Josh Allen tovább parádézik, a Browns támadófala elit teljesítményt nyújt, Burrow már most rendkívül érett játékot mutat, Breesnek még mindig mennek a hosszú labdák, Andy Reid zsenijéből sosem elég, Arians és Brady elméje pedig kezd összhangba kerülni.
Így válnak eggyé Arians és Brady filozófiái
Egy kiváló példát láthattunk arra a Chargers ellen, hogy hogyan válnak eggyé Bruce Arians és Tom Brady filozófiái, megszokott játékelemei. Arians híres arról, hogy elsősorban hosszú passzokkal operál, nem nagyon használja a tight endjeit és ritkán alkalmaz play actiont is. Bradytől a Patriotsban pedig azt szoktuk meg, hogy bőven használja a tight endjeit, sokszor alkalmaz play actiont (és sokszor rövid passzokkal operál, illetve sűrűn vonja be a játékba a futóit).
Az alábbi játéknál a két stílus találkozik egymással, ugyanis 4 verticals játékot hív a Buccaneers 13 personnelből play actionnel.
A nevéből adódóan a 4 verticals játék négy mélységi útvonalat jelent, a legtöbbször viszont ezt 11 personnelből futtatják (3 elkapó 1 tight end), de persze lehet ezt máshogy is. Itt a Buccaneers 13 personnelből indul, tehát 3 tight end van a pályán 1 elkapó mellett. Ez elég heavy formation, tehát a védelem elsősorban futásra rendezkedhet be. Erre rájátszik a play action is, habár itt a linebackerek ezt most nem igazán eszik meg.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Brady először a jobb oldalt figyeli, ahol OJ Howard és Cameron Brate futja a vertikális útvonalát (Howard beljebb, Brate kívül). Itt egy 2v3 helyzet alakul ki, a védők felveszik a tight endeket és van egy plusz safety, akinek döntenie kell, melyikük felé tendál. Ő Brate felé veszi az irányt, Howardnak hátat fordít, így Brady tudja, hogy utóbbit kell célba vennie.
Brate egyébként nagyon ügyesen minél szélesebben igyekszik megfutni az útvonalát (a számokon kívül), hogy nagyobb terület legyen közte és Howard között, így a safety ne tudjon mindkettőre egyszerre figyelni. A fenti képen látható, hogy még egyik tight end sem tudott elszakadni, Brady viszont már indítja a dobómozdulatot. Látja, hogy kit kell célba venni a safety helyezkedése miatt, és meg is bízik Howardban, hogy meg fogja verni az emberét a célterületig. Ez sikerül is, szép TD lett belőle.
Még ugyan kell olajozni a Buccaneers támadógépezetén, de összességében elég jól működik Brady és Arians házassága. A PFF értékelései alapján Brady a harmadik legjobb irányító négy kör után, neki van a legtöbb úgynevezett big time throwja és a második legtöbb hosszú passzokon szerzett yardja – a hagyományos statisztikái meg sokkal jobban mutatnának, ha nem neki ejtenék el a legtöbb labdáját a ligában.
Andy Reid minden héten elővesz valami zseniálisat
Nem tudok betelni Andy Reiddel, így erre a hétre is hoztam egy gyönyörű play designt, pedig összességében a Patriots nagyon jól levette Mahomesékat a pályáról. A Chiefs főedzőjének tarsolyában viszont megint volt egy parádés red zone játék: egy fake jet fake speed option reverse.
A játék egy Chiefstől sokat látott jet motionnel indul. Ez már önmagában hezitálásra készteti a védőket, hiszen megkaphatja Robinson a labdát és mehet jobbra, vagy igazából történhet egy “normális” játék is. A védők pár pillanat alatt több ellentétes információt kapnak és ezek alapján kellene kitalálniuk, mi is történik a pályán. A jet motion mellett Osemele LG pozícióból húz a jobb oldalra (védők fejében: játék jobbra), ellenben Robinson nem kapja meg a labdát, Mahomes és a Edwards-Helaire pedig balra indulnak el egy speed optionnel, ahol az irányító dönthet a védők mozgása alapján, hogy ő maga fut vagy továbbdobja a running backnek, és Osemelén kívül a támadófal többi tagja és balra indul blokkolni (védők fejében: játék balra).
A játék flow-ja elindul tehát balra, azonban Mahomes odapöccinti Hillnek a labdát, aki meg elindult jobbra, így reverse játék lett belőle. Osemele, Kelce és Robinson pedig ott vannak Hill előtt blokkolni, és három védőt kell csak kivenniük a játékból, ami matematikailag egy megoldható feladat.
Két védőnek lehetne esélye megállítani Hillt, ha nem lennének átverve – Jason McCourty olyannyira, hogy teljesen elmegy a speed option irányába. Gilmore még egész jól megértette a játékot, de az egy pillanatnyi hezitáció a részéről pont elég volt arra, hogy már ne tudja utolérni Hillt.
Breesnek mennek még a hosszú labdák
Drew Brees karereje láthatóan már nem a régi, ami persze várható a korosodással. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne tudna már megdobni 20 yardos labdákat, de már jobban kell hozzá dolgoznia és kell az is, hogy minden ideálisan alakuljon. Ez a Kamarának dobott labdája tökéletes volt.
A Lionsről köztudott, hogy mindenkinél többet emberezik a ligában és hogy még csak meg sem próbálja ezt elrejteni (szép munka, Patricia!). Nyilván Sean Payton is tudja ezt, így főleg olyan játékokat hívott a meccsen, amik emberezés ellen hatékonyak. Ilyen ez a Rub-Wheel kombó is. Alapvetően a rub koncepció két emberrel úgy nézne ki, hogy a szélső elkapó elindul befelé és akadályozza a slot cornerbacket abban, hogy mehessen a slot elkapóval. A slot WR pedig a flat zónába megy, kapja a labdát és indulhat előre, hiszen az embere lemarad. Ezen itt csavar egyet Payton és Kamarát nem a flatbe küldi, hanem egy wheel route-ra.
A rub tökéletesen működik, Oruwariye nem tud jó szögben érkezni Kamarára, így lemarad, a futó így lépéselőnyben mehet előre.
Utána Oruwariye egyébként egész jól tartotta a lépést, de annyi előnye pont volt Kamarának, hogy Brees oda be tudja tenni a labdát.
Breesnek az elit pontossága nyilván nem veszett el egyik napról a másikra és fejben is a legjobbak közt van továbbra is, pontosan tudja, mi fog történni a pályán és már jó előre el tudja indítani a labdát (anticipation). Ha a védők nem tudnak közel érni hozzá és még coverage-ekkel sem zavarják össze, akkor minden esetben szét fogja szedni a defense-eket. (A problémák akkor kezdődnek, ha nem minden körülmény ideális.)
Így futotta szét a Browns a Cowboyst
A Browns 300+ yardot futott a Cowboys ellen, simán az ellenfélre erőltette az akaratát a földön. Az egész mérkőzésen dominált a Barnák támadófala, ahogy teszi egyébként eddig egész évben. Elit egységről beszélünk a Washingtontól érkező Bill Callahan támadófaledző segítségének is köszönhetően. A Browns elsősorban zónablokkolást alkalmaz, ezt láthattuk tökélyre fejlesztve már az első támadójátékuk alkalmával is. Íme:
Zónablokkolás esetén a támadófalemberek nem egy-egy védőt pécéznek ki maguknak, akit majd meg kell blokkolniuk, hanem egységesen egy irányba indulnak el a snap pillanatában és a játék lefolyása alatt alakul ki a blokkolási felelősségük. Most a képernyő szerint jobbra, a falemberek szerint balra megy a játék és a fenti videón jól látható, hogy egyszerre egy irányba indulnak el a falemberek.
A front side DE-t az LT blokkolja (Wills konkrétan elhajítja Aldon Smitht), a center és a bal oldali guard front side DT-t blokkolja közösen és igyekeznek őt benyomni a linenackerre, hogy őt is kivegyék a játékból, és ugyanezt csinálja a back side-on az RG és az RT.
Ez tökéletes sikerül, a guardok (Bitonio és Teller) le tudnak válni a blokkjukról és a linebackert is ki tudják venni a játékból, Chubbnak pedig óriási területe nyílik.
A Browns támadófala végigdominálta ezt a mérkőzést (is) és óriási szerepe van abban, hogy ilyen jól megy a futójáték és összességében a támadósor is. Ugyanis Kevin Stefanski rendszeréhez elengedhetetlen egy jól működő, jól zónablokkoló támadófal. Ez teljes mértékben megvan Clevelandben.
Empty formation Hi-Lo concept a Bengalstól
Joe Burrow kiválóan játszik, a PFF-nél konkrétan a legjobb 10 irányító között van az első négy fordulót tekintve. A hagyományos statisztikái ezt talán nem támasztják alá, de remekül mutatkozott be az 1/1-es QB. Most egy szépen felrajzolt, sokat használt játékot mutatunk a Jaguars ellen, ahol az edzői stáb azzal is segíti Burrow dolgát, hogy az egyik erősségére épít.
Burrow-t nagyon sokat láthattuk az LSU-n empty formationben, azaz úgy, hogy nem volt senki mellette a backfielden. A legtöbb fiatal irányítónak ez nem szokott a kedvenc dolga lenni, ugyanis nincs extra védelme blitz esetén, csak az öt fős támadófalban bízhat, ráadásul a védelem 100 százalékos biztonsággal tudja, hogy passzjáték következik. Burrow azonban parádés volt már az egyetemen is empty formationből, ami különlegesnek mondható a társaihoz képest. Ezt az erősségét pedig a Bengals is igyekszik kiaknázni és elég sok ilyen játékot hív, hiszen komfortosan érzi magát ilyen helyzetben Burrow.
Itt egy Hi-Lo conceptet (a High-Low, tehát magas-alacsony szókapcsolat rövidítése) láthatunk empty formationből a Jaguars megszokott cover3 védekezése ellen. Ez a route kombináció az egyik zónázó védőt hivatott konfliktusba hozni és az irányító az ő mozgása alapján dönti el, hogy a két opció közül melyiket válassza. A formáció bal oldalán a közelebbi elkapó egy hitch útvonalat fut, azaz visszafordul nagyjából öt yard után és várja a labdát. A tight end Drew Sample a formáció jobb oldalán pedig egy over útvonalat fut keresztbe a pályán. Ezzel a pirossal bekarikázott védőt hozzák nehéz helyzetbe, hiszen ha ő előrelép, akkor mögé dobja be Burrow a labdát, ha pedig hátralép, akkor a közelebbi célpontot veszi célba a QB.
A védő ebben az esetben fellép az elkapóra, így mögötte nagy terület nyílik meg, Burrow pedig ezt ki is használja és odadobja Sample-nek a labdát, így egy bő 20 yardos játékot hoz össze.
Az óriási játékok még nem annyira jöttek Burrow-tól, talán ezért is kisebb a hype körülötte, de nagyon kevés hibával, okosan, magabiztosan játszik, és az edzői stáb is igyekszik az erősségeire építeni, és olyan játékokat építettek be a playbookba, amikben Burrow komfortosan érzi magát. Persze ez lenne az alap egy edzői gárdától, de nem mindenkinek sikerül ezt a feladatot megoldani.
Josh Allen tovább parádézik
Josh Allennek ismét kiváló mérkőzése volt, talán karrierje legjobbját hozta a Raiders ellen. Mindenhogy pontos volt, elképesztő labdákat dobált és most a megmagyarázhatatlan játékait is otthon hagyta. Most az első touchdownt emelem ki, de bőven lehetett volna válogatni a passzaiból.
Egy play action WR leak játékot láthatunk a Billstől, ahol két játékost kell kiemelni a célpontok közül. Egyrészt Stefon Diggset, akivel kiváló Allen kémiája és az ellenfelek védői is extra figyelmet fordítanak rá, illetve az újonc Gabriel Davist, aki nagyszerű kiegészítő ember lett már karrierje elején. Diggs egy crossing útvonalat fut, Davis pedig egy úgynevezett leaket, ahol a fake handoff ideje alatt elveszik az emberek sűrűjében, majd elindul a célterület felé és ha minden jól alakul, akkor tök üresen kaphatja a labdát. Legtöbbször tight endekkel szokták ezt eljátszani, Kyle Shanahantől például sokszor láthattuk ezt, de most egy elkapóval oldja meg Brian Daboll támadókoordinátor.
Azt kell elsősorban kiemelni Allen oldaláról, hogy kiválóan adta el, hogy Stefon Diggs felé fog menni a passz. Az oldalsó kamerából is látszik, hogy az ő irányába fordítja a fejét és a teljes testét is, de a fenti videóban szemből még jobban látszik ez. Ez pedig arra tökéletes, hogy a safety Abramet elküldje Diggs irányába és a pálya másik fele teljesen üresen maradjon.
Davis valóban elveszett a védők sűrűjében a boxban, majd senkitől sem zavartatva futhatott be a célterületre és kaphatta el a passzt. A védelem persze eléggé el volt veszve ennél a játéknál, hiszen ha Abram nem megy Diggs irányába, akkor utóbbi lett volna teljesen üresen, de még ha neki lett is volna embere, akkor is átverte volna Abramet Allen testbeszéde, és úgy is sikerült volna a TD Davisnek.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások