Az idei holtszezon tökéletesen bebizonyította, hogy a pénzügyi plafon ugyan némileg megnehezítheti a rossz szerződéseket kötő csapatok helyzetét, de praktikusan nincs megoldhatatlan helyzet: a Saints például több mint 100 millió dolláros plafon túllépést tüntetett el úgy, hogy még egy franchise taget is kiosztott. A 2021-es holtszezon emellett arra is rávilágított, hogy a halott pénzt sem kell komolyabban venni a fizetési plafonnál.
Amikor az FA-kitekintőkben megvizsgáltuk a csapatok helyzetét, akkor leginkább azokkal a játékosokkal foglalkoztunk, akiknek a menesztésével, elcserélésével az adott gárda komolyabb összeget szabadíthatott fel. Ennek leginkább az az oka, hogy a valóságban a csapatok nagyon ritkán küldenek el olyan játékosokat, akiken nem tudnak azonnal spórolni. Ebben lehet logika, csakhogy közel sem biztos, hogy ez a jó hozzáállás.
Hibázni lehet, de…
Az NFL talán legnagyobb hibája, hogy végtelenül belterjes. Gyakorlatilag nem lehet olyan vállalhatatlan teljesítményt letenni az asztalra, hogy az adott játékos, koordinátor, főedző vagy GM ne kapjon új munkát. Hogy ez baráti alapon történik vagy mindössze mindenki nagyon okosnak gondolja magát, azt nehéz megítélni, a jelenség ugyanakkor létezik.
Csak az idei piacot figyelembe véve: a Lionsben óriásit bukó korábbi első körös Jarrad Davisnek 2017 és 2020 között nem volt értelmes megmozdulása Detroitban, a piacon mégis óriási volt érte a verseny és veteránminimum helyett 5,5 millió dollárért írt alá. Mindez azért történhetett meg, mert pár csapat védőkoordinátora, főedzője vagy GM-e a riportok szerint úgy gondolta, hogy Davis első körös mivolta miatt egy potenciálisan nagyon jó játékos, akit egyszerűen Matt Patricia rosszul használt.
Bejelentkezés Patreonnal
WP Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások