Connect with us

Összefoglaló

A Saints legyőzte a Patriotsot, csoportmeccset nyert a Bengals és a Titans, nullázott a Jets

A Jameis-hullámvasút most egy magaslatra érkezett, a Saints a védelme hathatós segítségével így legyőzte a Patriotsot. Csoportrangadót nyert a Titans, a Bengals nem engedett sacket a Steelersnek, a Jaguars három negyeden át megszorongatta a Cardinalst, a Broncos pedig lenullázta a Jetset. 

New Orleans Saints @ New England Patriots 28 – 13

A Saints a múlt heti vereség után visszatért a győzelem útjára, és lényegében lemásolta az első heti Packers elleni meccset. Jameis ezúttal sem hozott űrszámokat, összesen 128 yardig jutott csak, de egyszer sem adta el a labdát, és 2 TD-t is dobott – igaz az egyik ilyen TD passza könnyen lehetett volna INT is. Konkrétan úgy hajította el a labdát, hogy a fél teste már a levegőben volt, de Marquez Callaway ügyesebben nyúlt érte. Máskor az ilyen passzokból INT-ek szoktak születni, itt most TD lett belőle.

Az, hogy a Saints támadóktól nem kellett semmi különleges, elsősorban a defense érdeme volt, ami az első félidőben teljesen lemosta a pályáról a Patriots offense-t. A hazaiak támadósora ugyanis az alábbi drive-okat hozta össze 30 perc alatt:

  • 3&out
  • 3&out
  • 3&out
  • Blokkolt punt
  • INT
  • FG

Mac Jonesnak nagyon nem ment a játék az első félidőben, igaz ebben a csapattársak is alaposan benne voltak. A támadófal semennyi időt nem adott neki, az elkapók nem tudtak elszakadni, és a playhívások is igencsak furák voltak.

Félidőben kevesen gondolták volna a hazaiak részéről, hogy van még visszaút, aztán a 3. negyed legelső Patriots drive-ja után egyértelmű lett, itt csak a Saints nyerhet. Jones Jonnu Smithnek dobta a labdát, de a TE nem tudta megfogni, továbbpattant a kezéből, egyenesen Malcolm Jenkins ölébe, aki azzal a lendülettel vissza is futott TD-re.

Innentől kezdve lényegében garbage time alakult ki, ami azt jelentette, hogy a Patriots elengedte Jones kezét, és az elmúlt hetekben megszokott biztonsági játékok helyett igazi kockázatos passzokat vállaltak be. És ezzel egycsapásra megújult a Patriots offense. Noha egy percig nem volt veszélyben a Saints győzelme, de Jones a pick6 után nagyon összeszedte magát, és egyik jó passzt osztotta a másik után. Minden értelemszerűen nem jött össze, de ég és föld volt a különbség a pick6 előtti és utáni Jones játékában. Talán ha még a playhívások jobban segítik (pl. McDaniels red zone-ban nem hív be két futást -1 yardért, mikor az egyáltalán nem működött), akkor talán sikerült volna még jobban szépíteni az eredményt, viszont összességében így is pozitívabb lett a meccs képe, mint amit az első félidő ígért.

A Saints megérdemelten nyert, a támadósor nem hibázott egyszer sem, a védelem pedig ugyan a második félidőben kiengedett, de az első 30 perc több mint hibátlan volt. Ismét azt a csapatot láttuk, ami simán kiütötte a Packerst az első héten.

(jarred)

Cincinnati Bengals @ Pittsburgh Steelers 24 – 10

Több váratlan dolog is történt ezen a mérkőzésen. Egy elég gyenge kezdés után a Bengals igazából 15 percnyi jó játéknak köszönhetően nyerte meg a meccset. A félidő előtt és után 4 labdabirtoklásból szeretek 17 pontot és az egyetlen kivétel alkalmával is csak azért maradtak pont nélkül, mert 15 másodperc volt hátra a félidőből.

Az offense hőse ki más lett volna, mint az előszezon óta remeklő Ja’Marr Chase. 5 elkapással zárt 65 yardért, de 2 TD-t is lehúzott.

Ezzel Chase 3 meccs után 4 TD-nél és 0 dropnál tart. Azonban igazán azon vonhatták fel a szemöldöküket a nézők, hogy milyen jól dolgozott Burrow előtt a támadófal. Emlékeztek arra a statisztikára, amit minden Steelers meccsen elsütnek a kommentátorok a meccs első Pittsburgh sackje után? Ennek vége! A Steelers 75 meccs után nem tudta egyszer sem földre vinni az ellenfél irányítóját, így az NFL rekord hivatalosan is 75-nél állt meg. Külön érdekes, hogy TJ Watt hiányában még csak megütniük sem sikerült egyszer sem Burrow-t a mérkőzés alatt. A Bengals fal javul és 1-1 hibát leszámítva a Xavier Su’a-Filo helyén játszó újonc RG Jackson Carman is jól nézett ki.

Érdemes megnézni a 2. Chase TD esetén mennyi ideje van a zsebben a másodéves QB-nak.

Burrow végül 172 yarddal, 3 TD-vel és 1 interceptionnel fejezte be a meccset.

A Steelers oldalán vakarhatják a fejüket. Annak ellenére kaptak ki viszonylag simán, hogy majd’ kétszer annyi first downjuk volt, 35-el több playt futtattak és közel 10 perccel volt többet náluk a labda. Még a 3. downokat is több mint 50%-kal teljesítették. Azonban míg a Bengals 2/2-es red zone hatékonyságot tudott felmutatni, a Steelers 1/3-asat. Big Ben összesen kétszer adta el a labdát, ugyancsak két alkalommal volt sikertelen 4. downos kísérletük és Chris Boswell 42 yardról hibázott is egy mezőnygólt.

A meccs legjobb hazai játékosa egyértelműen Najee Harris volt. Ugyan a földön csupán 40 yardig jutott, 19-szer passzolt felé Big Ben, amiből 14 elkapást és 102 yardot kapott el. Ha a futójáték nem is, a futó játékba való bevonása jól működött.

A Bengals védelme időnként remekül állt helyt, Logan Wilson két labdát szerzett és a 4. negyedben három vendég punt után két alkalommal is sikeresen védekezték le a Steelerst 4. downra. Joe Burrow ezzel nyerni tudott a Heinz Fielden, ami első vendég győzelme lett az NFL-ben.

(alatriste)

Indianapolis Colts @ Tennessee Titans 16-25

A szezon előtt az AFC South két legerősebb csapatának tartották sokan a Nashville-ben megmérkőző két együttest, de a múlt heti parádés második félidőt bemutató Titansnek volt köszönhető, hogy nem két 0-2-es csapat találkozott. Az előjelek hazai győzelmet jósoltak és a pályán mutatott játékban meg is mutatkozott, hogy jelenleg ki uralja ezt a csoportot.

A Coltsnál remélték, hogy a múlt héten megsérülő Carson Wentz alkalmas lesz arra, hogy játsszon ezen a fontos mérkőzésen, hiszen nélküle igen minimálisra csökkentek volna az esélyek. Wentz végig tudta játszani a mérkőzést, de az elmúlt két hétben látottaktól most elmaradt, az is tisztán látható volt, hogy nincs 100%-os állapotban az irányító. Közel 50%-os pontosság mellett 194 yardot passzolt TD és eladott labda nélkül. Ha már touchdown, az idén már visszatérő probléma a patkósoknál, hogy hiába érnek végig a pályán, a 10 yardon belül megáll a tudomány és nem tudják jól befejezni a drive-ot. Ez most is megmutatkozott, hiszen három alkalommal jutottak el a red zone-ba és ott két field goal mellett egy Nyheim Hines futott hatpontos volt, amit fel tudtak mutatni. A futásnál már láthattunk Jonathan Taylortól egy-két alkalommal életjelet, de még ez is elmarad a tavalyi szezon végén mutatott formától. Ebben persze benne van, hogy az évekig a liga elitjébe tartozó támadófal nem tud ugyanazzal az öt emberrel felállni. Most éppen Quenton Nelson sérült meg az első félidőben és nem is tudta folytatni a játékot. Ha pozitívumot akarunk említeni a Colts támadóinál, az Carson Wenzt és Michael Pittman Jr. kapcsolata, az elmúlt két hét alapján lassan ki lehet jelenteni, hogy megtalálták az első számú elkapójukat a tavaly második körben kiválasztott WR személyében.

A másik oldalt már sokkal több pozitívum mondható az offense-ről, de itt lehet negatívumot is említeni, nem is keveset. A jó oldalt nézve azt láthattuk, hogy Tannehill a legtöbb esetben jól mozgott, és ha az kellett, akkor lábon tett meg nem is kevés yardot, hiszen öt megiramodásból 56 yardig jutott el. Ezek mellett még három TD passzt is kiosztott, úgyhogy egyik kedvenc célpontja A.J. Brown sérülés miatt nem sokat töltött a pályán. A két sztárelkapó helyett így a mérkőzésen Chester Rogers, Jeremy McNichols és Nick Westbrook-Ikhine szerzett touchdownt, utóbbinak ez volt karrierje első hatpontosa. Ezen az oldalon a futásról már sokkal többet beszélhetünk, hiszen Derrick Henry zsinórban negyedik alkalommal tudott 100 yard fölött zárni a Colts ellen. Itt viszont már kell írni a rossz oldalról is, hiszen három eladott labdájuk is volt, amiből az ellenfél 10 pontot szerzett. Tannehill két interceptiont dobott (az egyik egy felpattanó labda volt egyik elkapójáról), míg Westbrook-Ikhine egy fumble-t vétett. Egy olyan ellenfél ellen, amely jobb formában van, ez a 3-0-s turnover mutató biztosan a mérkőzésbe került volna.

A védelmi oldalt nézve a Coltsnál nem lehet elvárni sokkal többet az egységtől, hiszen három alkalommal is megszerezték a labdát. Darius Leonard és Kenny Moore egy-egy interceptiont szerzett, míg Rock Ya-Sin a fumble-nél alkotott maradandót. Viszont az egységnél azért meg kell említeni problémákat is, hiszen ezeket a nagy játékokat leszámítva volt bajuk rendesen Derrick Henry és Ryan Tannehill futásainál is, sokszor elég könnyedén átment rajtuk az ellenfél. Persze ha a sérülésbogár megjelenik, akkor nincs megállás. A támadók Nelsont, a védők az első körben választott Kwity Paye-t, valamint a secondaryből Khari Willist vesztették el. Egy biztos, hogy a tavaly mutatott védelemtől elmarad a teljesítmény, hiába szereztek három labdát is.

A másik oldalra áttérve a nagy játékok elmaradtak, labdát most nem tudtak szerezni, de cserébe rendesen megnehezítették Wentz játékát és a futást is jól megfogták összességében. Sokat elmond, hogy míg a Colts csak két QB hitet tudott bemutatni, addig ebből a Titans front7 tízet is összehozott, amiből ötöt Harold Landry vállalt magára. Nem engedték sokáig gondolkodni az ellenfél irányítóját, így a hosszú játékok sem tudtak kialakulni és a Jonathan Taylor, Nyheim Hines futó duót is jól megfogták, egy 23 yardos megiramodástól eltekintve 18 próbálkozásból 87 yardig jutottak. Összességében az egység többet is hozott, mint amit vártak tőlük és még az is kiemelhető, hogy az ellenfél három red zone látogatásából csak egy TD-t engedtek.

Összegezve a mutatott játék alapján a jobb csapat nyerte meg a mérkőzést és szerencséjükre az elkövetett hibák nem voltak végzetesek, pedig sokáig emiatt maradhatott szoros a mérkőzés. A Titans az első heti vereség után magára talált és nagy léptekkel halad afelé, hogy újra felüljön az AFC South trónjára. Indianapolisi oldalon már korántsem lehetnek ilyen boldogak, hiszen eddig semmi sem úgy alakul, ahogy eltervezték, a sérülések és a tavaly mutatott játéktól való elmaradás miatt ha nem tesznek gyorsan rendet, akkor a rájátszás idén csak álom marad.

(kronikk)

Arizona Cardinals @ Jacksonville Jaguars 31-19

A végeredménynél szorosabb volt ez a találkozó, a 3. negyed közepén még 19-10 volt a Jaguarsnak, viszont két perc alatt fordított a Cards, utána pedig már nem volt kérdés, hogy ki fog nyerni.

Trevor Lawrence (22/34, 219 yard, 1 TD, 2 INT, 6 futás, 27 yard) az első félidőben egészen jól játszott, a másodikban inkább James Robinsonra (15 futás, 88 yard, 1 TD, 6 elkapás, 46 yard) és a futásra támaszkodott Urban Meyer csapata, Lawrence pedig többször is hibázott, amikor hátralépett passzolni. Három eladott labdája is volt az 1/1-es QB-nak, de igazából csak az egyik INT volt az ő hibája, amikor egy flea flickert hívtak, egyből jött rá a nyomás és hátsó lábról eldobta, hogy ne sackeljék, ezt vitte vissza pick-sixre Byron Murphy. A másik interception Jacob Hollisterről pattant fel, azt is Murphy szedte le még az első félidőben, a meccs végi fumble-jét pedig James Robinson ütötte ki a kezéből, amikor ment volna megblokkolni a blitzelő LB-t. A flea flicker play azért is volt még érthetetlen hívás Meyertől, mert az előtte lévő drive-ban minden playben futottak, Robinson 66 yardot szaladt csak abban a támadásban, dominálták a Cardinals védőfalát, végül mégis inkább a trükkös játékra mentek.

Az első félidőben nem ment még annyira a futás, Marvin Jonesnak (6 elkapás, 62 yard) voltak szép elkapásai, amivel tudtak haladni, valamint a passzolt TD-je DJ Charknak is szép volt, Marco Wilsont verte meg az elkapó. Chark hatpontosa 21 másodperccel a félidő vége előtt történt, így mindenki azt hihette, hogy 7-7-es állással megyünk majd a félidőre, Kingsburynek azonban megvolt mindhárom időkérése, és el is jutottak a félpályáig, ahonnan Matt Praternek 68 yardról kellett volna berúgnia a mezőnygólt. Ami ezután történt, azt már úgyis láttátok, de valószínűleg nem ebből a szögből.

Kyler Murray-nek (28/34, 316 yard, 0 TD, 1 INT, 7 futás, 19 yard, 1 TD) sem volt egetrengetően jó meccse, nem dobott TD passzt, cserébe volt egy tökéletesen begyakorolt playfake futott TD-je, viszont megint dobott egy csúnya INT-t double coverage-be a pálya mélyére. Hiába a 24 szerzett pont a támadóktól, akadozott a gépezet, főleg Murphy labdaszerzéséig. A támadófalból ketten is kidőltek a kick-six után (Justin Pugh, Justin Murray), és megint összeszedtek holding és OPI büntetéseket, amivel sokkal konzervatívabb lett a playhívás, mint szerették volna. Az egész mérkőzésen összesen egy harmadik kísérletet tudtak megoldani, azt is a 4. negyedben (igaz, az egy 36 yardos AJ Green elkapás volt), Edmondsnak nem ment a futás, Connernek egy fokkal jobban, szerzett is két közeli TD-t. DeAndre Hopkinsszal (6 target, 3 elkapás, 21 yard) nagyon nem volt egy hullámhosszon Murray, valószínűleg mivel az elit elkapó egész héten nem edzett. Helyette AJ Green (5/112) és Christian Kirk (7/104) voltak a fő célpontok, ketten együtt 226 elkapott yarddal zártak.

A védelem nem nagyon tudott nyomást helyezni Lawrence-re, inkább a ki nem kényszerített hibákból éltek, végül négy turnovert így is szereztek a meccs végére, de egy jobb csapat ellen korábban is kelleni fognak a nagy játékok.

(löfli)

New York Jets @ Denver Broncos 0-26

Rendkívül sima és alacsony színvonalú találkozót hozott a Jets vendégszereplése Denverben, Zach Wilsonéknál ezen a héten sem működött szinte semmi, Bridgewaterék pedig sallangmentesen, szinte hiba nélkül hozták a kötelezőt.

Teddyék (19/25, 235 yard) ismét a futásra és a rövid passzos játékokra esküdtek, amivel szépen tudtak haladni, KJ Hamlernek volt egy szép elkapása, majd Javonte Williams (12 futás, 29 yard, 1 TD, 1 fumble) megszerezte karrierje első futott TD-jét az NFL-ben. A következő drive-ban mezőnygólig jutottak, majd a félidő vége előtt szépen végigmentek a pályán és Gordon (18 futás, 61 yard, 1 TD) futott be 1 yardról, amivel 17-0 lett az állás, és gyakorlatilag eldőlt a mérkőzés. A második játékrészben még három mezőnygólt hoztak össze, az egyetlen negatívum, hogy garbage time-ban az end zone előtt Javonte Williams kezéből kiütötték a labdát. A sérülések viszont nem kerülték el a támadósort, KJ Hamler, valamint a két falember Dalton Risner és Graham Glasgow is megsérült (Hamleré tűnt a legsúlyosabbnak).

A Jetsnél nem sok pozitívumot találunk (nullázás után nem csoda), Zach Wilson (19/35, 160 yard, 2 INT) továbbra sem érzi sem az NFL ritmusát, sem a zsebet, ötször sackelték, az elkapói rengeteget dropolnak (az egyik INT-je Berrios hibája volt), 162 yardot sikerült szereznie a támadósornak. Fangio remek blitz csomagokat hívott, amivel könnyen összezavarta az újonc irányítót, AJ Johnson kettő, Von Miller, Shelby Harris, Malik Reed pedig 1-1 sacket szerzett. Mindent elmond a mérkőzésről, hogy az első félidőben eljutottak mezőnygól távolságba is, de ott is sikerült egy delay of game büntetést összehozni, végül elpuntolták a labdát. A védelemnek volt pár szép megmozdulása, Quinnen Williams 1,5 sacket szerzett, a futást is sokszor sikerült a line of scrimmage mögött megállítani. Persze itt is voltak nagy hibák, Quincy Williams majdnem megállította Gordont mínusz yardon, elrontotta a szerelést, és lett belőle egy 21 yardos játék.

A semleges nézőknek szinte nézhetetlen minősítésű foci volt ez, három hét múlva már senki nem fog erre a találkozóra emlékezni.

(löfli)

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!