Connect with us

Összefoglaló

Choker Bowl, Trubisky vs Watson, sima Jets- és Jaguars-vereség

A Chargers nyerte a Choker Bowlt, Trubisky megverte Watsont, a Jets és a Jaguars nagyon simán kapott ki, a Broncos és a Panthers pedig jó kis meccset játszott egymással.

Atlanta Falcons @ Los Angeles Chargers 17 – 20

A Choker Bowl becenévre hallgató mérkőzés nem úgy indult, ahogyan arra számított mindenki. A két csapat értelmes drive-okat vezetett le, és azt a benyomást keltette, mintha két normális NFL csapat játszana. Herbert az első drive-ban hat passzt osztott ki, és mind jó volt, majd egy TD-t is szerzett. Erre a Falcons egy trükkös játékkal válaszolt, ahol Russell Gage dobott egy 39 yardos TD-t Ridley-nek. Ezután jött egy-egy mezőnygól, majd még egy Falcons TD, ahol Ryan ezúttal Laquon Treadwellt (!!!!) találta meg a célterületen belül. Fél perccel a félidő vége előtt úgy tűnt egy rendes meccset látunk, és nem a Choker Bowlt. De aztán jött az a bizonyos Chargers play.

22 másodperc volt hátra, a Chargers az ellenfél 10 yardosán volt. Nem volt időkérés, és 3&1-es szituációt kellett megoldani. Milyen playt hív be ilyenkor egy értelmes edző? Mindenképpen passzt. Vagy egyenesen a célterületre hívnak játékot, vagy a pálya szélét támadják meg, hogy mindenképp megálljon az óra. Mit hív a Chargers? Középső futást! És itt még nem ért véget a történet.

A futás természetesen nem sikerült, 4. kísérlet jött, ahol nem lehetett spike-olni. A támadók lóhalálában álltak fel, hogy Herbert még tudjon egyet passzolni az end zone-ba, amikor meglátták, hogy szaladnak fel a pályára a speciális egység tagjai. Eltelt pár másodperc, mire tudatosult bennük, hogy Lynn rúgni akar, és próbáltak időben lefutni a pályáról, de nem sikerült nekik. Badgley hiába rúgta végül el, az idő lejárt (illetve a támadók közül sem jutott le mindenki időben a pályáról, szóval sehogy sem lett volna meg ez a mezőnygól). Ezen a ponton a legtöbb szurkoló már csak kínjában tudott nevetni. Amikor azt hitték, már mindent láttak, akkor a Chargers gondoskodott róla, hogy megváltozzon a véleményük.

Ezt látva mindenki azt mondta, a Chargers megérdemli az újabb vereséget. Végül mégis nyert. Hogyan? Nos úgy, hogy a Falcons mindent megtett ezért. A támadók a második félidőben semmit nem csináltak, vagy ha mégis, akkor abból eladott labda lett. Ez esélyt adott Herbertnek hogy a harmadik negyedben kiegyenlítsen, így 17-17-es eredménnyel fordultak az utolsó negyedre a csapatok. És megkezdődött az igazi Choker Bowl.

Egy Chargers punt után a Falcons támadósor végre feléledt. Sikerült egy 5 perces drive-ot levezetni, ahol az ellenfél 26 yardosáig is eljutottak. És itt Ryan INT-et dobott. Semmi baj, a Chargers az ellenfél, valahogy elrontják úgyis. És igazuk lett. A félpályára eljutva Herbert is eladta a labdát. Ekkor mindössze 47 másodperc volt már csak az órán, szóval a Falconsnak elég lett volna egy-két first down, egy mezőnygól, és megnyeri a meccset. Mi történik? Ryan eladja a labdát.

Három egymást követő GW drive INT-tel ért véget. Ilyen is csak egy Falcons-Chargers meccsen történhet meg. Herbertnek maradt fél perce, és ezúttal nem adta el a labdát. Elvezette a csapatot mezőnygól távolságig, és ezúttal az edzők nem bénázták el az utolsó pillanatokat. Badgley megkapta az esélyt a rúgásra, és kisebb meglepetésre belőtte a 43 yardos mezőnygólt.

A Chargers nyert, de ismét bebizonyította, miért kell a teljes edzői stábot kirúgni. Amit az első félidő végén műveltek, arra nincs magyarázat. A Falconsnál nem kell kirúgni senkit (már megtették korábban), de attól még ez megint egy érthetetlen végjáték volt. Rengetegszer megnyerhette volna ezt a meccset a Falcons, de helyette folyamatosan esélyt adott a Chargersnek, és végül ez visszaütött. Ugyanakkor lehet ez is volt a cél. Elvégre a vesztes a Choker Bowl igazi győztese.

(jarred)

Houston Texans @ Chicago Bears 7 – 36

Nem minden az irányító. Hiába volt a Texans oldalán a jobb quarterback a meccsen, egyedül Watson sem tud csodát tenni. Játszótársak nélkül 219 yardig jutott 1 touchdown mellett. Azonban meg kell nézni, kikkel is kellett együtt játszon. A legtöbb elkapással az a Chad Hansen zárt a csapatból, akinek a Texans az elmúlt 4 évben már a 6. csapata. Hét elkapásig jutott 56 yardért, míg senki más nem kapott el 3-nál többet. Ilyen szegényes elkapósor mellett gondolhatták volna, hogy majd a futójátékra támaszkodnak. Azonban ezt nem emögött a Texans fal mögött kell, különösen nem ez ellen a Bears védelem ellen. A csapat legjobb futója Buddy Howell volt 42-vel, akinek eddig 10 yardja volt az NFL-ben. Őt Watson követte 38-cal. A csapat támadójátékát teljesen nullázta a Bears és az a kevés jobb nevű játékos, aki maradt Houstoni oldalon sem tudott pozitív dolgot hozzátenni. Duke Johnson és Keke Coutee is 1-1 fumble-lel vétette leginkább észre magát (Johnsonnak volt egy 50 yardos elkapása még).

Bezzeg a túloldalon Mitch Trubisky és a Bears támadósor. A Lions elleni jobb teljesítménye után ismét úgy játszott a Chicago irányítója, mint egy egykori top5-ös választott. 267 yardig és 3 TD-ig jutott végül. Nem kértek tőle sok nehéz dobást, de ő jól működött ebben a szerepkörben. Legjobb elkapója természetesen most is Allen Robinson volt, aki 123 yard mellett 1 TD-t szerzett.

A támadósor szekerét már az első játékban beindította David Montgomery, aki az első Bears támadóplayből 80 yardos TD-t szerzett. Ennek a nagy játéknak is köszönhetően 10-es átlag felett zárta a napot és végül 113 yardot szerzett a földön, 42-t a levegőben.

 

A hazai védelem mellett sem mehetünk el azonban szó nélkül. Khalil Mack safetyt ért el, de 2 sackig jutott Mario Edwards és Roquan Smith is. Összesen pedig 7 alkalommal vitték földre Watsont, aki meg is sérült, bár pár játék pihenő után tudta folytatni a meccset.

A Bears kihasználta, hogy az ellenfelénél nem maradtak tehetséges támadók, a védelmük pedig eddig is nagyon gyenge volt, így a chicagóiak könnyed győzelmet arattak otthon, amivel még megmaradt az esélyük a rájátszásra.

(alatriste)

Denver Broncos @ Carolina Panthers 32-27

Abszolút tét nélküli mérkőzés volt a Broncons charlotte-i vendégjátéka, és bár nehezen indultak be a csapatok, a végére elég jó kis mérkőzés kerekedett. Az első hat drive-ból öt punt és egy Broncos fumble született, mégis a denveri csapat vezetett, hála Diontae Spencer 83 yardos punt return TD-jének. Brandon McManus extrája kimaradt, a meccs második TD-jét pedig a Panthers szerezte – ez volt az első és az utolsó alkalom, hogy a hazaiak vezettek.

A Broncos offense talán a szezon legjobb meccsét hozta, egyszerűen minden működött. Drew Lockot mindössze egyszer sackelték, Melvin Gordonnal a futás is eldöcögött és maga az irányító is jól játszott. Locknak mindössze hat rossz passza volt, 280 yarddal és négy TD-vel fejezte be a találkozót (igaz, volt két fumble-je, amiből az egyiket el is vesztette) – ha most láttuk volna először, simán elhinnénk róla, hogy franchise irányító. Különösen az újonc KJ Hamlerrel volt jó az összhangja, két bombát is kiosztott neki 86 yardért és két TD-ért. Tim Patrickkel is működik a kémia, de Jerry Jeudy valamiért nagyon kikerült a pikszisből – az elmúlt három meccsen (nem számolva a Saints elleni irányító nélküli játékot) hat elkapása van 84 yardért. Viszont a mentalitására nem lehet panasz, megint megakadályozott egy fumble return TD-t.

A védelem már nem volt annyira jó. A négy sack jól néz ki és Teddy Bridgewater sem dobott TD-t, de helyette a földön sikerült három hatpontost is benyelni. Mindez azért kellemetlen, mert alapvetően Vic Fangio rendszere nem tűnik rossznak, de teljesen véletlenszerű a végeredmény: nagyon kellene a tehetség az egységbe.

A túloldalon a védelem teljes csődöt mondott, egyedül a safety/linebacker Jeremy Chinnt lehet dicsérni, aki újonc létére egyértelműen az egység vezére lett – kár, hogy egyedül van. Az offense-zel már nem voltak gondok, DJ Moore nélkül is képes haladni a csapat, Robby Anderson továbbra is bizonyítja, hogy óriási fogás (nyolc elkapás, 84 yard), Curtis Samuel is tökéletes WR3, de akár WR2-ként is megállja a helyét. A rendszer jó, működnek a kreatív és trükkös játékok, Christian McCaffrey-vel a pályán jövőre az egyik legizgalmasabb támadósora lehet a Panthersnek. Bár ehhez nem ártana egy jó QB, mert bár Teddy Bridgewater elég jól elmenedzseli a gárdát, köré nem lehet bajnokaspiráns csapatot építeni.

(renningan)

Tennessee Titans @ Jacksonville Jaguars 31-10

Edzőmeccsre utazott a Titans Jacksonville-be és olyan is lett a találkozó. Az 1/2-es Jaguars még csak meg sem tudta nehezíteni a Titans dolgát, effektíve mintha a pályán sem lettek volna a hazaiak. Derrick Henry bebiztosította magának a rushing leader címet, 26 futásból 215 yardot és két TD-t szerzett. Ez egyébként három yarddal több, mint Ryan Tannehill termése, aki 212 yarddal és két TD-vel fejezte be találkozót a levegőben. Ebből AJ Brown egymaga 112 yardot vállalt, volt egy hihetetlen egykezes elkapása – lassan nem lehet nem top 5-ös elkapóként beszélni róla.

A Titans védelme nem volt különösebben jó. Nem sikerült az újonc James Robinsont limitálni, pass rush nem nagyon volt, a coverage sem volt kifejezetten jó, de Mike Glannon annyira pocsék volt, hogy vele a Jaguars akkor sem szerez TD-t, ha egész este játszanak (azt a három pontot is csak egy fumble után sikerült feltenni). A hosszú nyakáról híres QB-t le is kapta Doug Marrone, Gardner Minshew pedig vitt egy kis életet az offense-be, ami egyetlen TD-drive-ban nyilvánult meg, de ez több mint a semmi.

Nagyjából ennyit lehet elmondani a találkozóról. Egy alapvetően jó, teljes erejében lévő csapat találkozott egy Jets szintjén lévő gárdával, ami ráadásul azzal szabotálja magát, hogy nem is a legjobb irányítójával áll ki. A Titans már 37 perc után feltette a maga 31 pontját, az utolsó 1,5 negyedben már csak az órát pörgette és engedett egy TD-t a nagyon szimpatikusan és lelkesen játszó Minshew-nak. A meccset kis túlzással csak AJ Brown elkapása miatt volt érdemes lejátszani.

(renningan)

New York Jets @ Seattle Seahawks 3 – 40

Az elmúlt hetekben több alkalommal is közel volt ahhoz a Jets, hogy elszúrják Trevor Lawrence draftolását, így az előző forduló után elküldték Gregg Williams védőkoordinátort, ami meg is hozta a kívánt eredményt. Óriási verésért utazhattak el a nyugati partra.

A mérkőzést olyan hamar lerendezte Russell Wilson, hogy a 3. negyed végétől már Geno Smith revenge game lett a találkozóból. Wilson 4 TD-vel és 206 yarddal ülhetett le a padra. Az irányító mutatója 122.9-es volt, amivel 43. meccsét hozta 120 felett, ezzel pedig beérte az örökranglistán a Brett Favre, Ben Roethlisberger kettőst.

Nem volt kiemelkedő játékos a Hawks támadósorában, ellenben minden bevethető embert bevontak a játékba. Összesen nyolcan kaptak el legalább 15 yardot a meccsen és mind a 4 TD-t különböző játékosnak osztotta ki Wilson. Ezt a bombát Freddie Swain kapta el.

A hazaiak védelméből ismét Jamal Adams emelkedett ki, aki megszerezte a szezonbéli 8.5 sackjét is, amivel ő lett minden idők legtöbb sackjét jegyző defensive backje egy szezonban. A pályán ezen kívül is mindenhol megtalálható volt, akárcsak a Wagner – Wright duó. A 2 hete visszatérő Shaquill Griffin is jól játszott és a Seattle védelem összességében is a legjobb meccsén van túl.

A Jets oldalán semmi sem működött. Darnold a labdát nem adta el, de mindössze 123 yardig jutott. Mivel futójátéka sem volt a New Yorknak, sőt Gore még egy fumble-t is vétett, igazán kiemelni nem lehet sokakat. Az offense-ük ez ellen az egyébként nem túl erős Seattle ellen semmire se volt képes, bár a mérkőzéshez hozzátartozik, hogy a kicker Sergio Castillo 3 field goalt is kihagyott. A vendégek oldaláról a legszebb jelenet a meccsen Marcus Maye interceptionje volt, ami az egész meccs legszebb elkapása versenyen is jó eséllyel indulna.

A Jets a nyitó drive-ban írta fel azt a 3 pontot a táblára, amely végül az utolsó pontszerzésük is volt. A 3. negyed közepén már 37-3-ra is vezetett a Seattle, így a maradék időben már csak az volt a kérdés, Geno Smith képes lesz-e utolérni passzolt yardokban Darnoldot. Végül a kevés lehetőség miatt ez nem sikerült és csak 33-mal zárt.

(alatriste)

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!