Connect with us

Összefoglaló

Nyögvenyelős győzelem a Ramstől, sima a Raiderstől, a Buccaneerstől és a Cardinalstól

A Stafford-Goff dupla bosszúmeccs meglepően izgalmasra sikerült a Lions tökösségének köszönhetően, azonban ezek az izgalmak elmaradtak a többi 22 órás meccsen, ahol a Raiders, a Buccaneers és a Cardinals is nagyon simán kerekedett felül aktuális ellenfelén. 

Detroit Lions @ Los Angeles Rams 19-28

Meglepően nyögvenyelős győzelem volt ez a Ramstől, a Lions alaposan meglepte Sean McVayéket és rámutatott pár eddig is egyértelműnek tűnő hibára. Illetve persze a Lions gyengeségei is ismét bizonyítást nyertek.

A meccset a Lions egy 63 yardos Swift TD-vel kezdte, majd ezután rögtön egy sikeres onside kick következett, ami egy sikeres fake puntot követően egy mezőnygóllal ért véget, így 10-0-s hátrányban kapta meg Matt Stafford először a labdát korábbi csapata ellen. Aggódni persze nem nagyon kellett, ugyanis a Lions 4-8-1-es mérleggel rendelkezett 2019 óta az olyan meccseken, amelyeken bármikor legalább 10 ponttal vezetett. A rossz karma ezúttal is jött, pedig egy másik sikeres fake puntot is bemutatott a gárda, még a harmadik negyedben is volt egy olyan pont, amikor a Lions vezetett, sőt 19-25-ös hátrányban még támadhatott is a győzelemért a vendég gárda, csak aztán a red zone-ban megállt a tudomány. Valami nagyon hiányzik.

Kezdjük ott, hogy a Lions összességében parádés volt. A detroiti speciális egység az évezred egyik legjobb teljesítményét tette le az asztalra, ami egyébként egy elég komoly kritika a Rams felé, mert csak a kő alatt élők nem tudják, hogy Dan Campbell 19-re nagyon szeret lapot húzni és a Lionstől mindig kell valami trükkösre számítani (háromszor egymás után megégni még a kő alatt élőktől is szánalmas). A védelem is korrekt teljesítményt nyújtott önmagához képest: a futást sikerült megfogni, elég nagy nyomás volt Staffordon és nem nagyon találta a Rams a ritmust. Ha lenne némi tehetség is a védelemben, akkor elég jó kis egység lehet ebből.

Az offense is rendben volt többnyire. A támadófal szinte lenullázta Aaron Donaldot, a futójáték is eldöcögött, Jared Goff pedig nagyon szeretett volna bizonyítani és a meccs nagy részében nem is volt vele probléma. Aztán ahogy a védelem esetében, úgy nála is kijött a tehetség hiánya: a kulcsszituációkat (3. és 4. downok) nem tudta megoldani, különösen a red zone hatékonyság volt borzalmas az irányításával (öt vörös zónás kirándulásból nulla TD, egy INT, egy turnover on downs és két mezőnygól született). A végén aztán dobott még egy INT-t, de annak már nem volt tétje, így 268 yard, egy TD (amihez nem sok köze volt) és két INT került a lőlapjára.

A Lions offense relatív normális játékával kapcsolatban meg kell említeni, hogy ebben óriási szerepe volt Raheem Morrisnak, aki továbbra is egy kókler. A Rams védelem nem jó, csak pár Hall of Famer kaliberű játékos néha megcsinál pár játékot, de koncepció nincs. Most is abból állt a gameplan, hogy Goff rossz nyomás alatt, így hát 11 emberrel kell siettetni. Rengeteg volt az értelmetlen blitz, amit a Lions nagyon jól kihasznált, hisz Goffnak gyorsan kellett szabadulnia és 3-5 yardra kellett passzolnia egy futónak vagy tight endnek – tehát azt kellett csinálnia, amit eddig is, annyi különbséggel, hogy a pálya közepe a legtöbb esetben teljesen üres volt. Swiftnek és Hockensonnak összesen 14 elkapása volt 144 yardért és egy TD-ért, a Rams védelme mindent megtett, hogy a Lions offense erősségeire rásegítsen.

A Los Angeles-i csapat szerencséjére Matt Staffordék azért megrázták magukat, amikor kellett. A Lions korábbi irányítója 334 yardot és három TD-t passzolt eladott labda nélkül, kiváló volt a kulcsszituációkban, miközben nem volt igazán rossz passza. A kedvence ezúttal is Cooper Kupp volt, aki 10 elkapásból 156 yardot és két TD-t szerzett, jelenleg elkapott yardokban (809) és TD-kben (9) is vezeti a ligát: konkrétan a Super Bowl érában még soha egyetlen elkapónak sem jött össze 800+ yard és legalább kilenc TD az első hét meccsén. A kettőjük kapcsolata egyszerűen félelmetes.

(renningan)

Philadelphia Eagles @ Las Vegas Raiders 22 – 33

Az Eagles jól kezdte a meccset, mindjárt az első drive-ból TD-t szerzett, majd utána a célterület előtt Carr passzát is ellopták. Ennek a jó kezdésnek azonban nem lett folytatása, ezután mind az offense, mind a defense eltűnt, és legközelebb a 4. negyed elején kerültek elő. Ekkor már 23 pontos hátrányban voltak.

A Raiders bár kicsit álmosan kezdett, de a 2-3. negyedben végigdominálta a labda mindkét oldalát, és 30 pontot pakolt fel a táblára, amire az Eaglesnek nem volt válasza. A védők folyamatosan odaértek Hurtshöz, és bár csak kétszer sackelték (mindkettő Yannick Ngakoue nevéhez fűződött), de minden második playben siettették, aminek rengeteg pontatlan átadás lett az eredménye. Az Eagles irányítójának a 3. negyed végéig még 100 passzolt yardja sem volt, és bár végül a meccset 236 yarddal fejezte be, de ennek oroszlánrészét már garbage time-ban szerezte.

A Raiders támadóinál egyértelműen Carrt lehet kiemelni, akit egyáltalán nem zavart meg az, hogy a legmegbízhatóbb célpontja, Darren Waller nem tudott beöltözni. Sőt! Egész meccsen magabiztosan játszott, és 34 passzából csak 3 volt pontatlan. A többi labda mind saját játékoshoz ment, és végül 323 yardig és 2 TD-ig jutott el. A legbeszédesebb jelenetek egyértelműen azok voltak, mikor a rossz passzainál végig mosolygott, és izgatottan várta a következő playt. Ilyen felszabadultan utoljára talán csak 2016-ban láttuk játszani még a lábtörése előtt.

Ez a derűs hangulat jellemezte a Raiders többi játékosát is, mindenkinek az arcán azt lehetett látni, hogy bár minden erejükkel koncentrálnak, de nagyon élvezik a meccset. Bármennyire is furcsa ezt kimondani, de még jót is tett nekik a Gruden ügy. Az Eaglesről már nem mondható el ez a vidám koncentráltság, ott inkább a frusztráltság volt tetten érhető, amit talán a legjobban az a játék bizonyított be, mikor a Raiders 2 yardosán Hurts elejtette a snapet. Ugyan a végén sikerült kicsit kozmetikázni az eredményt, de ez egyáltalán nem volt ilyen szoros. A Raiders nagyon simán nyert, és bejelentkezett az AFC éllovasai közé.

(jarred)

Chicago Bears @ Tampa Bay Buccaneers 3 – 38

Nem hozott izgalmas összecsapást a Bears Floridába látogatása. A címvédő jókora revansot vett a tavalyi egy pontos chicagói vereségen és lehet, hogy hosszú időre a legrosszabb emlékévé tették Fieldsnek ezt a meccset.

Az újonc irányító nem lehet szépíteni, rettenetes volt. Három interceptiont dobott és három alkalommal verték ki a kezéből a labdát, bár ebből csak két fumble-t vesztett el. A hazai front pont olyan nyomás alatt tartotta Justint, amitől óvni szokták az újoncokat. Fields a 2. legrosszabb QB volt a forduló előtt blitz ellen, a Bucs pedig a legsűrűbben küld extra embert az irányítóra. Várni lehetett, hogy nem lesz szép vége. Mindent elmond a védelmi dominanciáról, hogy úgy vezetett az első negyed végén 21-0-ra a Buccaneers, hogy a támadósornak 100 yardot sem kellett még haladnia és a négy labdabirtoklásukba egy 3&out is belefért. Azonban az ellenfél térfelén kapott labdákat tökéletesen használta ki a Tampa Bay.

Brady pedig elvette, amit kínált neki a Bears. Csupán 211 yardot szerzett, de kiosztott 4 touchdownt, köztük ezzel a történelmi 600.-kal, amennyit még soha senki nem ért el az NFL-ben.

A mérkőzés hőse Mike Evans lett, aki 6 elkapásból ért el 3 TD-t 76 yardért. A yardokat mellette Godwin szerezte, aki 111-ig és 1 TD-ig jutott. A futójáték szintén remekül működött: Fournette 5,3-as, míg Jones 6,3-as átlaggal futott, ketten együtt 141 yardot és egy hatpontost szereztek.

Persze a kredit a védelemnek jár elsősorban. Pierre-Paul két sacket ért el, Winfield és Barrett egyet-egyet szerzett, utóbbi egy fumble-t is kierőszakolva. A labdákat a DB sor szedte össze, Whitehead, Desir és a sérülések miatt mindössze 3 meccse a pálya közelébe engedett Dee Delaney is lehúzta 1-1 passzát Fieldsnek.

A túloldalon kevés dolgot lehet kiemelni. Fields estéjét az elkapók sem könnyítették meg. Kmet és Mooney is el-elejtett passzokat, sőt utóbbi az egyik interceptionért is felelős, hisz az ő kezén pattant fel Jordan Whitehead pickje. Az elkapók, a fal és az edzői stáb is dominálva lett a Bucs által. Az egyetlen pozitív színfolt Khalil Herbert volt, a 6. körös futó 18 futásból jutott 100 yardig a földön és 5 elkapásból további 33-at a levegőben is hozzátett.

(alatriste)

Houston Texans @ Arizona Cardinals 5-31

Hozta a rekordközeli 20 pontos hendikepet az Arizona Cardinals, veretlen maradt, és még a kezdőknek is sikerült rápihenni a csütörtök esti rangadóra.

Pedig pont fordított szerepekben kezdett a veretlen és az 1/1-re esélyes csapat, a hazaiak nem tudtak haladni, Maliek Collins sackelte Murray-t, majd Max Garcia adott megint rossz snapet, a 2 yardosról indulva pedig megállították az end zone-ban Kylert, ami safetyt eredményezett. A safety punt után pedig egy mezőnygólig jutott a Texans, így 5-0-ra mentek a második negyed legelején, azonban utána csak a Cardinalsról szólt a mérkőzés, sorozatban 31 pontot szereztek.

Kylert mondjuk ütötték, ahol tudták, egyszer az oldalvonal melletti sátorba is bement egy rövid időre, de végül 261 passzolt yarddal és 3 TD-vel zárt, még ha négyszer sackelték is, és volt több 0 yardos futása is. Hopkins volt csapata ellen remekelt (7 elkapás, 53 yard, 1 TD), de Zach Ertz is megszerezte első hatpontosát új csapatában, karrierje leghosszabb touchdownjával (47 yard). A futójáték is működött, már amikor nem Kyler iramodott meg, Colt McCoy mínusz yardos térdelését nem számítva 173 yardot szereztek a földön Edmonds (15/84) és Conner (10/64/1 TD) rotálásával, az utolsó negyedben pedig Eno Benjamin is megkapta karrierje első labdacipeléseit.

A Texansból nehéz kiemelni bárkit is, az egyetlen támadás, amiből pontokat tudtak feltenni, a safety punt után jött, rövid pályán, ott play action passzokkal haladtak leginkább, de egy illegal formation miatt megakadt a drive és csak egy 53 yardos mezőnygólig jutottak. David Johnson is volt csapata ellen játszott, 52 scrimmage yardig jutott, Brandin Cooksnak volt egy borzalmas elejtett labdája 4&5-re, Nico Collinsnak volt egy szép 22 yardos elkapása, de ennyi. A védelem amennyire tudott, kitett magáért, Jonathan Greenard kétszer is odaért Murray-hez, limitálták az irányító futásait (6 futás, 10 yard), Lonnie Johnson szedett egy interceptiont egy borzalmas passzból, de mivel állandóan fent voltak a pályán, egy idő után kiütközött a két egység közötti minőségbeli különbség.

JJ Watt is kitett magáért volt csapata ellen, folyamatosan ott volt a backfielden, volt egy negatív yardos szerelése David Johnsonon, majd amikor kettőzték, akkor Markus Golden, Devon Kennard, vagy épp Michael Dogbe tudott átérni a gyenge Texans támadófalon. Hiába a sok hiányzó a front 7-ből, még mindig elég mély a keret, igaz, nem a legerősebb ellenfél ellen kellett bizonyítani, bár a 3 kapott pont így is jól néz ki.

Csütörtökön tehát fantasztikus találkozóra van kilátás: a 7-0-s Cardinals otthonába látogat a 6-1-gyel álló Green Bay. A Texans pedig a Ramset fogadja, de náluk Watson lehetséges elcserélése nagyobb hírértékkel bír, mint maguk a mérkőzések.

Fun fact: az NFL történetében ez volt az első 31-5-ös végeredményű mérkőzés. Scorigami!

(löfli)

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!