A Detroit Lions két első- és egy harmadik körös pickért, valamint Jared Goff játékjogáért elcserélte Matt Staffordot. Úgy tűnt, hogy a csapat elkötelezte magát egy hosszú és szisztematikus rebuild mellett, ahol a korábbi 1/1-es Goff egy bridge QB szerepet tölthet be. A valóság ugyanakkor arculcsapásként érkezett.
A Lions kerete az egyik legrosszabb az egész ligában, 1-2 év minimum kell ahhoz, hogy akár csak felmerülhessen a rájátszás gondolata. Ilyen körülmények között jó ötlet volt elengedni a távozni vágyó Staffordot, pláne olyan ellenértékért, amilyet a Rams ajánlott érte. A csapat így kapott drafttőkét, amit felhasználva könnyedén lehetett volna akár jövőre, akár 2023-ben egy top irányítót draftolni, ráadásul a tervet Goff sem befolyásolta – ha a Ramsben nem tudott meghatározó lenni, akkor a sokkal rosszabb Lionsben sem kellett attól tartani, hogy sorra szállítja a győzelmeket.
Persze voltak olyan hangok, amelyek szerint Stafford értéke valójában három első- és egy harmadik körös pick volt, mivel Carson Wentzhez hasonlóan Goffot is elég magasra értékelte egy-két csapat. Úgy tűnik, ezeknek a hangoknak volt igazuk: a Lions értékrendjében Goff tényleg értéket képviselt, ami bár némi aggodalomra adott okot, a pánik nem tűnt szükségesnek.
Ugyan a korábbi 1/1-es nem kivágható idén, de 2022-ben a szerződése nem nem lett volna akadály. Így a Lions vezetősége effektíve kockázat nélkül tesztelheti le, hogy Goff életképes választás-e, akár még pár igazolással segíteni is lehet – ha bejön, akkor rendben, ha nem, akkor lelkiismeretfurdalás nélkül lehet tovább lépni. A csapat szempontjából ez tökéletes helyzet, legalábbis az volt – érthetetlen módon Dan Campbellék meglépték az egy egyre inkább bebustolódó irányítóval, amit a Packers nem mer/akar egy MVP legendával.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A Lions elkötelezte magát Goff mellett: az idei 25 millió dolláros fizetéséből 20 millió dollárt aláírási bónusszá alakítottak, amivel egyrészt felszabadítottak 15 millió dollárt, másrészt Goffot legalább 2023-ig magukhoz láncolták és még akkor is fájó lesz a kivágása. A korábbi 1/1-esnek ugyanis jövőre már van 15,5 millió dollárnyi garantált tartalma, most ehhez került a könyvelésbe további 15 millió, tehát a jövő év kivágása 30 millió dollárnyi halott pénzt eredményezne – magyarán kivághatatlan lett.
Ennél nagyobb ostobaságot nehéz elképzelni. Semmi értelme nem volt Goff mellett elköteleződni, egy teljesen fölösleges gesztus volt: ha 20 millió dollár kell ahhoz, hogy megnyugodjon a kis lelke, akkor már régen rossz minden. Egy játékosbarát franchise nem ettől lesz játékosbarát… A Lions jövője rövid távon tehát Jared Goff lesz, így minden tranzakciót ennek tükrében kell néznünk.
Távozók
Óriási pozitívum, hogy a csapat szinte mindenkit elküldött, akit lehetett: minden egyes kivágás megtörtént, amit a kitekintőben jósoltam.
A Desmond Trufant-Justin Coleman párostól sokan egy elit secondary alapjait várták, de botrányosan rosszak voltak, már amikor pályára tudtak lépni. A fal belsejéből Nickolas Williams és Danny Shelton hústömegnek sem volt jó, a Lions nyelte be az ötödik legtöbb yardot meccsenként az egész ligában. Hasonlóan fölösleges pénzkidobás volt Christian Jones is, aki linebacker/szituációs pass rusher hibridként egész szezonban csak nyolcszor tudott nyomást generálni: pont annyit, ahány elrontott szerelése volt futás ellen. Végre Chase Daniel és az évi 4,35 milliós fizetése is távozott, ahogy a Jesse James után felszabaduló 5,6 millió dollárt is csak jobban lehetett elkölteni.
Mást már nem lehetett meneszteni, így a csapat koncentrálhatott a saját szabadügynökeire. Meglepetésre a Lions nem tett franchise taget Kenny Golladayre, miközben egy hozzá hasonló top elkapó miatt Jared Goff sem panaszkodna, ahogy Danny Amendola, Mo Sanu, Marvin Jones és Jamal Agnew sem maradt. Ez utóbbi nem is baj, egyedül Marvin Jones képviselt jó értéket, de így is meglepő, hogy a csapat senkit nem igazolt vissza a tavalyi év öt legjobb elkapója közül.
A 30+ éves veteránok közül Adrian Peterson és Everson Griffen a két legnagyobb név. Egyikükért sem kár, ahogy Matt Prater elengedése is jó döntés volt: az ágyúlábú rúgó legjobb esetben is középszerű volt tavaly, évek óta romlott a teljesítménye, a felét sem érte meg annak a 3,25 milliónak, amit a Cardinals fizetett neki. Duron Harmonért ellenben kár, olcsó és korrekt megoldás volt safety poszton, illetve Jarrad Davis érdemel még említést, aki bár borzalmas volt Detroitban, mégis nagy volt érte a verseny a piacon, mondván csak Matt Patricia használta rosszul. Ha így is volt, sok könnyet nem ejtenek érte sem a Lions szurkolói.
A legfontosabb érkezők
A kivágások és a Stafford-Goff csere után körülbelül 24 millió dollárnyi cap space-e volt a csapatnak. Ebbe két nagyobb igazolás is belefért, felemás eredménnyel.
A csapat először visszaigazolta a pass rusher Romeo Okwarát. A védő tavaly karrierévet tartott, 748 snapen 61 nyomást és 10 sacket jegyzett, ráadásul még mindig csak 26 éves. A teljesítménye alapján még alul is fizette a Lions, de mivel a tavalyi volt az egyetlen értékelhető szezonja 2016 óta, így mérsékelt optimizmussal kell tekinteni a szerződésére. Sokkal inkább ő évi 12,3 millióért, mint Trey Hendrickson, Bud Dupree vagy Leonard Floyd évi 15-16 millióért, de így is van némi kockázat benne.
Egy 2023-as 7. körös pickért a Lions elhozta a Ramstől a Goffnak beszóló Michael Brockerst, majd adott neki egy új szerződést. Az ellenérték nagyjából a semmivel egyenlő, Brockers pedig átlagon felüli belső védőfalember, aki jobb napjain pass rush-ban is hatékony. Nem vagyok tőle elájulva, de tőle már elvárható, hogy javítson a védőfal teljesítményén.
A védelembe még érkezett Quinton Dunbar a nagyobb nevű igazolások közül. Tavaly borzalmas éve volt Seattle-ben, de Detroitban újra összeáll a pozíciós edző Aubrey Pleasanttel, aki két éven át Washingtonban is edzette és remekül teljesített. A szerződés nagysága egyelőre kérdéses, Dunbarnak ráadásul pályán kívüli ügyei is voltak, de összességében korrekt igazolás lehet belőle.
A nem létező elkapóposzt megerősítésére két WR3-4 érkezett. Tyrell Williamsnek 2016-ban volt egy 1059 yardos, hét TD-s szezonja, és bár tavaly nem játszott, 600-700 yard fixen lehet benne. A korábbi első körös Breshad Perriman 500-600 yardos szint, negyedik számú lehet belőle, ketten együtt alig tesznek ki egy egészet. Robert Woods és Cooper Kupp után Goff csodát fog látni.
A fentieken túl még érkezett Randy Bullock, aki aktuális forma alapján jobb rúgó Praternél, illetve visszatért a 40 éves Don Muhlbach, akinek még Super Bowl-ösztönző is van a szerződésében. Végül említsük meg a második számú futó Jamaal Williamset, aki főleg harmadik downokon és az öltözőben lehet hasznos, illetve a csereirányító Tom Boyle-t, aki 2 millió dollárral keres többet, mint amennyit a posztra szánni kellett volna (miért nem lehet egy sokadik körös újoncra bízni a csereposztot az ilyen karriercserék helyett?).
Térdkalács-harapók
Láthatjuk az érkezők névsorán, hogy nagyon fontos szempont volt a térdkalács-harapó mentalitás. Jamaal Williams egy 2 yardos futásnak is úgy tud örülni, mint a Super Bowl győzelemnek, Brockers is egy mentális vezér, illetve Okwara és Tyrell Williams is a mélyről jövő, de lelkes kategória. A minőség már egy másik kérdés, de van logika abban, hogy Dan Campbell olyan játékosokkal tölti fel a rostert, akik harapnak és a végsőkig küzdenek.
A probléma mindezzel csak az, hogy a kritikus pontokon nem lett jobb a gárda. Goffnak mindenképp kellene egy jó futójáték és elszakadni tudó elkapók, mert ő nem fogja szűk területre bedobni. Golladay elengedése nem tűnik jó ötletnek, még csak egy WR2 sincs a csapatban, az 1/7-es pickkel pedig inkább kicserélni kellene, mint elkapót húzni. A védőfal akár rendben lehet, de Jamie Collins szerződésének átalakításában nincs sok ráció, nem egy öreg LB mellett kell elköteleződni, amikor darabszámra sincs meg a secondary.
Az igazolások nem voltak bántóan rosszak, ha békén hagyták volna Goff szerződését, akkor egy átmeneti idény holtszezonjának ez rendben lett volna. Így viszont beleálltak a Goff-projektbe, miközben szerencsétlen irányító semmit nem kapott, amivel eredményes lehet – nem mintha sokat lehetne tőle várni, de fegyverek nélkül még papíron sincs semmi értelme az egésznek. Értékelés: D+
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások