Charlotte-ban egyértelmű volt a cél a 2020-as szezon végén: új irányítót kell szerezni. Erre voltak alternatívák, amik hétről hétre kezdtek szűkülni, ma pedig ott tartunk, hogy szinte elfogytak az opciók. Nem ez volt a terv…
Bár a Matt Rhule-projekt egy hosszú távú építkezés, az alapjául szolgáló irányítót jó lenne minél hamarabb megtalálni. A 2020-as év után, ha eddig nem lett volna egyértelmű, kiderült, hogy ez nem Teddy Bridgewater lesz, és megkezdődtek a találgatások/útkeresések. Matthew Staffordért nem akartak licitháborúba menni a Ramsszel, Deshaun Watson bírósági ügye minden trade-ügyletet jegelt, míg a 49ers felcseréjének hála a QB-run is realitás lett a draft elején, ahová a csoportrivális Falconson át vezet az út. Jelen pillanatban az is elképzelhető, hogy az ötödik irányítót sem tudja majd kiválasztani Scott Fitterer a saját draftcetlijével, szóval minden előzetes elképzelés borult QB-fronton.
Sajnos közel sem az a helyzet, hogy irányítón kívül más probléma nincs, ez a Panthers egy alapból lyukas roster volt, ahonnan tucatnyi játékos szerződése járt le, költőpénz pedig nincs. Nem számíthattunk arra, hogy Leonardo DiCaprio módjára szórják majd a dollárokat, de az analitikus, modern felfogással azt gondolhattuk, hogy itt majd egy tudatos építkezés lesz. Egyelőre ettől iszonyat messze vagyunk.
Hamar eldőlt minden
A Panthers intézte el talán a leghamarabb a pénzfelszabadítást az összes franchise közül, Fitterer február végére lerendezte az összes kívánt RFA-tendert a korlátozott free agentek között, illetve kivágott mindenkit akit akart. Emiatt a kitekintőben sem tudtam sok opciót írni, mindössze egy játékostól köszöntek el a két cikk közötti időintervallumban, a nose tackle Zach Kerrtől.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Kezdjük az összegzést a szerződések átalakításával, mint elsődleges pénzfelszabadítási módszer az idei furcsa offseasonben. Nem sok játékos van a rosteren, akinek hosszú távú szerződése van, de aki ilyen, annak belenyúltak a szerződésébe. A center Matt Paradis ment bele először az átstrukturálásba, ami $4,69 milliós extra tőkét jelentett. Ezt egy nagyobb szünet követte, de a kivágások ismeretében három játékosra szűkült a lista, akiknél ez felmerülhet: Teddy Bridgewater, Christian McCaffrey és Shaq Thompson.
Nem meglepő módon az irányító szerződéséhez nem nyúltak, mert akkor esélytelen lenne idén elpasszolni. McCaffrey és Thompson viszont a jövő embere, jól is keresnek, ami miatt sok pénzt sikerült felszabadítani, összesen cirka $12 milliót. Ezt sikerült feltornázni a cutokkal majdnem $33 millióra, így kb $45 millióval várhatta az offseasont a csapat, de mégsem igazoltak vissza mindenkit.
Curtis Samuel esetében várható volt, hogy nem bocsátkoznak licitháborúba, ahogy Mike Davis esetében sem. Véleményem szerint mindketten McCaffrey hiányából profitáltak, vele már nincs akkora szükség rájuk. Ami számomra meglepőbb volt, az Armah és Manhertz elengedése, hiszen mindketten kiemelkedő szerepet kaptak a futásblokkolásban, nem is kellett volna értük bankot robbantani, mégis eligazoltak. Egyelőre sem Okung, sem Douglas nem talált magának új csapatot, így elképzelhető a visszaigazolás, ha ez az állapot még sokáig így marad, előbbire kifejezetten nagy szükség lenne. Más érdemleges nem történt, nézzük az érkezők/maradók listáját.
A fingreszelés művészete
Természetesen nem engedtek el mindenkit a csapatból, ami összességében jó döntés. Ellenben akiket hoztak, az hagy maga után némi kívánni valót. Az valahol ugyanis művészet, hogy az ember majdnem minden hiányposztjára igazol embert, amik ugyanúgy hiányposztok maradnak, annyira gyengék. De kezdjük a pozitívumokkal, hogy kicsit vidámabban vágjunk bele a negatívumokba.
Taylor Motonra nagyon okosan rárakták a franchise taget, amit azóta alá is írt, ezzel biztosítva a támadófal jobb oldalát 2021-ben. A tökéletes egy hosszú távú megállapodás lenne, de minden bizonnyal gőzerővel dolgoznak ezen a front office-ban, júliusig még bőven van idő lepapírozni. Szintén tetszett Haason Reddick leigazolása, tavaly óta várom, hogy mikor hozzák vissza Rhule-ék egykori csodaterméküket a Temple-ről. Az pláne tetszik, hogy ilyen olcsón tették mindezt. Látva milyen edge rusher szerződések voltak idén a piacon, Reddick abszolút vesztesen jött ki belőle, de a Panthers szempontjából tökéletes egy prove it szerződés, mielőtt kitömik. Noha teljesen garantált a megállapodás, a struktúrája érdekes: az $5,01 milliós aláírási bónuszt öt évre elosztották, ami miatt az idei capből csak $2 milliót foglal el, cserébe van 4 void éve 1-1 millió dollárral. Intő jel egy hosszú távú szerződéshez jövő ilyenkor, amivel el lehetne ezeket tüntetni.
Denzel Perryman volt az egyik “legfelkapottabb olcsó játékos” a piacon, bármilyen fura a megfogalmazás, végül a Panthers lett a befutó, ezzel a futójátékok levédekezésére bővült a repertoár. Dan Arnold és David Moore szintén nem voltak ott a Tier 1 kategóriában, cserébe jó kezek között nagyon hasznos elemei lehetnek egy támadósornak. Arnold nem fogja tudni pótolni Manhertzet blokkolásban, cserében a red zone-ban egy új lehetőséget teremthet, míg Moore mély passzoknál lehet előtérben. Végül John Miller visszaigazolása is tetszik, nem kiemelkedő játékos, de nem is volt ennek tükrében drága.
Bár ár/érték arányban ezek jó üzletek, Motonon és Reddicken kívül azért egyik sem olyan igazolás, amitől azt mondhatjuk, erősödött a keret. Ez pláne igaz a két OL igazolásra, ami teljesen érthetetlen. Hány csapatnál kell még Cam Ervingnek megbuknia, hogy őt elfelejtsék végre? A korábbi első körös falember egyszerűen nem kezdő szintű játékos, hiába ugrott be a bajnok Chiefsbe, ő nem megoldás. Rotációba vagy swing tackle-nek még elfér, de ennyi. Ehhez képest kapott egy kétéves szerződést aminek a 80%-a garantált! Hogy gondolták ezt? Még csak szabadulni sem lehet tőle egykönnyen jövőre, mert elég sok dead cap maradna utána. Ülj le Fitterer, ez egy karó.
De ha meglátom az Elflein igazolást, akkor már a vonalzóért nyúlok, hogy tarkón vágjam. Miután elküldte a Vikings, a Jets claimelte Alex Lewis sérülése után, ahol végigjátszotta a szezon végét. Na most felteszem a kérdést, mi jut eszedbe a Jets faláról? Hogy a futójáték nem létezik, mert a fal hulladék, passzblokkoláshoz még rosszabb. A PFF adatai alapján az első három irányító, akik a legnagyobb százalékban játszottak nyomás alatt, az Sam Darnold, Joe Flacco és Kirk Cousins. Mi a közös a három játékosban? Hogy Pat Elfelin egykori támadófalairól beszélünk, és egyik sem marasztalta!!!! Innen sikerült őt három évre(!!!!!!!!) szerződtetni. Elkötelezték magukat három évre egy borzalmas guardhoz, nem is értem.
Morgan Foxról annyit, hogy amikor megláttam a nevét Twitteren mint a legújabb Panthers játékos, hirtelen azt sem tudtam honnan igazolták és mi a posztja, erre nesze neked 8 millió dollár. 1161 snapje van a profik között, alig 200-zal több, mint a 34 éves Ndamukong Suhnak csak a 2020-as szezonban. Szeretem az under the radar igazolásokat, de Foxra nem találtak fel olyan mérőműszert, amivel észre vehettük volna őt négyéves pályafutása során. A franchise hivatalos közleménye az volt, hogy vele próbálnak erősíteni a 3rd down passzsiettetésen. Hát, rendben van.
Mit hoz így a jövő?
2021-ben semmi jót, ezt garantálhatom. Amikor beszéltünk a srácokkal a csapatmustránkban a franchise-ról, azon a véleményen voltam, hogy a tavalyi egyértelmű túlteljesítés után idén alulteljesítés következik, és eddig mindent megtettek annak érdekében, hogy ez összejöjjön.
Kezdjük a támadófallal, ahonnan négy játékos szerződése is lejárt. Nehéz azt mondani, hogy a tavalyi egység megfelelő lenne, de az ideiről nem tudom mi jót lehet mondani a névsort látva:
- RT: Taylor Moton
- RG: John Miller
- C: Matt Paradis
- LG: Pat Elflein
- LT: Cam Erving
Motonon kívül nem tudok kiért lelkesedni, főleg hogy Paradis amióta kitette a lábát Denverből, szinteket esett vissza a teljesítménye. Felvázoltam a kitekintőben egy alternatívát, ami szerint akár házon belül is meg lehetne oldani a támadófalat, nem vagyok benne biztos, hogy az az ötös gyengébb lenne ennél, a salary capről nem is beszélve.
Másik probléma egyértelműen a védelem volt, amit foghattunk arra, hogy szinte minden poszton egy új játékos játszott, de ahogy látjuk a kivágásokat és elengedéseket, nem sokan vertek gyökeret a csapatban. A passzsiettetéssel talán nem lesz gond, ellenben a fal belseje továbbra is csak Derrick Brownból áll, ami kevés. Futás elleni védekezésen javíthat Perryman, cserébe a passzok ellen jókora szenvedés várható ezzel a secondary garnitúrával.
Ami a draftot illeti, noha tartom, hogy irányító választással nem lehet a “majd jövőre” mantrát tolni, az idei Panthers kivétel lehet. Elvégre minden bizonnyal az ötödik irányító landolhat csak Fitterer ölében, aki hiába lehet top 10-es pick, azért nem feltétlen az ötödik QB-val akarod megépíteni a franchise-odat, pláne ha a papírforma szerint ez Mac Jones lesz. Ebben az esetben vagy BPA-zni kell, vagy hátracserélni (bár nem tudom kinek kellhet a pick, ha a QB-k kimennek) extra tőkéért. A legnagyobb need a tehetségek hiánya, ez a csapat nem az idei drafttal lesz komplett, így nem látom értelmét a minden áron QB-hajhászásnak, ha Mac Jones az egyetlen reális opciód.
Szép dolog a jövőre tervezni, én is szeretem az ilyen general managereket, de akkor érdemes lépéseket tenni azért, hogy összejöjjön. Ez most elmaradt, könnyen a kukában landolhat a 2021-es idény, ami a jövőre lejáró szerződésű játékosok esetében nem túl vonzó a hosszabbításra.
Értékelés: D+
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások