Connect with us

Minden ami NFL

Hogyan befolyásolta Matt Stafford a többi irányító értékét?

Nagyon izgalmasnak ígérkezik az előttünk álló holtszezon. A 2020-as szabadügynök piacon több olyan irányító is csapatot cserélt, akikben akár egy Super Bowl-run is benne volt, a 2021-es offseason pedig a cseréktől lehet hangos. A Lions és a Rams már el is indította a dominót a Stafford-Goff cserével, miközben Deshaun Watson már holdouttal riogat, az Eagles is bármelyik pillanatban elcserélheti Wentzet, de a 49ers, a Raiders és a Jets új alapokra helyezheti a támadósort – mennyit ér Carson Wentz, Jimmy Garoppolo vagy Derek Carr?

Az NFL legalapvetőbb igazsága, hogy egy sikeres csapathoz kell egy legalább átlag feletti irányító. A siker persze relatív, olyan zseniknek, mint Drew Brees vagy Aaron Rodgers is mindössze egy Super Bowl győzelem jött össze hosszú karrierjük során. Nem mindenki lesz olyan eredményes, mint Tom Brady, de jobb minden évben rájátszásba jutni és 10-15 évente nyerni egy bajnokságot, mint minden évben a top 5-10-ben draftolni. Persze önmagában egy irányító sem képes csodát tenni, de nézzük meg például, mire volt képes a Lions a Bucs ellen Matt Stafford nélkül – vele legalább reménykedni lehet a szebb jövőben.

Mivel nemhogy elit, de jó irányítóból is kevés van, így nagyon ritkán váltanak a top 16-os (átlag feletti) QB-k csapatot, pláne 35 év alatt, csere útján. Néha viszont ilyenre is van példa és az elmúlt 20 év cseréi alapján lehetséges realisztikus becsléseket készíteni.

Cutler, Bledsoe és Palmer után szabadon

Egy kezünkön meg tudnánk számolni, hány komolyabb, legalább egy első körös picket magába foglaló QB-csere volt a 21. században: Drew Bledsoe, Jay Cutler, Carson Palmer és Sam Bradford. Egy kicsit jobban állunk, ha kiszélesítjük a kutatást és a második/harmadik körös ellenértékeket is belevesszük az egyenletbe, így Matt Cassel, Jimmy Garoppolo, Alex Smith, Josh Rosen, Matt Hasselbeck és Daunte Culpepper is bekerül a képletbe.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Mint látjuk, elég nagy a szórás korban, teljesítményben és ellenértékben is. Rögtön szembetűnik, hogy az elmúlt évek legértékesebb csapatot váltó irányítója Jay Cutler volt.

A Broncos rengeteg követ megmozgatott azért, hogy a drafton megszerezhesse, nem is játszott rosszul, fiatal volt, de jött Josh McDaniels, tudatta vele, hogy ki a szentisten, Cutler pedig azonnal menekülőre fogta. Végül a Bearsben kötött ki meglehetősen komoly ellenértékért cserébe: két első körös picket, egy harmadik körös cetlit és az irányító Kyle Ortont kapta érte a Broncos.

A listán lévők közül legkisebb ellenértéket a Packers kapta Matt Hasselbeckért, bár ez is relatív, hisz egy pályát nem látó játékosért nem rossz ellenérték egy első körös helycsere és egy harmadik kör, ahogy Jimmy Garoppolóért is jó ellenérték volt pár meccs után a második kör. Illetve említsük még meg Daunte Culpeppert, akinek az utolsó értékelhető idénye, amikor legalább 10 meccsen pályára lépett (2004) parádés volt, de azt követően volt egy pocsék és sérülésekkel sújtott 7 meccses szezonja, illetve még pályán kívüli gondjai is akadtak – ehhez képest 2. kör elég jó ellenérték.

Mi határozza meg az irányítók értékét?

Ez egy nagyon összetett kérdés. A fenti táblázat alapján nem igazán lehet egységes következtetést levonni, hisz minden csere szubjektív: ha valaki nagy győzelmi kényszerben van vagy beleszeretett egy játékosba, akkor képes irracionálisan nagy árat fizetni. Sam Bradford például azért kerülhetett egy első- és egy negyedik körös cetlibe, mert a Vikings kezdő irányítója, Teddy Bridgewater a szezon előtt megsérült.

Mindezek ellenére nem túlzás azt állítani, hogy a hosszú távú potenciál lehet a legjelentősebb faktor egy QB-értékénél. Természetesen ez a többi poszton szereplő játékosra is igaz, de míg egy corner vagy elkapó árát jelentősen csökkentheti a fizetése vagy a fizetési igénye, addig az irányítóknál ez praktikusan irreleváns.

Deshaun Watson értékét egyáltalán nem csökkenti, hogy nemrég kötött egy 150 millió dolláros szerződést, ahogy az se bosszantana senkit, ha az új csapatától azonnal új szerződést követelne. Ő egy 10-15 éves megoldás a játék messze legértékesebb posztjára, pickekben szinte ki sem fejezhető az a hozzáadott érték, amit képvisel, pláne egy contendernek. Vele dinasztiát lehet építeni, és elnézve, mennyi első körös irányítóból, vagy overall bármilyen poszton játszó játékosból lesz bust vagy szimplán középszer, úgy 4-5 első kör sem sok érte.

Ezzel együtt az is kijelenthető, hogy minél rövidebb ideig lehet számolni egy irányítóval, annál kisebb az értéke, legyen bármennyire is jó. Tom Bradyért például hiába minden idők egyik legjobbja és játszik még mindig magas szinten, már elmúlt 43 éves és egyetlen lehetséges jó szezonért a döntő többség nem áldozna fel egy első körös picket, de talán még másodikat sem. Ha kellene egy határvonalat húzni az első körös pickért, az 5 év magas szintű játék lenne.

Mennyire kavarta fel a piacot Stafford?

Az utóbbi időben nyolc szerződés alatt álló irányító elcserélése merült fel komolyabban: Matt Stafford és Deshaun Watson cserét kért a csapatától, Jared Gofftól szabadulni akart a Rams és reálisan nézve hasonló a helyzet a 49ersnél Jimmy Garoppolóval is. Sam Darnoldról csupa jót mondott Robert Saleh, de mivel a Jets az egyik favorit Watson megszerzésére, ráadásul a top 3-ban választ a drafton, így alighanem Darnold sorsa is megpecsételődött. Továbbá ott van még Carson Wentz, aki Doug Pederson kirúgása ellenére is távozhat Philadelphiából, de állítólag Derek Carr és Marcus Mariota iránt is vannak érdeklődők (utóbbival külön nem foglalkozunk, legjobb esetben is egy 4-5. körös ellenértéket kaphat érte a Raiders).

A fentiek közül Stafford és Goff sorsa már eldőlt, ráadásul ugyanabban a tranzakcióban: a Rams Goffot, két első körös- és egy harmadik körös picket adott a Lions irányítójáért. Ebből praktikusan egy első és egy harmadik kör lehetett Stafford értéke, az extra első pedig azért járt, mert a Detroit átvette Goff 2 évre 43 millió dollárt érő garantált szerződését. (Vannak olyan vélemények is, hogy Goff iránt volt kereslet más csapatok részéről, tehát extra értékként szerepel a cserében, de egy ilyen kompenzáció már túlzásnak tűnik).

Staffordhoz hasonlóan Watson is cserét kért. Az ő helyzetét korábban már hosszabban tárgyaltuk, így ebbe mélyebben nem érdemes belemenni. Annyit azért még hozzátennék, hogy Juy Cutlerből kiindulva (aki akkor csak egy ígéret volt, nem pedig top 5-ös elit irányító) nem lepne meg, ha Watsonért akár négy elsőt és egy második kört is adnának. Ebből más csapatok egy cornert/safetyt és egy LT-t vennének, és ne mondja senki, hogy Watson a következő 10-15 évre nem ér annyit, mint Jalen Ramsey és Laremy Tunsil együtt a következő 10-15 szezonra.

A Deshaun Watson ügy

Derek Carrt érdekes módon leginkább Staffordhoz lehet hasonlítani. A következő két évben 20 millió dollár körül keresne, és bár nincsenek olyan skilljei, mint a Rams új irányítójának, de az elmúlt két évben jól játszott, ráadásul három évvel fiatalabb. A Staffordért kapott ellenértéket ő is könnyedén megérheti, pláne akkor, ha a Raidersnél nem tartják sokkal rosszabbnak Marcus Mariotát.

Jimmy Garoppolo helyzetét leginkább Culpepperhez tudnám hasonlítani annyi különbséggel, hogy neki soha nem volt MVP-közeli szezonja. Sérülékeny, középszerű játékos, és mivel a 49ers szinte ingyen elcserélheti vagy kivághatja (tehát még nagy cap hit sem keletkezik után), így semmilyen extra kompenzációt nem igényel. Egy második kört nem hiszem, hogy bárki adna érte, de egy 3+5. körös pick nem nagy összeg: ennyiért például a Patriotshoz is visszatérhet.

Sam Darnoldot leginkább Josh Rosenhez lehet hasonlítani, annyi különbséggel, hogy neki már három éve is volt a bizonyításra. Nem tartom különösebben jó irányítónak, de például a Colts vagy a Washington megpróbálkozhat vele, ha nem nincs más opció.

Végül maradt a 2016-os draft 1/2-ese. Ő nagyon távozni szeretne, de az Eaglesnek 31 millió dollárnyi halott pénz keletkezne utána, így a csapat szeretne ezért kompenzációt: annak idején Sam Bradford is részben a rengeteg DM miatt került egy első körbe a Vikingsnak. Az Philly állítólag két első körös picket és egy játékost akar az irányítóért, vagyis nagyjából Stafford Goffal kiegészített árát, de ennyit garantáltan nem kap.

Egyrészt Wentz játékosként közel sem ér annyit, amit Stafford: nem véletlenül érdeklődik iránta csak két-három csapat, míg a Lionst a liga harmada megkereste. Emellett bár Wentz után tényleg be kell nyelnie az Eaglesnek 31 millió dollárt, de cserébe az új csapatának át kell vennie effektíve 47 millió dollár garantáltat – kvázi a vevő is követelhet kompenzációt ezért, ahogy tette a Lions.

A fentieknek megfelelően nem is röpködnek az első körök Wentzért, ami ugyan az Eagles szerint nem fair, de nem is meglepő – pláne, hogy csak két-három csapat van versenyben. A Philly jó eséllyel már egyetlen első körnek is örülne Wentzért, míg realisztikusan nézve a legjobb ajánlat egy 2. kör és némi apró (például 5. kör) lehet. A különböző jóslatokat böngészve a maximum ellenérték egy különböző draftokból származó második, harmadik és ötödik körös cetlit tartalmazhat, jó eséllyel a kettő között lesz a befutó. Végül is jobb megspórolni 47 millió dollárt egy második körös pickért és némi apróért, mint szenvedni a távozni vágyó irányítóval, kifizetni neki 25 millió dollárt, majd jövőre elcserélni 24 millió dolláros halott pénzzel.

[/ppp_patron_only]

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!