Connect with us

Összefoglaló

Elszállt a Patriots, Burrow nélkül nulla a Bengals, XFL-irányítóval nyert simán a Panthers

A múlt heti meglepetésgyőzelem után ismét rossz arcát vette elő a Patriots és szinte biztosan elszállt a playoffért folytatott harcban. A Bengals elvesztette egyetlen reménysugarát erre az évre, a Panthers XFL-es irányítóval verte a dilettáns Lionst, a Jets pedig tartja az 1/1-et. 

New England Patriots @ Houston Texans 20 – 27

A Patriots a múlt heti meglepetésgyőzelem után ismét az érthetetlen arcát vette elő. Pedig a meccs tökéletesen kezdődött az ő szempontjukból. A védelem azonnal leparancsolta a Texans támadóit, aztán a következő drive-ból Newton simán végigment a pályán, és Damien Harris 9 yardos TD-t szerzett. Ezzel pedig véget is ért az első félidő, legalábbis a Patriots részéről, a következő 20 percben ugyanis a csapat mintha pályán sem lett volna. A támadások nagyon gyorsan véget értek (két 3&out is volt), a védelem meg képtelen volt megfogni a Texans következő támadásait.

A rossz kezdés után Watson magához tért, és egyik jó passzt osztotta a másik után. Az első félidőben még 4 drive-ot vezetett le, abból 3 TD-vel ért véget, és mindhárom pontszerzésben ő volt a főszereplő. A második TD-nél egyenesen nekifutott Devin McCourtynak, de ő jött ki jobban az ütközésből, és a védőn áttörve jutott be a célterületre (a meccset végül 344 yarddal és 2 TD-vel zárta, amihez járult 36 yard és 1 TD földön).

A második félidő 21-10-es Texans vezetéssel kezdődött. A Patriotsnak a fordítás nem lett volna leküzdhetetlen feladat, de ehhez valami olyan dolognak kellett volna történnie, ami teljesen megváltoztatta volna a mérkőzés menetét. És történt ilyen dolog. Cam Newton először az évben eleresztett egy pontos hosszú passzt, ami végül egy 42 yardos TD-vel ért véget. Ez a play teljesen sokkolta a Texanst, és a hazai offense innentől kezdve képtelen volt úgy haladni, mint az első félidőben tette. Két mezőnygól, mindössze ennyi jött össze a támadóknak a meccs hátralévő részében.

Az lehetőség ott volt a Patriots orra előtt, de sokszor saját magának nehezítette meg helyzetet. McDaniels rendre futást hívott első kísérletekre, amik még alapvetően nem lettek volna rossz hívások, de mind negatív yarddal végződtek. Ehhez képest folytatta a középső futások hívását, sokszor már olyan helyzetben is, amikor egyértelműen ez a lehető legrosszabb ötlet volt. Pl. 2&19-nél. Ezek miatt rendre sok yardot kellett megtenni a first downokért, és nem túl nagy meglepetésre nem mindig sikerültek.

Newtonnak a rossz hívások mellett a Texans védőfalával is meggyűlt a baja. 6 passzát is leütötte a Texans DL (JJ Watt egymaga 4-et vállalt). Mindezek ellenére az utolsó drive-ig nem dőlt el a meccs sorsa. 4 perccel a vége előtt Newton megkapta a lehetőséget egy egyenlítő drive-ra, és sokáig úgy tűnt, hosszabbítás lesz a meccsből, de ahogyan eddig már háromszor látható volt, a Patriots offense a TD árnyékában elbotlott. A Texans 24 yardosán megállt a drive, és a sikertelen 4. kísérlet után véget ért a meccs (a végén még volt egy elkeseredett Hail Mary próbálkozás, de valójában itt dőlt el a győztes kiléte).

A Patriots negyedszer sem volt képes végigvinni az utolsó drive-ot, ez pedig egy újabb vereséget ért. A Texans ellenben örülhet, mert sikerült megverni valakit, aki nem a Jaguars, ráadásul a mutatott játék is teljesen vállalható volt (kár, hogy a szezon ezen pontján már nem ér semmit ez a teljesítmény).

(jarred)

Cincinnati Bengals @ Washington Football Team 9 – 20

Nem lehet mással kezdeni az összefoglalót, mint hogy az egyetlen jó dolog, ami idén Cincinnatiban volt, véget ért. Joe Burrow térdére a meccsen szerencsétlenül estek rá a 3. negyedben, ami miatt kiskocsin kellett levinni a pályáról és mint később kiderült, véget ért az idei 1/1-es szezonja ACL szakadás miatt.

A mérkőzésen még így is, hogy csak kicsivel több mint 2 negyedet tudott játszani, Burrow passzolta a legtöbb yardot 203-mal, és egy TD-t is szerzett A Bengals egész meccsen tisztelte a hazaiak védőfalát. Burrow igyekezett gyorsan szabadulni a labdától, ezzel elkerülni, hogy a gyenge támadófalának hosszan kelljen felvennie a versenyt az első körös védőkkel teletűzdelt Washington fallal.

A meccset ugyanakkor a Washington kezdte jobban, sőt. A lélektani előnyt is folyamatosan átadta a Bengals. Először 34 yardról hagyott ki egy field goalt Bullock, majd a gólvonalnál vesztett labdát Burrow. Az 1/1-es kezéből az 1/2-es Chase Young ütötte ki a labdát, ami után a nap egyik legkomikusabb hívása született. Először védelmi labdaszerzést ítéltek. Videózás után áthívták dupla fumble-nek, ami után safetyt ért volna el a Bengals, de egy újabb visszanézés után végül az eredeti döntés maradt.

Az ajándék labdákból azonban csupán 7 pontot szerzett a Football Team. A félidő előtti többi támadás pedig ismént csak a Bengals rúgójáról szólt. Miután AJ Green megszerezte idei első TD-jét, az extra pontott kihagyta Bullock. Két hibázott rúgás után odaált egy 53 yardos field goalhoz, ami viszont sikerült. A félidő vége előtt még Alex Smith dobott egy picket, amit Bates szedett le. Burrow el tudta juttatni a csapatot még épp field goal távba, de Bullock 58-ról ismét hibázott – ennél azért nagyon hibáztatni persze nem lehet.

A második játékrész így 9-7-es vendég vezetés mellett kezdődött, ahol a legfontosabb jelenet a már említett Burrow sérülés volt.

Az eset után pontot már nem szereztek a vendégek, a beálló Finley pedig totális csődöt mondott. Az egy interceptionje csak a kisebbik probléma volt, de folyamatosan nyomás alatt volt. Sok másban is látszódott a különbség természetesen, de a zseben belüli mozgás és a döntési sebesség egyértelműen kiütközött. Folyatosan a nyakában voltak a hazai védők és minden támadósorozatban jöttek a sackek, legtöbbször kulcs 3. downos szituációkban. Kerrigan, Sweat és Settle is mind le tudtak zárni 1-1 támadószériát a QB földre vitelével. Rajtuk kívül még Ronald Darbyt érdemes kiemelni a védelemből, aki az irányítócsere előtt és után is remekül játszott és 4 levédekezett labdája is volt.

A hazai támadók még 1 TD-t és 2 FG-t tettek a táblára, amivel összejött a végső soron magabiztos győzelem. Smith ezúttal a megszokott game manager arcát mutatta. 166 yard 1 TD, 1 INT. A támadósort McLaurin (84 yard) és a futó Gibson (104 scrimmage yard – TD) vitte a hátán. Ezzel a Washington is felzárkózott a csoportvezető Eagles mögé és így lett teljesen négyszereplős a divízió. A Bengals Burrow-val is nehezen nyert meccseket, nélküle a cél a minél jobb draft cetli lehet, amivel tudnak egy NFL-szintű falat húzni elé.

(alatriste)

Detroit Lions @ Carolina Panthers 0-20

A mérkőzést többedmagammal szenvedtem végig, és a társaságom egyik NFL-ben nem túl jártas tagja őszinte csodálkozással megkérdezte mérkőzés közben: “a csapatod edzője nem jön rá, hogy szar, amit csinál?”. A tökéletes kérdés: vajon milyen elvont, alternatív univerzumban élhet Matt Patricia és az egész stábja, melyben úgy tűnhet, hogy jól végzi a dolgát?

A probléma a Lions esetében nem azzal van, hogy – jobb szó híján – szar minden. Néha van ilyen, el kell fogadni. A gond azzal van, hogy Matt Patriciáék évek óta kottára ugyanazt csinálják és csodálkoznak, hogy harmincadik próbálkozásra sem sikerül célt érni. Ez pedig nettó idiotizmus, egyszerűen nem lehet mást mondani.

A Panthers elleni meccsen a Lions három negyeden keresztül azt játszotta, hogy Adrian Peterson vagy Kerryon Johnson futott elsőre és másodikra, majd harmadik és hosszúra jött Matt Stafford, hátha sikerül megoldani. De még a negyedik negyed elején, 17 pontos hátrányban is próbálkozott ezzel Darrell Bevell, hátha majd ezzel jól meglepi a Panthers amúgy pocsék védelmét. A két futó összesen 35 yardot szerzett 13 futásból – nagyon megérte ezzel próbálkozni.

Persze oké, nem volt Kenny Golladay, DeAndre Swift és Danny Amendola, de ez akkor sem mentség erre a konzervatív, ötlettelen támadójátékra. Azt pedig örökre el kellene tiltani a futballtól, aki kitalálta, hogy a pocsék cornerből még rosszabb elkapónak átképzett Jamal Agnew-ra játékokat kell hívni kulcsszituációkban – eddig sem jöttek be, ezután sem fognak, attól, hogy valaki fürge, még nem lesz belőle elkapó. Én nagyon bíztam Bevellben, mert bár nem volt jó a rendszere, de legalább hagyta Staffordot tavaly kibontakozni – már csak akadályozza, nem érdemli meg, hogy jövő héten is legyen munkája.

Ami a Lions védelmét illeti: Matt Patricia ismét hozta a kiszámítható, sótlan gameplanjét. A Lions effektíve nem tudott mit kezdeni egy XFL irányítóval, aki kénytelen volt nélkülözni a liga legjobb futóját és a kezdő támadófalának 3/5-ét. Olyan kiszámítható volt a defense, hogy csak PJ Walker teljes rutintalanságának köszönhetően maradt 40 pont alatt a Panthers (a két pickjét kóricáló, a coverage-et teljesen elszúró lionsösöknek dobta, ha kicsit nagyobb rutinja van, a két pickjéből két könnyű TD született volna).

Ez a 20-0-s különbség tökéletesen reprezentálja a két edzői stáb közötti különbséget. Az újonc Matt Rhule nem ijedt meg attól, hogy kiesett a kezdő irányítója, nem állt rá a “futtassuk a labdát, majd csak lesz valami” tervre, hanem alaposan kielemezte az ellenfelet és könyörtelenül kihasználta annak minden gyengeségét. PJ Walker első kezdő meccsén 34-szer passzolt, tömte a labdákkal az önmagukat rendre üresre játszó DJ Moore-t és Curtis Samuelt. Ketten együtt 22 targetből 15 elkapást csináltak 197 yardért és egy TD-ért az emberezést egy pillanatig nem titkoló, de cserébe gyengén emberező cornerekkel szemben (az 1/3-as Jeff Okudah a padra való jelenleg, Desmond Trufantot pedig ki kellene vágni).

A futójáték is korrektül működött, még ha nem is volt az igazi, de a szükséges pluszt többnyire hozzá tudta tenni a támadásokhoz. Mindezt pedig kiegészítette egy többnyire hiba nélkül játszó védelem. A defense nem csinált semmi extrát, csak köszönte a tálcán kínált lehetőségeket: megölte a kiszámítható középső futásokat, majd kreatív playhívásokkal nyomás alá helyezte Staffordot a hosszú kísérleteknél. Utóbbinak többek között öt sack lett az eredménye, illetve egy nullázás, ami akkor is kiváló eredmény, ha az ellenfél öngyilkos tervvel érkezett. Megalázó volt, ahogy Rhule és stábja outcoacholta Patriciáékat, abszolút megérdemelt győzelem, ami még így is hízelgő a Lionsre nézve.

(renningan)

New York Jets @ Los Angeles Chargers 28 – 34

Ágyú Herbert visszatért. A múlt heti gyengébb teljesítménye után újra a szezon eleji rookie-t láthattuk. 366 yardot passzolt 3 TD mellé és folyamatosan bombázta a Jets secondaryt. Első számú fegyvere Keenan Allen volt, aki 16 elkapással, 145 yarddal és 1 TD-vel zárt. Ő, a 72 yardig jutó Mike Williams és a többi kiegészítő ember folyamatosan szállította a 20 vagy hosszabb yardos elkapásokat. Itt éppen Tyron Johnson kap el egy 54 yardos bombát.

A kezdés ugyanakkor nem volt zökkenőmentes. A Chargers első labdabirtoklása egy punttal ért véget, amit blokkoltak a vendégek és 4 futás után be is ért La’Mical Perine a célterületre. A következő labdabirtoklással már átmasíroztak a Jets védelmén, de a red zone-ba érve a gólvonal előtt Keenan Allen hagyta el a labdát.

Innen azonban elindult a Chargers henger. A fumble szerzés utáni első playből Joe Flacco egyből egy pick-sixet dobott Tevaughn Cambellnek, ami után a félidőig a Jetstől további 4 puntra futotta. Ellenben a Los Angeles a védelmi TD után még 17 pontot pakolt fel és 24-6-os vezetésnél mehettek szünetre.

A második félidő előtt viszont szóltak Joe Flacconak, hogy van ám a csapatban egy 2. körben draftolt elkapó, akit lehet megérné célbavenni. És míg az első játékrészben 1 targetet kapott csak Denzel Mims, a második játékrészben 7-szer vette őt célba Flacco. Ugyan csak 3 elkapást szerzett, de ezzel a csapata legtöbb yardját abszolválta 71-gyel és 2-3 fontos szabálytalanságot is kierőszakolt a védőkön.

Mimsre is támaszkodva pedig a Jets idei legjobb periódusát játszotta le. A félidő utáni első három labdabirtoklásuk mindegyikében TD-t értek el és egy életképes támadósor benyomását keltették Perriman, Herndon és az idei első TD-jét szerző Gore segítségével. Persze a védelem nem engedte, hogy igazán fel tudjanak jönni a Chargers nyakára. Herbert vezetésével a Chargers is 10 pontot szorgoskodott össze és végig megvolt a csapatok között a nyugalmat keltő 2 labdabirtoklásnyi különbség. A mérkőzésen mindkét csapat meglehetősen fegyelmezetlen volt. Összesen 17 büntetést szedtek össze 166 yardért. A Jets rendszerint benyelte a hosszú játékokat, amikor nem, akkor pedig szabálytalanul fogták vissza a Chargers elkapóit. A védőfal is hozzátette természetesen a magáét és már a 10. roughting the passer büntetést dobták a csapatra a szezonban, amivel magasan vezetik a ligát (a második csapat 5-tel áll).

A negyedik negyedben tört meg a Jets touchdown sorozata, és két percen belül 26-34-nél Flacco pontatlan labdáinak köszönhetően visszakerült a labda a Chargershez. A hazaiak azonban nem tudták lepörgetni az órát teljesen és másodpercekkel a vége előtt úgy nézett ki, visszapuntolják a Jetsnek. Ty Long azonban nem rúgta el a labdát, hanem szinte teljesen lepörgetve az órát hátrafutott a saját end zone-jába egy safetyért. Egy másodperccel a vége előtt kapta vissza a labdát a Jets, de a speciális egység nem tudta visszahordani TD-re.

A mérkőzés margójához tartozik, hogy a nagy napot kifogó Keenan Allen lett a 4. játékos a ligában, aki első 100 meccse alatt elérte a 600 elkapást. A Chargers a vártakhoz képest jobban megszenvedett a Jets ellen, amely zsinorban már másoszor szerezte meg majdnem szezonbeli első győzelmét. Kevés szép dolognak örülhettek idén a Jets drukkerek, de a második félidőben mutatottak és az újonc Mims mindenképp közéjük tartozik.

(alatriste)

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!