláros hosszabbítást a Giantsszel, amivel a liga legjobban kereső TE-je lett.
Azonban Shockey mentalitása kezdett a saját és körülötte lévők agyára menni. Bárki beszólt neki a médiában vagy az edzéseken, elindult levadászni az illetőt. A csapattársai teljesen őrültnek hitték. Volt alkalom, mikor annyira ideges lett, hogy az edzésre ki sem ment, hanem magában puffogott az öltözőben.
Több csapattársával is éles szóváltásba keveredett, ám akkor pattant el a húr, mikor edzőjével veszett össze. Egy vesztes mérkőzés alkalmával kiabált az 1/1-es Eli Manninggel és edzői stáb több tagjával is, majd kvázi megbolondult – ezek után nem járt edzésre, és megállás nélkül szidott mindenkit.
Mindennek feltehetően az volt az oka, hogy példaképe, Wellington Mara elhunyt. Mara volt a Giants társtulajdonosa, egyben az az ember, akire Shockey apafiguraként tudott tekinteni, nem véletlenül viselte meg ennyire barátja és egyben mentora halála.
Nem ment el saját csapata Super Bowljára
Persze mindez nem mentség a viselkedésére. Ha úgy tetszik, a sors meg is büntette ezért: 2007 decemberében a Washington elleni mérkőzésen bokasérülést szenvedett, és műtétre is sor került. A szezont természetesen nem tudta tovább folytatni, de a csapata 10-6-tal zárta az évet és bejutott a rájátszásba, ahol egyenes út vezetett egészen a Super Bowlba.
Az ellenfél a veretlen New England Patriots volt, és a döntőt Shockey nélkül nyerte meg a Giants. Pletykák kezdtek terjengeni arról, hogy talán nem is kell a csapatnak egy olyan játékos, aki bár kiválóan teljesít a pályán, egyszerűen nem tud viselkedni. Csak megerősítette a döntést, hogy Shockey nem jelent meg a Super Bowlon, az összes Giants ünnepséget jóformán kihagyta, nem ment el a Fehér Házba sem, és alig kommunikált bárkivel is.
A csapat úgy tervezte, ad még egy esélyt Shockey-nak, azonban a júniusi táborban összeveszett a vezetőedzővel, Tom Coughlinnal, sőt, a csapat general managerével, Jerry Reese-szel is, így pedig nem volt maradása a klubnál.
Szentek földjén
Jelentkező volt érte bőven, a befutó pedig a New Orleans Saints lett, amely Shockey-ért cserébe egy második és egy ötödik körös picket adott a Giantsnek. A csapattal való kapcsolatot egy új lehetőségként kezelte és igyekezett a lehető legjobban viselkedni.
“Mindenki tárt karokkal várt, mikor ide jöttem. Az öltözőben is befogadtak, jól érzem magam itt”
– mesélte a támadó első benyomásait. Nem tartott azonban sokáig a csoda, az új társak elég hamar megutálták Shockey-t.
A 2008-as szezonban több meccset is ki kellett hagynia egy sérv miatt. Ekkor kezdett el a csapat orvosaira panaszkodni, hogy nem kapott megfelelő kezelést és ezzel sokakat kihozott a sodrából. Mivel az oldalvonalra kényszerült, itt is folytatódott a csapattársak leteremtése egy-egy hiba után. Drew Breesszel, a csapat irányítójával is kiabált, aki azonban nem hagyta magát, így erőteljes vitába torkollott a dolog.
Az újabb dicstelen búcsút az mentette meg, hogy később próbálta helyrehozni a félresikerült kapcsolatait. Többektől bocsánatot kért, mindent beleadott az edzésekbe és igyekezet közeledni mindenkihez. Drew Breesszel többször is külön edzéseket tartottak a súrlódások elkerülése miatt és idővel kifizetődött mindkettejüknek a közös munka.
Három évet töltött a csapatnál, és bár egyszer sem játszott minden alapszakaszmérkőzésen és sokszor nem ő volt a kezdő tight end, lelkesedésére és játékára nem volt panasz. Ráadásul sikerekben sem volt hiány: a Saintsszel Super Bowlba jutott, ahol a Colts ellen 37-17-re megnyert döntőn még egy TD-elkapása is volt.
Három év után a Saints úgy döntött, elengedi a veterán játékost, több okból kifolyólag. Kezdett kiöregedni, nem tudott 600 yard fölé menni. Sokkal több pénzt kellett volna fizetni neki, mint amennyit akkori formájában ért, és természetesen könnyen helyettesíthető volt egy ifjú tehetséggel, bizonyos Jimmy Grahammel.
Az utolsó próbálkozás
New Orleans után új otthont keresett magának és a Carolina Panthershöz került. Nagy reményeket fűzött a csapathoz és az új kezdethez, a csapat vezetőedzője, Ron Rivera is a dolgok jó oldalára koncentrált, és bízott abban, hogy Shockey segíteni tud jobb szezont összehozni nekik, mint az előző évi 4-12-es bukta.
“Hálásak vagyunk, hogy Jeremyt a csapatunkban tudhatjuk. Ő egy nagyon kompetitív játékos, kiváló képességekkel és több évnyi tapasztalattal. Remélhetőleg pozitív irányba tudja terelni a támadókat”
– nyilatkozta Rivera, mikor Shockey a kluboz került.
Cam Newton egyik kedvenc célpontjává vált a veterán tight end, az alapszakasz végére 455 yardot és négy TD-t tudott feltenni a táblára. Nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a már 31 éves TE kezd kiöregedni, ráadásul bármennyi pluszt is hozott magával, a viselkedési problémái miatt viszonylag könnyű szívvel mutattak ajtót neki (ráadásul Greg Olsen miatt extrán feláldozhatóvá vált).
Még több balhé
Így ért véget tehát Shockey futballkarrierje, és bárcsak azt mondhatnánk, hogy ezzel vége: visszavonult és nyugodt életet él. Sosem tett így és a liga elhagyása után sem állt le.
Már a karrierje alatt is rengeteget bulizott amellett, hogy állandó feszültséget szított csapattársaival. Klubokba és bárokba járt, erről a szokásáról pedig később sem szokott le. Sok pia, még több nő, valószínűleg ez vezetett első válásához 2013-ban.
Három évvel a válás után azonban egy még nagyobb balhéba keveredett, ráadásul az FBI is bekerült a képbe. Owen Hansonnal remek barátok voltak, legalábbis sokat utaztak és buliztak együtt. Amikor Hansont azonban kábítószerbirtokláson és fogadásokon találták, egyenes út vezetett a kis barátjához, Shockey-hoz is. Állítása szerint mit sem tudott haverja drogkereskedéséről, tiszta üzletembernek vallotta magát, de beismerte, hogy edzeni és bulizni valóban sokat járt Hansonnal.
Mivel nem tudtak rábizonyítani semmit, az FBI a kihallgatás után elengedte és a történet lezárult, azóta pedig relatíve csendes életet él. Jobb később, mint soha.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások