Connect with us

Összefoglaló

Parádés volt a vasárnap esti rangadó, Tua szenvedett, a Titans hosszabbításban verte a Ravenst

Egészen parádés mérkőzést vívott egymással a Chiefs és a Raiders, ahol a Fosztogatók majdnem ismét meglepték Mahomesékat. Tua olyanannyira szenvedett, hogy le is cserélte Brian Flores, a Ravens nem tudott visszavágni a playoff-vereségért a Titansnek, a Vikings minden reménye elszállt, míg a Cowboys kapaszkodik az NFC Eastben. 

Kansas City Chiefs @ Las Vegas Raiders 35-31

Igazi támadóparádénak indult a mérkőzés. Azt persze várni lehetett, hogy az offense-ek lesznek fölényben a meccsen, de az első 25 perces dominancia azért durva volt – úgy mentek át Mahomesék és Carrék is többször a pályán, mint kés a vajon. Az első félidőben egymás után négy TD-vel kezdtek a csapatok, amiben aztán kissé elfáradtak, így egy Raiders-mezőnygóllal és egy Mahomes-interceptionnel 17-14-es hazai vezetéssel vonultak szünetre a felek – ez volt egyébként Mahomes idei második interceptionje, mindkettő a Raiders ellen született.

A második félidőt pedig úgy kezdték a csapatok, ahogy az elsőt: egy-egy hosszú TD-drive, amivel le is pörgött a harmadik játékrész. Két three-and-out jött, így szűk 12 perccel a vége előtt 24-21 állt az eredményjelzőn a Raiders javára. A Chiefs fordított, majd a Raiders is válaszolni tudott és 1:53-mal a vége előtt Jason Witten TD-elkapásával ismét a hazaiak kerültek előnybe. Mahomesnak azonban volt még szűk két perce, így félhettek a Fosztogatók. A Chiefsnek 1:15 is elég volt, végigmasíroztak a pályán és Kelce elkapásával megnyerték a találkozót.

Nem gondoltam, hogy ilyen valaha leírok, de Derek Carr jobb volt, mint Patrick Mahomes. A Chiefs QB-ja is nagyon jó teljesítményt nyújtott, de Carr tökéletes volt. A meccs végi “minden mindegy” interceptionjét ne számoljuk, az előtt viszont egészen parádés volt: 23/30, 275 yard, 3 TD, 0 benyelt sack. Azt tudtuk, hogy tiszta zsebből, nyugodtan elég jól tud passzolgatni, de most azt is megmutatta több alkalommal, hogy az improvizációs játékoknál is veszélyes, ez pedig egy magasabb szintre emeli a teljesítményét. A Raiders offense nagyon jól muzsikált, ment a futójáték, mentek a hosszabb labdák Agholor felé, mentek a jó passzok Wallernek, aki talán idei legjobb játékát hozta 7 elkapással 88 yardért és egy TD-ért. Emeljük ki a veterán Jason Wittent, aki 1 targetből 1 elkapást szerzett 1 yardért és 1 TD-ért – ezzel vette át a vezetést a meccs végén a Raiders.

A túloldalon Mahomes a két legjobb fegyverére támaszkodott: Tyreek Hill és Travis Kelce felé együtt 24 labda szállt, ebből 19 elkapás született 229 yardért és 2 TD-ért. Edwards-Helaire is jól teljesített, 4,9 yardos átlaggal futott 69 yardot és 2 TD-t. A védelmekről sok jó szót nem lehet ejteni, a várakozásoknak megfelelően a támadók tudták dominálni a találkozót mindkét oldalon.

A Raiders ugyan kikapott, de egyáltalán nem kell szégyenkeznie, sőt. Majdnem oda-vissza megverte a Chiefst. Jelenleg 6-4-gyel áll a gárda az AFC hetedik, még rájátszást érő helyén, és ilyen játékkal simán meglehet a playoff – a fivethirtyeight.com kalkulációi alapján 67% az esélye a csapatnak arra, hogy bejusson a playoffba. A Chiefs 9-1-gyel már 99%, hogy ott lesz a rájátszásban, az első kiemelésre viszont szüksége lenne egy Steelers bukásra, így jelenleg 41% az esélye Mahomeséknak a pihenőhétre.

(katonadani)

Tennessee Titans @ Baltimore Ravens 30-24 (OT)

Nem sikerült a Ravensnek bosszút állnia a Titansen a tavalyi PO-vereségért, de legalább a semleges nézők nem panaszkodhattak, ismét kiváló meccset játszott a két csapat. A találkozót a Titans kezdte jobban, azonnal TD-vel nyitott, majd a sérülésektől sújtott védelem még Ryan Tannehill INT-jét is elbírta, a következő két Ravens-támadásból csak hat pontot engedett. Az offense viszont nem tudott felpörögni, Brandon Williams és Calais Campbell nélkül is jól fogta a Baltimore a futást, a harmadik negyed elején pedig már 11 ponttal vezetett (10-21). Ekkor indult be Derrick Henry, az ő hathatós közreműködésével sikerült kiharcolni a hosszabbítást, ahol aztán a futó el is döntötte a mérkőzést.

Kezdjük a Ravensszel, ahol Lamar Jackson és a félelmetes futógépezet egyszezonos csodának tűnik. Ez alighanem nemcsak minket, de a baltimore-iakat is meglepi és egyelőre nem látni, hogyan lehetne ebből a gödörből kikecmeregni. A probléma összetett, de lényegében két fő aspektusa van:

  1. mint kiderült, Lamar túlságosan hektikus passzoló (186 yard, 1 TD, 1 INT a meccsen). Várható volt, hogy nem fog ismét MVP számokat hozni, de a visszaesés túlságosan nagy, valahol félúton a tavalyi és az újonc szezonja között. Jó eséllyel nála ez az alap és a támadórendszertől függ, hogy mennyire lesz veszélyes a levegőben. A rendszer viszont nem túl jó, ráadásul Mark Andrewst leszámítva nincs potens célpontja (5 elkapás, 96 yard, TD), Marquise Brown idén csak szájalásban tűnik ki (0 elkapás, egy ordas nagy drop).
  2. mivel hektikusan passzol, ezért az ellenfelek ráálnak a futójáték megállítására, ezzel passzra kényszerítve, így minden téren meg van lőve az offense. Nem mintha a Titans ellen nem tudott volna relatíve jól haladni a Ravens, de Jackson például csak 3,9 yardos átlaggal futott, a megiramodási a legtöbb esetben nem voltak veszélyesek, nem volt meg bennük az az extra, ami tavaly győzelmeket ért.

Greg Romannek változtatnia kell, mert ez így kevés, már a Browns is beelőzte a Ravenst, a Steelers pedig négy győzelemre van. Ráadásul a defense sem az igazi, a pass rush inkább csak közepes, mint jó, a futás elleni védelem pedig konkrétan a csapat Achilles-sarka. Így sem rossz overall a csapat, de a tavalyi dominancia már a múlté, a Ravens jelenleg csak egy az AFC átlagon felüli csapatai közül (amiből idén kifejezetten sok van).

Hasonló a helyzet a Titansszel is, ami az első öt meccsét megnyerte, de az ezt megelőző négyből hármat elveszített. Úgy kellett egy győzelem a csapatnak, mint egy falat kenyér, és ha keservesen is, de végül összejött. Ez a támadóoldalról elsősorban Derrick Henrynek volt köszönhető, aki a második félidőben beindult (nála létezik a kifáradás faktor, átlagban nagyjából kétszer annyi yardot szerez a második félidőben, mint az elsőben), így pedig Tannehill is kényelmesebben tudta mozgatni a szálakat.

Corey Davis ismét jobban játszott, mint AJ Brown, a tavalyi visszaesése óta nagyon felszívta magát, jelenleg két top elkapója van a csapatnak. Ketten együtt kilenc elkapásból 175 yardot és egy TD-t szereztek, illetve mellettük Jonnu Smith is jól játszott a sérüléséig (4 elkapás, 20 yard, TD), remélhetőleg nincs komoly baja.

A védelem is kitett magáért. A Titans védelme önmagában nem különösebben jó, most sem sikerült sem nyomást generálni, sem JK Dobbinst megfogni a földön vagy Andrewst a levegőben, de van annyira összeszedett az egység, hogy legalább a ki nem kényszerített hibákat elkerülje. A védelem hozta a kötelezőt, illetve megoldotta LJ limitálását, ami épp elég volt a győzelemhez. A Titans hivatalosan is konstans PO-esélyes csapatnak tekinthető, sikerült fenntartani a szintet, már csak az a kérdés, mire megy majd az igazán nagyok ellen.

(renningan)

Miami Dolphins @ Denver Broncos 13 – 20

Az elmúlt hetekben a Dolphins szárnyalt, és a Tua faktornak köszönhetően nyerte a meccseket. Ez a mérkőzés is úgy kezdődött, ahogyan azt Miamiban megálmodták. Lock a második passzával eladta a labdát, és ezt kihasználva Tua TD-t dobott Parkernek. Csakhogy ez volt az utolsó alkalom, mikor a Dolphins eljutott a Broncos célterületére. Ez után a Miami támadósor végig szenvedett, legfőképpen a támadófal, ami képtelen volt megállítani a Denver pass rushát. Tuát hat alkalommal is földre vitték a Broncos védői, és a drive-ok nagyon gyorsan elhaltak. A következő 6 drive-ból 5 punt következett (négy 3&out) és csak egy mezőnygólt sikerült értékesíteni. Három negyednek kellett eltennie, mire sikerült 100 yard fölé jutnia a Dolphins offense-nek.

Az ellenfél szenvedését kihasználva a Broncos visszajött a meccsbe. Lock gyorsan elfelejtette a korai INT-jét, és a továbbiakban már hiba nélkül játszott. TD passza ugyan nem volt, de fontos játékokat tudott megoldani, amik életben tartották a drive-okat. A Broncos támadásai elsősorban a két futóra, Lindsay-re és Gordonra épültek, akik majdnem azonos számú labdacipelést kaptak (16 vs 15) hasonló yardmennyiségért (82 vs 84). Az egyetlen különbség kettejük között a TD-k számában volt, a célterület közelében ugyanis Gordon kapott esélyt, aki kétszer is befutott 6 pontért.

A Broncos az utolsó negyed közepéig a kezében tartotta a meccset, de ott lecserélték Tuát és érkezett Fitzpatrick. Az első drive-ból mezőnygól lett, így sikerült egy labdabirtoklásra csökkenteni a hátrányt. Egy egyenlítő drive-hoz azonban még egyszer meg kellett állítani a Broncos támadóit, ami azonban egyáltalán nem sikerült. A Denver végigment a pályán, és Gordon harmadszor is megkapta a labdát, hogy lezárja a meccset. Ezúttal azonban Gordon hibázott, az 1 yardon kiverték a kezéből a labdát, így 5 perccel a vége előtt Fitzpatrick megkapta az esélyt egy 99 yardos drive levezetésére.

A drive sokáig jól haladt, a vörös zónába érve azonban a Broncos védelem előlépett. Justin Simmons a célterületen ellopta Fitzpatrick passzát (konkrétan Parker orra elől halászta le a labdát), ezzel pedig eldőlt a mérkőzés.

A Broncos hosszú idő után először mutatott szép játékot, noha megint sikerült majdnem elrontani a végét. Nagyon könnyen le lehetett volna zárni ezt a meccset, de Gordon egy kicsit izgalmasabbá tette a végjátékot. A Dolphinsnak megszakadt a győzelmi szériája, ami azonban ennél nagyobb baj, hogy az offense Tuával teljesen kilátástalan volt. Az egy TD-t leszámítva (ami igazából az INT miatti rövid pályából jött) semmit nem haladt az offense. Egyelőre még nem lehet ebből messzemenő következtetést levonni, hiszen mindenkinek lehet egy rossz meccse (főleg ha újonc), de ezen a napon Tuának semmi nem jött össze.

(jarred)

Dallas Cowboys @ Minnesota Vikings 31-28

Nem sikerült sorozatban negyedszerre nyernie a Minnesotának, a Cowboys viszont ezzel a bravúros győzelemmel versenyben maradt az NFC East trónjáért. Az első félidő képe alapján nem néztünk ki 59 pontot a mérkőzésből, mindkét védelem kitett magáért, és amennyire lehetett, jól limitálta az ellenfél playmakereit. A Cowboys egy strip sackkel kezdett Cousinson, Donovan Wilson és DeMarcus Lawrence ért oda, majd a rövid pályán gyorsan átmentek és Elliott elkapásával meg is szerezték a vezetést – a vendégek öt mérkőzés után szereztek touchdownt az első negyedben. A Vikings egy hosszú, 12 playes drive után fordított (a Dallasnál kimaradt az extra), három harmadik kísérletet is megoldottak, főleg Cookra és Thielenre épült ez a támadás (is). A következő Cowboys drive-ot Eric Kendricks állította meg egy vetődős interceptionnel, de a hazaiak semmit nem tudtak kezdeni a labdával, rengeteg büntetést szedtek össze támadó oldalon, amivel folyamatosan megakadtak. CeeDee Lamb elképesztő elkapásával ismét fordult az eredmény, majd miután Cookot kiütötte Wilson, még egy mezőnygólt is összehoztak a félidő vége előtt, 16-7-es előnnyel ment szünetre a Dallas.

A második félidőben aztán beindult a pontgyártás, a dallasi védelmet Cousins könnyedén tudta támadni a play action passzokkal, amiket főleg Thielen kapott el, aki 123 yarddal és 2 TD-vel zárt, az alábbi egészen hihetetlen volt.

Egy gyors Dallas 3&out után egy szépen felépített drive végén ismét Thielen kapta el az end zone-ban a labdát, amivel 20-16-ra átvette a vezetést a Vikings. Nem tartott sokáig az előnyük, Tony Pollard száguldott be 42 yardról, de a következő támadásból a Vikings megint TD-t szerzett, ezúttal Justin Jefferson húzott be egy 39 yardos passzt. Hat perc maradt a mérkőzésből, amikor valamiért a Minnesota elkezdte passzoltatni Cousinst, mikor Dalvin Cookot nem igazán tudták megállítani (115 yard, 1 TD). Végül négy perccel a vége előtt visszakapta a labdát a Cowboys és a tök üresen álló Dalton Schultz elkapásával megnyerte a mérkőzést.

Az utolsó drive-ban egy 4. kísérletet is megoldott Dalton, aki meglepően jól játszott a pár hetes kényszerpihenője után, a támadófal is megvédte, Zack Martin jobb oldali tackle-t játszott egyébként, Elliottnak is ment a futás, ráadásul nem ejtette el a labdát sem. A Vikings pedig csak saját magát okolhatja a vereségért, hiába mutatja azt a statisztika, hogy Cousins jól játszott, az üresen álló elkapókat nem volt nehéz eltalálnia, viszont amikor meccsnyerő drive-ot kellett volna vezetnie, alig haladtak előre, így a minimális playoff reményeik is elszálltak. A Cowboys ellenben fél győzelemre van a csoportelsőségtől.

(löfli)

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!