Majd 20 évnyi rájátszás-mentes év után Buffalo Sean McDermott és Brandon Beane vezetésével visszakerült a futballtérképre, amit a tavalyi konferenciadöntő végleg megpecsételt. A sikerre éhes franchise-nak nyilván ennyi nem elég, de vajon mekkora lépés szükséges a következő lépcsőfok eléréshez? Erre az egyik választ a free agency során kaphatjuk meg.
Brandon Beane az egyik kedvenc szakemberem a ligában, és ezt csak megerősítette a vele készült PFF podcast (ami még elő fog fordulni hivatkozási alapként a cikkben), ahol többek között az offseason eseményekről, így a free agencyről is kérdezgették. A fiatal general manager irányelve nagyon jól látszódott az eddigi igazolásain és draftjain, összességében igyekezett egy mély keretet kialakítani, de ha szükség volt rá, akkor nem félt minőségi játékosba befektetni.
Két évvel ezelőtt szintén én írtam a Bills FA-kitekintőjét, ahol a cél egyértelmű volt: össze kellett hozni egy normális offense-t az akkor másodéves Josh Allen köré, amit a támadófallal kellett kezdeni, hiszen romokban hevert. Ezt a vezetőségben is érezték, így nem egy, hanem két sornyi O-Lineman állt Brian Dabollék rendelkezésére a minél nagyobb variációs lehetőségek érdekében. De ha átnézünk a labda túloldalára, a védőfal és cornerback-sor is fel lett töltve játékosokkal. Természetesen csupa sztárral nem jöhetett volna össze a salary cap miatt, így nem a prémium nevek érkeztek a piacról, hanem eggyel vagy kettővel alacsonyabb kategóriából válogattak, de így is sikerült tökéletesen rendszerbe illeszteni őket. Kicsit a Madden-játékokra hajaz ez a megoldás a rotációval, ahol többet ér egy 100%-os erőnléti állapotban lévő átlagos játékos, mint egy kimerült sztárjátékos.
Lehet ezt a felfogást kritizálni? Nem hinném. Mondhatjuk, hogy ez a filozófia segítette a Billst ilyen magasságokig? Abszolút. Elég lehet ahhoz, hogy összejöjjön az áhított Super Bowl? Na ez az igazi kérdés.
Mennyi az annyi?
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Még mindig nem tudni, hogy hivatalosan mekkora lesz a salary cap a 2021-es szezonra, de a legfrissebb intervallum szerint 182 és 183 millió dollár között lesz. Amennyiben így alakul, a Bills befér a plafon alá, jelenleg azonban az OTC által megsaccolt 180 millió dollárral számoltunk, de így sem vészes a helyzet. A Covid a Bills életét sem könnyítette meg, hiszen a vírus nélkül vélhetően bőven lenne költőpénz a zsebben, de így kényszerhelyzetbe kerültek Buffalóban, és muszáj lesz játékosoktól elköszönni az erősítések érdekében.
Kezdjük az egyszerűbb, de számomra megjósolhatatlan lépéssel, a szerződések átalakításával. Megmondom őszintén nem vagyok híve ezeknek a lépéseknek, mert hosszú távon többet vesztesz mint nyersz, én pedig a hosszú távú tervezésben hiszek, de szükség törvényt bont. Ha nyélbe ütik az új TV-s szerződéseket, és nem lesz hatással a vírushelyzet a salary capre, akkor 2022-re eljöhet a Kánaán a GM-ek számára, így talán pár mókolás most belefér. Ennek ellenére nem mertem a nagyobb szerződésekben turkálni (Tre White, Stefon Diggs), inkább kisebb hasznot kerestem.
Erre pedig tökéletes Morse és Klein szerződése, hiszen mindkét játékosnak a 2022-es idény végéig érvényes a megállapodása, így nem sok évnyi fekália görgetéséről lenne szó, hanem csak egyről. A center helye betonbiztos a kezdőben, emiatt nem feltétlen lenne hátrány, ha jövőre $14,25 milliós cap hitje lenne ezzel a lépéssel, míg a jelenleg kezdőnek számító Kleint így is spórolással lehetne kivágni jövőre, ha nem tartanak rá igényt.
Ami a cutokat illeti, kezdjük rögtön a legmegosztóbbal, amely sokak számára meglepő lehet. John Brown egy fontos láncszeme ennek a támadósornak, ez kétségtelen, viszont nem pótolhatatlan. Amiben ő erős (sebesség), azt könnyen hozhatja egy idén draftolt újonc elkapó is, vagy egy olcsóbban szerződtetett veterán, mint ahogy azt is látjuk, hogy Daboll mennyi mindent tud kihozni a 4-5-6. számú wide receivereiből is. Ezt a 8 millió dollárt fontosabb emberre kellene fordítani érzésem szerint.
A három védőfal-játékos egyaránt legalább 40%-os snap counttal bírt 2020-ban, na de miért kellene ragaszkodni átlagos és/vagy idős játékosokhoz? Gondolom nem véletlenül alakították így a szerződéseiket, főleg a tavaly igazolt Butlerét és Jeffersonét, hogy ha mégsem úgy alakulnának a dolgok, akkor minimális dead money mellett lehessen tőlük szabadulni, ráadásul még nélkülük is van 4 játékos a depth charton ezekre a posztokra. Nem ez a három védő az, akik miatt a defense nem a leggyengébb, hanem csak simán gyenge a ligában, így fölösleges hozzájuk ragaszkodni. Mint ahogy Matakevichhez is, aki special teamerként foglal el $3,7 milliót a capből. Értem én, hogy az a csapatrész is számít, de na…
Ha ennyi sem elég, még mindig lehet bedobálni neveket, akiken lehet spórolni (Jerry Hughes, Jordan Poyer, Lee Smith, Cole Beasley, Micah Hyde, Taron Johnson), de ők túl fontosak ahhoz, hogy rajtuk javítsanak a cap-helyzeten, ezért cirka $34 milliós költőpénzzel számolok. Nézzük mire elég ez!
Fontosabb lejáró szerződésű játékosok
A fontos szó elég szubjektív, az én értelmezésemben azon játékosokra szűrtem, akik legalább a snapek 20%-án pályán voltak. Emiatt kimaradtak olyan nevek, mint a csereirányító Matt Barkley, a mellőzött TJ Yeldon, a visszahordó Andre Roberts, vagy a 250 éves csere OT Ty Nsekhe, de talán ti is belátjátok, hogy annyira nem lenne kár értük.
Az is szubjektív kit tekintünk a fenti táblázatból a legfontosabbnak, de maradjunk a média által felkapott névnél, aki Matt Milano. Tudjátok jól, hogy mi a hozzáállásom a linebackerekhez, így ezzel a titulussal egyáltalán nem értek egyet, de kétségtelen, hogy az öltözőben is meghatározó alakról beszélünk. Ötödik körös játékosként a bankszámlája nincs annyira teli, mint akár Edmunds kollégájának, ezért Beane szerint joga van körbejárni mennyit is ér az idei piacon, és elfogadni a lehető legjobb ajánlatot. Amit könnyen lehet, hogy nem a Billstől fog kapni.
Aki szerintem tényleg fontos, az Daryl Williams. Hosszú évek gyötrelmei után végre végig tudott játszani egy teljes szezont az eredeti posztján tackle-ként, ami remekül sikerült – a lehető legjobbkor. Josh Allen parádés évében kulcsszerepet játszott az OL, ahol Williams mellett további 3 játékos szerződése is lejár. 3 guard, mikor csak kettő szükséges a kezdőbe – nektek sem jön ki a matek, ugye? Valaki ugyanis csak csere lenne, de ezt nyugodtan leszűkíthetjük két emberre, hiszen az RFA Boettger megtartása a legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás.
A védelemből könnyebb dolga lehet a csapatnak, mivel jobbára rotációs játékosok szerződése jár le, és a legfontosabb Levi Wallace ráadásul RFA. A 33 éves Josh Norman, vagy az alulteljesítő Trent Murphy már nem képvisel akkora értéket, mint pár évvel korábban.
Törjük fel a malacperselyt!
Csináltunk lóvét, megnéztük házon belül kik azok, akikre költeni kéne, hát akkor kérem álljanak egyesével sorba a kasszához, ahol reklamációt nem fogadunk el.
Ahogy látjátok, új játékos csak a védelembe érkezett, ami a 2020-as idényt látva talán nem meglepő. Az NFL-ben kiemelkedően érvényes a mérlegelv: nincs olyan csapat, aminek a védelme és a támadósora is az elitbe tartozik, a mérleg mindig elbillen valamelyik irányba. És ahhoz, hogy a gyengébb többet nyomjon, az azzal jár, hogy a másikból kevesebb kell. Nagyon kevés olyan példát tudunk mutatni, hogy egy egység szinten tud maradni, főleg ha adott esetben a leg-leg-legjobbról beszélünk. Nyilván a legjobb az jobb nem lehet, így onnan csak visszafelé vezet az út, de egy jó egység lehet jobb, és lehet rosszabb. A Bills támadósora jó volt tavaly, és dobáljatok meg kővel, de nincs az az isten, hogy ezt, vagy magasabb szintet fognak tudni hozni 2021-ben.
Ez azt is jelenti, hogy ha a csapat továbbra is minimum konferenciadöntővel számolna célkitűzésként, a védelemnek kell fellépnie, különben oda a nagy reményeknek. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, mindenképp invesztálás kell meg új DC sem ártana… .
Beane-t a Diggs-cseréről is kérdezték Collinsworth-ék a már említett podcastben, és elmondta, hogy már 2019-ben látták a problémát a WR-szekcióban. Próbálták orvosolni, voltak bőven jelöltek, de Sanders és Sanu ajánlatát nem tudták matchelni, Diggst akkor még nem engedte a Vikings, mint ahogy más játékossal is lyukra futottak. Ebből számomra az derül ki, hogy nem ostobák, és látják a gyengeségeket, amikért nem félnek nagy, de ésszerű kompenzációt fizetni. Márpedig ha így van, akkor látniuk kell, hogy a nyomásgyakorlás katasztrófa. Ed Oliver eddig messze nem hozza az elvártakat, a többiek nem elég jók ebben, egyedül Jerry Hughes a fény az éjszakában. Kell a túloldalára valaki, aki terrorizálni tudja a támadófalat, és erre több opciója is van a csapatnak.
Lehetett arról olvasni, hogy JJ Wattért a Bills is sorban áll. Adná magát, nem kéne kompenzációt fizetni a csapatának, csak szerződést tolni elé – na ez a gond, ugyanis a pletykák szerint ennek összege 15-16 millió dollárra rúgna évenként, annyit meg nem adhat a Bills egy 32 éves játékosért. Egy másik opció lehetne akár Von Miller is, akinek a távozása szintén felmerült teóriaként, csak a függőben lévő rendőrségi ügye nem csak Denverből, de az NFL-ből is kiírhatja 2021-ben – ennek kimenetelét persze nem tudjuk még.
Az is érdekes kérdés számomra, hogy milyen irányba akar tartani a Bills 2021-ben. Elképzelhető egy All-In mentalitás is, hiszen rengeteg kulcsjátékosnak már csak erre az évre van érvényes szerződése, és Josh Allen újonc cap hitje is már csak idén olcsó, az ötödik éves opciója már jóval drágább lesz jövőre (és hosszabbítani is akarnak vele hamarosan). Ebbe abszolút fit lenne a fenti két edge rusher, viszont ha hosszú távra nézünk – és ahogy írtam, én mindig arra nézek -, akkor Danielle Hunter lehet a megoldás. Lehetett arról olvasni, hogy elégedetlen a helyzetével Minnesotában, aminek a sérülése és annak menedzselése is lehet akár egy jele. Az a tény sem elhanyagolható, hogy a Vikingsnak sem ideális a cap-helyzete, amin ez a lépés tudna segíteni. Hogy mozdítható-e, fogalmam sincs, de látva az idei classt, az 1/30-as pick beáldozása nem lenne kár érte (meg az apró). Ha ez megtörténik, akkor $12,5 millióval terheli a capet, de új szerződést lehet vele kötni, hogy átstrukturálják az idei cap hitjét, és akkor a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad – lesz egy prémium, ideális korban lévő edge rusherük hosszú távra, aki 2021-ben keveset foglal el a capből.
Nincs olyan free agency időszak, hogy McDermott ne könyörögne ki magának egy ex-Panthers játékost, akit korábban edzett, az idei kínálatból ez Kawann Short lehet. Ezek az igazolások valakinél beváltak (Williams), valakinél nem (Butler, Lotulelei), vele lehetne tenni egy újabb próbát, már ha még akar focizni. A 32 éves védő ugyanis gyakorlatilag két éve nem játszott (mindössze 199 snap) sérülések miatt, így a motivációja kérdéses lehet, de talán McDermott meg tudná győzni. A fenti körülmények miatt ráadásul a fizetése sem lenne vélhetően nagyon magas, ha pedig őt is sikerülne felépítenie, akkor a Hughes-Oliver-Short-Hunter négyes meghozhatná azt a nyomásgyakorlást, ami tavaly borzasztóan hiányzott. Ide is hoznék egy alternatívát, a Broncostól nemrég elküldött Jurrell Casey-t, de mindenképp kéne egy olyan, keveset kereső veterán, aki nyomásgyakorlásban be tudna segíteni.
Térjünk vissza a támadófalhoz. Williamset meg kell tartani, ez nem kérdés, a hogyan már az. Mivel egy kiugró évről beszélünk, a hosszú távú szerződés helyett a franchise tag barátibb lenne, talán Williams sem bánná, hiszen az is elég jó pénzt hoz számára, az OTC kalkulációja szerint nagyjából $14,5 milliót – éves átlagban én is ennyit képzelnék el neki reálisnak. És akkor a guard-dilemma. Cody Ford borzasztó, játszott már RT-t, RG-t és LG-t is, nem igazán működött eddig, viszont még két évig kevés pénzért játszik, és Beane elmondása szerint megkapja a bizalmat harmadik évére is, amennyiben a rehabilitációja visszaengedi a szezon kezdésére, így csak egy hely kiadó a kezdőben. Oda pedig Boettgert szánom, akiről szintén elismerően beszélt general managere, vagyis egyik UFA-játékost sem hoznám vissza. Feliciano piaca valószínűleg elég jó lesz, és nem feltétlen szállnék be egy licitháborúba érte, Winters sem pótolhatatlan, egy újonc guard bőven elég lehet cserének, jóval olcsóbban.
Végezetül essen szó még két játékosról. McKenzie-t nagyon csipázom, Daboll kezei között nagyon jó szituációs játékos, akivel különböző trükkös játékokkal lehet haladni, és talán a fizetési igénye sem verné ki a biztosítékot – lehet még ennél is kevesebbért ír majd alá. Milano távozásával számolva kelleni fog egy linebacker is, amit akár a drafton, akár egy olcsó veteránnal is megoldhatnak. Nagy szerződésre semmiképp sem gondolnék, de ha Denzel Perrymant ennyiért sikerülne lepapírozni, az mindenképp előnyös lenne. Bár nem zárt rossz idényt, ami a fizetését megemelheti, nem számított kezdőnek tavaly, holott kivételesen nem hátráltatták sérülések, így talán olcsón megszerezhető, és ismét együtt dolgozhatna korábbi edzőjével, az LB-coach Bob Babichcsal.
Mik maradnak a draftra?
Természetesen nem a free agencyn kell orvosolni az összes problémát, és nem is lenne okos dolog minden pénzt elkölteni márciusban, hiszen nagyon sok cut várható akár nyáron, akár a keretszűkítéskor is, ahol le lehetne akasztani még fontos játékosokat.
A Bills egyik fő gyengesége a futójáték volt, de azon nem új futó segítenie, hanem egy új fal. A sok lejáró szerződésű guarddal nem is lenne probléma, ha emellett döntenek, de inkább legyen jó pass protection és rossz futásblokkolás, mint fordítva, így a meglévő játékosokból válogatnék, és a draftra hagynám az új embert. A futókhoz nem nyúlnék, egyedül mélység kellhet majd, de arra bőven elég egy harmadik napos vagy draftolatlan játékos is.
Egy ilyen igazolási stratégiával alaposan szembemenne Beane az eddigi “építsünk mély rostert” hozzáállásával. Hiába az NFL az egyik legsérülésveszélyesebb sportág, hiába indokolt a mélység, néha jobb kevés, de minőségi játékos, mint sok középszer – a Billsnek érzésem szerint pont a Diggshez hasonló upgrade hiányzott a védelemből tavaly, amit idén megadok nekik.
Hiányérzetetek van? Egy dologról ugyanis még nem esett szó, ez pedig Josh Allen szerződése, ami szintén téma mostanság. Beane erről is beszélt a már említett podcastben. Nem dúskálnak cap space-ben, így nem akarják elhamarkodni ezt a döntést, és leghamarabb a draftot követően történne meg, már ha idén megtörténik. Látva hogy mi lett Goff és Wentz sorsa idén, ez rendkívül bölcs és örvendetes hozzáállás egy general managertől, noha fikarcnyi kételye sincs Allenben mint a franchise jövője, és a jelek szerint ő sem hisztizik a nagy gázsiért egyelőre. Ami késik nem múlik, jövőre ha sokkal magasabb lesz a salary cap, biztos megkapja az irányító a nagy pénzt.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások