Connect with us

Minden ami NFL

Hogyan mutatnak eddig az első körös újonc irányítók?

A 2021-es irányító class történelminek számított, hiszen öt QB kelt el a top15-ben, ezáltal öt csapat és szurkolóik várják a megváltást a fiataloktól. De eljött ez? Vagy el fog jönni? Most közelebbről megvizsgáljuk, hogyan teljesített az első hat forduló során Trevor Lawrence, Zach Wilson, Trey Lance, Justin Fields és Mac Jones. 

Az utóbbi 10 évben 31 irányító játszott minimum 300 dropbacket újoncként, közülük mindössze heten végeztek EPA/play mutatóban az átlag felett az adott évben. Átlagosan a 21. helyen zártak, a medián pedig a 23. hely volt. Ezt csak azért hozom fel (ismét), mert fontos észben tartani, hogy újoncokról van szó és nem várható tőlük igazán jó teljesítmény az első évükben – Justin Herbert inkább a kivétel volt, mint a szabály.

Úgyhogy érdemes ezen a lencsén át vizsgálni a fiataljaink teljesítményét és inkább azt nézni, hogy fejlődnek-e a szezon során és milyen képességeket mutatnak meg, amikkel lehet dolgozni, amikre lehet építeni 2-3. évben. Nem idén kell megváltani a világot, és egyébként egy idei újonc QB sem teszi ezt, sőt. De mindegyikükben látni azt a profik közt is, amit láttunk bennük prospectként, és amire lehet építeni a továbbiakban.

Még a szezon harmadánál vagyunk csak, életük első pár profi meccsén vannak túl a srácok, szóval messzemenő következtetést nem is akarunk most levonni, a szezon második fele például fontosabb lesz ebben a tekintetben – év végén úgyis visszatérünk még erre a kérdésre. Ettől még érdekes lehet megnézni, hogyan is teljesítettek az első körös újonc irányítók és mit láttunk tőlük a szezon eddigi részében, milyen pozitív és negatív tulajdonságokat mutattak meg, miben jók már most és miben kell még fejlődniük a továbbiakban.

Minden irányítónál hozok statisztikákat is a szöveges elemzés mellé (alapokat és fejlettebbeket egyaránt). Amit talán magyarázni kell:

  • BTT: Big-Time Throw, a PFF statisztikája a legjobb dobásokra
  • TWP: Turnover-Worthy Play, a PFF statisztikája a turnovert érő játékokra (interception, fumble, olyan is, amit nem vesztett el a csapat)
  • YPA: Passzonkénti yardok, ami ugyebár közvetetten figyelembe veszi a pontosságot és a passzmélységet együtt
  • ADoT: Átlagos passzmélység
  • Time to throw: snaptől a passz pillanatáig eltelt átlagos idő

Trevor Lawrence

  • 1465 yard, 7 TD, 8 INT, 75,5-ös passer rating
  • 129/216 (59,7%), 10 drop (7,2%), 70,6% kiigazított pontosság
  • 6,8 YPA, 9,0 ADoT
  • 10 BTT (4,3%), 12 TWP (4,7%)
  • nyomás alatt: 83x, sackelve: 10x, time to throw: 2,82 mp
  • mély passzok: 11/24 (45,8%), 312 yard (13,5 YPA), 4 TD, 3 INT, 9 BTT, 4 TWP, 0 drop
  • 26 futás, 121 yard, 2 TD (4,7 YPA)

Lawrence a valaha volt egyik legjobb prospectként volt aposztrofálva, de ennek a közelébe sem ért profi karrierje legelején. Az első három meccse kifejezetten gyengére sikerült, 9 turnovert érő játéka volt, nagyon buta és csúnya hibákat vétett. Hogy ez pontosan miért volt, az jó kérdés. Ha optimisták akarunk lenni (és szerintem ebben az esetben lehetünk azok), akkor az 1/1-es még nem érezte a határokat, nem érezte a különbséget az egyetemi és a profi foci sebességében, és túl sokat akart magára vállalni.

Engem egyébként újoncoktól nem annyira zavarnak a TWP-k, már amennyiben sok magas minőségű játék is társul hozzájuk és amennyiben tanul belőlük az irányító, elraktározza az infókat, hogy ezeket már nem lehet megdobni az NFL-ben. És úgy tűnik, hogy Lawrence tanult ezekből, ugyanis az utóbbi három meccsen sokat javult ebben a tekintetben, sokkal jobban vigyáz a labdára. Kerüli a turnovereket, és inkább kidobja oldalra a labdát, vagy megdobja a checkdownt, kevésbé akar hősködni.

Ami pedig kifejezetten pozitív, hogy emellé megmaradtak, sőt előtérbe kerültek a nagyon pozitív, magas minőségű passzok is. A liga közepéhez tartozik a BTT-k százalékos mutatójában, és egyébként agresszívnak is mondható, ebben a top10-ben foglal helyet a NextGenStats szerint. Nagyon sok szuper játékot láttunk tőle, ahol megcsillantotta karerejét, pontosságát, fejbeli képességeit. Nem fél megdobni a középtávoli és mély labdákat (lásd ADoT), és jó is bennük. Jól mozog a zsebben is és a nyomást is jól kerüli el, nem tartja túl sokáig magánál a labdát, de ha kell, akkor kiforog a zsebből, használja a lábait (ezt végre elővették designed futásokkal is) vagy improvizációs játékokkal oldja meg a helyzetet.

Lawrence-nek egyébként tökéletes a mechanikája, nagyon szépek a mozdulatai, szinte mindent úgy csinál, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ez önmagában nem garancia semmire (lásd kisebb mértékben Josh Rosen), de azt eléri, hogy esztétikusan jó nézni a játékát. Ha konklúziót kéne levonnom, akkor nem aggódnék Lawrence jövője miatt, az első három hét utáni fejlődést pedig kifejezetten jó volt látni. Még mindig megvan benne minden, amitől valaki franchise irányító lehet, az utóbbi három meccses teljesítménye pedig kifejezetten biztató volt.

Zach Wilson

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

  • 1117 yard, 4 TD, 9 INT, 62,9-es passer rating
  • 98/171 (57,3%), 15 drop (13,3%), 70,6% kiigazított pontosság
  • 6,5 YPA, 9,3 ADoT
  • 7 BTT (3,8%), 10 TWP (4,8%)
  • nyomás alatt: 80x, sackelve: 19x, time to throw: 3,11 mp
  • mély passzok: 13/25 (52%), 404 yard (16,2 YPA), 2 TD, 2 INT, 7 BTT, 4 TWP, 0 drop
  • 8 futás, 22 yard (2,8 YPA)

Wilson már sokkal inkább boom-or-bust karakterisztikával érkezett a profik közé, hatalmas potenciállal, de Lawrence-nél sokkal-sokkal alacsonyabb padlóval. Ez pedig egyelőre meg is látszik a játékán és talán ő játszik eddig a legrosszabbul a fiatalok közül.

Azt megmutatta – elsősorban a Titans elleni meccsen –, hogy improvizálásból továbbra is jeles. Óriási karja van, jól meg tudja hosszabbítani a játékot és kimozgásból hihetetlen bombákra képes. Ez egy jó dolog, mert az improvizálási képesség az, ami elkülönítheti az igazán elit irányítókat a simán jóktól. Azonban az elit irányítók azért is vannak ezen a magas polcon, mert a sima egyszerű játékokban is nagyon jók, Zach Wilson pedig egyelőre közel sem az.

Rendszeren belül ugyanis nem igazán mennek jól a dolgok, sokszor elkésik a passzokkal és nem dob elég jól anticipationnel, tehát nem érzi/tudja/várja előre, hová fog érkezni az elkapója és hová tudja neki előre bedobni a labdát. Neki leginkább ebben kell fejlődnie a szezon további részében, a rendszeren belül kellene jól játsszon. Gondoltuk, hogy ez kihívás lesz számára első évében a BYU-ról érkezve, de az előszezonban meg olyan jól mutatott ilyen helyzetekben, hogy azt hittük, hamarabb elsajátítja ezt, mint gondoltuk.

Emellett nála is voltak arcpirító hibák, amik előtt értetlenül állhatunk, legyenek ezek interceptionök vagy rendkívül pontatlan rövid labdák. Lawrence-szel összehasonlítva neki még nehezebb az átállás, hiszen a BYU-n nem találkozott erős csapatokkal, így a sebességkülönbség az esetében még szembeötlőbb, és még a tapasztalata is jóval kevesebb. Nála még nem érzem, hogy elkezdett volna lelassulni a játék, de talán most a bye week segített ezen egy kicsit és a továbbiakban ebben sikerül előrelépnie. Szembeötlő még a középtávoli játékoknál (10-19 yard) a rossz teljesítménye, ami egy Shanahan féle rendszerben különösen furcsa.

Talán Wilsonnak van a legnehezebb dolga kisegítőszemélyzetet tekintve (senkinek sem igazán könnyű, de ez közelebb van a katasztrófához), hiszen a támadófala is gyenge, emellett az elkapók rengeteg labdáját elejtik és még az edzői stáb is kritikán aluli a támadók oldalán – az, hogy nem tudnak nyitódrive-okból pontot szerezni, ezt tökéletes mintázza. A falhoz tegyük hozzá, hogy Wilson sem segít a helyzeten, hiszen sokáig tartja magánál a labdát, így nyomásokat és sackeket húz magára.

Trey Lance

  • 354 yard, 3 TD, 1 INT, 88,4-es passer rating
  • 25/48 (52,1%), 4 drop (13,8%), 72,5% kiigazított pontosság
  • 7,4 YPA, 9,4 ADoT
  • 2 BTT (3,8%), 2 TWP (3%)
  • nyomás alatt: 21x, sackelve: 2x, time to throw: 3,38 mp
  • mély passzok: 3/8 (37,5%), 128 yard (16 YPA), 1 TD, 0 INT, 2 BTT, 0 TWP, 2 drop
  • 27 futás, 133 yard, TD (4,9 YPA)

A 49ers elsőkörösén látszik, hogy a liga történetének 4. legfiatalabb irányítója, ráadásul az egyetemi másodosztályból érkezik nagyon kevés tapasztalattal. Tudtuk, hogy neki idő kell majd, és ez egyelőre meg is látszik. Tegyük hozzá, hogy még csak másfél meccset játszott, ráadásul az a fél kicsit ki is dobható, mert be kellett ugrania és egy Garoppolóra írt gameplannel kellett valamit művelnie, szóval leginkább egy meccses mintánk van, ami szinte semmi, így nála még kevesebb következtetést tudunk levonni (ellenben könnyebb volt ezt elemezni).

Ő a legpontatlanabb az újoncok közt (nem százalékosan, hanem labdahelyezésben), ami leginkább mechanika, és főleg lábmunka kérdése, amiben lehetett hibákat felfedezni. Könnyű passzokat rontott el, mert nem volt megfelelő a lábtartása és karból próbálta ezt kompenzálni, ami miatt túl magasak lettek bizonyos labdái (lásd Carson Wentz újonc év). Az időzítése sem volt elég jó, sokszor elkésik egy kicsit és az anticipation sem az erőssége jelenleg.

Ahogy Nate Tice is kiemeli, kicsit fel kellene gyorsítania a folyamatot, miután megkapja a labdát és mielőtt megszabadul tőle. És itt nem arra gondolok, hogy lassan olvasna, vagy ne tudná mi történik körülötte, hanem hogy kicsit lassú volt az egész folyamat, ahogy eljutott a dobásig. Fejben úgy tűnt, hogy jól dolgozza fel az infókat, szemei jó felé mentek a játékok során (néha azért ott ragadt WR-eken), de a lába mintha nem lett volna ott, ahol kellene.

Sokszor tűnhetett úgy, hogy pánikol a zsebben és menekülni akar, de inkább a belső támadófal volt nagyon rossz és az elkapókat is dominálták a Cardinals védői, plusz olyan is volt, hogy a futója rossz irányba fordult egy útvonalnál. Ilyenkor improvizálnia kellett Lance-nek és próbált kihozni valamit az elrontott játékból, ez pedig láthatóan jól megy neki. Az is látszott, hogy sem a támadófal, sem az elkapószekció nem szokott még hozzá az ő stílusához, scramble drillek során a WR-ek nem hozták helyzetbe magukat és a falemberek is sok holdingot követtek el ennek köszönhetően. Ez persze érthető és javulni fog, ha többet játszanak együtt.

Ha rápillantunk a Cardinals elleni eredményre, akkor azt gondolhatjuk, hogy nem haladt az offense, azonban ez megtévesztő, mert 9-ből 8 drive az ellenfél térfelén ért véget, a 49ers pedig több yardot szerzett ellenfelénél, egyszerűen a 4. kísérleten elbuktak. Az tetszik még Lance játékában, hogy agresszív, harmadik és hosszúra is túldobja a first downt jelentő vonalon a labdát ahelyett, hogy megdobna egy közepes biztonságosabbat és hagyná az elkapót, hogy megpróbálja YAC-ből megoldani a helyzetet.

Arról szándékosan nem írtam bővebben, hogy a földön kiválóan használható, hiszen ez evidens és nem is volt kérdés a játékában. Viszonylag sokat futott múlt héten, de szerintem még mindig nem sikerült ezt a képességét teljesen kiaknázni.

Justin Fields

  • 632 yard, 2 TD, 3 INT, 67,4-es passer rating
  • 53/99 (53,5%), 4 drop (7%), 60,6% kiigazított pontosság
  • 6,4 YPA, 10,6 ADoT
  • 8 BTT (7,3%), 5 TWP (3,5%)
  • nyomás alatt: 53x, sackelve: 18x, time to throw: 2,96 mp
  • mély passzok: 6/19 (31,6%), 192 yard (10,1 YPA), 0 TD, 1 INT, 7 BTT, 2 TWP, 1 drop
  • 26 futás, 102 yard, 1 TD (3,9 YPA)

Fieldsnek is borzasztóan kezdődött a profi karrierje, hiszen csereként beállva a Bengals ellen sem tudott sok pozitívumot nyújtani, a Browns ellen első kezdő meccsén pedig katasztrófa volt minden. Ott minden ellene játszott, én kicsit ki is dobnám azt a meccset a kukába, legalábbis semmilyen következtetést nem vonnék le belőle, mert halálra volt ítélve a gameplannel, amivel kijött a Bears – öt emberes protectionök szar fallal Garrették ellen, opciós futások hiánya, rövid passzok erőltetése, kvázi egy Daltonra írt gameplan. Nyilván ő is saras volt sok mindenben, ez vitathatatlan.

A következő héten már sokkal-sokkal jobban nézett ki, amiben persze közrejátszott, hogy a Lions volt az ellenfél, de innentől fogva végre megpróbált az erényeire építeni az edzői stáb (miután Nagy átadta a playhívásokat Bill Lazornek), a Browns elleni meccs után már nem hagyták szarban. Több chip blokkal és max protectionnel operáltak, hogy segítsék előtte a támadófalat és nem erőltették a rövid játékokat annyira, ami nem a legnagyobb erőssége. Ellenben jóval több volt a középtávoli és a hosszú passz, ami már sokkal inkább.

Nagyon magas passzmélységgel dolgozik Fields (Lamar Jacksonnal holtversenyben a legmagasabbal a ligában), és ez jól áll neki. Amúgy is tudtuk róla, hogy szereti kicsit tovább tartogatni a labdát és igyekszik megvárni (talán túlzóan is), hogy valami nagyobb játék kialakuljon, és ez most is előjött nála. Ez pedig azt eredményezi, hogy sok egészen kiváló, magas minőségű passzt hajt végre.

Érdekes kontrasztot mutat, hogy neki a legalacsonyabb a várható passzpontossága az egész ligában és ezzel együtt ő a legagresszívabb irányító az NFL-ben. Ez részben betudható annak, hogy az elkapók sem szeparálódnak annyira és rendszerszinten sincsenek annyira üresre játszva, de elsősorban inkább annak, hogy Fields elég nehéz dobásokat próbál meg (hosszú passzok, oldalvonal mellé, kis lyukakba), aminek az alacsony százalékos pontossága is köszönhető annak ellenére, hogy egyébként egy pontos QB-ról van szó, már ami a labdák helyezését illeti.

Fejlődnie elsősorban a sima, könnyű, rövid passzokban kellene, de ez meg kevésbé az ő játéka. Nem dönt olyan gyorsan és ahogy az egyetemen, úgy még most is inkább vár-vár, hogy kialakuljon valami nagyobb, és úgy gondolja, hogy nem lesz akkora bajban, mert atletikusságból ki tud menekülni a zsebből. Ez itt már kevésbé lesz domináns része a játékának, tehát ha igazi top QB akar lenni, akkor meg kell tanulnia a rövidebb játékoknál is hatékonyabbnak, magabiztosabbnak, gyorsabbnak lenni. Ehhez kell egy kis idő, az látszik.

Amit én nagyon hiányolok, és ez nem az ő kritikája, hanem a Bearsé, hogy nem futtatják vele a labdát opciós játékokkal vagy direkt rá írt futásokkal – az utóbbi három meccsen mindössze egy ilyen volt. Az viszont a Nagy-Lazor páros dicsérete, hogy tényleg ráigazították a támadósor felfogását, a rövid passzokat inkább futásokkal helyettesítik, amivel egyébként a gyenge képességű támadófal munkáját is segítik, hiszen támadni tudnak a védekezés helyett.

Mac Jones

  • 1472 yard, 7 TD, 6 INT, 89,6-os passer rating
  • 150/211 (71,1%), 7 drop (4,5%), 78,9% kiigazított pontosság
  • 7,0 YPA, 7,8 ADoT
  • 10 BTT (4,4%), 8 TWP (3,3%)
  • nyomás alatt: 74x, sackelve: 13x, time to throw: 2,54 mp
  • mély passzok: 8/23 (34,8%), 241 yard (10,5 YPA), 2 TD, 2 INT, 8 BTT, 4 TWP, 0 drop
  • 10 futás, 26 yard (2,6 YPA)

Eddig kétségtelenül Mac Jones a legjobb újonc irányító idén. Volt egy pár fejvakarós, pánikolós hülyesége, de egyébként rendkívül higgadtan és nagyon pontosan játszik (nem csak százalékosan, hanem a labda helyezésével is), hatékonyan irányítja a Patriots támadósorát. Gyors és jó döntések jellemzik, nyomás alatt is rendben van és a zsebben is jól mozog az esetek nagy részében. Sok mindent tud (és tud jól), amit egy irányítótól elvárnak az edzők.

Ellenben ott vannak a fizikai limitációk, amik engem még nem hagynak nyugodni, ha a jövőjéről és a potenciáljáról gondolkozom. A karerő hiánya szembeötlő és nyilván atletikusságból sem fog megoldani nehéz helyzeteket. Plusz jó lenne több agresszivitást látni tőle, mert nekem nagyon biztonsági ez a játék továbbra is.

Nagyon alacsony az agresszivitás mutatója és nagyon magas a várható pontossága, ami elméletben jelenthetné azt, hogy folyton tök üresen vannak az elkapói, de gyakorlatban inkább arról van szó, hogy az egyszerű, könnyű passzokat dobálja jelentős részben. Pedig ott vannak a mély labdák, fel vannak rajzolva, és még ha meg is nyílnak, vagy meg is nyílnának egy ütemmel később, nem meri őket bevállalni és inkább megdob egy rövidebb, biztosabb játékot. Nem rossz ez, kerüli a turnovereket, épp ezért (is) simán a legjobb irányító eddig a rookie-k közt, de ha a jövőjében gondolkodom, akkor ebben mindenképp nagy fejlődésre van szükség.

Sam Monsonnak volt egy érdekes hasonlata Mac Jonesszal kapcsolatban, ami valahogy úgy hangzott, hogy nagyon ügyes a kisfiú, a cipőjét már tökéletesen be tudja kötni (és sok másik vele egykorú fiú még nem képes erre), azonban ahogy cseperedik (többet játszik), úgy ez már nem lesz olyan nagy dolog és többet várunk el tőle, meg kell ugornia a következő szintet, és ezt várjuk most tőle. A Cowboys ellen talán kaptunk egy kis ízelítőt ebből itt az utolsó meccsen, ahol eddig a legimpresszívebb teljesítményét nyújtotta, végre több hosszabb átadás jött, ráadásul csere támadófallal.

Egyébként a Patriots rendszere is a keze alá játszik ennek a stílusnak összességében, szóval részben McDaniels is okolható ezzel kapcsolatban, de azért elég sok olyan esetet láthattunk, ahol ott volt az üres, vagy épp üresedő elkapó, jó eséllyel az is lett volna a korábbi olvasása Jonesnak, de nem állt bele a kicsit rizikósabb, ellenben nagyobb nyereséggel kecsegtető helyzetekbe. A Cowboys elleni egy hosszú passzon kívül eddig nem láttuk, hogy hátrányból, sokpontos mérkőzéseken is meccsben tartja a csapatot, így erre még kíváncsi lennék tőle a továbbiakban. A probléma ezzel az, hogy néha úgy tűnik, mintha az edzői stáb nem bízna ebben a képességében, lásd 90 másodperccel a félidő vége előtt térdelés, folyamatos puntok negyedik és rövidre, stb. De ez persze lehet csak egy durva konzervativizmus Belichickől.

[/ppp_patron_only]

*A cikk a támogatóink kérésére és szavazata alapján készült. Ha Te is szeretnél beleszólni, milyen tartalmak kerüljenek ki az oldalra, legyél a 10 dolláros támogatónk a Patreonon. Ezzel egyébként részt vehetsz a havi flag focinkon és beszélgethetsz velünk és a többi támogatóval a Discord csatornánkon.*

Related Topics

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!