Akárcsak múlt héten, ezúttal is a Ravens vívja a forduló talán leginkább várt, legkiegyenlítettebbnek gondolt összecsapását. Lamar Jackson és Josh Allen is ugyanazon classból, a 2018-asból került a ligába és mindketten első rájátszás győzelmüket ünnepelhették a Super Wild Card héten.
Megtört az átok. Miután Lamar Jackson első két szezonjában mindkétszer egyből kiesett a rájátszásból, a Titans ellen végre rácáfolt a kétkedőkre és bebizonyította, igenis tud a playoffban nyerni. A bosszú pedig nem is lehetett volna édesebb, mint azt a Tennesseet megállítani, amely tavaly – a jóval esélyesebb – Ravenst ütötték el a folytatástól. A buffalói szívekről ugyancsak nagy kő esett le múlthéten. Ők 1995 óta vártak arra, hogy túléljék az utószezon első meccsét, amit múlt héten a Colts ellen hazai pályán végre is hajtottak. Mindkét csapat nagy gátat szakított át a győzelmével és joggal vannak ott, ahol. Persze a rájátszás második körében nem olyan nagy kijelentés ez, de tényleg joggal reménykedhetnek mindkét oldal szurkolói, hogy az idei évben akár a hőn áhított trófea megszerzéséig is menetelhet a csapatuk.
Don Martindale, ne légy önmagad!
A ligában sok megkülönböztetése van a védő edzőknek. Találni újító és maradi felfogásúakat, zónázást vagy emberezést kedvelőket, agresszíveket és konzervatívakat. Don Martindale az ultra agresszív csoportba sorolható. Nincs még egy védelem, mely annyit blitzelne, mint a Ravens, amely a védő snapek 45%-ában küld legalább 5 embert az irányítóra. Azonban ezek hatékonysága idén a 19. helyre esett vissza a tavalyi első helyről az EPA mutató alapján.
Miért nem szabad most ragaszkodni ehhez a felfogáshoz? Josh Allen egy gyilkos, ha extra embert küldenek rá. 18 touchdownt dobott idén mindössze 2 interception mellett, ha jött a blitz. Különösen kiemelkedőek a számai, ha az ellenfél védelme zero-blitzet hív. Ekkor nincs hátsó biztosító safety, hanem 8 emberrel próbálják siettetni az irányítót. Nincs csapat, amely többet hívta volna be ezt a játékot a Baltimore-nál, és kevés jobb irányító van ezekben a szituációkban Allennél. 8/0 a TD/INT aránya a szezonban, amikor az ellenfél all-out blitzel.
Miért teheti ezt meg Martindale a legtöbb esetben? Mert a liga egyik legjobb corner sora van a keze alatt. Marlon Humphrey, Marcus Peters és Jimmy Smith trió talán a legjobb hármas a ligában. Továbbá a liga 5. legjobban emberező védelme a Ravensé és bár ők is, akárcsak a liga nagy része, elsősorban zónázó csapat, így is a 10. legtöbbet emberező defense közt vannak.
Hiába bízol azonban az emberanyagban, Josh Allen ellen nem teheted meg, hogy ne az egész pályát védekezd le. Kénytelen vagy kitolni a zónákat a pálya széle felé, mert Allen ki fogja használni, ha nem. A Bills vezette a ligát elkapásokban (190) és yardokban (2303), amikor jobb vagy bal oldalvonal környékét támadták. Ráadásul 25, 40 yardos mélységben is meg tudják tenni ugyanezt. Allen karja eddig is jelen volt, de Diggs sebessége hiányzott a korábbi években ehhez a fajta dominanciához. A ne blitzelj felfogás ugyanakkor nem azt jelenti, hogy ne is mutass blitzet. A Colts több ízben is arra késztette Allent, hogy menjen túl az első olvasásán azzal, hogy a blitzelő védő vagy védők végül mégis hátra álltak zónázni. A Colts ezzel a gyors játékok elvétele mellett extra időt is adott a védelmének odaérni Allenhez.
Az erősségében bízni azonban veszélyes lehet Martinadale-nek. Ritkán jön szembe két olyan remek elkapó, mint a Diggs, Beasley duó. Mindketten karriercsúcsot döntöttek yardokban, illetve az újonc Gabriel Davis is remekül szállt be, és a szezon közben sérüléssel is bajlódó John Brown elől lassan ellopja a 3. számú elkapó szerepét. Nem segít Brown helyzetén az sem, hogy míg a rookie az előző körben 4/4 volt 85 yardért, addig Brown 4-ből egy elkapást sem szedett össze és voltak dropjai is. Diggs ráadásul elképesztően stabilan játszott. Minden meccsen legalább 6 elkapása volt, amire 2011 óta nem volt képes egy WR sem. Ezek mellett a 4. legjobb PFF értékeléssel büszkélkedhet, ha embereznek rajta.
Az egyértelműen sztárokon túl azonban most a TE játékot emelném ki. A sztár cornerek kontra sztár elkapók csatája megjósolhatatlan, és igazából mindkét oldal bízhat benne, hogy tudnak majd játékokat csinálni. A TE elleni aspektus azonban az a terület lehet, ahol a Bills bizakodhat. Dawson Knoxnak összességében csalódást keltő szezonja van. A biztató, 400 yardos újonc éve után idén a 300-at sem lépte át és kevésbé volt hatással a passzjátékra, mint gondolták. A Ravens védelem gyengéje ugyanakkor a TE-k és futók elleni passzjátékban keresendő. A linebacker soruk összességében is a liga végén kullog, ami kiütközik ebben az esetben. Csupán 22.-ek a TE-k elleni védekezést tekintve és 21.-ek a passzjátékba bevont futókat tekintve. Devin Singletary és Knox a futásban és annak blokkolásában talán nem most fog tündökölni, a passzjátékban meglepetés szereplővé léphetnek elő.
A passzjátékot pedig erőltetni kell, mert a futásoknál nem néz ki jól a Bills matchupja. Bár DVOA alapján csak a 12. legjobb a vendégek védelme a futás ellen, a Buffalo támadósora csupán 17. helyre jó. A Titans ellen azonban bebizonyosodott, hogy ennél csak feljebb van a Ravens defense valódi helye. A Campbell, Wolfe, Williams, Judon front Derrick Henryt és a jól futásblokkoló Titans támadófalát is ledominálta. A Billsnek nincs sem igazán kiemelkedő futója, sem jól blokkoló támadófala. A pass protectionre lett felhúzva ez az egység, ezt a munkát jól is végzik el, de ez a futásblokkolás rovására ment. Nem lennék meglepve, ha a Buffalo legjobb futója a meccsen Josh Allen lenne pár jobban sikerült megiramodás után. Különösen érdekes döntés lesz, hogy mit választ majd Brian Daboll támadókoordinátor, ha 3&2, 4&1-es szituációkkal néznek szembe. A Ravens a 2. legjobb csapat ugyanis a rövid yardos futójátékok megállításában, a passzokban pedig mindig ott a nagyobb kockázat.
A Buffalónak azonban nincs félnivalója még a jó védelmek ellen sem. Idén egészen elképesztő, 6-0-s a mérlegük top10-es egységek ellen. Kétszer nyertek a Dolphins ellen, továbbá legyőzték a Rams, 49ers, Steelers és Colts csapatát is. Ráadásul majdnem 35 pontot átlagolnak ezeken a meccseken (természetesen megdobja ezt a statisztikát a 17. heti 56 pontos győzelem a Miami felett). A Baltimore pedig DVOA alapján a 9. helyen foglal helyet. A különbség talán annyi, hogy a felsorolt csapatokkal összevetve talán a Ravens támadósora a legveszélyesebb, ha a labda túloldalára nézünk.
Meg lehet állítani Lamarékat a földön?
Márpedig nézzünk át a túloldalra is. A foci sokkal több annál, hogy szét lehessen választani egyszerűen futás és passzjátékra. Megannyi változata van mindkét fő kategóriának, így ennyire leegyszerűsíteni a dolgot nem lehet. A futójátékok legalább annyira széles spektrumot vonultatnak fel, mint a passzok. Az év elején kissé még döcögött a Ravens futójáték, a tavalyi playoff sikertelenségéből és Marshall Yanda elvesztéséből lassan jött ki a csapat. Az év első fele így kicsit a stratégiájuk kialakításával telt. Jól. A Ravens futtatja talán a legtöbb sémát az egész ligában. A gap, power, counter, zone, bash, sweep és persze az irányító játékok mind-mind ott hevernek Greg Roman eszköztárában.
A tavalyi év sikere elsősorban a zone read játékoknak volt köszönhető, de a liga láthatóan felkészült belőlük és a váltani voltak kénytelenek. Roman és Harbaugh pedig megtették ezt. Az idei évben a Ravens elsősorban spread, bash és counter elemeket használva talált vissza a sikeres ösvényre. Az eredmény pedig jött. Jackson a 3. legtöbb futott yarddal bíró játékos idén shotgunból. Nem az irányítók között, az egész ligában.
A sémájuk koronaékszere pedig a counter bash. A koncepció alapja egy RRO, azaz run-run option. Hasonló az RPO-hoz, mely szélesebb körben használt, de itt két futójáték van egyszerre behívva, és ezek közül választ az irányító. A döntést a defensive end mozgása alapján hozza meg. A játék során egyszerre van behívva egy North-South és egy East-West játék. A bash koncepció alapja, hogy a horizontális játék a futóra, míg a vertikális az irányítóra van hívva – ellentétben a hagyományos read option játékokkal. A counter rész pedig azt jelenti, hogy elhitetik, hogy az egyik oldalra megy a játék, miközben a másikra. A Ravens sikerességében ez a játék és az újonc JK Dobbins nagy szerepet játszik. Dobbins a csapat leggyorsabb futója, így az ő színrelépésével tudott ez a koncepció igazán kibontakozni.
A counter bash azonban bizonyos veszélyekkel jár. Lehet játszani sima shotgunból is, de akkor a leghatékonyabb, ha a futó minél nagyobb sebességből kaphatja a labdát. Mivel azonban oldalirányú mozgást végez, ez már sokszor a snap előtt elárulja a játékot. Ha Dobbins elkapóként áll fel, vagy csak felmozog a fal szélére a backfieldről és a snap előtt elindul a line of scrimmage-dzsel egyvonalban, már sejteni lehet milyen játék következik. Ha a védelem és elsősorban a linebackerek Edmunds és Milano, esetleg a Hyde, Poyer kettős észreveszik ezt, akkor túl tudják tölteni a pályának a játék oldali részét, ezzel beszűkítve a területet.
Egy lehetséges válasz a Ravens futójátékára, ha a backside-on túltölti a pályát a Bills. Mivel az extra blokkoló nélküli oldalra tesznek plusz embert, elvárható, hogy ő hamar a backfieldre érjen. Ott pedig akár hamar lekapcsolja a futót, akár siettesse az irányítót. A koncepció gyengéje, hogy a játék oldalon tálcán kínálják a lehetőséget a támadóknak. Elég egy védőnek elhagynia a felelősségét és máris nagy folyosó nyílhat Jackson előtt, és ha a blokkok működnek, könnyű passz opciók is nyílhatnak.
A Bills védelme, akárcsak a Ravens támadósora, a szezon előrehaladtával lett egyre jobb. Összességében a 12. helyre voltak elegek a DVOA mutató alapján, de a 8.-ra jönnek fel, ha a súlyozott kimutatást nézzük, melyben az év végét hangsúlyosabbnak tekinti. Az erejük azonban így is inkább a passzjátékban van, csupán 17.-ek futás ellen, ráadásul egy szintén jól futó csapat, a Colts múlt héten futott ellenük 163 yardot 5.4-es átlaggal. Összességében is kissé aggasztó az a múlt heti performance. A Colts 28 híján 500 yardot pakolt a táblára és minden drive-jukban legalább át tudtak menni a Buffalo térfelére. Az EPA mutató alapján a Bills szezonbéli 4. legrosszabb meccsét fogta ki.
A jól futó, mobilis irányítókkal szemben jó ötlet, ha elsősorban zónázásra rendezkedsz be. Ekkor minden védő a backfield irányába figyel és hamar észre tudják venni, ha valahol kiszabadult az irányító vagy a futó. Azonban meg kell próbálni eladni több alkalommal is, hogy press coverage-et fog játszani a csapat. Ezzel már a snap előtt hatással lehetnek arra, mit is fog csinálni a Ravens. Emberezéses játékoknál – ha jól dolgoznak a védők – főleg szűk ablakokba, jó időzítéssel kell eldobni a labdát. Bármennyire is csodálatraméltó Jackson játéka, nem ez, amiben igazán jó. El kell bizonytalanítani már a snap előtt, hogy ne tudja kihasználni egyértelműen az off coverage gyengeségeit. A kulcsvédő Micah Hyde, a Bills mindenese lehet. Hyde bejátssza az egész pálya közepét. Akár hátsó, akár box safetyként is használható, de a slot corner szerepkör sem ismeretlen számára. A Ravens opciós játékai ellen és a pálya közepét célzó TE játékok esetén is sokszor kerülhet képernyőre.
A mérkőzést vasárnap hajnali 02:15-kor rendezik és az egész hétvége egyik legkiszámíthatatlanabb párharcát várjuk tőle. Szerkesztőségünkben 6-4 arányban a hazai csapat nyerte a tippeket. Mind ez, mind az, hogy Vegasnál ez a meccs kapta a legkisebb spreadet – 2,5 pontos favorit a Bills -, jól mutatja a hasonló erőviszonyokat.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások