Connect with us

Összefoglaló

A Broncos megverte a Chargerst, a Dolphins megsemmisítette Newtont, és még a Jets is nyert

A Broncos legyőzte a Chargerst, így az AFC Westben minden csapat pozitív mérleggel áll. A Dolphins negyedik meccsét nyerte zsinórban, megsemmisítve Cam Newtont. A Falcons kevésbé reménytelen, mint a Jaguars, és ugyanez igaz a Jets és a Texans vonatkozásában is. 

Los Angeles Chargers @ Denver Broncos 13-28

Az első félidő szinte tökéletesen alakult a Broncosnak, hiszen egészen az utolsó percig sikerült pont nélkül tartani a Chargerst, a védelem dominált, a támadók pedig két TD-t is fel tudtak tenni a táblára. Bridgewaterrel egész jól haladt az offense, azonban az irányító egy sack során megsérült, és ugyan azt a drive-ot futásokkal még Drew Lock vezérletével is sikerült végigvinni, előjöhettek az aggódás jelei. Amik ki is csúcsosodtak, amikor Lock egy perccel a félidő vége előtt eladta a labdát (a szokás szerint ellenállhatatlanul játszó Derwin James húzta le parádésan), amiből touchdownt szerzett a Chargers. Itt pedig a Broncos szurkolók pozitivitása nagy aggódásba csapott át, hiszen a passzjáték Lockkal nem ment, és a második félidőben félő volt, hogy fordít a Chargers.

Teddy azonban a nagyszünetben felépült, így minden helyreállt. Na jó, ez költői túlzás, mert a Broncos mindössze egy three-and-out erejéig birtokolta a labdát a harmadik negyedben, ugyanis a Chargers két támadással 14:15-öt emésztett fel az órából. A legdurvább viszont, hogy ebből egyetlen pont sem született, hiszen előbb Dustin Hopkins hagyott ki egy mezőnygólt, majd Herbert eladta a labdát a célterületnél. Ez a negyed pedig el is döntötte a meccset, hiszen a kihagyott lehetőségek megbosszulták magukat, Bridgewater levezényelt egy 80 yardos támadást, ezzel kvázi eldöntötte a meccset.

De ha ez nem lett volna elég, az újonc Patrick Surtain az interceptionje mellé szerzett egy pick-6-et is, végleg lezárva a mérkőzést. Mellékszál, hogy ha nem lenne egy bizonyos Micah Parsons, akkor Surtain simán hazavinné az év újonc védője díjat.

A Broncosnál Javonte Williamst kell még kiemelni, aki 100 scrimmage yard fölé jutott. Gordonnal kiegészülve a földön 147 yardot szerzett a Denver, ami persze nem meglepő a Chargers borzasztó futás elleni védelme ellen, de a Broncos OL meg tele volt sérültekkel, szóval azért meg lehet dicsérni őket. Bridgewaternek ugyan nem voltak nagy számai (11/18, 129 yard, TD), de ég és föld volt a különbség vele és Lockkal a kormány mögött.

A Chargers mindeközben hozta a szokásos játékát. Azon nem lepődünk meg, hogy a földön verhetők voltak, és igazából azon sem, hogy a passzjáték még mindig ugyanúgy nézett ki, mint eddig: rosszul, és nem Herbert erényeire építve. Tegyük hozzá, hogy most az irányító is gyenge napot fogott ki (28/44, 303 yard, 2 TD, 2 INT), Fangio eléggé össze tudta zavarni a post snap változtatásokkal, meg a Broncos védőfala is elég sok nyomást tudott generálni, de ettől függetlenül nem lehet egy ilyen QB-ra egy ilyen passing chartot szabni, ahol szinte minden passz jobbra 10 yardon belülre megy…

A harmadik negyedes két drive tökéletesen mintázta, miért olyan frusztráló ez az offense, hiszen folyamatosan rövid játék jött rövid játék után, ráadásul még csak pontokat sem sikerült felrakni belőlük. Szokás szerint Austin Ekeler és Keenan Allen volt a két fő célpont, előbbi 99, utóbbi 85 yardig jutott. Derwin James és Joey Bosa mellett nem sok védőt lehet kiemelni a Chargersből.

A Chargers egyelőre még hetedik kiemelt, de csak tiebreakereknek köszönhetően három ugyanolyan mérleggel álló gárdával szemben. Az egyik ilyen a Broncos, amely jövő héten a Chiefs ellen a csoportelsőségért hajthat vasárnap éjjel.

(katonadani)

Carolina Panthers @ Miami Dolphins 10-33

Eddig tartott SuperCam második eljövetele, az egykori 1/1-es rettentően gyenge produkciót tett le az asztalra, a mérkőzést már PJ Walker fejezte be. Nem segítettek neki az elkapói sem, DJ Moore nagyon sok rossz útvonalat futott, de Cam is többször alul dobta őket, ezeket pedig a Miami opportunista védelme rendre kihasználta. Az első félidőben egy rendes drive-ot tudott összerakni a Panthers, azt is DJ Moore óriási catch & runjának köszönhetően, annak a végén Cam futott be közelről a falembere segítségével. A maradék hat első félidős drive-ból négynek 3&out lett a vége, a másik kettőnek pedig interception.

A második félidőben sem volt köszönet, Newtont egy 4th&34 után ültették le, de Walkernek sem ment a játék, ő is dobott egy INT-t, és mindössze egyszer sikerült eljutni a Dolphins 11 yardosáig. Ráadásul valószínűleg McCaffrey bokája is megsérült, az elit futó 35 yarddal zárta ezt a borzalmas délutánt. Viszont meg kell dicsérni a Dolphins védelmét, amely egy drive-ot leszámítva tökéletes napot zárt. 200 yard alatt tartották Matt Rhule csapatát, öt sacket és három interceptiont szereztek a két irányítón, esélyt sem adtak Newtonnak kibontakozni.

Valójában a Dolphins sem kezdte sokkal jobban a mérkőzést, Tuát két drive-ban is harmadik kísérletre sackelték, azonban a special teamnek köszönhetően ekkor már vezettek egy blokkolt punt return TD-vel. Két drive után aztán Floresék rájöttek, hogy nincs támadófaluk, ezért még gyorsabban kell Tuának eldobnia a labdát, az első readje általában Jaylen Waddle volt, aki meghálálta a bizalmat és nagy napot zárt (137 yard, 1 TD). Futójátékuk nem nagyon volt az első félidőben, de a nagy pontkülönbségnél már tudtak haladni a földön is, bemutatkozhatott Phillip Lindsay is, Myles Gaskin pedig két wildcat formációból szerzett két futott TD-t. Tua végülis jó számokat hozott (27/31, 230 yard, 1 TD), de inkább a playhívásoknak köszönhetően volt hatékony, a passzolt yardjainak nagy része elkapások után született. Az elején még volt pár hiba a támadósorban, túl gyorsan átértek Brian Burnsék, rossz snapek, de mivel a védelem folyamatosan jó helyzetbe hozta őket, végül nem volt nehéz dolguk.

A Dolphins megint a szezon második felére kezdi összekapni magát, de a playoff valószínűleg már elúszott, pedig a hátralévő sorsolás nem vészes. A Pantherst pedig nem először outcoacholják a labda mindkét oldalán, ha eddig voltak rájátszás remények, azok most biztosan elúsztak, viszont akkor itt az idő kitalálni végre, hogy ki legyen jövőre a kezdő QB, mert a mostani opciók közül egy sem hosszútávú megoldás.

(löfli)

Atlanta Falcons @ Jacksonville Jaguars 21-14

Két nagyon gyenge csapat összecsapásán kiderült, melyik a kevésbé reménytelen.

A meccs rögtön két punttal kezdődött, pedig mindkét offense 10+ playt tett a saját drive-jába. Ezután a Falcons egy 10 játékos támadás végén feltette az első pontokat, méghozzá egy Cordarrelle Patterson futott TD-vel. Erre a Jaguars egy interceptionnel és egy fumble-lel válaszolt, majd a Vikings korábbi első köröse ismét futott egy TD-t. A meccs végére 16 futásból 108 yardig és két TD-ig jutott, illetve volt még két elkapása is 27 yardért – kellett hozzá nyolc év, de végre befutni látszik az eredetileg elkapóként a ligába érkező támadó.

Patterson jelenleg 411 futott yardnál és négy futott TD-nél tart, illetve van 41 elkapása 500 yardért és öt TD-ért – lassan nem csak a csapat első számú elkapója, de első számú futója is ő lesz. A 911 yardja és kilenc TD-je messze a legtöbb a csapatban, a második Kyle Pitts 635 yardot és egy TD-t tud felmutatni. Egyszerűen parádés, egy egyszemélyes támadógépezet (rossz hír ez Mike Davis fantasy tulajdonosainak).

A csapat szempontjából sajnálatos módon a passzjáték már nem ment annyira a Jaguars nem túl acélos védelme ellen. Matt Ryan 190 yarddal, egy TD-vel és egy INT-vel fejezte be a meccset és Russell Gage-en kívül senkinek sem volt 27 yardnál többje (ő 62 yarddal és egy TD-vel fejezte be a meccset). Kyle Pitts is elég láthatatlan volt, és bár így is többet tesz hozzá a játékhoz, mint ami egy újonc tight endtől elvárható, még nagyon messze van a toplisták élétől.

A harmadik negyed közepéig úgy tűnt, hogy ez is elég lesz a Falconsnak: a döcögő támadósor feltett még egy TD-t, így 21-3-ra is vezetett. A nagy előny aztán megint megzavarta az Atlantát, 6:30-mal a meccs vége előtt ugyanis már 21-14 volt az állás és volt esélye az egyenlítésre a Jaguarsnak, csak nem jött össze az utolsó drive – és ez nem először fordult elő.

Trevor Lawrence vállalható volt annak ellenére, hogy Urban Meyer fancy egyetemi rendszeréből semmit nem sikerült átültetni a gyakorlatba, az 1/1-es pedig kvázi a saját megérzései alapján dönt az egyes játékoknál. Ez pedig egyelőre kevés: a meccs végén lévő két drive például hét sikertelen passzal ért véget és nem lehet azt mondani, hogy sokat benne hagyott Lawrence a rendszerben. Nagyon megnéznénk egy kicsit jobb támadósorban, ahol a jobb séma mellett nem a 2019 óta először TD-t szerző Tavon Austin az első számú célpontja…

(renningan)

New York Jets @ Houston Texans 21-14

A Texans kezdte a mérkőzést, ráadásul nem is akárhogy, 12 play után már a Jets 17 yardosánál tartott a csapat, majd Tyrod Taylornak eszébe jutott a Titans elleni diadal, azt hitte a bab is hús, és ennek rendje és módja szerint el is adta a labdát. Ennek ellenére azonban úgy tűnt, hogy a Texans ezt a meccset is behúzza: a második negyed közepén már 14-3-ra vezetett, és az a három pont is úgy jött össze a Jetsnek, hogy a Taylor INT után egészen a Texans 27 yardosáig vitték vissza a labdát.

1,5 negyed alatt a Jets támadósora összesen 25 yardot haladt négy drive-ból és már a Zach Wilson INT is megvolt – úgy tűnt, csak az a kérdés, mikor zárja le a Texans a találkozót, de a hazaiak elkezdték szabotálni magukat. 6:32-vel az első félidő vége előtt a Jets jöhetett a saját 30 yardosáról, majd érkezett egy roughing the passer büntetés, amit kihasználva a New York megszerezte az első TD-jét, és még a kétpontos is sikerült, így 11-14-es állásnál mehettek pihenni a csapatok.

A második félidőt a Jets kezdte: el is jutott mezőnygól-távolságig, sikerült is field goal, de Ross Blacklock egymás után összehozott két szabálytalansága miatt végül egy könnyű TD-vel átvették a vezetést Wilsonék.

Ez mintha teljesen össze is törte volna a Texanst, ami a következő négy drive-ból összesen 45 yardot tudott megtenni, pedig egy 29 yardos punt után még a Jets 37-eséről is támadhattak egyszer. Ebben természetesen az is szerepet játszott, hogy Robert Saleh ezúttal egy elég jó gameplant rakott össze a védelmének (vagy ezúttal sikerült a Jets védelemnél is gyengébb támadósorral találkozni): az egység összesen öt sacket és nyolc negatív yardos szerelést, egy INT-t és egy turnover on downst jegyzett, illetve szinte végig nyomás alatt tartotta Taylort.

Eközben a New York-i támadósor elég vállalhatóan haladgatott: kétszer is sikerült eljutni mezőnygól-távolságba, amiből az egyiket sikerült is értékesíteni, beállítva a 21-14-es végeredményt. És itt jegyezzük meg, hogy a sérülésből visszatérő Wilsonon mintha látszódnának a fejlődés jelei: még mindig a nagy játékot keresi elsősorban, de ezek egyrészt most néha be is jöttek, másrészt viszont ezúttal kevesebbet hagyott benn a rendszerben. Még mindig rengeteget kell fejlődnie (lásd például a lenti INT-jét), de vezetett négy darab 4+ perces drive-ot, voltak tényleg jó passzai és futott egy TD-t – ez is valami.

(renningan)

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!