Connect with us

Beharangozó

Super Bowl LV – Az irányítók

Felvezető sorozatunk legújabb részében a legnagyobb sztárokkal, a legtöbb hype-ot kapó játékosokkal, az irányítókkal foglalkozunk. Megnézzük a játék egyes elemeiben milyen teljesítménnyel rukkolt elő Patrick Mahomes és Tom Brady, mik voltak azok a tényezők, amikben eltérő játékot mutattak az alapszakaszról a rájátszásra fordulva. Ami pedig elöljáróban elmondható, hogy nem önmagában a hírnevük, hanem a kivételesen jó játékuk határozta meg az útjukat az 55. Super Bowlig.

Unikális és történelmi lesz az előttünk álló Super Bowl, hiszen ha csak az irányítók párharcát emeljük ki, akkor kezelhetjük úgy ezt az eseményt, ahol a Old GOAT és a New GOAT csap majd össze a vasárnap éjszakai mérkőzésen. Nem túlzás azt állítani, hogy jelenkorunk két legmeghatározóbb irányítója méri össze erejét a nagydöntőn, elég csak a puszta számokból kiindulni. Tom Brady karrierje tizedik fináléjára készül, a hetedik gyűrűjét kergeti, míg Patrick Mahomes kezdőként háromból háromszor jutott az AFC döntőjébe, abból kettőt megnyert, idén pedig arra hajt, hogy megvédje a címét a Chiefsszel. Nem mellesleg ez lesz a Super Bowlok történetében a legnagyobb korkülönbség két irányító között (18 év és 45 nap), ami még egyedibbé teszi kettejük párharcát.

Ahhoz viszont, hogy megértsük, hogyan jutottak el idáig, mi határozta meg az idei alapszakaszbeli és rájátszás teljesítményüket, kicsit mélyebbre kell ásnunk magunkat a számokban, fejlettebb statisztikákat kell elővennünk, melyeket a Pro Football Focus prémium nyilvántartásának köszönünk ezúttal is. Ezeket a számokat vesszük most sorra és megyünk végig, melyikük miben nőtt a másik fölé, mi lehet az, ami döntő faktor lesz az 55. Super Bowlban.

Az alapadatok

Mielőtt a mélyebb vízbe ugranánk, nézzük meg, hogy alapstatisztikákban hogy muzsikáltak az irányítók a szezon során. Fontos, hogy az alapszakaszt és a rájátszást külön kezeljük, mert egyfelől nem azonos számú mérkőzést játszottak (egyik kategóriában sem) és a playoffról tudjuk, hogy nem ugyanaz a színpad, mint a szeptembertől január elejéig tartó időszak.

Semmi túlreagálásra nincs itt szükség, mindkét irányító elit számokat produkált az alapszakaszban, számos kategóriában végeztek a top5-ben, igazán üde teljesítményt láthattunk tőlük, amikor a pályán voltak.

A helyzet a rájátszásban sem volt sok eltérő az alapszakaszban tapasztaltaktól, annyit viszont meg kell jegyezni, hogy Brady számai nem voltak igazán kiemelkedőek, a Packers ellen dobott három interception nagyban ront a lőlapján jegyzett számokon, de mindezekkel együtt, korrekt és nagyon stabil játékot mutatott az első rájátszásában a Bucs mezében. Mahomes pedig Mahomes volt, ahogy eddig is, a sérülései ellenére is akkora hozzáadott értékkel bírt, amit alap statisztikai adatokkal nehezen tudunk elmagyarázni, ezért evezünk most más vizekre.

Játék a tiszta zsebből

Az irányítók teljesítményét nagyban határozza meg, hogy mennyire tudnak tiszta zsebből dolgozni, az ő játékuk ilyen helyzetekben pedig alapjaiban befolyásolja az egész támadógépezet olajozott működését. Csak kettejük teljesítményét kiemelve látszik, hogy elért számaik döntő részét tiszta zsebből hozták le, amikor pedig nem volt rajtuk nyomás, top10-es számokat hoztak mindketten yardokban, TD-kben vagy éppen passer ratingben. A legjobb tízben mellettük pedig rendre rájátszásrésztvevő irányítókat találunk, tehát igazán elit környezetbe sikerült beverekedniük magukat akkor, mikor nem érkezett rájuk nyomás. Épp ezért tartja a PFF a leginkább prediktív értékelésének a tiszta zsebből történő játékot.

A kép a playoffot tekintve árnyalódik, hiszen Mahomes fenn tudta tartani a magas színvonalú játékát, Brady viszont kevésbé volt pontos, éles, még akkor is, ha hozzáadjuk az elkapók hibáit, dropjaikat, vagy épp Fournette elrontott pass protectionjét, akkor sem hozta azt, amit az alapszakaszban – bár így is magas színvonalon dolgozott, egy-egy pontatlanságtól eltekintve. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy a támadósor kicsit más filozófiával dolgozott az elmúlt három mérkőzésen, mint az azt megelőző tizenhaton.

Teher alatt nő a pálma

Nyomás alatt a legtöbb irányító játéka megváltozik, számszakilag leromlanak az adatok, de jelen párharcban akad egy kivétel. Mahomesszal kapcsolatban az egyik legelképesztőbb, hogy milyen könnyen birkózik meg a nyomással, mennyire higgadtan és pontosan tudja kezelni azokat a helyzeteket, amikor közel érnek hozzá a védők. Ezt egyrészt annak lehet köszönni, hogy atletikusságból milyen agilisan tudja megnyújtani a játékokat és karjának köszönhetően milyen jól tud az off platform helyzetekben teljesíteni. Ez az ő stílusával épül be a rendszerbe, de ennél a pontnál kell kiemelni a társakat is, akikkel átlagon felüli a kémia és az egyetértés azoknál a játékoknál, amikor már összeomlik minden és az elkapóknak is alkalmazkodniuk kell a scramble játékokból született passzokhoz.

Amit Brady számai mutatnak, már nem annyira kiugróan jó adatok, de lényegesen kevesebb snapen tudnak nyomást gyakorolni rá, mint társára, az alapszakasz kezdő irányítói közül is mindössze a tizenegyedik legkevesebb alkalommal sikerült nyomás alá helyezni a Tampa vezérét. Ez történt az alapszakaszban, de a playoff már más képet festett, már ami a nyomások számát jelenti.

A rájátszásban résztvevő irányítók közül Bradyn volt a második legtöbb nyomás Allen mögött, és az összképet tekintve pedig ő volt az, aki a legkevésbé mozgott komfortosan akkor, mikor a védők közel értek hozzá. Természetesen nem szabad szó nélkül elmenni amellett, hogy a támadófal dinamikus és domináns teljesítménye megváltozott azzal, hogy Alex Cappa megsérült, helyét pedig a rutintalan Aaron Stinnie-nek kellett átvennie, róla pedig rendre sikerült eredményes játékot hoznia az ellenfél védőinek. Ez egy olyan faktor volt, amivel nem tudott Brady könnyen megbirkózni, de két hét alatt meg lehet találni a választ a felmerülő kérdésekre a falban, amire nem csak Tampában, hanem Kansas Cityben is szükség lesz a teljesen felforgatott ötös fogattal.

Az idő pénz

Óriási jelentősége lesz az idei Super Bowlon a zsebben töltött időnek, illetve annak, milyen hamar engedik el a játékszert a résztvevő irányítók. Ez pedig nagyon elütő lesz attól, ami az alapszakaszban tapasztaltunk, főleg ha Mahomesra gondolunk, aki bőven az átlag fölött tartotta meg a labdát, az ötödik leglassabban szabadult attól, bízva a játékok megnyújtásában és a big play kialakulásában. Brady ezzel szemben a negyedik leggyorsabban szabadult a játékszertől annak ellenére, hogy sok hosszú passzt eresztett el a szezonban, ezt viszont rendkívül gyors döntéshozatala kompenzálni tudta.

A playoff a passzjáték ezen elemében is változást hozott, leginkább Mahomes játékát illetően, akinek a játékát olyan koncepciókkal segítette Reid és Bieniemy, melyek következtében gyorsan kilőtte a labdát Hillnek, Kelce-nek és a többi playmakernek, hogy a földön okozzanak minél nagyobb kárt az ellenfeleknek. Mivel a védelmek direkt a hosszú passzokat akarták elvenni a Chiefstől, így Mahomesék rá voltak kényszerítve a rövidebb játékokra, ami által a játék képe ugyan megváltozott, a csapategység dominanciája viszont nem.

A Buccaneers nem csavart ekkorát a felfogáson, maradtak a precíziós passzjátékok, folytatták azt, amit korábban elkezdtek, a pályát rendre középhosszú távon támadták, nagyobb, lassabban kialakuló játékokkal megfűszerezve. Brady a labdától közel olyan gyorsan szabadult, mint az alapszakasz során. Ami itt is észrevehető, hogy ha megnézzük Brady passer ratingjeit, akkor visszaesést tapasztalhatunk a rájátszásra kanyarodva, míg Mahomes jól alkalmazkodott hozzá, hogy szignifikánsan megnőttek a rövidebb passzkoncepciók.

Amire számíthatunk, hogy a gyors passzjáték ezúttal is hangsúlyos lesz, elsősorban azért mert mind Spagnoulo, mind pedig Bowles arra fog építeni, hogy minél kellemetlenebb helyzetbe hozza az ellenfelet. És ha azt vesszük figyelembe, hogy Mahomes lába nem lesz teljesen ép, illetve Brady idén annyira nem dolgozik jól nyomás alatt, akkor mindkét irányító ellen lehet olyan védelmi hívásokat hozni, amiből nagy játék sülhet ki a védelem részéről.

Going deep

Láthattuk, hogy mennyire eltérő képet mutatott Brady és Mahomes játéka a passzok elengedéséhez szükséges időt illetően, most nézzük meg, ez hatással volt-e a ténylegesen a mély (20+ yardos kísérletek a levegőben) passzjátékra.

Az alapszakaszban mindkét irányító előszeretettel használta a mélységi opcióit, Brady 14,9%-a arányában a második legtöbb volt, míg Mahomes 12,4%-ával a tizenegyedik legsűrűbben nyúlt a távoli célpontokhoz. Touchdownokban és passer ratingben mindkét irányító top10-ben végzett, de a mély átadásokból szerzett yardok számában sem lehetett panasz egyikőjükre sem, Brady a második, Mahomes a tizenkettedik legtöbb egységet szorgoskodta össze, amivel szintén a kategória krémjébe sorolhatjuk őket. Az alapszakaszban tehát mindkét offense és irányító játékának meghatározó eleme volt, hogy elővegyék a bombákat, de ahogy több mutatóban, itt is változást hozott a playoff.

Ha a mély passzok sűrűségét vesszük alapul, akkor egészen elképesztő, hogy mekkora pálfordulást mutatnak Mahomes számai: az irányító a playoffban mindössze kétszer próbált 20+ yardos átadást véghez vinni, amiből az egyiket sem sikerült értékesíteni. A Chiefs egyértelműen kilépett abból a cipőből, amit az alapszakaszban hordtak, ellenben a Buccaneersszel, ahol Brady arányában még agresszívabb volt. És nem csak hogy agresszívabb volt, de mérkőzésről mérkőzésre egyre nagyobb arányban nyúlt a mélységi célponthoz, az eredményessége viszont fordítottan volt arányos, míg a Washington ellen egészen hatékony volt, addig a Packers elleni meccsen tíz kísérletéből három végződött interceptionnel.

Érdekes lesz megnézni, hogy a Super Bowlban melyik csapat fogja elhagyni azokat a tendenciákat, amiket az elmúlt hónapban mutattak, ki mennyire lesz bevállalós és ezzel együtt pontos akkor, amikor ki kell emelni a nagyobb bombákat. Mert azt láthattuk egy egész szezonra vetítve, hogy mindkettejükben megvan a potenciál, hogy nagyobb sebeket ejtsenek a védelmen.

Édes kis félrevezetés

Az alapszakaszban eltérő képet mutatott a két irányító munkája a play action játékoknál, hiszen Mahomes dropbackjeinek hangsúlyos hányadán használták a futball ezen elemét, míg Bradynél azt vehettük észre, hogy ligaszinten nagyon alacsony arányban használta a védelem figyelmének elterelésének ezen formáját. A mutatott teljesítmény viszont mindkét félnél magáért beszél, nagyon magabiztos és kiegyensúlyozott játékkal jelentkeztek play action passzoknál.

A kocka fordult mindkét játékos esetében a rájátszásban, a play action játékok és azok fontossága hangsúlyosabb lett, az eredmény pedig kifizetődött, mert mind Mahomes, mind pedig Brady egy újabb szintre tudta emelni a teljesítményét. Ez főként az átadások sikerességében (COM%) és a kísérletenként megtett yardok számában ütközött ki (YPA).

Brady az elmúlt három mérkőzésen leginkább akkor volt nagyon éles, mikor ezt a “cselt” vette elő és épített arra, hogy a Buccaneers a korai kísérleteken rendre futott, hogy a földön haladva alapozza meg a passzjátékot. Ez leginkább megint csak a fővárosi csapat ellen mutatkozott meg, majd a következő két mérkőzésre kevésbé lett hangsúlyos, ami meglátszott a veterán játékának minőségén. Minél többször passzoltak play action nélkül a rájátszásban, annál kevésbé mutatott letisztult játékot, gondoljunk csak a Packers elleni hibákra, meg nem értésekre.

Mahomest figyelembe véve, nem vehetünk észre arányában nagy növekedést a play action játékokban, a hatékonyság viszont óriásit ugrott az alapszakaszhoz mérten, leginkább az AFC döntőt illetően, ahol 14 kísérletből 13-szor talált célpontot 217 yardért és egy hatpontosért. Ezzel nagyon jól billentette ki a Bills alapvetően zónázó védelmét, így még inkább érdekes lesz, mennyire enged majd teret Todd Bowles a Chiefs skill játékosainak.

Összegzés

Általános tanulsága a szezonnak, hogy a Buccaneersnek és Bradynek is egyaránt jót tett a váltás tavalyhoz képest, a Tampa egy elit irányítóra volt a Super Bowltól, amit 2020-ra meg is kaptak. Brady az erősségeire kiélezett rendszerében bár picit döcögősen kezdte a szezont, de az idény végére a liga krémjébe játszotta magát, egyértelműen ő volt az a faktor, akinek a legnagyobb hozzáadott értéke volt a csapatban – természetesem a védelem mellett. 2021-ben nem beszélhetünk arról, hogy defense wins championship, de szükséges a stabil védelem, viszont elengedhetetlen, hogy legyen egy elit, elithez közeli irányítójáték, és ez megvan Tampában.

Mahomesról pedig nem lehet másképp beszélni, csak úgy, mint az idei szezon egyik legjobb irányítója, aki a 16. játékhétig ott volt fej-fej mellett Aaron Rodgersszel, hogy MVP-ként beszüljünk róla, amit kár is túlragozni. Szinte tökéletes játékot hozott mérkőzésről mérkőzésre, nagyszerűen használta ki azokat a lehetőségeket, amiket a rendszer kínált neki. Amikor pedig meg kellett újulni, akkor könnyen vette az akadályt, hiába hátráltatták nehézségek, sérülések.

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!