Nem várta könnyű helyzetből a Seattle Seahawks az idei draftot, mert főleg a Jamal Adams cserének köszönhetően nagyon kevés pickje volt, az első- mellett a harmadik-, ötödik- és hetedik körös cetlije is hiányzott. Ezek tudatában sokat nem remélhettek Pete Carroll fiai, a legtöbb szem a második napos egyetlen választásukra szegeződött.
A Seahawks már tavaly júliusban megkezdte a draftcetlijeinek az elherdálását, amikor is a Jamal Adams trade keretében megszabadult az első és a harmadik körös választásáról. Sokat beszéltünk már akkor is arról, hogy valóban ér-e ennyit a fiatal safety (no meg egy jövő évi elsőt még) és a tavalyi év összességében inkább arra enged következtetni, hogy nem. Adams kétségtelenül egy hatalmas playmaker, aki képes mérkőzéseket eldönteni, de hosszútávon nem ad annyit a csapat teljesítményéhez, mint két jól kiválasztott elsőkörös játékos. Az idei drafton a Seahawksnak lehetősége lett volna kiválasztani mondjuk a legjobb guardot (ahogy a Jets tette annak a picknek a segítségével), a harmadik legjobb tackle-t vagy akár a harmadik legjobb cornert is. És akkor még ott lett volna a jövő évi első is mindezek után.
Az ötödik kör és az egyik hetedik kör már sokkal jobb helyre ment, Carlos Dunlap és Gabe Jackson megszerzése vállalhatóbb kockázat volt, még akkor is ha impactre egyértelműen kevesebb dolgot is várhattunk tőlük. Ezeknek az intézkedéseknek hála tehát mindössze három pickje volt az egész drafton a csapatnak, ami 1967 óta a második legkevesebb. Így talán az átlagosnál is nagyobb hangsúly volt azon, hogy ezt a három választást hogyan használja ki a gárda.
2/56 D’Wayne Eskridge, WR, Western Michigan
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Egybehangzó értesülések szerint a Seattle megpróbálhatott itt lejjebb cserélni, ami nem is meglepő, annak tudatában, hogy kevés drafttőkéje volt a csapatnak. Ellenben valószínűleg nem találtak cserepartnert (vagy nem volt megfelelő az ellenérték), mert végül maradtak a helyükön és választottak.
Elég vegyes megítélésé van ennek a húzásnak, mert lehet mögötte logikát találni, de mégis a fejvakarós választások egyikéről van szó. Eskridge egy nagyon sokoldalú játékos, aki amellett, hogy elkapó poszton tudja erősíteni a csapatot, visszahordóként is hatalmas veszély lehet (Lockettről így terheket vehet le). A tavalyi évben az öve volt a második legtöbb all-purpose yard átlagosan, mérkőzésenként 213-mal. Egy szélvészgyors játékos, aki 4.40-es 40 yardot tud felmutatni, így Metcalf és Lockett mögött hasznos harmadik számú lehet. Amellett, hogy testalkatából és képességeiből ítélve inkább slot elkapó, ő mégis sokat játszott szélsőként, így szabadon variálható lesz a pályán, az új támadókoordinátor pedig szeretne több jet sweepet és hasonló játékot futtatni, ezekben hasznos lehet Eskridge.
Ellenben ellenérvként fel lehet hozni, hogy már 24 éves, ezzel az egyik legidősebb játékos volt a drafton, termete miatt a Red Zone-ban kevésbé használható és sérülésgondjai is voltak. Ráadásul még ha a harmadik számú elkapó tényleg hiányposzt is volt a csapatnál, akkor sem biztos, hogy ez volt a legnagyobb need jelenleg. Vagy legalábbis nem biztos, hogy ez hiányzott, hogy jobb legyen a csapat.
4/137 Tre Brown, CB, Oklahoma
A csapatnak tehát egyelőre nem lett több hátsókörös pickje, így a negyedik körben kerültek újra sorra. A figyelem továbbra is a támadófalra és a corner sorra irányult és utóbbit igyekezett orvosolni a gárda. Tre Brown, az Oklahoma cornere érkezett, aki szintén kicsit fejvakarós húzás lehet. Brown ezen a ponton sokak szerint kisebb reach, bár a negyedik körben talán már kevésbé lehet egyértelműen megmondani valakiről, hogy mennyire érkezett korán, annyira eltérőek a boardok. Ellenben a csapatok nem igazán preferálták korábban sem a PAC-12 játékosokat, különösen a védőket, mert nem jár annyira elől az elit védelmek terén ez a konferencia.
Brown alapvetően egy nagyon kistermetű cornerback, rövid karokkal és nem is nevezhető igazán erősnek. Ez homlokegyenest szembe megy a Seahawks eddigi CB politikájával, mert ők inkább az izmosabb, agresszívabb típust részesítették előnyben. Ami nagyon fura Brown játékában, hogy ezzel a termettel ő nem nickel CB volt, hanem kívül játszott. És a hírek szerint a Seahawks is itt tervezi majd játszatni. Egyelőre vannak kétségeim, hogy fogja felvenni a harcot a nagyobb darab elkapókkal szemben, bár az is igaz, hogy a csoportban Hopkins kivételével nem sok ilyen van.
Ellenben Brown mindig is olyan mentalitással játszott, hogy ne tűnjön fel a kisebb termete. Nagyon agresszívan és nagy energiával játszik, hihetetlen gyorsak a lábai kis területen és jól ismeri fel az útvonalakat is. A cornerback need nagyon is valós volt a csapatnál, így lehet azért bőven pozitív dolgokat is kiemelni, de egyelőre nehéz kijelenteni, hogy megoldottak a csapat corner gondjai.
6/208 Stone Forsythe, OT, Florida
A csapat utolsó választása a hatodik körben jött el és mivel nem cserélt a gárda így 99%-kal biztosra volt vehető, hogy ténylegesen három játékossal zárja a börzét a gárda. Az utolsó pick végre a támadófalba érkezett, ráadásul egy nagy stealt is könyvelhettek el, mert az óriás méretekkel rendelkező Stone Forsythe csúszását állították meg, akit sokan a harmadik-negyedik kör környékére taksáltak.
A Florida játékosa nagyon tapasztalt, négy éven keresztül 28 mérkőzésen kezdett, igaz tapasztaltságának köszönhetően ő is az idősebb játékosok közé tartozik. Játszott karrierje során jobb és bal tackle-t is, így idővel a Seahawks eldöntheti, hol akarja majd kipróbálni. Hatodik körös játékosoknál ritkán elvárás, hogy azonnali kezdő legyen és valószínűleg ő is Shell és Brown mögé kerül egyelőre a depth charton.
Ami az aggályokat illeti vele kapcsolatban, hogy futásblokkolásban nagyon inkonzisztensnek mutatkozott, a kezeit nem jól használta és az egyensúlya is sokszor rossz helyre került blokkoknál, így nem tudta elég ideig megtartani az emberét. Passzblokkolásban már sokkal pozitívabbak a hangok, a termete, a karhossza és a lábmunkája ezen a területen bőven ad okot a bizakodásra.
Összeségében a Seahawks kevés draft tőkéje rendesen megkötötte a csapat kezét. Tulajdonképpen a három legnagyobb hiányposztra szereztek játékost, de mind a háromnál erős kérdőjeleket lehet felvetni. Eskridge és Brown masszív reachnek tekinthető és egyelőre nem is tűnnek olyan játékosnak, akik meghatározó kezdők lehetnek majd idővel. Látom a logikát mind a kettőjük megszerzésében, de nehéz hinni abban, hogy pont rájuk volt szükség a csapatnál.
Értékelés: C+
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások