A 7 játékai – Tua pont olyan jó, mint amilyennek vártuk

Múlt héten a Rams ellen még nem láthattunk szinte semmit Tua Tagovailoából, a Cardinals ellen azonban már igen! Most a defense nem tudta megnyerni a meccset, így szükség volt az offense-re, Tua pedig szállította is azt a teljesítményt, amit vártunk tőle! 

Kivételesen most nem válogatok több mérkőzésről játékokat, hanem Tuára koncentrálok, de azért bónuszként a Cardinalstól is hoztam egy red zone játékot, és a legvégén a támadófalak szerelmeseinek is kedveskedek egy szépséggel. 

A FELVEZETÉS

A mérkőzés elején olyan sok mindent nem láttunk Tuától, ahogy a Rams elleni egész meccsen sem. Azonban ahogy egyre több kellett az offense-től, egyre többet kaptunk az újonc irányítótól is. Az első szűk három negyed igazából a felvezetés volt a „signature” drive-jáig, ahol letette a névjegyét.

De kezdjük az elejéről: az első nagyobb játéka a meccsen ez volt Preston Williams felé.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Azt érdemes kiemelni, hogy nagyon jól manipulálja a single high safetyt, ott tartja a pálya közepén a tekintetével, hiszen csak későn néz végső célpontja felé. Vagy a másik oldalról nézve, nagyon gyorsan dönt, miután eljut Williamsig a progressionben. Ezek nagyon fontos képességek és nagy az ugrás ebben a tekintetben az egyetemről a profik közé, ahol sokkal gyorsabbak és jobbak a védők, így nem lehet hosszasan bámulni a célpontot, vagy későn elengedni a labdát.

Később futtából is megcsillogtatta pontosságát Tua. A mozgékony irányítóknak nagyon jól állnak a bootlegek, így van ez Tagovailoával is, ráadásul azért is előnyös ezeket használni a fiataloknál, mert egyszerűbb olvasást és kisebb nyomást jelentenek.

A következő játék kapcsán kicsit rajzolgatok is már, hogy az se maradjon el. Elsősorban itt nem is Tuán van a hangsúly, hanem a szép play designon, de azért majd Tua pozitív szerepét is kiemelem.

A Dolphins nagyon jól széthúzza a pályát és középről kiveszi a védőket a két szélre, hogy aztán majd késleltetve a középre futó tight endnek menjen a labda. Első lépésként a slotból az elkapó (Jakeem Grant) átmegy a túloldalra, őt pedig követi a védője. Az első fake az ő oldalára megy, Tua arra fordul és ugyan nagy pump fake nincs, így is elintézte, hogy a Grantre ügyelő defensive back ne jöhessen vissza középre.

Második lépésként a bal oldalra megy a fake screen, így a futót megtámadja a külső linebacker (Kennard), ráadásul a belső linebacker (Hicks) is elindul az irányába, hogy minél gyorsabban megállíthassa a játékot.

És mivel ő kimozog középről, így egy óriási tér nyílik meg, ahová a tight end Smythe megy be, miután röviden megblokkolta emberét – ez arra jó, hogy rá már ne figyeljen senki és késleltetve senkitől sem zavartatva kaphassa meg a labdát.

Nagyon szép play design volt, és ugyan ez nem volt olyan különleges dolog Tuától, azt azért jegyezzük meg, hogy jól adta el mindkét fake-et, majd pontosan tette Smythe elé a labdát.

Az alábbi játéknál play actiont láthatunk, és szinte azonnal megérkezik Tuára a nyomás annak ellenére, hogy nagy létszámbeli fölényben vannak a támadók körülötte. Főhősünk viszont jól észleli a helyzetet és nagyon gyorsan fellép a zsebben.

Ez persze még nem lenne elegendő, azonban nem pánikol, nem a pass rusht figyeli, hanem folyamatosan az elkapókon tartja a szemét, és nézi, hogy kinek lehetne dobni a labdát. Balról jobbra végig ér a progressionön, és egy keresztpasszal megtalálja Parkert. Szuper játék, profi képességeket megcsillantva.

A DRIVE

Harmadik negyed vége, a Dolphins 31-24-es hátrányban. Itt az idő, hogy Tua akkor fellépjen és megmutassa, miért is draftolták 1/5-re. Ő pedig pontosan ezt csinálta, végigvitte a csapatát az egész pályán, 51 yardot passzolt és 23 yardot futott a támadássorozatban, igazán letette a névjegyét. Rögtön itt az első passzjáték a drive-ból, harmadik és hosszú szituban.

A Cardinals a korábban már bemutatott 0-6-5-ös personnellel érkezik a játékra, hat emberes rusht mutatnak, de végül csak öt fős a blitz, ennek ellenére sikerül egy játékost szabadra játszaniuk, így megérkezik a nyomás Tua arcába. Ám még mielőtt az odaérne, az irányító elindít egy tökéletes labdát Parker irányába.

Az alábbi pillanatképen látható, hogy mikor indítja a passzt. Parker még csak most fog lelassítani és megfordulni, Patrick Peterson pedig már indul vissza a labda irányába, hogy lefülelhesse. Tua látja, hogy Peterson befelé fog megérkezni, így Parkernek a külső vállára dobja a labdát, ami tökéletes pillanatban és tökéletes helyre érkezik.

Harmadik negyed végén, hátrányban, harmadik és hosszúra, nyomás alatt, hihetetlen anticipation és pontosság egy második kezdő meccsét játszó irányítótól – meg úgy általában is, de nála így különösen.

Ezután pedig megcsillogtatta atletikusságát. Két játék következett egymás után, ahol ő iramodott meg a labdával. Egyiknél sem előre eltervezetten, hanem improvizálva, megoldva a nehéz szituációt. Az is látható ezekből a playekből, hogy a tavalyi sérülése már teljesen a múlté és nem hátráltatja semmi a játékát.

Az első esetben a támadófal nem volt felkészülve a blitzre, Kennard mégis megérkezett és érintetlenül támadhatta az irányítót. Tua viszont egy gyönyörű testcsellel átverte, kimozgott azon a lyukon, ahol Kennard érkezett, majd Budda Bakert is elküldte egy testcsellel és megcsinálta a first downt.

A másodiknál is blitzelt a Cardinals, és megint odaért a nyomás Tuára. Az első védő elől megpróbált kiforogni, de épp egy másik jött az arcába, ám még ezt is kikerülte, hogy aztán megtalálja az üres teret középen és ismét first downt szerezzen. Atletikusságból és improvizációs képességből jeles, utóbbi pedig szerintem az egyik legfontosabb erény egy irányítónál, ami kiemelhet valakit a középszerűségből.

Nem sokkal később jött a drive lezárása, egy tökéletes back shoulder passz Mack Hollinsnak. A pontosságát itt is csak méltatni lehet a fiatal irányítónak, ennél jobb helyre nem lehetett tenni ezt a labdát. Touchdown, Dolphins!

Összességében tehát Tua megmutatta, miért is draftolták 1/5-re. És persze egy mérkőzésből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, de azért prospectként is úgy láttuk, hogy nagyon jó profi lehet ebből a srácból. A draft előtt azt mondtuk róla, hogy rendkívül pontos irányító, gyorsan engedi el a labdát, előre tudja, hová kell passzolnia, magas a futball IQ-ja, jól érzi a zsebet, jól kezeli a nyomást, emellett pedig atletikus is, a lábával is veszélyes. Ezeket már mind láthattuk is ezen a találkozón, úgyhogy so far so good, mondhatjuk. És persze nem volt minden rózsás, nehezen indult be a gépezet kicsit, voltak hibái is, de az Miamiban teljesen egyértelmű, hogy lehet bizakodni a jövőt illetően, sőt, a jelen kapcsán is, hiszen Tua akár bevezetheti a rájátszásba is a csapatot.

Bónusz: Rengeteget fejlődött a Cardinals a vörös zónában

A Cardinalst sem akartam kihagyni a mókából, ha már benne voltak ebben a meccsben, és egy jó kis red zone játékot hoztam tőlük. Az arizonaiak tavaly a 24.-ek voltak red zone tripenként szerzett pontokban és 29.-ek TD-kben, így a holtszezon egyik nagy feladata volt ez feljavítani. Jelentem, sikerült, ugyanis idén ez a két helyezés a 4. és az 5. Elsősorban Murray lábának használatában volt fejlődés ilyen téren, és ezen a meccsen is láthattunk egy ilyen játékot. Most viszont nem azt hoztam, hanem egy ahhoz eléggé hasonlóan kinézőt, azonban ez a levegőben érkezett egy play action után.

Alapvetően ez a játék elsőre úgy néz ki, hogy Edmonds fug futni, Maxx Williams pedig a jobb oldalrúl húz balra. Az alábbi pillanatkép alapján pontosan ezt gondolhatnánk.

Azonban nem ez történik. Murray megtartja a labdát, Williams pedig nem blokkolja meg Kamu Grugier-Hillt, hanem egy testcsellel kikerüli és megy elkapni a flat zónába. A linebackert ez annyira meglepi, hogy el is esik, így könnyű TD-t szerez tight endünk.

Williamsről már a múlt heti beharangozóban is írtam, hogy milyen fontos darabja ennek az offense-nek, ezt egyből meg is mutatta a hétvégén elkapásaival és blokkjaival egyaránt.

Fentebb pedig említettem, hogy volt egy Murray futás is viszonylag hasonlóan kinéző játékból a red zone-ban. Ezt már nem kockázom ki, de itt a videó róla:

Itt zónablokkolás van a támadófaltól a jobb irányba, Maxx Williams pedig jön keresztbe, illetve előtte Christian Kirk is elindult egy jet motionnel. Ez azt eredményezi, hogy a labdát megtartó Murray előtt két blokkoló is van két védőre, így senki nem akadályozza meg, hogy a villámléptű QB beérjen a célterületre.

Extra bónusz: OL Porn

Múlt héten megmutattam, hogy a Dolphins hogyan szedte szét Jared Goffot a zero blitzekkel és a szimulált zero blitzekkel. A Cardinals ellen is próbálkoztak ezzel többször is, így jött össze például a meccs eleji strip-six is, de utána a Cardinals jobban tudta ezt kezelni. Ilyen helyzetben voltak Kyler futások például, de most az alábbi playt választottam, ami a támadófalak szerelmeseinek igazi csemege lesz. A centert érdemes figyelni elsősorban az alábbi videóban, de aztán majd ki is kockázom.

A Dolphins tehát zero blitzet mutat, úgy néz ki, hogy hat rusher megy az öt támadófalember ellen.

A Cardinals első válasza az, hogy bal oldalt a futó Edmonds, jobb oldalt a tight end Arnold használ egy chip blokkot, hogy lelassítsák a szélről érkező rushereket. Emlékezzünk, ilyen helyzetben a támadófal prioritása a középső nyomás, mert onnan lehet a leggyorsabban a QB-hoz érni, ez pedig azt jelenti, hogy 6 rusher esetében valamelyik szélső lesz a szabad ember. Itt balra tolódik a támadófal, és a tight endnek jut a szabad rusher (Ogbah) egy chip blokkra.

Végül azonban nem zero blitz van, hanem sim blitz, tehát a hat védőből ketten hátralépnek zónázni (miután rövid ideig összekaroltak a támadófalemberekkel, hogy ne tudják, ki fog hátralépni). Ez pedig azt jelenti, hogy 5 támadófalember van 4 védőre, ráadásul a szabad embert kivéve most épp öten blokkolnak három védőt. Úgyhogy valakinek oda kellene érnie a szélre, ám a legközelebb álló támadófalemberek (RT, RG) épp el vannak foglalva. Ez azt jelenti, hogy a centernek kell észlelnie és neki kell megkerülve két társát kiérni Ogbah-ra.

Mason Cole pedig meg is teszi, így Murray-nek van ideje elindítani egy hosszú TD-t.

Gyönyörű.

[/ppp_patron_only]