A Tampa Bay Buccaneers egyben tartotta sikeres csapatát, és ezt sikerült elérni Buffalóban is. Ám amíg a tampaiak bajnokok lettek, addig a Billsnél csak az AFC döntő jött össze – az egyik adja magát, a másiknál inkább fejlődést várnánk. És az nem történt meg.
Déjá vúm van. Tavaly a Packers FA-cikkeinél adtam a szinten tartás címet, hiszen kvázi ugyanazzal a rosterrel vágtak neki a 2020-as idénynek, mint amelyik 2019-ben NFC döntőig menetelt. A történelem ismeretében tudjuk, hogy ez szó szerint sikerült, hiszen ismét összejött a konferenciadöntő, és ismét vesztesen hagyták el a pályát Rodgersék. Persze ez abban a Buffalóban, amely cirka 20 évet várt két rájátszás meccs között, lehet nem okoz csalódást, de vártam volna valami előrelépést, és az egyelőre nem történt meg.
Hozzátéve, hogy ez nem egyszerű egy pandémia sújtotta offseasonben, ahol gyökeresen áthúzták a csapat pénzügyi terveit, emiatt az erősítés rettentő nehéz lett, így inkább a keret egyben tartását tűzte ki célul Brandon Beane. Nem feltétlen baj ez, de nagyon ritka, hogy egy csapat változás nélkül jobb mérleget érne el – inkább rosszabbat szokott. Buffalóban ez valós veszély érzésem szerint, de előtte nézzük meg, hogy miként is alakult, illetve nem alakult a roster.
Hogyan lett lóvé?
Nem volt tragikus a Bills helyzete a kisebbre szabott salary cap ellenére, de muszáj volt belenyúlni a játékosok szerződésébe a nagyobb költekezés érdekében.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Mitch Morse, Tre’Davious White és Dion Dawkins kontraktusából is átemeltek dollármilliókat aláírási bónusszá, ezzel cirka $15 millióval növelve a 2021-es cap space-t. Ahogy a kitekintőben is emlegettem, Vernon Butler és Mario Addison sem feltétlen szolgált rá arra a pénzre, amit kaptak volna idén a 2020-as teljesítményük után, de mindketten belementek fizetéscsökkentésbe, amivel további $3,99 millió szabadult fel. Végül a special teamer Tyler Matakevich hosszabbításával is elérték, hogy az idei cap hitje $400 ezerrel kevesebb legyen. Bár Micah Hyde szerződését is meghosszabbították, a riportok szerint ez nem volt hatással a 2021-es cap hitjére.
A többi pénzfelszabadítás már az igazolásokhoz köthető, szóval vessünk egy pillantást az érdemleges távozókra.
Kétségtelenül John Brown az, aki elsőre meglepőnek tűnik, hiszen jó kémiája volt Allennel, de a pénz nagy úr. Nem foglalt el sokat a ’21-es capből, de kivágásával majdnem $8 milliót fel lehetett szabadítani, amit meg is tett Brandon Beane. Szintén erre a sorsa jutott Quinton Jefferson, aki nem szolgálta meg az érte kifizetett dollárokat, de a szerződés kialakítását látva erre azért számítottak. Halott pénz nélkül lehetett tőle szabadulni, amivel $6,5 millió költőpénz keletkezett. Ami tényleg meglepő volt, az Lee Smith elcserélése – nem feltétlen azért, mert akkora értéket vesztett ezzel a Bills, hanem hogy valaki cserélt a 33 éves blokkoló tight endért. A Falcons megtette, ezzel pedig nem csak egy 2022-es hetedik körös picket “nyert” a csapat, hanem extra $2,25 millió cap space-t is.
Ezekkel a lépésekkel már tetemes mennyiségű lóvé állt rendelkezésre, amiből nem jutott mindenkinek a saját lejáró szerződésű játékosok közül (egyelőre). Fura módon a punter Corey Bojorquez lehet a legmeglepőbb, hiszen RFA státuszú játékosként nem lett volna bonyolult a megtartása, de nem élt vele a Bills. Később kiderült hogy miért nem, majd kitérünk rá. A többi távozó már nem olyan meglepő, talán Marlow elengedése fura, és mivel jönnek a szabadon igazolható safetyk vizitre, lehet elengedik a kezét.
Semmi előrelépés
Ahogy írtam, a Bills fő célja a tavalyi banda egyben tartása volt, amire ráerősít, ha az érkezők/maradók listájára nézünk.
Hiába ment a smoke screen, hogy Matt Milano teszteli a piacot, valójában a linebackernek esze ágában sem volt távozni, és minden erejével azon volt, hogy megállapodjon a Bilsszel. Ez végül összejött, de felemás érzésem van ezzel kapcsolatban. A linebackerekkel való viszonyom közismert, tudnék fontosabb posztot, ahová ez a pénz indokoltabb lenne egy játékosért, de összességében lehúzni sem lehet. Kétségtelen, hogy Milano on és off field is fontos eleme a csapatnak, ha pedig azt veszem alapul, hogy a piac legjobb linebackerének új éves átlaga a top 10-be sem fér be, akkor pláne jár a taps Beane-nek. Persze ehhez kellett a hometown discount, hiszen a szerződés is nagyon baráti a franchise számára, lényegében 2023. március 21-ig van idejük eldönteni, hogy van igényük a játékosra a maradék két szezonjára, vagy nincs – ekkor válik ugyanis az alapfizetése harmada garantálttá.
Ami már sokkal jobban tetszik, az Daryl Williams újraigazolása. Franchise tagre számítottam, adta is volna magát, helyette egy sokkal csapatbarátabb kontraktus született hosszabb távra. Játékos szemszögből annyira nem nyerő, de érezhető itt is a kedvezmény Williams részéről, hiszen elég kevés a garantált tartalom, ami miatt már jövőre is szabadulhat tőle a csapat minimális halott pénzért. Nagy szezonja volt, de hiba lett volna óriási pénzeket adni, amíg nem derül ki, hogy ez egyszeri alkalom volt vagy tartósan számíthatnak tőle erre a teljesítményre. Csillagos ötös.
Szeretnék még kitérni Jon Felicianóra is, akit szintén távozónak gondoltam, mert nagy érdeklődésre számíthatott a piacon, de ő is elcsábult a tavalyi eredményeknek és a csapategységnek, mert hatalmas kedvezményt adott. Lényegében ez egy 1+2 éves szerződés, az éves átlaga sem vészes, de mégsem vagyok maradéktalanul elégedett. Mert amíg Milano és Williams jól játszott, addig Feliciano inkább egy átlag teljesítményt nyújtott. Persze nem rossz dolog, hogy a tavalyi fal védheti ismét Allent, de pont a tavalyi fal miatt nem ment úgy a futójáték.
Térjünk rá az új arcokra, mert nincs belőlük sok, és lényegében nem igazán történt előrelépés. Emmanuel Sanders jött Brown helyére, de ez maximum a depth charton igaz, stílusban teljesen más. Sokkal közelebb áll Diggshez és Beasley-hez, érdekes, hogy ilyen játékosokkal akarják pumpálni az offense-t az ágyúkezű Allen jelenlétében. Kicsit az az érzésem Sandersszel kapcsolatban, hogy a jó sajtója miatt emlegethetjük erősítésként, holott teljesítmény egyre kevésbé van mögötte. Bármennyire hihetetlen, de 34 éves, 2016 óta folyamatos sérülések sújtják, és ekkor volt utoljára 1000 yard fölött is. A 49ers offense előrelépett vele, de ott az újonc Deebo Samuelt kellett felülmúlnia, itt jobbára csak harmadik számú lesz. Ennyiért nem drága, és végül ez volt az értékelésben a döntő faktor, de ne tőle várjuk a megváltást.
Rajta kívül egy külsős jött még a “kezdőbe”, a punter Matt Haack a csoportrivális Dolphinstól. Olcsóbb mint Bojorquez RFA tendere lett volna, annyival pedig nem rosszabb nála szerintem. Lehet visszalépés, de amíg csak a puntered lett rosszabb tavalyhoz képest, nincs okod panaszra. A többi külsős csak cserének/rotációba érkezett, közülük a legnagyobb fogás (nem röhög!) Mitchell Trubisky. Bármennyire is fura, de ezért a $2,5 millióért cserének ajándék, alig kap többet mint a korábbi csere Matt Barkley, és Trub legalább nyert meccseket amikor játszott.
Összegzés és jövendőmondás
A Buccaneers mellett a Bills az a csapat, amely leginkább egyben tartotta tavalyi rosterét, a 22 kezdőből csak Josh Norman nem kapott szerződést, illetve John Brownt cutolták. Ha azt vesszük alapul, hogy a koronavírus miatt ez egy felforgatott offseason, akkor nem végeztek rossz munkát, de konkrétan nulla előrelépés történt a tavalyi kerethez képest, ami aggasztó.
A futójáték felélesztésében nem Matt Breida lesz a hiányzó láncszem. A sebessége persze adhat egy új elemet a futásoknak, de továbbra is a falon múlik ennek a sikeressége, az pedig ugyanaz mint tavaly. Lehet jobb lesz mint tavaly, azt nem nehéz felülmúlni, de ne várjunk nagy csodát, amíg nem érkezik ide jobb képességű guard a Boettger-Feliciano-Ford triónál. Norman bár nem hagy maga után nagy űrt, de bőven elférne ide egy jó cornerback, és nem egyedül Levi Wallace-ra kellene bízni a dolgokat.
Ami a legnagyobb aggályom, az az edge rusher. Vártam volna ide egy nagy durranást, voltak is róla pletykák JJ Watt személyében, de senki nem érkezett, Efe Obada egy korrekt rotációs passzsiettető, semmi több. Helyette kitartanak Mario Addison mellett, aki bár nem volt borzasztó, lassan 34 évesen nem valószínű, hogy a teljesítménye javulni fog, épp ellenkezőleg. Jerry Hughes rettentő alulértékelt edge rusher, nagyon imádom, de ő sem fogja örökké fenntartani a formáját, kell a túloldalára egy hasonlóan produktív játékos. Még mindig ott lobog a szemem előtt az általam belengetett trade Danielle Hunterért, szóval nincs még minden veszve, de óriási csalódás lenne számomra, ha nem tennének lépéseket ennek erősítésére.
Persze mondhatjuk hogy ott a draft, de nem az idei class játékosai fognak azonnali megoldást nyújtani a pass rush problémára. A cornerback és guard poszt viszont remekül orvosolható az első és második körös pickkel akár, de akkor meg nem marad muníció cserélni egy jó edge rusherért. Lehet mondani, hogy vannak még a piacon elérhető játékosok, de nem hiszem, hogy mondjuk a kiégett Justin Houston vagy az inkább futások ellen erős Jadeveon Clowney jelentené az X-faktort. Egy dolog maradt már csak hátra Brandon Beane-nek, amit minden bizonnyal meg fognak ejteni a draft után, az Josh Allen új szerződése lesz, emiatt nem számítok arra, hogy itt óriási mozgósítások lesznek drága edge rusherért, ami véleményem szerint hiba.
Nem lehet lehúzni a Bills free agency időszakát, de nem is magasztalnám az egekig, a szinten tartás sosem jó irány érzésem szerint.
Értékelés: B
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások