Connect with us

Minden ami NFL

Jared Goffon kívül mindenki jól járt a Stafford-cserével

Éjjel robbant a bomba: Matt Staffordot megszerezte a Rams két első körös és egy harmadik körös pickért, valamint az irányító Jared Goffért cserébe. Elsőre elég hihetetlennek, már-már értelmetlennek tűnik az üzlet, de ennél jobban talán nem is alakulhatott volna a dolog, legalábbis a négy főszereplő közül háromnak.

A cserének bőven voltak előzményei. Az újabb pocsék szezon és az újabb rebuild réme miatt Matt Stafford hivatalosan is cserét kért a Lionstől, amit a csapat hajlandó is volt teljesíteni, így megindulhatott a partnerkeresés. Eközben Sean McVaynek és Les Sneadnek annyira elege lett már Jared Goffból, hogy inkább egy draftolatlan újoncot preferáltak a korábbi 1/1-es, évi 33 milliós fizetéssel rendelkező irányító helyett, vagyis várható volt, hogy a csapat aktív lesz a QB-piacon. (Még 2019-ben írtam egy elemzést a helyzetről “Verheti a falba a fejét a Rams Jared Goff új szerződése miatt” címmel, hirtelen ez is aktuális lett.)

Verheti a falba a fejét a Rams Jared Goff új szerződése miatt

Mindezek ellenére inkább tűnt úgy, hogy ez az egész trade-spekuláció inkább csak egy szívesség a Rams GM Les Sneadtől korábbi jobbkeze, a Lionst pár hete irányító Brad Holmes irányába, hogy felverje Stafford árát. Vélhetően be is jött a dolog, állítólag elég komoly licitháború ment az irányítóért, de a legjobb ajánlatot így is a Rams tette le az asztalra. Tűnjön ez bármennyire furcsának, szinte álomszerűen találkoztak egymással az igények és szerencsétlen Jared Goffot leszámítva (már ha szerencsétlennek lehet nevezni valakit, aki akár a padon ülve is 43 milliót fog keresni a következő két évben) mindenki jól járt.

Matt Stafford a fellegekben

Stafford februárban 33 éves lesz, nem fér már bele egy újabb rebuild. Ezért is akart mindenképp olyan csapathoz igazolni, amellyel Super Bowlért küzdhet, illetve az sem volt hátrány, ha az a franchise melegebb régióban játszik. A Rams minden kitételnek megfelelt.

Mivel Andrew Whitworth visszatér még egy szezonra, így egy passzblokkolásban is jó támadófal lehet előtte. Van egy nagyon ígéretes futója Cam Akers személyében, a futójáték is jól működik, illetve a Robert Woods – Cooper Kupp – Tyler Higbee hármas is átlag feletti. Emellett adott egy top támadóguru, aki mást sem fog csinálni, csak rá koncentrálni és kihozni belőle a legtöbbet. Továbbá adott egy elit védelem, ami bár jó eséllyel visszaesik némileg a tavalyi szezonhoz képest, de így is a legjobbak között lehet.

Stafford soha nem volt ilyen helyzetben karrierje során. Voltak körülötte tehetséges játékosok, de soha nem volt egyszerre jó támadósor, védelem és edző gárda körülötte. Amikor Calvin Johnsonnal hasított, akkor a védelem volt többnyire borzalmas, amikor a védelem állt össze, akkor Joe Lombardi szabotálta az offense-t, Matt Patricia pedig nemes egyszerűséggel mindent tönkre tett.

A csoport nem egyszerű, de a Rams Goffal is rájátszásba jutott és még egy jó 49ersszel is bőven összejöhet nemcsak a rájátszás, de akár a csoportgyőzelem is. Olyan sikereket érhet el, amire a Lionsben soha nem volt igazán esélye. Értékelés: A+

Rams: most vagy soha

Véleményem szerint Les Snead az egyik legrosszabb GM a ligában, ha szerződéskötésről van szó, botrányosan rossz ütemben tud hosszabbítani. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy nem fél beismerni a hibáját és inkább bevállalja a nagy DM-et, minthogy még évekig szenvedjen egy rossz döntése miatt. Kérdés nélkül megszabadult Brandin Cookstól, Todd Gurley-től és Jared Gofftól is, illetve nem fél kreatívan bánni a pickjeivel. Ha más nem, ez azért szimpatikus, bár vitán felül áll, hogy sokkal jobb helyzetben lenne a Rams, ha Snead néha kicsit gondolkodna, mielőtt rekordszerződést köt.

Hogy miért érte meg a csapatnak Stafford megszerzése, az egyértelmű: mert más polcon van, mint Goff. Utóbbi esetében McVay mást sem csinált, csak megpróbálta a rendszeren belül elrejteni a hiányosságait – ez egy darabig jól működött, de szezonról szezonra nehezebb volt Goffot kompenzálni. Stafford ugyan nem egy Patrick Mahomes, de ő az a kategória, aki a rendszeren kívül, saját kvalitásaiból is tud győzelmeket hozni, illetve magából a rendszerből is többet tud kihozni. A Twitteren például láttam olyan szimulációt, mely szerint Stafforddal a tavalyi Rams 15-1-gyel végezhetett volna: ez talán túlzás, de 2-3 extra győzelem könnyedén benne lehetett.

És itt a lényeg: a Ramsnek most van egy nagyon jó csapata. Most van a 29 éves Aaron Donald a csúcson, most lehet még Whitworth-ből, Havensteinből, Woodsból és a relatíve olcsó, de jó védelemből kihozni a legtöbbet. Ha a következő 2-3 évben nem nyer Super Bowlt a csapat, akkor utána sokkal nehezebb lesz, és erre jóval több esély lesz Stafforddal, mint Goffal.

Vegas szerint a Ramsnél már csak a Bucs és a Chiefs esélyesebb az 56. Super Bowl megnyerésére

Nem ideális, de nem is reménytelen a Rams helyzete

Stafford reális értéke egy első körös pick plusz némi apró volt, ehhez képest a Rams két első körös cetlit (2022-es és 2023-as), egy harmadik körös picket és Jared Goffot adta érte cserébe. Természetesen a túlfizetés annak köszönhető, hogy a Lions pont úgy átvette Goff fizetését, mint ahogy anno a Browns tette Brock Osweilerrel.

Osweiler mellé a Texans egy második körös picket postázott a Clevelandnek. Ebből kiindulva én egy 2. körben manifesztálnám Goff értékét is (ő azért bőven jobb, mint Osweiler, de a fizetése is több), így a maradék az, amit a Lions kapott érte: effektíve 1. kör + 2. kör + 3. kör, ahol a 2. kör és Goff adott ki egy újabb első kört. Természetesen lehet mindezt úgy interpretálni, hogy Stafford egy első- és harmadik körös picket ért, Goff szerződése pedig egy első kört, bár a lényegen nem változtat.

Mindezek ellenére a Rams kénytelen lesz benyelni 22,2 millió dollár halott pénz, miközben mindössze 12,75 millió spórolt. Ez ugyanakkor egyelőre irreleváns: a csere csak március 17 után lesz hivatalos, így addig, illetve az után is bele kell férni a fizetési sapkába. Ez azt jelenti, hogy addig 31,2 millió dollárt fel kell szabadítani.

Ez praktikusan azt jelenti, hogy Aaron Donald és Jalen Ramsey szerződését át kell alakítani: a módosításokkal (az alapfizetések aláírási bónusszá alakításával) közel 30 millió dollárt szabadíthat fel a csapat, amihez elég pár roster végi játékos kivágása, hogy határon belül legyen a gárda. Mindez természetesen azzal járna, hogy a következő szezonokban nehezebb helyzetben lenne a csapat évi 6-7 millióval, de ez annyira nem vészes – ha a fizetési plafon nőni fog, akkor a Rams bőven tarthatja a szintet (emellett az idei cap is magasabb lehet 176 milliónál, ami tovább segítheti a csapatot).

Emellett az idei offseason sem lesz vészes: a fontosabb játékosok közül csak Leonard Floyd, Josh Johnson és Darious Williams szerződése jár le. Előbbiért nem olyan nagy kár, utóbbi RFA, Johnson pedig hiába jó játékos, de veterán, olcsó, jó képességű safetyvel általában tele szokott lenni a piac.

Ez tehát az első lépés, ezután a cserét kell úgy megoldani, hogy ne lépje át a plafont a csapat. Ez két módon történhet meg:

  1. Annyi játékost kivág / szerződést alakít át a Rams március 17 előtt, hogy beleférjen a Stafford érkezésével keletkező 7,25 milliós többlet cap hit.
  2. A csapat új szerződést ad Staffordnak.

Bár a legfrissebb hírek szerint az irányítót nem érdekli a pénz és nem akar új szerződést, azért érdemes kicsit foglalkozni a második opcióval. Stafford hozza magával a 2 éves szerződését, idén 20-, jövőre 23 millió dollárt keresne garantált tartalom nélkül. Ez nagyon alacsony és csapatbarát egy franchise QB-esetében, de egy hosszabbítás több szempontból is nagyon adja magát: egy aláírási bónusz nélküli (vagy minimális bónuszt tartalmazó), 2 éves, 50-60 millió dolláros, teljesen garantált hosszabbítás mindkét fél számára előnyös lenne.

Stafford 20 millió dolláros cap hitjét akár 2-3 milliósra lehet így csökkenteni, jövőre keresne 25 milliót, az azt követő szezonban szintén, plusz kapna pár Tom Bradyéhez hasonló ösztönzőt (a maradék 40-45 milliót áttolnák a szerződése utolsó évére garantált nélkül). A következő négy évben megközelítőleg annyiért játszana, mint Brady, de cserébe bajnoki címért küzdhetne, és karrierje ezen szakaszában alighanem ez a fontos számára is.

(Stafford “sérülékenységéről” direkt nem tettem említést, mert nem releváns: mindenki szenved el kisebb-nagyobb sérüléseket, egy szerencsétlen agyrázkódás miatt is partvonalra kerülhet valaki, Stafford problémái pedig nem krónikusok. Ráadásul pont ő az, aki szinte bármit kihord lábon.)

A comeback király – Matthew Stafford

Goffal maradt volna a lassú leépülés, így lépni kellett: jó QB-t pedig olcsóbban nehéz szerezni, ahogy a korábbi 1/1-est sem lehetett máshogy elpasszolni. Ennek ez volt az ára (ha bejön a Rams terve, akkor csak két első kör végét áldozott be), de jobb kockáztatni és megpróbálni nagyot szakítani, mint csendben reménykedni, hátha Goff Patrick Mahomesra issza magát a holtszezonban. Értékelés (Rams): A- 

Miért a Rams ajánlatát fogadta el a Lions?

Mivel nem ismerjük a többi ajánlatot, így nehéz erre egyértelmű választ adni, de van egy racionálisnak és logikusnak tűnő magyarázat a döntésre – a Lions azt csinálja, amit a Dolphins. A Lions hatéves szerződést adott Dan Campbellnek, vagyis nem vár el azonnal eredményeket. Ez egy hosszú újjáépítés lesz, az idei szezon inkább csak a tanulásról és a koncepciók kialakításáról fog szólni, akár az 1/1-es pick sincs kizárva.

A tankolás anatómiája

A roster nem jó. A védelem specifikusan lett összerakva, mindenki Matt Patricia kicsavart Cover 1-es rendszerébe illik, így a védelem nagy részét cserélni kell. A támadósorban van egy ígéretes futó és tight end, de Kenny Golladay szerződése lejár, rajtuk kívül pedig csak egy átlagnál jobb fal áll rendelkezésre. Mivel a védelem jó eséllyel bottom 5-ös lesz, a támadósor pedig nem alkalmas a passzjátékra, így akár megtartja a Lions Goffot, akár nem, egy top 5-ös pick simán kinéz jövőre is.

Nem lenne meglepő az sem, ha az idei 1/7-es pickkel vagy egy prémium nem-irányítót húzna csapat, vagy folyamatosan hátracserélve gyűjtögetné a pickeket – leginkább a jövő évieket. Ez egybe is vágna Holmes korábbi nyilatkozataival: az analitikus és modern felfogásáról ismert GM alaposan kivette a részét a Rams ligaelit scouting rendszerének felépítésében, parádés kapcsolati tőkéje van és a draftról akar építkezni.

Mindezek fényében érthető, hogy a Lions idén inkább kiárusítani fog és megpróbálja a szimpatikus vesztes szerepét betölteni, ami sok és magas 2021-es és jövő évi pickekben manifesztálódna. Ebbe a koncepcióba jobban illik két későbbi első körös pick, amiket felhasználva 2022-ben vagy 2023-ban lehet QB-t szerezni, ha nem végezne idén bottom 3-ban a csapat, mint egy ide 1/12-es (49ers) vagy 1/19-es (Washington) pick.

A fent linkelt A tankolás anatómiája cikkemben azt írtam, hogy a “Dolphins projektje egy végtelenül érdekes kísérlet, amely siker esetén drasztikusan megváltoztathatja az NFL-ben uralkodó alapfilozófiát és csapatépítési hozzáállást”. Ez egy jóval könnyebben járható út, mint sikeres edzőket majmoló segédedzők kinevezése főedzővé: a Dolphins által bemutatott tankolás univerzális, bárki által használható koncepció, amit mindenki a saját leképzelései szerint alakíthat, és kell hozzá Bill Belichick, Sean McVay vagy Andy Reid zsenialitása.

Amennyiben a csapatnál valóban türelmesek lesznek és megpróbálnak végigvinni egy alapos, draftról építkező, 2-3 évig tartó rebuildet, akkor egyértelműen pozitív a Goff-trade. Emellett az irányító helye sem beton biztos: a Lions például megteheti azt, hogy Goff 25 milliós fizetését átalakítja aláírási bónusszá és megpróbálja elcserélni a QB-t.

Goffért ilyen szerződés mellett nem nagyon adna bárki is bármit, ellenben ha csak 1-2 millióba kerülne idén, míg 2022-ben 15 millió DM mellett 10 milliót megspórolva lehetne elküldeni (vagyis effektíve egy évre 16 milliót kóstálna), már érdekes lehet több csapatnak. Egy harmadik, de akár második kört is érhetne ilyen koncepció mellett például a remek csapattal és rendszerrel rendelkező Coltsnak, akár a Washingtonnak, de még a Patriotsot is el tudom képzelni.

A Lions ezzel semmit nem veszítene: ha nem tudja Goffot elcserélni, akkor úgy is ki kell neki fizetni 27,5 milliót idén, majd 15,5 milliót jövőre. Miért ne vállalna át az idei fizetésből 25 milliót egy harmadik körös pickért és 15,5 millió spórolásért jövőre? De egy negyedik körös pickért is megérné a dolog.

Összességében tetszik a kibontakozó koncepció. Egyedül attól tartok, hogy Goffot komolyan gondolják, de mivel jó eséllyel egy év alatt úgy is kiábrándulnak belőle és egy ezer fokon pörgő Goffal sem tud túl sokat nyerni ez a roster, így bolondbiztosnak tűnik a terv. Viszont ha sikerül elcserélni az irányítót, akkor egyenesen csodás az, amit az új menedzsment összehozott. Értékelés (Lions): B+ (Goff elcserélése esetén A)

Csak Goff veszített

Természetesen vesztese is volt mindennek, mégpedig Goff. A korábbi 1/1-es renoméja és megítélése nagyon csúnya csapást kapott, legrosszabb esetben akár a kezdő karrierje is véget érhet. Emellett egy minimum PO-esélyes csapatból egy 1/1-eshez került, tehát kvázi esélye sem lesz bebizonyítani, hogy tévedtek vele kapcsolatban.

Ebben az esetben a vastagodó pénztárcája sem vigasztalhatja, hisz a fentebb említett 43 millió dollárját mindenképp megkapta volna. Ha akar még valamit kezdeni a pályafutásával, akkor itt az ideje áldozatot hozni és kockázatot vállalni, például belemenni egy fizetéscsökkentésbe vagy lemondani a garantált fizetésének egy részéről, hogy vonzóbb legyen a jobb csapatok szemében (ezzel a Lionsnek is nagy szívességet tenne).

Nem mintha ez az áldozathozatal könnyű lenne: egy magabiztos játékos megteheti, de egy ilyen csere után aligha van az egekben Goff önbizalma – így nehéz dollármilliókat kockáztatni. Amennyiben marad Detroitban, lehet temetni a karrierjét. Értékelés: D (ha sikerül elcseréltetnie magát egy jó csapathoz, az áldozat mértékétől függően B-/B+)

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!