Connect with us

Összefoglaló

A Seahawksnak befellegzett, a Bengals elintézte a Raiderst, kínkeservesen hozta a kötelezőt a Browns

Seattle-ben könnyen lehet, hogy egy korszak zárul le idén, a Bengals a negyedik negyedben intézte el a Raiderst, a 49ers könnyedén lépett át a Jaguarson, ez viszont sokkal nehezebben ment a Brownsnak a Lions ellen, illetve a Dolphinsnak a Jets ellen. 

Arizona Cardinals @ Seattle Seahawks 23-13

Colt McCoy, a Halászsas-ölő. Tavaly a Giants színeiben, idén pedig a Cardinals mezében veri meg csereként a Seahawkst, ráadásul most kifejezetten jól is játszott. A passzainak 80 százaléka emberhez ment (35/44), 328 yard és 2 touchdown került a neve mellé, több ízben vezetett le hosszú támadást – ha nem lett volna két kihagyott mezőnygól, hamarabb is lezárhatta volna a meccset a vendég csapat.

A futójáték most nem igazán ment a Cardinalsnak, a 3 yardos átlagot sem érték el, ellenben a levegőben elég jól tudtak haladni. Főleg a pálya közepét támadták, Bobby Wagner és Jordyn Brooks sokszor azt sem tudta, hol van, így pedig Zach Ertz 9 targetből 8 elkapást, 88 yardot és 2 TD-t hozott össze, plusz egy fontos DPI büntetést is. A screen passzokat sem tudta levédekezni a Hawks, amit jól mutat, hogy Rondale Moore is összehozott 51 yardot. Kliff Kingsbury megint remek munkát végzett és szuperül támadta a Seahawks védelmének gyenge pontjait.

 

A túloldalon pedig könnyen lehet, hogy egy korszak végét látjuk most. A Seahawks ugyanis a Wilson-érában ennél többször még sosem kapott ki egy szezonban és hacsak nem hoznak össze egy 6-1-es menetelést a következőkben, akkor először végeznek majd negatív mérleggel. Az irányító visszatérése óta két meccsen 19 drive-ból mindössze egy touchdownt sikerült elérni, és mivel Wilson kapcsán már tavaly is felmerültek csere-pletykák, így könnyen elképzelhető, hogy ez lesz az utolsó éve Seattle-ben.

Ahogy egyébként Pete Carroll esetében sem lenne ez ördögtől való ötlet, hiszen az edzői stáb nagyon leszerepelt ezen a meccsen is, de úgy összességében is felkészületlennek tűnnek és olyan alap dolgokkal nem tudnak mit kezdeni, mint a stuntok vagy a screen passzok. Carroll menesztésére kevesebb esélyt látunk azért, de nem lenne teljesen sokkoló egy ilyen hír a szezon végén.

A védelem ugyan fejlődött az év elejéhez képest, de nagyon alacsonyan volt a léc. A támadósorban ellenben semmi konzisztenciát nem lehet felfedezni, csak akkor tudnak haladni, ha összejön egy-egy nagy játék. Harmadik és negyedik kísérletekre 2/11 volt a mutatójuk tegnap, és persze nem segítettek a dropok vagy a sackek, de Wilson is gyengén játszott, voltak elejtett interceptionjei, csúnya hibái, rossz döntései is.

 

A Cardinals védelme most is Metcalfre állt rá duplázással, akinek csak 31 yard jutott (előző négy egymás elleni meccsen 18,8 yardot átlagolt), így viszont Lockettnek volt jobb napja 115 yarddal. Ezen kívül Vance Joseph legénysége nagyon jó munkát végzett és kiválóan limitálta a Hawks offense-t, amely mindössze 266 yardig jutott az egész meccsen.

A Seahawks tehát 3-7-es mérlegével az NFC 15. helyén áll jelenleg, csak a nyeretlen Lions áll rosszabbul. Ráadásul a menő magas draft picknek sem lehet örülni, hiszen azt a Jets birtokolja, úgyhogy itt a jövőn bizony alaposan el kell gondolkodni. A Cardinals ezzel szemben 9-2-es mérleggel első kiemeltként várja a jövő heti bye weeket és Kyler Murray visszatérését a kezdőbe.

(katonadani)

Cincinnati Bengals @ Las Vegas Raiders 32 – 13

Nagyon sokáig egy igazán szenvedős összecsapásnak tűnt ez. Bár mindét egység jó offense teljesítménnyel kezdte meg az évet, nagyon nem ment a csapatoknak az első 3 negyedben. Időnként tudtak haladni, de a célterületre csupán a Bengals jutott be Joe Mixon révén. Ezen kívül 6 puntot és 5 field goalt láthattak a nézők. A 4. negyedre így is 16-6-os vezetéssel fordulhatott a Bengals, ahol aztán igazán elszabadultak a pontok.

Először még a Raiders tudott felkapaszkodni 3 pontra Foster Moreau touchdownjának köszönhetően, a Raiders első igazán tetszetős drive-ja volt ez. Előtte összesen volt 80 passzolt yardja Derek Carrnak, aki ezen drive során 75-öt szorgoskodott össze. Azonban amikor úgy tűnt, hogy feléledt a Raiders, kapcsolt a vendég gárda is. A meccsen a második 12 play-t felölelő Bengals drive következett és akárcsak az első, ez is touchdownnal ért véget. Az egész meccsen rettenetesen használt Ja’Marr Chase tudott megvillanni a red zone-ban és szerezte a Cincinnati egyetlen elkapott TD-jét. Chase-t ezen kívül remekül őrizte a Raiders. Többször is próbált volna nagy játékot összehozni vele Burrow, de minden mély passznál kiváltott rá a safety és két védő őrizetében nem tudott egy nagy játékkal sem lejönni az újonc játékos.

Burrow végül mindössze 148 yardig jutott, a labdát nem adta el, de nem is az ő kezében volt a meccs. Joe Mixon 30-szor futott 123 yardért és 2 touchdownért, egymaga több yardot szerzett mint a Chase, Boyd, Higgins elkapó trió. Sokat segített persze az esetében, hogy a Raiders a meccs végén folyamatosan eladta a labdát, amit csak ki kellett használjon a vendég csapat.

A Chase TD után ugyanis Carr Eli Apple-t találta meg, amit két játék után a támadósor Mixon révén meg is büntetett.

A két gyors touchdown révén hirtelen került nagy hátrányba a Raiders, ami után az erőlködés újabb hibát eredményezett. Közel a Bengals red zone-jához előbb Hubbard tudta földre vinni Carrt, majd rögtön a következő játékban Hendrickson ért oda és egy strip sack révén ki is ütötte a Las Vegas irányítójának kezéből a labdát, amit épp Hubbard szedett össze és vitt is hosszan vissza. Ezzel, és az ebből szerzett field goallal pedig végérvényesen eldőlt a mérkőzés.

A Raiders érthetetlenül nem tudta használni az elkapóit. Mindössze 5 elkapást jegyeztek a WR-ek, miközben a futók 6 labdát kaptak el, Darren Waller pedig egymaga 7-et, amivel az első forduló után ismét 100 yard fölé jutott. Látszólag nagyon hiányzik nekik Henry Ruggs. A földön sem tudott haladni a csapat, a Jacobs, Drake duó 14 kísérletből csupán 60 yardig jutott, de a meccsen végig hátrányban kellett focizzon a Las Vegas, így nem is próbálkoztak túl sok futással.

Bár sok kicker szenvedett ezen a héten is, ezen a meccsen közel tökéletes napot zártak a rúgók. Daniel Carlson 2/2 és az extra pontja is jó volt, míg Evan McPherson háromból két extra pontot értékesített (pici hiba), de a mezőnyből 4/4 volt a mutatója, amiből három is 50 yardnál hosszabb rúgás volt és a 4. sem épp a legkönnyebb 47 yardos.

(alatriste)

San Francisco 49ers @ Jacksonville Jaguars 30-10

Nehéz megszólalni egy olyan meccs után, ahol megint az volt a benyomásunk, hogy egy CFL csapat játszott edzőmeccset egy NFL franchise ellen, konkrétan ellenállás nélkül nyerte meg a 49ers a találkozót. Shanahanéknek az első öt drive-juk mindegyike pontszerzéssel ért véget, a probléma ott volt, hogy ezzel szemben a Jags az első öt drive-jából 3 pontot és 95 yardot pakolt fel, így elég hamar eldőlt a győztes kiléte.

Kezdjük azzal, hogy a realitás talaján kell kezelni ezt a 49ers-t, amely így 5-5-tel áll, így megint visszaverekedte magát a wild cardért folyó harcba. Biztos sok helyen olvastátok kiemelve, hogy a 49ers első drive-ja 13 percet és 5 másodpercet vett el a meccsből, és hogy biztos milyen hatékony volt a csapat, de messze nem ez az igazság. Már ebben a drive-ban is döcögött a szekér, a futások csak az órát ölték, de lényegi előrehaladást nagyon kevésszer hoztak, akkor is az amúgy wide receiver Deebo Samuel tudott csodát tenni a backfieldről. Egy esetben egy hazai holding mentette meg a puntot, egyszer egy fumble-t sikerült visszaszerezni, illetve a red zone-ban Garoppolo nem tudta odapasszolni a bántóan üresen lévő Jeff Wilsonnak a zsugát. És ez még mindig csak az első drive, mégis ennyi hiba volt benne!

És igen, ebből nem touchdown lett, hanem incomplete pass

Shanahan szétfuttatta a csapatát, 66 playből 42 alkalommal hívott futást, de igazából Samuel nyargalásain kívül egyik sem volt igazán átütő, és itt elő lehet venni őkelmét, mert ezzel megint csak az irányítója dolgát nehezítette meg, hiszen gyakran harmadik és egyszer negyedik kíséreltet kellett neki megoldania, mert éppenséggel a futásokkal nem jött össze 5 yardnál több két kísérletből. Egyrészt miért hozza ilyen helyzetbe a finoman szólva is maximum átlagos QB-ját (aki amúgy tök jól megoldja ezeket mostanság, csak ennek a hosszú távú fenntartásában nem hiszek), másrészt meg ne csodálkozzunk, hogy Trey Lance nem működik, mert ő ezeket (még) nem tudja orvosolni. Vagy ha ezzel akarja felverni Garoppolo árát az előttünk álló trade tárgyalások előtt, akkor remekül csinálja, mert jelenleg ő és Samuel cipeli a hátán a csapatot.

Bármennyire is szerettük volna azt hinni, remélni, hogy a Jaguars sztárja és legjobb támadója majd a szupertehetség Trevor Lawrence lesz, nem tudom eldönteni mi a rosszabb: hogy eddig olyan messze van egy normális NFL karriertől mint én a kockás hastól, vagy hogy az a James Robinson tölti be ezt a szerepet, aki lehet nem is játszana ennyit, ha az első körben nyakára hozott Travis Etienne nem szenved súlyos sérülést (tudom, tudom, elkapónak hozták, hagyjatok békén ezzel…). Valószínű túlzok, de rettentő mérges vagyok, mert előbb beszélek Lawrence jövőjéről mint a meccsen mutatott teljesítményéről, mert az konkrétan értékelhetetlen volt. Igenis egy olyan egyetemi terméktől mint ő, olyan debütálást várnék mint Lucktól, Watsontól vagy tavaly Herberttől, akik egyből a mély vízbe dobva is fogták magukat, és kihúzták a partra a fuldokló csapatukat, Lawrence meg csak velük együtt süllyed egyre mélyebbre. Nem érdekel, hogy minimális segítséget kap a csapattársaitól, az edzője meg inkább hölgyek fenekét fogdossa a playbook helyett, de egy ilyen 1/1-es irányítótól csak többet várnék el annál, hogy garbage time-ban megmutassa magát.

Nehéz nagy következtetéseket levonni a meccsből, a 49ers hozott egy kötelező győzelmet, a védelemről nem esett szó, mert istenigazából tesztelve sem voltak, Deebo Samuel pedig csodálatos teremtés, remélem idén végre elkerülik a sérülések. Sem a Rams, sem a Jags elleni győzelemből nem lehet kiindulni, egyelőre én ezt a csapatot vérszegénynek érzem a rájátszásra, hacsak nem úgy szaladnak ki mint a múlt heti csoportrangadón, ahol olyanok voltak, mint akik vért ittak. A Jaguarsnak meg már most el kéne kezdeni keresni a következő vezetőedzőjét, illetve készülni az újabb top 5-ös draftpickre.

(chester)

Miami Dolphins @ New York Jets 24 – 17

Két olyan csapat nézett egymással farkasszemet, amely már elengedte ezt a szezont, és a draft pozíciókat nézheti. Az ilyen meccsek vagy nagyon borzalmasak szoktak lenni, ahol több a punt mint a pont, vagy egy kicsit szoros, mert egyik sem annyira jó, hogy elhúzzon a másiktól. Nos, ezúttal inkább utóbbira láttunk példát, bár az első opció réme is felderengett. A Dolphins, ahogyan Tuával megszokhattuk, az első drive-ból könnyedén átment a pályán, és TD-t is szerzett. Viszont ahogyan egész szezonban látható volt, a nyitódrive után a Dolphins offense Tuával megtorpan, és ezúttal nemcsak megtorpant, de el is adta a labdát, ami könnyű helyzetbe hozta a Jetset.

A hazai csapat össze is hozta az egyenlítést, noha azért megszenvedett vele. Az egy yardosig könnyen eljutott a Flacco vezette offense, de ott három kísérletből nem sikerült bejutni a célterületre. Végül a 4. kísérlet összejött, és ezzel az egyenlítés is. Viszont ami ezután jött, az már inkább a tavalyi összecsapásait idézte a két csapatnak: 4 punt, egy fumble és két kihagyott mezőnygól következett. A két mezőnygólnál ráadásul mindkettő kapufa volt.

A második félidőre a Dolphins újra összeszedte magát, és Tua észrevette az üresen álló Mack Hollinst, aki így 65 yardos TD-t szerzett. Erre a Jets egy 50 yardos drive-val válaszolt, ami azonban ismételten kihagyott mezőnygólt eredményezett. Két perccel később azonban Flacco újra megkapta a labdát, és egy 64 yardos TD-t osztott ki Elijah Moore-nak.

A meccs újra nyílt lett, a Dolphins pedig ezúttal lassan haladva próbált meg TD-t szerezni. Ez sikerült is, egy majdnem 8 perces drive végén Myles Gaskin 5 yardos TD-jével visszavette a vezetést a Dolphins. Ha a Jets válaszol erre, akkor egy izgalmas végjátékot is kaphattunk volna, de 3&9re Jaelen Phillips sackelte Flaccót, így TD helyett egy gyors 3&out lett a drive vége. Innentől kezdve a Dolphinsnak a saját kezében volt a sorsa, egy hosszú pontszerzéssel véget érő drive esetén biztossá vált volna a győzelem. Ez is történt, egy 7 perces drive mezőnygóllal zárult, így két labdabirtoklásra nőtt az előny, az órán pedig csak két perc maradt. A Jets még összehozott egy mezőnygólt, de az onside kicket a vendégek szedték össze, és ezzel véget ért a meccs.

Noha megvoltak a mérkőzés mélypontjai, a vártnál sokkal színvonalasabb volt. Egyik csapat sem volt feltétlenül jó, de nem is voltak borzalmasak. Mindkét gárdának megvoltak a maguk momentumai (pl a 2 hosszú TD), és a két irányító is nagyjából hasonló teljesítményt hozott (Tua 27/33 273 yard 2 TD 1 INT; Flacco 24/39 291 yard 2 TD 1 fumble). Nem ez volt a hétvége legjobb meccse, de túlszárnyalta az előzetes várakozásainkat.

(jarred)

Detroit Lions @ Cleveland Browns 10-13

Újabb szívszorító Lions vereség (vagy épp nem győzelem) egy NFC North csapat ellen. Mindezt ráadásul úgy, hogy irányító nélkül próbálkozott a detroiti gárda, ami egyébként érdekes újítás, de egyelőre még ott tartunk, hogy QB is kell a csapatba.

Már a mérkőzés eredményéből is látszik, hogy nem volt ez egy különösebben színvonalas találkozó. A Browns a 13 pontját még az első félidőben szerezte, a másodikban öt punt és egy INT volt a mérleg, illetve a mérkőzés végén azért sikerült lepörgetni az órát. A Lions részéről a védelem rendben volt, a negyedik negyedben két lehetőséget is adott a támadóknak a fordításra, de csak egy mezőnygólt sikerült ebből összehozni.

A Detroitban nem játszott Jared Goff, a helyére az élete első kezdő meccsére készülő Tim Boyle szállt be. Bár látszott Dan Campbellen, hogy nem szeretné próbálgatni ezt a passz nevű dolgot, de mivel a Browns védelem berendezkedett a futás megállítására, illetve hátrányban is volt a csapat, ezért Boyle 23-szor dobta el a labdát. Ebből 15 passza lett jó 77 yardért és két INT-ért, tehát nem sokkal volt jobb annál, mintha egy random futó vagy elkapó kapta volna a snapeket. Ráadásul az egyik interceptionje egy Mayfiled INT után jött a Browns 23 yardosán, tehát egy mezőnygóltól is megfosztotta a csapatot (a másik egy punttal ért fel).

Természetesen emiatt mindenki, aki nem futó volt, csak biodíszletként kapott szerepet a támadósorban. Nem mintha a futójáték annyira hasított volna, rengeteg volt a negatív yardos szerelés, de D’Andre Swift így is képes volt összekaparni 136 yardot és egy TD-t 14 futásból. Sorozatban második meccsén jutott 100 yard fölé, és bár ehhez kellett egy 3&8-ra megfutott 57 yardos TD, de ez is csak őt dicséri. Illetve a támadófalat is meg lehet dicsérni, mert sacket nem engedett, bár ebben annak is szerepe volt, hogy Boyle nem nagyon dobott öt yardnál mélyebbre.

És persze érthető, hogy emiatt Campbell nem nagyon akart kockáztatni, de egy clevelandi INT után 4&1-re az ellenfél 25 yardosán nem nekimenni az mindennek a legalja. Mit gondolt? A Lions offense az ég egy adta világon semmire nem volt képes, egy véletlenül sikerült Swift játék miatt tudott önerőből pontot szerezni, Boyle kezében pedig nettó életveszély volt a labda. Nem volt realitása annak, hogy a Lions még egyszer képes eljutni a döntetlent jelentő mezőnygól-távolságba, egy 80 yardos TD drive esélye pedig a nullához konvergált. A három pont semmit nem ért, és ez ki is derült a következő labdabirtoklásnál, amikor a saját 16 yardosáról indulva 25 yardra volt csak képes az offense, mielőtt jött a punt. Ez egy óriási öngól volt.

A detroiti védelem nagyjából rendben volt. Nem igazán minőségi az egység, de ahhoz nagyon ért, hogyan rombolja az ellenfél játékát. A Browns ugyanis egész jól tudott haladni, Nick Chubb 130 yardot szerzett 5,9 yardos átlaggal, de két drive-ot leszámítva ez önmagában kevés volt a Brownstól. Természetesen ez is az irányítóposztra vezethető vissza, ugyanis Mayfield is csak a legalját súrolta a még kezdőbe állítható szintnek, 176 yardot és két INT-t dobott egyetlen TD mellett, miközben nem nagyon kellett például a detroiti pass rush miatt aggódni.

A Brownsban van potenciál, nagyon jó a támadófal, elit a futójáték és a védelem is képes remek teljesítményre. Ugyanakkor ez egy átlagos irányítóteljesítmény nélkül nem lesz elég a rájátszásra, és jelenleg Mayfield messze van az átlagostól. Persze lehet védeni, hisz a bal válla két helyen is sérült, emellett mindkét térdével vannak gondok, kisebb csoda, hogy játszani tud, de a minőség nincs meg. Nem vagyok biztos benne, hogy Case Keenum ennél ne lenne képes jobb játékra – nyilván nem fogják Mayfieldet leültetni pihenni/gyógyulni két Ravens elleni meccs előtt, de ha nem javul, akkor érdemes lenne elgondolkodni rajta. A Brownsnak már nem lesz könnyű meccse (Ravens 2x, Raiders, Packers, Steelers, Bengals) és ezzel a Mayfielddel nem tűnik reálisnak a rájátszás.

(renningan)

Related Topics

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!