Connect with us

Beharangozó

Super Bowl LV – A támadófalak

Az idei Super Bowl jó példa rá, hogy az évtizedek óta előkerülő közhelyeket a támadófalakkal kapcsolatban már át kellene értékelni. Az az alap mondás, hogy jó támadófal nélkül nincs bajnoki kaliberű csapat, ehhez képest a döntőbe jutó gárdák prioritási listáján elég hátul volt az, hogy az O-Line az elitbe kerüljön. A modern eszme inkább az, hogy ne legyen förtelmes – a többit majd megoldja az, aki mögéjük áll!

Abban viszont nincs változás a támadófal kapcsán, hogy ők azok ezúttal is, akik utoljára jutnak eszünkbe, mint a leendő bajnokcsapat elemei. Mahomes, Brady. Elkapóik. Fejlődő defense. Koordinátorok, edzők. Futók. És a végén azért hozzátesszük, hogy igen, idén is lesznek falemberek a QB előtt. Ez minden évben így van, de most pont közelebb áll a valósághoz a fontossági sorrend, még ha nem is tökéletes.

A résztvevők közül a Chiefs egysége élt meg kalandosabb évet és ezen a héten is ők szolgáltatják a témát, nem a Buccaneers.

Kezdődött azzal, hogy a tavalyi bajnokcsapat alapembere, Laurent Duvernay-Tardif volt az első játékos az NFL mezőnyéből, aki az idény kihagyása mellett döntött a vírushelyzet miatt. Szerencsés helyzet, hogy július végén olyan helyettest tudtak aláíratni, mint Kelechi Osemele. A sokat látott guard jól is kezdte az idényt új csapatánál, október elején viszont kettős szalagszakadás miatt véget ért az idénye, a Chiefsnek így folytatnia kellett a variálást. A sérülés mindig benne van a pakliban, így nem árt a mély keret – nem véletlen, hogy a tavaszi draft 3. körében Lucas Niangot választotta ki a csapat a TCU kötelékéből. Az alapvetően tackle-ként szereplő Niang azonban már augusztus 6-án jelezte, hogy csatlakozik Duvernay-Tardifhoz, és csak 2021 őszén szeretné megkezdeni a profi karrierjét.

Nem újdonság Kansas Cityben, hogy beugrók után kell nézni, itt volt például a bajnoki menetelés során is pályára kerülő Stefen Wisniewski. Igen ám, de a veterán olyan biztató volt KC-ben, hogy márciusban két éves szerződést kötött vele a Steelers. Fura módon Wisniewski így is visszatalált a keretbe, miután Pittsburghben sem lett kezdő, megsérült a mellkasa és kitették a csapatból november elején. Három hétre rá már újra a Chiefs edzéseit látogatta, és fontos snapeket kapott például az AFC döntőjében is, most pedig harmadik gyűrűjét nyerheti, miután korábban az Eaglesszel is csúcsra ért.

Variálásban tehát nem volt hiány, de amíg az állandóságot a legjobb játékosok képviselik, addig nincs probléma! Itt van ugye Mitchell Schwartz, napjaink egyik legmegbízhatóbb játékosa right tackle poszton, aki 2012-es (clevelandi) ligába kerülése óta nem hagyott ki meccset! Idén ő is lesérült, a 7. heti Broncos elleni derbire már nem öltözött be egy edzésen összeszedett hátprobléma miatt, kicsivel később a koronavírus is elérte, november vége óta pedig hiába várták a drukkerek, hogy aktiválják az IR-ről, ez nem történt meg, nem fog játszani!

Így még nagyobb volt a felelősség a bal tackle posztján játszó Eric Fisheren, aki egyébként a legrégebben a csapatnál lévő játékos. A 2013-as drafton 1/1-re vitt Fisheren kívül Travis Kelce, és a fullback Anthony Sherman is nyolc szezon óta szolgálja a Főnököket. Ugyan a covid-19 Fishert is kivette a keretből néhány napra, ez sem zavarta meg, hogy karrierje legjobb évét teljesítse Mahomes vak oldalán, sőt még egy touchdown-elkapás is jutott neki a 3. heti Ravens-verés során, mikor váratlanul jogosult elkapónak mondták be. Ezek miatt fájdalmas borzasztóan, hogy ő sem lesz ott a pályán a társaival a Super Bowlon, mivel a Bills elleni AFC döntőn elszakadt az achilles-e, ami után a jövő évi szezonkezdetre sem lesz könnyű felépülni.

Ki fog akkor játszani?

Öt olyan spíler, akinek előzetesen csak a 2020-as idényre szóló alapfizetését sorolom fel:

1 050 000 $
675 000 $
2 275 000 $
1 050 000 $
750 000 $

Szóval ha meccs után lesz valami bulika, akkor Mahomes fizet.

Óriási fegyvertény lenne, ha a Chiefs offense a megszokott hatékonysággal dolgozna ezen a meccsen, ugyanakkor valamelyest már el is várjuk, hogy így legyen. Oldja meg Andy Reid és Bienemy a felkészülés során Andy Heck faledzővel karöltve, hogy működjön az offense és oldja meg Mahomes, hogy ne végződjön sackkel egyik play se – ebben ő elég jó, bár más erényei hamarabb felfedezhetők.

Mahomes azért is kapta meg a rekord szerződést, hogy az ilyen nehéz meccseken ő legyen az, aki miatt jobban néznek ki a társai. Lehet, hogy többször fog behorpadni a zseb, mint szokott, de ha te vagy a favorit a SB MVP címre, a te felelősséged, hogy alkalmazkodj. Mindent meg fog tenni az öt nagy testvér nyilván, de az ő tehetségszintjük elmarad majd a szemben álló védőkéhez képest.

A vak oldalon a legnagyobb vándormadár, Mike Remmers kap várhatóan helyet, aki eddig Schwartzot helyettesítette a jobb oldalon, de a rutinja miatt belőle nézik ki, hogy a legjobb megoldás lehet Fisher posztján, ami elvileg fontosabb.Remmers 2012-ben került az NFL-be, mint nem draftolt játékos, azóta 9 (!) klubváltása volt, Minnesotában például kétszer is járt, de a mostani ellenfél Buccaneers gyakorlócsapatában is eltöltött egy évet fiatalon, anélkül, hogy pályára engedték volna újonc évében. Karrierje eddigi csúcsát a Panthersnél töltött időszak jelentette, ahol részese volt a Super Bowl-menetelésnek is, de a döntőre keserű szájízzel gondolhat vissza, hiszen RT-ként őt verte meg legtöbbször a későbbi MVP, Von Miller. Remmers két sacket is engedett, amiből fumble lett és mindkettőt a Broncos szedte össze. A Párducoknál töltött három idénye alatt bőven volt rá példa, hogy a vak oldalon szerepeljen, ezért is volt egyértelmű a Bills ellen, hogy Fisher hiányában ő áll át a másik oldalra. 2017 márciusában volt az értéke a csúcson, amikor a Vikings 5 éves, 30 millió dolláros szerződéssel kínálta meg, de azt értelemszerűen nem töltötte ki, sőt azóta a Giantsnél sem marasztalták, Kansas Citybe egyértelműen cserének írt alá, aki több poszton, akár guardként is bevethető arany tartalék lehet. Ehhez képest a 3. hét óta kirobbanthatatlan a csapatból – és akárcsak Fisher – pályafutása legszebb idényét tudhatja maga mögött.

Bal guardban lett volna ugye Duvernay-Tardif, őt Nick Allegretti helyettesíti, aki az egyetlen olyan tagja a falnak, aki jobban muzsikál futásnál, mint pass protectionben. Ez nem azt jelenti, hogy Allegretti majd nyitja a hatalmas lyukakat rendre Le’Veon Bellnek, hanem hogy ő az, akinél a legjobban kell figyelni, nehogy átverje valaki a félelmetes Bucs front7-ből. Egy másodéves, 7. körös fiatalemberről van szó, akinek egy ideális világban még nem kellene ilyen komoly kihívással megbirkózni, de most nincs mit tenni, ő a legjobb elérhető opció. Mivel Allegretti is a 3. játékhét óta kezd, bőven hozzászokhatott már a minőségi ellenfelekhez, a baj nem is a rutintalanság, hanem hogy sok párharcot vesztett és most se lesz könnyebb.

A fal közepén található az egyetlen ember, akit tavasszal is a kezdőbe vártak, pont erre a helyre: Austin Reiter. Neki a térde miatt kellett pihenni kicsit az idény közepén, de azóta jól van. Egy hatodik idényét taposó veteránról van szó, akinél csalóka ez a hatos szám, mert karrierje első három idénye alatt egyetlen meccsen volt kezdő, és azon is elszakadt a térdszalagja, még a Browns színeiben. A Chiefs azután kapta fel, hogy a 2018-as keretszűkítésnél nem fért be a Barnákhoz. Itt aztán egyszer megkapta a lehetőséget és élt vele, már ugyanezen szezon végén két éves szerződéshosszabbítást ajánlottak neki, az előző két évben pedig ő volt a csapat centere. Jó iparosnak számít, aki messze van az elittől, de nem mennek el rajta meccsek, megnyerni pedig nem az ő dolga.

A fal jobb oldalán eddig Andrew Wylie volt a guard, de Remmers átküldése után ő tackle poszton fejezi be az idényt, Wisniewski pedig átveszi az RG posztot. Tavaly is így tett Wisniewski, csak akkor épp Wylie bokasérülése miatt szállt be az alapszakasz utolsó két meccsére és a playoffra a kezdőcsapatba. Kimondottan fura karrier Wisniewskié, aki annak ellenére lett vándormadár, hogy mindig nagyon stabil és korrekt teljesítményt nyújtott, ráadásul a center és guard posztokon is otthonosan mozog. Ehhez képest karrierje alatt a Raiders, a Jaguars, az Eagles, a Chiefs és legutóbb a Steelers sem ragaszkodott hozzá. Kacskaringós útját ugyanakkor rendre Super Bowl-részvételekkel kompenzálja a sors immár, ráadásul újra nagyon fontos szerepkört kap, nem csak a padon fog figyelni. Túl sok snapet nem töltött a pályán ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni, hogy milyen formában van, de ez tavaly sem volt másképp, mégis gyűrű lett a vége. A rutinja csak nő, annyi biztos, és még mindig jó korban van.

Észre lehet venni a mintát a játékosok kapcsán, és az ötösfogatot szintén egy olyan ember zárja, aki első pár állomáshelyén nem ragadt meg. Andrew Wylie 2017-es újonc idényében három másik franchise keretébe is hiába próbált bejutni, a negyedik Chiefsnél sem voltak jobb esélyei, de itt otthonra lelt és három idényt játszott szinte végig azóta. Ahogy már szóba került, a ’19-es Super Bowl-rohanásnak nem volt részese, csak az alapszakasznak. Az elvártakhoz képest ő okozta az egyedüli csalódást. Kicsivel többször mennek el mellette, mint azt megszoktuk két év alatt, ráadásul most guard helyett RT lesz, ahol még inkább előtérbe kerülhet, hogy atletikusságban nem veszi fel a versenyt az NFL krémjével.

Nagyon szép feladat ezzel az kvintettel helytállni, egyben óriási lehetőség a Buccaneers számára, hogy domináljanak a line of scrimmage-en. Miközben a hazaiak szinte kizárólag Pro Bowl-szezonokkal teletűzdelt sztárokat vonultatnak fel a front7-ben, addig a Chiefs támadófalba a maradékból szemezgetett munkásemberek állnak be. Miattuk a futás kizárt, hogy komoly faktor legyen. Marad Pat Mahomes és a stáb, hogy eltüntesse a különbséget a két csapat között ebben a tekintetben. Belőlük kinézzük, hogy sikerül.

A fentiekhez képest Tampában eseménytelenül telt a szezon. Egyszer kellett a fal belsejében kicsit variálni még az alapszakaszban, ami nem nézett ki jól, illetve a playoff elején volt egy másik guard-sérülés, nem több. Ők 4/5 helyen a megálmodott ötössel készülnek.

Amikor Tom Brady aláírt a Bucshoz, elvileg minden készen várta, így a fal is, egyetlen helyen kellett erősíteni, a jobb szélen. Erre a drafton került sor. Jason Licht GM a 14. helyről indulva kezdett el telefonálgatni felcsere ügyben, és már a hetedikként választó Carolinának is készen állt küldeni egy csomagot, hogy Tristan Wirfs hozzájuk kerülhessen. Nemet mondtak neki egytől egyik mindenhol, miközben gazdára lelt Jedrick Wills és Mekhi Becton is, így egyre sürgetőbb lett a felcsere. Végül mindössze 1 helyet tudtak felmenni, de az álmaikban szereplő játékos így is nekik jutott. Wirfs újoncként nyújtott teljesítménye alapján teljesen érthető, hogy miért voltak oda érte. Nem csak a rookie-k, hanem az egész liga egyik legerősebb teljesítménye volt az övé RT poszton. Ha lenne realitása annak, hogy OLineman kapjon év újonca díjat, Wirfs joggal pályázna a címre. Nyilván ő meccseket nem tud nyerni, de egy NFL élcsapatban mondhatja el magáról, hogy a fal legjobb játékosa és egy percig nem látszott rajta, hogy ez az első idénye. Úgy néz ki, hogy korszakos tehetséget találtak az első kör közepén.

Valami hasonlót akartak belelátni Donovan Smith-be is annak idején, mikor a 2/2-es cetlivel őt választották 2015-ben. Smithből azonban egy alsó kategóriás LT lett, fejlődést csak nagyítóval lehetett megállapítani nála, ennek ellenére egy 3 éves, 41.5 millió dolláros új szerződéssel kínálták meg 2019 elején. A bizalom hatott Smith-re, és az előző két idényben már felzárkózott a liga középmezőnyéhez. Fontos ugyanakkor leszögezni, hogy nála teljesen más a klubházban, öltözőben betöltött szerep, mint amit a pályán mutat. A Buccaneers lassan klubikonként prezentálja őt a külvilágnak, miközben szó sincs róla, hogy ő egy megkérdőjelezhetetlen bástya lenne. Aki csak odáig jut el, hogy megnézze, hogy 94 meccs eddig, 94 kezdés, milyen impresszív, gyakran csalatkozhat meccsnézés közben, mert Smith sokszor kerül bajba a pályán, pótlása pedig messze nem okozna akkora kihívást, mint a liga ténylegesen elit left tackle-jei esetében.

Az egység veteránja a center, Ryan Jensen, de még ő is éppen 30 év alatti. Annak idején az akkori címvédő Baltimore Ravens választotta ki hatodik körösként, és néhány év fejlesztés után 2017-ben merték beállítani a kezdőbe. Jensen korrekt játékkal felelt a kihívásra, és szerencséjére pont akkor futotta meg a jó évét, amikor a szerződése utolsó évébe lépett, így Tampában bankot tudott robbantani egy négy éves, 42 millió dolláros kontraktussal, aminek a fele volt garantált. Nem rossz karrier egy korábbi div2-es egyetemi OT-től, aki elől először félretették a falban Ali Marpetet, hogy Jensen lehessen center, három évre rá pedig Super Bowlban játszhat. A bejutást ugyanakkor nem Jensen játéka generálta. Eleve gyengén kezdett a Buccaneersnél, aztán az előző, még Jameis-féle idényben rá se lehetett ismerni, és karrierévet hozott. Gondolnánk, hogy Bradyvel csak könnyebb lesz minden, de nem így történt. Számos olyan esetet lehet felidézni, ahol a GOAT nehezen szelidítette meg Jensen snapjét, amikor pedig poszton kívül kellett helytállnia, az katasztrófa volt.

A martalócok sok kritikát kapnak amiatt, hogy bántóan sokszor futtatják a labdát semleges helyzetben, de azt viszont nem lehet tőlük elvenni, hogy ebben nem rosszak. Jensen és Marpet is ügyesen borítgatja az embereket a védőfal közepén, és várhatóan ettől az erénytől aligha fog ellépni az Arians-Leftwich páros, így pedig fontos szereplői lesznek a Super Bowlnak. Talán fontosabbak is, mint az egészséges. Erős a kontraszt, hogy miközben a Chiefs igyekszik elkendőzni, hogy az OLine hogy teljesít a nagy brusztolás során, addig a Buccaneers sokszor ezzel szeretne meccset nyerni.

Amikor tehát Ryan Jensen beiratkozott a Colorado State-Pueblo iskolába, elég valószínűtlen volt, hogy ő valaha Super Bowlt játsszon. Van azonban egy csapattársa, akinek még mélyebbről vezetett az útja idáig, ő Ali Marpet. Nála a mélység nem a szegénységet jelenti, hiszen szülei sikeres szórakoztató-ipari személyiségek, hanem azt, hogy egy Div3-as egyetem, a Hobart kötelékéből tudott berobbanni a profik közé. Marpet dominanciáját mutatta, hogy a valaha volt második Div3-as játékosként valaha a Senior Bowlra, majd az NFL Combine-ra, ahol kiderült, hogy nincs nála atletikusabb játékos a 2015-ös falember mezőnyben. Minden idők legkorábban draftolt negyedosztályú játékosaként vitte el a Tampa Bay a 61. cetlivel, akiket azóta is szolgál. Egy év centerkedés mellett végig guard poszton szerepelt és gyakorlatilag azonnal felvette a profi szint ritmusát, hiába a szakadéknyi különbség ahhoz képest, amit korábban látott. Erőfeszítéseit 5 éves hosszabbítással honorálták, és az NFL 7. legjobban fizetett guardjaként tartottuk számon a szerződés aláírásakor. Ritka az, amikor a tudás, a teljesítmény, és a dollármennyiség ennyire összhangba kerül, Marpet ugyanis valóban úgy dolgozik azóta is, mint egy top10-es offensive guard.
Értékét az mutatja a legjobban neki is, amikor nincs a pályán. Agyrázkódás miatt két meccset kiült ebben a szezonban – valószínűleg nem véletlen, hogy abban az időszakban teljesített leggyengébben a Bucs OL, bárhogy próbálták átvariálni a felállást Joe Gilbert posztedzőék. A fal belsejében a Super Bowlon is kulcs szerep vár rá, hiszen a Chiefs front legtehetségesebb játékosa, Chris Jones majd sokszor vele nézhet farkasszemet.

Marpet sikeressége meghozta az önbizalmat Tampában ahhoz, hogy kisebb iskolák felé forduljanak falemberekért. Három évvel később a másik guard posztra ruháztak be a Humboldt State csapatából kijövő Alex Cappára. A helyi favágók csapata ugyan Div2-es szinten versenyzett, de sokat elárul róluk, hogy 2018 után a focicsapatot feloszlatták. Cappa lett az utolsó játékos, akit az NFL-be tudtak küldeni. A guardért egy felcsere keretében csapott le a Bucs a 3. körben, de neki nem jött össze a villám karrier. Újoncként nem játszott, tavaly lett feledhető kezdő, idén pedig megtette a következő lépést, de a Washington elleni Wild Card meccsen megsérült a bokája, így a nagy meccseken már nem vett részt, és most sem fog játszani.

Ezzel el is dőlt, hogy a Buccaneers gyenge pontja a falban a right guard. Lehet akkor Marpet mégse fog látni annyit Chris Jonesból. Beugróként Aaron Stinnie vette át a stafétabotot az előző meccseken és egyáltalán nem volt meggyőző. Aligha lehetett mást várni egy peremembertől, aki a nagy bevetés előtt alig 20 snapet töltött a pályán az offense-ben. Mivel Ariansék megégtek korábban veterán cseréjük, Joe Haeg beállításával, A.Q. Shipley pedig karrierjét lezáró nyaksérülést szenvedett novemberben, így ott tartunk, hogy a harmadéves, rutintalan Stinnie nem csak a legjobb, de az egyetlen opció is nagyjából erre a posztra.

A padon ott lesz ugyan Haeg most is, aki a Coltsban végigjátszott jó pár meccset az előző négy idényben, de a 9. héten rendre rátolták Bradyre, ebből pedig nem kérnek többet. Nyilván ha sérülés történik meccs közben, akkor Stinnie helyett nem nagy visszaesés, de Marpet vagy Jensen kiválása során tragikussá válhat a falmunka. Ha tackle poszton kell variálni, akkor Josh Wells állhat be. Neki a Jaguarsban voltak kezdő meccsei, de 2017 óta csak elvétve fordult meg a pályán, szóval valószínűleg Tampában sem kíváncsiak rá, hogy épp milyen formában van.

Hogyha váltani kell meccs közben, az a Bucsot viselné meg jobban, hiszen a Chiefs egész évben megszokta, hogy nincs állandóság, a tartalék tartalékja gondolhatjuk, hogy hasonló tudású, mint a tartalék. Alap kezdőjük nem sok maradt. A Kansas City cseréi között megtaláljuk az újonc, nem draftolt és legtöbbször inaktív Yasir Durantet, aki leginkább a 17. heti, már tét nélküli Chargers elleni meccsen látott akciót, és nem voltunk tőle elájulva. Náluk van Martinas Rankin, aki az akkor még ligaalja Texans OL-ből lógott ki lefelé és itt dobtak neki egy mentőövet. Ha beüt a krach, valószínűleg hamarabb kerülne pályára, mint Durant, de csak a rutin miatt. Az egyetlen biztató cserejátékosuk a belső posztokon bevethető, 33 éves Daniel Kilgore. A korábban Miamiben és San Franciscóban is kezdő center a 6-8. hét között kapott idén szerepet a KC mezében és akkor nem okozott csalódást.

Kinél az előny összességében?

Három poszton a Tampa (LT, LG, RT), kettőben a Kansas (C, RG) tud magabiztosabb megoldást a posztra. Mivel nem ugyanazt a feladatot kapják, így ez nem sokat számít. Ha választani kell, akkor egyértelmű, hogy inkább a Buccaneers az a csapat, amelyik a védelmével nagyobb zavart tud majd okozni a támadófalnak, de itt kötnék vissza a bevezetőben lévő gondolatra; bármilyen gyenge napot is fogjon ki az adott egység, a nap végén nem ők, hanem Brady, Arians, Mahomes és Andy Reid lesz előszedve, ha az offense nem működik.

A Chiefs egyértelműen nem arra lett felépítve, hogy elit faljátékkal és a mögötte lévő domináns futójátékkal nyerjen meccset. A Buccaneersnél nehéz megmondani, hogy ők mit gondolnak erről, de Tom Bradyvel soraikban lehet, hogy nem az erőfoci a nyerő ötlet. Láttuk, hogy tudnak úgy is haladni, az emberek nagyjából adottak hozzá, csak nem feltétlen jön majd belőle elég pont. A Kansas City jobban önazonos ezen tekintetben és Mahomes vállára teszik azt a terhet is, hogy menedzselje a fala problémáit. Sikerülni szokott neki.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!