Connect with us

Összefoglaló

A Colts, a Saints és a Lions is csoportrangadót nyert, tovább robog a Packers

Az AFC Southban a Colts, az NFC Southban a Saints, az NFC Northban a Lions tudott csoportrangadót nyerni, a Packers pedig az irányítót cserélő Eaglesön lépett át.

Indianapolis Colts @ Houston Texans 26-20

Az utóbbi években az AFC South csoportelsőségéről döntött ez a párharc, de idén ez másképp alakult. A Colts továbbra is harcban van az első helyért, míg a Texansnak már csak a tisztes helytállás maradt erre az évre. Ilyen előjelekkel érkeztek a csapatok Houstonba, hogy idén előszőr megmérkőzzenek egymással.

Mint már megszokhattuk, két teljesen más félidőt láthattunk a csapatoktól. Az első játékrészben a támadók domináltak, míg a szünet után már a védelmek uralták a pályát, hiszen két pont kivételével minden egyes pontszerzés az első harminc percben történt. Egyik csapat sem tudott komolyabban meglépni ellenfelétől, mindig volt válasz a jó támadósorozatokra.

A két irányító összehasonlításában a legfontosabb különbség, hogy Philip Rivers egy alkalommal sem adta el a labdát, míg ezt Deshaun Watson kétszer is megtette. A nagyobb probléma, hogy az interception mellett vétett fumble a rossz snap után a győzelem kapujában történt, hiszen már csak pár yardra voltak a touchdowntól, hogy örök riválisukat sikerüljön legyőzniük. Ez a labdavesztés meg is viselte a fiatal irányítót, mérkőzés után nem győzték vigasztalni Watsont. Yardok tekintetében nem volt nagy különbség, a lábujj sérüléssel játszó Rivers 285, még Watson 341 egységig jutott. Touchdown passzok tekintetében a Colts irányítója volt a jobb, hiszen ő két alkalommal is talált társat az end zone-ban, míg a Texans irányítójának egy futott hét pontossal kellett beérnie. Összességében amit az elmúlt hetekben láthatunk Philip Riverstől, az elég biztató az Indianapolis hívei számára, hiszen egy átlagos folyamatos jó teljesítményt tesz le az asztalra – nem kiemelkedő, de az esetek többségében ez pont elég a győzelemhez. Watson tekintetében pedig a kiszolgáló személyzet minősége nem nagyon segíti a tehetséges irányítót, hiszen a szokásos elkapói közül Keke Coutee és Brandin Cooks maradtak csak, ráadásul utóbbinak egy időre le is kellett mennie a pályáról agyrázkódás gyanújával.

Ha már az elkapóknál tartunk, érdemes szót ejteni TY Hiltonról, aki az elmúlt két hétben régen látott jó teljesítményt nyújt. Elég csak azt megemlíteni, hogy 2018 után most előszőr sikerült 100 yard fölé jutnia, a legutóbbi ilyen alkalomnál még Andrew Luck passzolt neki. A 110 yard és egy TD pedig tőle egy megszokott teljesítmény az NRG Stadiumban, hiszen ebben a létesítményben mindig jól megy a rutinos elkapónak. A másik oldalon Keke Coutee 141- és Chad Hansen 101 yardja emelhető ki.

Na de a foci nem csak a támadásokból, hanem a védekezésből is áll. Mondjuk az első harminc percben tőlük olyan sok mindent nem láthattunk, de a szünet után magukhoz tértek. Vendég oldalon pozitívum volt a mérkőzés előtt, hogy COVID listáról két fontos védőfalembert, Denico Autryt és DeForest Buckner is aktiválni tudták, így a múlt heti Titans elleni teljesítmény után ismét várható volt a jó futás elleni védekezés és a nyomásgyakorlás. Ezt meg is kaptuk, hiszen 19 próbálkozásból mindössze 90 yardot engedtek David Johnsonéknak, valamint Watsont is 5 alkalommal sackelték. Az egységből még ki lehet emelni az interceptiont szerző Kenny Moore-t, karrierje negyedik safetyjét szerző Justin Houstont, valamint a mérkőzés végén a fumble-re rávetődő Anthony Walkert.

A másik oldalról szinte ugyanez mondható el. Az első félidőben ők sem mutattak sok mindent, de a második harminc percre már ők is odatették magukat. Nyomásgyakorlásban ők sem maradtak el, hiszen három alkalommal is sackelni tudták Riverst. Valamint a liga eddigi második legrosszabb futás elleni védelme 29 próbálkozásból 109 yardon tartotta a Jonathan Taylor vezette egységét. Segített nekik, hogy a fal széléről sérülés miatt hiányzott Anthony Castonzo, majd a mérkőzés elején helyettese Le’Raven Clark is elhagyni kényszerült a pályát. A szokásos jó formát hozó JJ Watt mellett még meg lehet említeni a Zach Cunningham, Tyrell Adams párost, akik az end zone közelében egy fontos negyedik és egy szituációnál negatív yardon fogták meg Nyheim Hinest, így esélyt teremtve a fordításra.

Győzelmével a Colts beérte a csoport élén álló Brownstól vereséget szenvedő Titanst, de csoporton belüli jobb eredmény miatt még a Tennessee van az élén, így az Indianapolisnak a maradék négy meccsen eggyel több győzelmet kell szerezniük, mint riválisuknak. A Texans pedig már fejben is a következő szezonra készülhet, amire komoly javulást kell bemutatniuk.

(kronikk)

New Orleans Saints @ Atlanta Falcons 21-16

Rövid időn belül második alkalommal feszült egymásnak a Saints és a Falcons. Megszokhattuk, hogy az utóbbi években legalább egyszer sikerül borsot törnie riválisa orra alá a Falconsnak, ezt idén is megpróbálták a Taysom Hillel felálló Saints ellen. A végére szoros eredmény alakult ki, azonban idén be kell érnie két vereséggel ősi riválisa ellen a Falconsnak.

Brees sérülése miatt továbbra is Taysom Hill kapta meg a kezdő irányító szerepet és mint az utóbbi hetekben, Paytonéknak most sem kellett csalódnia benne. Karrierje során megdobta első és második touchdown passzát, amit Tre’Quan Smith és Jared Cook jegyeztek. Ezek mellett még kiosztott 232 yardot, amiből Michael Thomas egymaga jegyzett 105-öt, valamint még futott 83 yardot 14 próbálkozásból, ezen is látszik, hogy nem hiába hívják svájci bicskának Hillt. Azért a negatív oldalra is került valami, hiszen egy eladott labdája is volt fumble formájában. Brees hiányában Hill hétről hétre egyre magabiztosabb lesz és ebben segít neki, hogy kezdőként eddig összes mérkőzését megnyerte, így még mindig a Saints tekinthető favoritnak az NFC első kiemelésének megszerzésére. Persze Sean Paytonékat is dicséret érheti, hiszen már zsinórban második évben kell új taktikát kitalálni Brees hiányában és ezt eddig hibátlanul teszik. Tavaly Bridgewater, idén pedig Hill hozza a győzelmeket a veterán irányító hiányában. A támadók jó játékát persze a futójáték is segíti, hiszen a Kamara, Hill páros 36 próbálkozásból 207 yardig jutott el, és Kamara még egy futott TD-t is jegyzett.

De mindez a jó támadójáték kevés lenne, ha nem lenne mögöttük egy olyan védelem, amely szintén jó teljesítményt nyújt és érzi, mikor kell előlépnie, hogy győzelemhez segítse a csapatot. A védők a kezdő irányító hiányában folyamatosan remek teljesítményt nyújtanak és segítik a támadókat azzal, hogy nem engednek sok yardot sem a földön, sem a levegőben. Az első idei Saints-Falcons mérkőzésen is láthattuk, hogy a megfelelő nyomást helyezve Ryanékre elbizonytalanodnak a Falcons támadói. Ezen az összecsapáson most nem értek el annyi sacket, mint a múltkor, de most sem tudták őket megverni passzjátékban és futásban sem.

Matt Ryan még élénken emlékezhetett a november 22-én elszenvedett nyolc sackre és ezt hazai pályán nem szerette volna újra átélni. Most megúszta három sackkel, és valamivel több ideje volt célpontokat találni. A mérkőzés elején nem nagyon találta a kulcsot a jó támadójátékhoz és az első félidőben az öt vezetett támadásból két fieldgoallal kellett beérnie. A második játékrészben már sikerült egy TD-t is kiosztani Russell Gage-nek, amivel a végén még esélyük volt a győzelemre, de az utolsó másodpercekben eleresztett hosszú passz nem ért célba. 273 yardot sikerült passzolnia, aminek nagy részét két sztárelkapója, Calvin Ridley és Julio Jones szerezték olykor parádés elkapásokkal. Hillhez hasonlóan Ryan is egyszer adta el a labdát fumble formájában. Az eredményes támadásokhoz azonban szükség lett volna a futójátékra is, de ez nem jött össze. 21 próbálkozásból mindössze 70 yard sikerült és az első számú futónak számító Todd Gurley-nek nyolc futásából 16 yardot sikerült összekaparnia. Ez sokat elmond, hogy mennyire nem ment a futás a hazaiaknak.

A védelem részéről pedig láthattuk, hogy idén miért vannak a rangsornak a vége felé. A futást és passzjátékot jól variáló Saints ellen a mérkőzés elejét leszámítva nem nagyon tudtak mit kezdeni, azért bravúr, hogy az engedett 439 yardból mindössze 21 pontot kaptak. Pozitívumként lehet megemlíteni mellettük, hogy Ryan eladott labdája után, rögtön visszaszerezték azt, így megteremtve a lehetőséget a végén, hogy az offense megnyerje a mérkőzést.

Győzelmével a Saints bebiztosította helyét a rájátszásban és már zsinórban kilenc győzelemnél tartanak, valamint komoly esélyesei az NFC első kiemelésének. A Falconsnál pedig már a szezon végét várják, hogy elkezdhessék az újjá alakulást az offseasonben.

(kronikk)

Detroit Lions @ Chicago Bears 34 – 30

Darrell Bevell első mérkőzésére készülhetett a Lions főedzőjeként és rögtön meg is szerezte az első győzelmét. Noha nem jött ez olyan könnyedén. A Bears a mérkőzés elején remekül kezdett és elsősorban a földön tudták az akaratukat a Lionsra kényszeríteni. Három futott TD-t pakoltak fel a táblára, Montgomery kettőt, Patterson egyet vállalva – ketten együtt összesen 131 yardot szereztek a földön a touchdownok mellett. A vendégek képtelenek voltak tackle-öket csinálni, rendre lerázta az első szerelési kísérleteket a labdás játékos, és csak úgy röpködtek a detroiti missed tackle-ök. Az első félidőben is, mint a mérkőzés egészében a Lions a nagy játékoknak köszönhetően tudott meccsben maradni. A félidő előtt pár perccel előbb egy nagy Marvin Jones elkapást hozott össze a csapat, majd Stafford elengedte a forduló egyik legjobb dobását.

A TD-vel a Lions idei 5. körös választottja Quintez Cephus jött le, aki karrierje első hatpontosát szerezte a profik között. A félidő vége előtt a Bears visszaállított a 10 pontos különbséget az egész idény egyik legszebb chicagói drive-jával. Passzjátékra építve masíroztak át a pályán, az egész meccsen remekül játszó Anthony Millerre és Allen Robinsonra támaszkodva. A végén pedig Montgomery ismét egy egész meccsre elég miss tackle-t kiharcolva futotta meg második TD-jét, amivel 23-13-re alakul az állás a szünetre.

A fordulás után ugyanaz a forgatókönyv folytatódott, mint az első félidő végén. A hazai csapat utánozta a vendéget. 1-1 punt után tehát hiába jött fel 3 pontra a Lions James TD-jével, Trubisky is passzolt egy TD-t egy TE-nek, név szerint Cole Kmetnek. 10 pontos hátrányban pedig jött Stafford egyetlen igazán rossz döntése a meccsen. Sidearm passzt szeretett volna adni Jesse Jamesnek, de a passzsávba a 300 fontos Bilal Nichols szökkent be, aki megszerezte karrierje első interceptionjét.

A kapott labdával azonban semmire sem ment a Bears, sőt további puntok következtek és már mindenki lassan kezdte elkönyvelni, hogy a Lionsnál semmi sem változott meg az edzőcserével. 4 perccel a vége előtt újra elkezdte azonban szórni a labdákat Stafford, aminek a végén Marvin Jones TD-jével fel is jöttek 3 pontra. 2 perc volt hátra a meccsből, amikor a Bearsnek egy feladata volt: pörgetni az órát és vigyázni a labdára. Fél perce támadtak, amikor Romeo Okwara – aki korábban egy extra pontot is blokkolt már – kipiszkálta a labdát Trubisky kezéből a saját 10 yardusokon belül, Adrian Petersonnak köszönhetően pedig át is vette a vezetést a Lions. Több mint másfél perc volt vissza a meccsből, és 4 pontos hátrányban a Bears. Lassan jött át a pályán a Trubiky vezette csapat, de egy 4&1-es kísérletre kényszerülnek, mert Allen Robinson egyszerűen nem ment bele egy tackle-be, inkább kilépett a védő és így a first downt jelző vonal előtt a pályáról. A 4. kísérlet természetesen nem sikerült Montgomerynek, így nyert a Lions.

Trubisky a fontos fumble-ön kívül egyébként nem játszott rosszul (267 yard, 1 TD), pechjére a túloldalon Stafford igazán remek napot fogott ki. 402 yardot 3 TD-t és 1 INT-et hozott össze Matthew, aki igazán a 10+ yardos labdákkal szedte szét a hazaiak védelmét. Mindhárom TD-jét így szerezte és összesen 334 yardot. A legjobb elkapói Marvin Jones és TJ Hockenson voltak, akik közösen 200 yardot kaptak el.

A negyedik negyedes fordításnak köszönhetően 2014 óta először nyert a Lions olyan meccsen, ahol legalább tíz pontos hátrányba volt. A Bears pedig 6. vereségét szenvedte el zsinórban, amire 2002 óta nem volt példa. Jelenleg mindkét csapat 5-7-es mérleggel áll és papíron csupán egy győzelemre vannak a 7. PO helytől.

(alatriste)

Philadelphia Eagles @ Green Bay Packers 16 – 30

A meccs elején bár korrekt nyitó drive-ot tett le az asztalra a Philly, hosszú negyedeken át ez volt az egyetlen pontszerzésük. És azért a kezdő drive sem volt azonban lehengerlő. Sok 3. downos szituációt kellett megoldani és végül 15 játékból sikerült eljutni egy 52 yardos field goalt távba. Ezzel 3-0 volt a meccs állása és az Eagles 4 hét után először vezetett egy mérkőzésen.

A hazaiak első drive-ja már nem sikerült ilyen jóra. Először egy rossz hátra dobott labda, majd egy sack következett és az Eagles 3&outtal parancsolta le a támadósort. A félidőig azonban ez volt az utolsó dolog, aminek örülhettek a vendégek. A Packers a következő két labdabirtoklásából 14 pontot ért el, míg a vendégek csak puntokat tudtak felmutatni.

Wenztnek nehezére esett a csapat mozgatása. A futójátékot teljesen elvette a Packers, míg amikor nem gyors passzokkal operált volna Carson, egyből ott termett a Packers pass rush. Elsősorban a coverage munkának köszönhetően 4 alkalommal is földre tudták vinni a vendégek irányítóját. Bár egyből nem omlott rá a fal, amint Wentz 2-3 másodpercnél tovább maradt a zsebben, jött Rashan Gary és Kingsley Keke, előbbi másfél, utóbbi 2 sacket is jegyzett a félidőig.

A 3. negyedben Adams ismét bizonyította, miért a liga egyik legjobb elkapója, és a Packers további 10 pontot szerzett, míg az Eagles csak puntokig jutott el. A Packers legjobb elkapójára előszeretettel állította az Eagles Darius Slayt, de 6 targetből 5 elkapás és 2 TD volt a matchup mérlege.

A harmadik negyed végén azonban megtörtént, amire sokan vártak már régóta. A Philly először csak egy drive-ot adott Jalen Hurtsnek, de a jó produkció miatt már nem is jött vissza a pályára Wentz. A csöndet is a rookie irányító törte meg a 4. negyedben 4&18-nál, amikor karrierje első TD passzát továbbította Greg Wardnak.

A Packerst támadósorát is meglepte, hogy Hurts a TD mellett több szép dobást is összehozott és scramble-ök után a futójátéka is veszélyes lett, és egymás utáni két 3&out jött a hazaiaktól. A kettő között azonban nem kerülhetett pályára a vendégek támadósora, Jalen Reagor ugyanis 73 yardos punt return TD-t szerezve egy labdabirtokláson belülre hozta a csapatokat.

A meccs először itt volt igazán izgalmas, de az Eagles nem tudott több ütést bevinni. A Packers támadósora 2 perccel a meccs vége előtt pedig végleg lezárta a találkozót egy 77 yardos Aaron Jones futott TD-nek köszönhetően, ahol ki kell emelni a blokkolókat, akik 60 yard után is tudtak takarítani Jones előtt.

Hurts még megpróbálta ledolgozni a 14 pontos hátrányt, de az erőlködés vége a meccs egyetlen interceptionje lett, amit Darnell Savege szerzett, akinek a múlt héten is volt 2 lehúzott labdája.

A meccs legfontosabb eseménye egyértelműen a meccs közbeni irányító csere volt. Hurts végül 109 yard 1 TD 1 INT mérleggel és 29 futott yarddal zárt, míg Wentznek több játékperc alatt is csupán 79 yard jött össze. Nagy kérdés ki fog jövő héten kezdeni, mert egyértelmű volt a két irányító közötti különbség.

A hazaiak a győzelemmel 3 meccs előnybe kerültek a csoporton belül, így már csak egy hajszál választja el őket a biztos playofftól. Aaron Rodgers tovább folytatta MVP kampányát, 295 yardot ért el 3 TD mellett, amiből az utolsó volt karrierje 400. TD-je. A támadósorból ismét az ismert nevek emelkedtek ki. Davante Adams tarthatatlan volt, 10 elkapásból 121 yardot ért el 2 TD mellett. A védelem sem zárt rossz napot, 7 sacket ért el összesen 6 játékos. A fronton kívül pedig Jaire Alexander emelendő ki, akinek két leütött labdája is volt és nem sok Eagles elkapó élt meg most sem mellette.

(alatriste)

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!