Connect with us

Beharangozó

Super Bowl LV – Secondaryk

Ahogy a tavalyi évben, úgy az ideiben sem a elsősorban a védelmekről és főleg nem a secondarykről fog szólni a Super Bowl, de egy-egy villanásuk eldöntheti a bajnokság sorsát.

Két alapvetően fiatal egységről beszélhetünk, amik között talán ez az egyetlen hasonlóság, mert mind a játékosok felépítéseiben és feladataiban, mind pedig a nekik illő sémában eléggé különböznek egymástól.

Cornerbackek

Nézzük előbb a cornerback sorokat, ahol felépítésben és szerepkörben különböznek a két csapat játékosai, ellenben teljesítményben közel hasonló dolgokra voltak idén képesek. A pár tíz snapes játékosokkal itt most nem foglalkozom, így alapvetően elmondható, hogy mind a két csapat négy darab játékost vetett be ezen a poszton, őket vesszük most górcső alá.

A Tampa Bay játékosai inkább erősebb testfelépítésű, fizikális cornerek, akik ennek megfelelően akkor érzik igazán jól magukat és teljesítenek kiválóan, ha agresszívan játszhatnak, már a line of scrimmage közelében jammelhetik az ellenfelet és késztethetik őket egy test a test elleni játékra. Különösen jó ebben Carlton Davis, aki bár egy kicsit többször égett meg, mint csapattársa Jamel Dean, mégis úgy gondolom, hogy alapvetően ő a jobb játékos. Elsősorban ezt arra alapozom, hogy többször kellett fognia az ellenfelek WR1-eit és nem ritkán maradt egyedül a „szigeten” a liga legjobbjaival is.

Dean ezzel szemben megbízhatóbb volt egész évben, sokkal kevesebb yardot engedett, de mint említettem ez főleg a körülményeknek is volt köszönhető. Körülbelül harmadannyival kevesebbszer vették célba, touchdownt mégis ugyanúgy ötöt engedett, mint csapattársa, ráadásul arányaiban kicsit több elkapást is. Davis teljesítményét szintén dicséri, hogy ő négy interceptiont is lehúzott, míg Dean csak egyetlen egyet.

A gyenge láncszem pedig egyértelműen a főleg slotban tevékenykedő Sean Murphy-Bunting volt, aki mind yardokban, mind elkapási százalékban és touchdownokban is a legtöbbet hagyta az ellenfeleknek.

Összeségében mind a hármukról elmondható, amit felvezetésként írtam, hogy jobban érzik magukat emberezés közben, ha már a LoS közelében fizikálisan léphetnek fel, valamint néha a szabályosság határait súroljak a pályán is, de ez a fajta keménység legtöbbször elfér. Az említett három corneren kívül még Ross Cockrell töltött értékelhető snapeket a pályán, de ha minden jól alakul a Tampa számára, akkor a döntőben nem kell pályára küldeni.

Ezekkel szemben a Chiefs cornerek inkább séma játékosok, akik többfajta coverage-ben jól érzik magukat, gyorsabbak, de kevésbé fizikálisak, mint az ellenfél játékosai. Az idei évben egyértelműen az újonc L’Jarius Sneed volt a slágertéma, aki nagyszerűen teljesített. Egy engedett touchdownja mellé négy interception és nyolc leütött labda is társult, pedig év közben kisebb sérülés miatt ki kellett hagynia pár meccset. A Bills elleni főcsoportdöntőben agyrázkódást szenvedett, de két hét alatt ki kell kerülnie a protokoll alól.

Kisebb meglepetésre mögötte a veterán Bashaud Breeland teljesített még jól, de ahogy egész karrierje alatt, idén is nagyon hullámzóan játszott. A Chiefs cornerek közül ő az, aki leginkább képes a fizikális játékra, ami a Buccaneers ellen szükséges is lesz, de az eddigi tapasztaltok alapján ennek vagy szabálytalanság vagy szép játék lesz az eredménye. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy neki van a legtöbb leütött labdája a Chiefsben idén kilenc ilyen megoldással, ellenben a legtöbb szabálytalansága is tízzel.

Rajtuk kívül Rashad Fenton és Charvarious Ward töltött sok időt a pályán, de mindketten inkább gyengébb teljesítményükkel tették le a névjegyüket. Előbbitől ez annyira nem meglepő, mert leginkább egy kiegészítő ember, aki főleg Sneed sérülésének köszönhetően játszotta be magát a rotációba, de Wardtól már jóval többet vártunk. Tavaly ő volt a berobbanó játékos a Chiefs védelmébe, de idén nem bírta el a fokozott terheket.

Összeségében tehát a corner sorok között nincs nagy minőségbeli különbség, egyik csapatnak sincs igazán kiemelkedő játékosa ezen poszton, ellenben sok tehetséges fiatal van, akiket néha elvisz a hév, de szívvel és ösztönből játszanak.

Safetyk

Amennyire nincs elit tehetség a corner sorokban, annyira dicsérni lehet a safetyket. Mindkét csapatban egy-egy kiemelkedő játékos van, de a többiek is korrekt munkát végeznek.

Chiefs oldaláról természetesen minden Tyrann Mathieu-ről szól, aki már nem teljesen ugyanaz a játékos, mint a cardinalsos éveiben, de hasonlóan magas szintet képvisel a védelemben. Nem feltétlenül azért, mert egy igazi lockdown játékos, aki mellett nincs elkapás vagy minden futásra odaér, ellenben igazi clutch playmaker.

Ha kell, képes felvenni az ellenfél legjobb játékosát, akár elkapóról, akár tight endről van szó. Ha kell, képes fellépni a futáshoz és már a LoS vonalán megcsípni a running backet. Legjobban azonban akkor érzi magát, ha egy úgynevezett robber szerepkörben a pálya közepéről pásztázhatja az irányítót és a passzsávokba ugorhat vagy léphet fel az irányítóra. Most Brady ellen semmi szükség az irányítófutásokat figyelni, ellenben néha odaérhet és nyomást gyakorolhat a QB-ra.

Rajta kívül Juan Thornhill és Daniel Sorensen rotálódik a csapaton belük és nem ritka az sem, hogy mind a hárman pályán vannak. Sorensent talán sokan ismerik, mert sokszor a szabálytalanság határait súrolja (vagy lépi át) szereléseivel (lásd Cleveland meccs), másrészt pedig sok fontos szituációban egyszerűen jó helyen van (három interception). Alapvetően persze egy elég gyenge játékos, aki rengeteg elrontott szerelésre képes és coverage-ben is jó százalékkal kapnak el mellette. Thornhill ezzel szemben tavaly a csapat sztárja volt, de balszerencséjére pont a rájátszásra sérült meg, így ki kellett hagynia a Super Bowl runt. Felépülése az idei évre is rányomta a bélyegét, de ezúttal pont hogy szerencséje van. Nagyon úgy néz ki, hogy a playoffra nyeri vissza régi formáját és a Bills ellen le is játszotta a legjobb idei meccsét. A Buccaneers pass settjei ellen az ő dinamikus sebességére és játékára hatalmas szükség lehet.

A Buccaneersnél ezzel szemben az újonc Antoine Winfieldről érdemes beszélni, aki rögtön újonc szezonjában nagyon megbízhatóan játszott egész évben. Sokáig a defensive rookie of the year címért is valósan lehetett emlegetni, de a szezon második felére kicsit visszaesett a teljesítménye. Még így is összesen 340 yardot és két touchdownt engedett egész évben. Mellette két keveset megénekelt játékos, Mike Edwards és Jordan Whitehead kapott még lehetőséget. Előbbi inkább a sérülések miatt, utóbbi viszont radar alatt igen szép évet produkált. Mindössze egy touchdownt engedett, de szerzett három interceptiont is és leütött további öt labdát.

Összeségében Mathieu a poszt sztárja és elsősorban tőle lehet várni olyan villanást, ami fontos lehet a végeredményt tekintve. Ellenben ha az egész safety sort nézzük, akkor a Buccaneers csapatrésze a stabilabb és megbízhatóbb, tőlük várható kevésbé, hogy benéznek egy-egy nagy rontott játékot.

Sémák/Rendszer

A két secondary közül talán a Chiefsé az, amelyik jobban kihasználja a játékosok erősségeit és ez sokat számíthat. Steve Spagnuolo mester szereti keverni a kártyákat és ebből kifolyólag nehéz rásütni a Chiefsre, hogy elsősorban milyen cover formációkat használ. A játékosok sokszor állnak fel Cover 2-ben a snap előtt, de a játék indítása után már mindenki máshol van. Mathieu-nak nagyon helyesen sokszor ad „szabad kezet” és alakul ebből kifolyólag Cover 1 szerű felállásokká a formáció (ezt használták a legtöbbet, a snapek harmadán).

Ahogy a Cover formákat nehéz ráhúzni a védelemre, úgy azt is, hogy emberezni vagy zónázni szeret-e jobban a csapat. Breeland mint említettem bírja a fizikális játékot és kevésbe van jó ösztönökkel megáldva, így ő többet emberezik a többieknél, de Sneed is képes erre. Sokszor még játékon belül is meg van osztva és a pálya egyik felén embereznek, a másikon pedig zónáznak a játékosok.

Érdekesség még a rendszerükkel kapcsolatban, hogy sok három safetys felállást is használnak, ahol két feljebb tolt játékos és egy mély safety kap helyet.

A Buccaneers ellen kulcsfontosságú lehet, hogy egy az egyben mennyire tudják megnyerni a párharcokat, mert Evansék nagyon fizikális játékosok, ráadásul a Tampa offense sokat épít azokra a játékokra, amikor az elkapóknak egyénileg kell megoldaniuk a playeket. Mivel a Buccaneers látszólag a rájátszásban sem igyekezett változtatni a futás-futás-hosszú passz stratégián, így kiemelten fontos lehet, hogy ezekből a harmadik és hosszúkból a Chiefs védelem minél többet csináljon meg.

A Buccaneers a teljes szezont tekintve a snapek nagyjából felén használt single high safety felállást (cover1 és cover3), de az idény második részére egyre többet hívott Cover 2 man játékokat, ahol a két safety mélyen hátul játszott, a cornerek pedig embereztek. A Chiefs ellen az első része tökéletes lehet, mert láthattuk, hogy Hill mennyire megverte őket a két csapat első mérkőzésén mélyen, mikor egy safety volt hátul. Ellenben az emberfogás veszélyes lehet, mert pont Davis ellen láthattuk azt is, hogy Hillt nem lehet egy az egyben levédekezni.

Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy a Cover 2 egy jó ötlet a Chiefs ellen, a pálya közepén kell jobban védekezni, ami viszont két jó képességű linebackerrel, ami a Tampának megvan, sikerülhet. Az emberezést ellenben felválhatja zónázás, ami bár kevésbe fekszik a játékosoknak, mégis eredményesebb lehet. Szintén fontos, hogy általában ilyen emberanyaggal jó taktika az ha a cornerek felállnak az elkapók arcába, de a Chiefs kivétel. Ott inkább álljanak fel Hilltől 7-8 yardja, csak ne kerüljön mögéjük a szélvészgyors elkapó.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!