Connect with us

Összefoglaló

A hosszabbítás a New York-iaké, Fields megérkezett, már nem veretlen a Broncos

Mind a két New York-i franchise megszerezte idei első győzelmét, ráadásul mindkettő hosszabbítás után. A mérleg másik oldalán a Broncos elvesztette a veretlenségét, miközben Justin Fields győzelemre vezette a Bearst. A Browns-Vikings összecsapás pedig nem maradt túl emlékezetes.

Tennessee Titans @ New York Jets 24 – 27 h.u.

Az előzetes elvárások nem voltak túl magasak erre a meccsre. A Titansnél hiányzott mind A.J. Brown, mind Julio Jones, ami nem sok jót ígért az offense-nek. A Jets támadóit pedig már láttuk a korábbi meccseken. Az első három negyed azt is hozta, amire számítani lehetett: szenvedést. A Titans látványosan bajban volt a két elkapója nélkül, de a passzjáték nemcsak emiatt, hanem a támadófal miatt is akadozott. Tannehillnek alig volt ideje körbenézni, már az arcában voltak a Jets védői. Hétszer a földre is került, többnyire kulcsszituációkban. A Titansnek minden reménye így Derrick Henryben volt, aki azonban az első három negyedben nem nagyon tudott megiramodni. Sokszor megkapta a labdát, de 3 yardnál ritkán jutott messzebb. Viszont a Jets támadói sem voltak jobbak: Wilson is többször az életéért menekült, és a playhívás sem segítette (3&14-re középső futás).

Az első három negyed valami kínzás volt a nézőknek, de aztán elkezdődött a 4. negyed, amikor is mindkét csapatnak eszébe jutott, hogy NFL-meccset játszanak. Ebben az egy negyedben több életjelet mutatott mindkét csapat, mint előtte bármikor is a meccsen. Főleg a Jets részéről érkezett a váratlan jó játék. Zach Wilson hirtelen Russel Wilsonná változott és egyik meneküléses nagy passzát dobta a másik után. A Corey Davisnek adott 53 yardos passzával pedig a Jets át is vette a vezetést, és a meccs addigi képe alapján nehéz volt elhinni, hogy a Titans még képes lesz akár hosszabbításra menteni ezt a mérkőzést.

A pánik a Titansnél nagy volt, és miután a Jets red zone-ban nem sikerült first downt szerezni, úgy tűnhetett eldőlt a meccs. Csakhogy a Jets nem tudta lepörgetni az órát, és a Titans kapott még egy utolsó utáni esélyt. Ezzel már élt, Tannehill ezúttal végig tudott menni a pályán, és Cameron Batsonnak adott TD-passzával kiegyenlített a Titans az utolsó pillanatban.

A hosszabbítást a Jets kezdte meg, és Wilson el is vitte a csapatot az 1 yardra, ahol 3&goal következett. Ezen a ponton nem sok kellett volna ahhoz, hogy a hazaiak lezárják a meccset, de sikerült egy olyan irányítófutást behívni, amivel annyi yardot veszítettek, hogy nem lehetett már negyedikre nekimenni. Csak mezőnygól lett az ígéretes drive-ból, viszont nagyon sok időt sikerült elégetni, így a Titansnek sietnie kellett, nehogy leteljen a hosszabbítás, mielőtt pontot szereznének.

A Tennessee drive azonban nagyon lassan haladt előre, kétszer is Henrynek kellett megoldani egy 4. kísérletet. Végül sikerült eljutni legalább egy mezőnygól távolságba, ott azonban egy delay of game szabálytalanságot hoztak össze, amivel a saját dolgukat nehezítették meg. Miután Tannehill passza 3&10-nél sikertelen lett, jöhetett Randy Bullock, hogy egy 49 yardos mezőnygóllal legalább a döntetlent összehozza. Bullock azonban csúnyán kihagyta a rúgást, végül kikapott a Titans.

A Jets megszerezte idei első győzelmét, amit meg is érdemelt. Noha közel sem volt tökéletes a játékuk, de messze a szezon legjobb teljesítményét nyújtotta a csapat. Főleg Zach Wilson, aki bár most is eladta egyszer a labdát, de az egész meccset nézve nagyon összeszedett volt a játéka. Most láttuk először, miért is lett ő 1/2-es. A Titans ellenben messze tudása alatt teljesített. Henry ugyan szétfutotta a Jets védelmet 157 yarddal, de az offense összességében messze nem volt annyira domináns. Brown és Julio hiánya valamelyest árnyalja a képet, de a védelem kritikán aluli teljesítményére semmi ráhatása nem volt annak, hogy a két playmaker nem tudott beöltözni. Nagyon érződött a hiányuk offense oldalon, de ezt a meccset inkább a defense veszítette el.

(jarred)

New York Giants @ New Orleans Saints 26-21 h.u.

Előzetesen nem tűnt különösebben izgalmasnak a találkozó, de végül micsoda mérkőzés lett belőle! A rengeteg hibával tarkított első negyed után beindultak a csapatok, majd a Saints ha nem is magabiztosan, de úgy tűnt, hogy behúzza a találkozót. 9,5 perccel a mérkőzés vége előtt 10 ponttal vezetett a New Orleansban idén először pályára lévő hazai csapat, de a Giants védelme felszívta magát, majd végre kijött az offense-ből az, amire már nagyon régóta várunk: Saquon Barkley a régi formáját idézte, Kenny Golladay elkezdte megszolgálni az árát, Daniel Jonest pedig kivételesen nem akadályozta az edző stáb. Eme eddig nem látott jelenségeknek hála a Giants a meccs végére ledolgozta a hátrányát, majd a hosszabbításban egy gyönyörű 80 yardos drive-ot vezetve megszerezte első idei győzelmét.

A New York-i csapat pocsékul kezdte a találkozót: 18 yard jött össze az első két támadásból, majd a harmadiknak egy kihagyott 35 yardos mezőnygól lett a vége, ráadásul úgy, hogy 4&1-et kellett volna megoldani a Saints 16 yardosáról. Ez utóbbi egyébként nem szimplán gyávaság, hanem nettó hülyeség is, és aki ilyen helyzetben nem mer nekimenni, az meg is érdemli a kihagyott mezőnygólt (és amúgy a vereséget is, már csak a miheztartás végett).

A kihagyott mezőnygólra kihagyott mezőnygóllal válaszolt a Saints, majd Jason Garrett véletlenül jó játékot hívott! Már az előző heti összefoglalóban is írtam, hogy az idén amúgy kiválóan játszó Daniel Jones két dolgot tud nagyon jól: option futást és hosszú passzt. Most be is lett hívva a hosszú, ráadásul a korábbi első körös bust John Rossnak, aminek egy 52 yardos TD lett a vége. Jonesnak egyébként több jó hosszú labdája is volt, remekül dolgozott play actionből, a meccset pedig 402 yarddal és két TD-vel fejezte be. A PFF szerint idén top10-es teljesítményt nyújt és ezzel nehéz vitatkozni, ő az utolsó, aki felelős a Giants 1-3-as mérlegéért.

Külön pozitívum a New York-i csapat szempontjából, hogy végre a skill személyzet is összekapta magát. Saquon Barkley 126 total yardot és két TD-t jegyzett, több nagyon fontos villanása volt. Végre Golladay is letett valami értékelhetőt az asztalra, ráadásul még a hosszabbításban is megvillant, illetve ezúttal az idei első körös Kadarius Toney is komolyabb szerepet kapott. A játékhívással továbbra is vannak problémák, de talán ezek után végre egy jó irányba indul el az offense.

Ami a Giants védelmét illeti: hát az nem igazán volt a pályán. Effektíve elég nehéz megmondani, hogy a futásonként 4,7 yardot engedő, nyomást egyáltalán nem generáló, coverage-ben is legfeljebb közepes egység hogyan tudta 21 ponton tartani a Saints offense-t, de sikerült. Ez persze Jameis Winston és Sean Payton kritikája is: a rendszer vagy nem elég kreatív, vagy nincs elég tehetség benne ahhoz, hogy kreatív legyen. Így vagy úgy, de egyszerűen nem működik.

Winstont rossz nézni: nem csinál semmi rosszat, de jót se igazán. Nyilván be van fenyítve, hogy nehogy hülyeséget csináljon, de a konzervatív játék miatt pont az vész el, ami miatt potens lehetne vele a csapat – egyáltalán nem vagyok meggyőződve, hogy ez a semmilyen, kvázi game manager típusú felfogás a jó út. Viszont pozitívum, hogy Taysom Hill most már talán Sean Paytonnak is bebizonyította, hogy nem szabad vele passzoltatni. Az INT-je borzalmas volt: lett volna egy 20×20 yardos sáv, ahová TD-t érően dobhatta volna a labdát, ehelyett sikerült megtalálnia James Bradberryt. Persze túlzás lenne azt mondani, hogy rajta ment el, pláne hogy volt két futott TD-je, de attól még tény, hogy nem kell rá passzjátékot hívni.

És ha már a vendég csapat védelmét elővettem, akkor illik a hazai csapatét is. Az ugyanis minősíthetetlen, hogy ez ellen a támadófalnak csúfolt romhalmaz ellen nem tudott szinte még csak nyomást sem generálni a Saints pass rush-a, de a futás ellen sem működött az egység, a rengeteg elrontott szerelésről és benézett coverage-ről nem is beszélve.

(renningan)

Detroit Lions @ Chicago Bears 14 – 24

Ha Ön 1960 óta követi az NFL-t, kifejezetten ajánlom ezt az összecsapást. Az NFC North csoportmeccsén nem laca-facáztak a csapatok, itt kőkemény football volt. Futás futás hátán és öldöklő küzdelemmel a line of scrimmage-en. A Bears 34, a Lions 25 alkalommal próbálta futtatni a labdát, de utóbbi is csak azért lett ennyire alacsony, mert a Lions a 2. negyedtől kezdve folyamatosan nagy hátrányban volt.

Érdekes, hogy Campbell nyilatkozatával ellentétben nem Swift, hanem Jamaal Williams volt a csapat első számú futója. 4,7-es átlaggal dolgozott Williams, de aztán el kellett kezdenie passzolni a labdát Goffnak, hogy felzárkózzanak. Az irányító végül 290 yardot és 2 TD-t ért el, azonban át lehetne nevezni Jared “garbage time” Goffnak, ismét csak nagy hátrányban jöttek a yardok és a TD-k. Az elkapóktól Kalif Raymondot kell kiemelni, aki a 2 TD-t szerezte, a yardokért azonban a Cephus – St. Brown duó volt felelős. Bár interceptiont nem dobott Jared, 3 fumble-t is kierőszakolt rajta a Bears defense, amely amíg éles volt a szituáció, 0 ponton tartotta a vendég gárdát. A Lions bár hamar kiszállt a meccsből, igazából a kulcspillanatokban volt szerencsétlen. Az első három red zone látogatásukból kombinált 0 pontot szereztek. Egy fumble mellett két turnover on downs drive jött csak össze.

Az azonban sokkal fontosabb a meccs végi kozmetikázásnál, hogy Justin Fields hogyan festett. Hát főleg a handoffokat kellett kiosztania a futóknak. David Montgomery 23 futásból 102 yardot és 2 TD-t ért el, amíg meg nem sérült a 3. negyedben. Komoly fájdalmak közepette hagyta el a pályát. Azonban amikor kivételesen nem csak leadnia kellett a labdát Fieldsnek, mutatott egészen kiváló dolgokat is. Darnell Mooney-val már most remek összhangot ápol az újonc QB, 209 passzolt yardjából 125-öt is Mooney szerzett, köztük 3 db 20+-os játékkal.

Rajta kívül Allen Robinsonnak jutott még 63 yard. Ami azonban jó jel a jövőre nézve, hogy Fields pár egyszerű dobás mellett 3-4 alkalommal kifejezetten pontos volt mélyre és mindkét WR-ének több nagy elkapása is volt a pálya hátsó részén. Az interceptionje felpattant a védőfalban, arról nem tehetett, így egy fumble-t leszámítva (amit visszaszerzett) komolyabb hiba nélkül hozta le a meccset, többször is nagy játékot összehozva. Azonban az volt az ember érzése nézve a meccset, hogy a Bears vezetősége nem igazán bízik az újonc QB-ban, hiszen alig adták a kezébe a labdát.

(alatriste)

Baltimore Ravens @ Denver Broncos 23 – 7

A Broncos elszenvedte idei első vereségét, a Ravens pedig megszerezte első sima győzelmét egy olyan meccsen, ahol a támadók semmit nem csináltak. Az első negyedben a két csapat 6 drive-ot vezetett, amik mind punttal végződtek. Aztán a Broncos össze tudott hozni egy TD drive-ot, aminek a végén Bridgewater megtalálta Noah Fantet a célterületen belül. A Denver támadói részéről pedig ezzel véget is ért a mérkőzés, a hátralévő bő 40 perc semmi másról nem szólt, mint puntokról.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Bridgewater agyrázkódást szenvedett, és a második félidőt Drew Locknak kellett végigvinnie. Lock azonban semmi hatást nem tudott gyakorolni a játékra, a Broncos következő 7 drive-ja mind punttal végződött, majd a legvégén még jött egy INT. 12 drive-ból 10 punt és egy eladott labda. Az eddig is látható volt, hogy ezt a csapatot nem az offense vitte el 3-0-ig, de ennyire ingerszegény támadósort ritkán látni, amiben persze közrejátszott két kezdő támadófalember és két kezdő elkapó hiánya.

A Ravens sem volt sokkal eredményesebb, de a vendégek legalább nem minden támadást fejeztek be punttal. Sőt, nekik még két egymást követő TD-drive is összejött. Előbb Latavius Murray jutott be a célterületre, majd Marquise Brown kapott el egy 49 yardos bombát Lamartól. Ezek után azonban a Ravens támadók is elvonultak, és a második félidőben csupán 2 mezőnygólt tudtak összehozni. Igaz, már ez is sokkal több volt, mint amire a Broncos támadóinak futotta.

Értelemszerűen a támadók ilyen szintű gyengélkedéséhez a két csapat védelmei is kellettek. Noha labdaszerzés összesen egy volt a meccs végén, de a védelmek mindkét oldalon kitettek magukért. Mind a Ravens, mind a Broncos védői megtettek mindent, hogy a csapatuk meccsben legyen. Főleg a Broncosnál. Az egy nagy Brown TD-t leszámítva végig tartották Lamarékat, de mivel a támadók semmit nem csináltak, így végül ezzel csak annyit értek el, hogy nem lett nagyon nagy arányú a vereség.

(jarred)

Cleveland Browns @ Minnesota Vikings 14-7

Két tökéletes nyitó drive-val indult a találkozó, utána viszont a védelmeké volt a főszerep, a Browns nem hagyta kibontakozni a Vikings támadósort, cserébe a hazaiak védelme is állta a sarat Mayfieldék ellen, de végül ez is kevés volt.

Az első negyed konkrétan két drive-ból állt, a Vikings sorozatban a harmadik mérkőzésén szerzett TD-t az első támadásból, utána viszont nem sikerült több pontot elérni. Az elején még jól ment a futás, Adam Thielen megverte Greedy Williamst, aki Greg Newsome helyén kezdett, majd Justin Jefferson Denzel Ward mellett kapta el a Vikings egyetlen touchdownját. A Browns szinte lemásolta a hazaiak támadását, ők is nekimentek egy 4. és rövid szituációnak a redzone-ban, azonban Mayfieldet sackelte Everson Griffen. Egy 3&out után viszont egy 18 playből álló drive-ot vezetett a Cleveland, sok Hunt és Chubb futással, végül előbbi szerezte a hatpontost. Egy büntetés után az egy yardosról a kétpontost is sikerült megcsinálni, és a félidő előtt egy remek védekezés után még egy 48 yardos Chase McLauglin mezőnygóllal tovább növelték az előnyt a vendégek.

A második félidőt 8 punttal kezdték a csapatok, majd a Browns nagy nehezen ismét eljutott mezőnygól távolságig, McLaughlin 53 yardról állította be a végeredményt 6 perccel a vége előtt. A hazaiaknál a második félidőben alig játszott Dalvin Cook, aki a bokasérülése miatt még mindig nem 100%-os – az utolsó drive-ra azért visszajött, végül 44 scrimmage yarddal zárt. Kirk Cousins az első drive-ban 6/6, 59 yard, TD-vel kezdett, utána 14/32, 144 yard, INT volt a mérlege, Joe Woods, a Browns védőkoordinátora mindenhonnan ráküldte a blitzet (corner, safety, LB), nem tudott magabiztosan játszani, ahogy az előző két meccsén, de amikor csak négy emberes pass rush volt, akkor is meg tudták zavarni.

Kevin Stefanskiék ismét a futásra és a play action játékokra építettek, végül a földön 40 yarddal többet szereztek, mint a levegőben. Igaz, ehhez kellett Mayfield gyenge játéka is, aki 15/33-as mérleggel zárt, őt is könnyen meg tudta zavarni a hazaiak védelme, és több pontatlan passza is volt, az egyik egy kulcsszituációban Odell Beckhamnek ment volna 3rd&5-re a negyedik negyed végén, amivel lezárhatták volna a mérkőzést, de a teljesen üres elkapó rossz oldalára dobta, így még adtak egy esélyt a Vikingsnak.

Brusztolós mérkőzés volt ez, sok hibával és büntetéssel, végül a jobb védelem le tudta zárni a mérkőzést, a Browns sorozatban harmadik győzelmét szerezte, a Vikings pedig egy újabb szoros mérkőzést bukott el idén.

(löfli)

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!