Connect with us

Összefoglaló

Érthetetlen Titans, mindenkit szétfutó Eagles, csereirányítós Ravens, szomorú Newton

Teljességgel érthetetlen, amit a Titans művel idén, a nagy csapatokat mind legyőzi, erre kikap a Jetstől és a Texanstól. Az Eagles úgy tűnik mostantól mindenkit szét fog futni, a Ravens csereirányítóval is nyerni tudott, Cam Newtonnak pedig nem sikerült a győzelem a visszatérésén. 

Houston Texans @ Tennessee Titans 22 – 13

Ha valaki érti mi történik ezzel a Titansszel, az jelentkezzen. 6 meccses győzelmi szériát tudtak magukénak a meccs előtt, köztük olyan csapatokat legyőzve, mint a Bills, Chiefs, Colts, Rams és a Saints. Mind playoff csapat volt tavaly és esélyes, hogy az idei szezonban is azok lesznek. A sorozat előtt azonban kikaptak a Jetstől, most pedig a Texanstól.

A mérkőzés összegzéséhez hozzátartozik, hogy rettenetes időben kellett játszani a csapatoknak. A végig szakadó esőben kihívás volt a passzjáték és végül az a gárda nyert, amely nem akart sokat a levegőben haladni és nem kockáztatott. A Titans ugyanis 5 alkalommal is elvesztette a labdát. Tannehill hiába passzolt 323 yardot, 4 interceptiont dobott és a csapata további 4 fumble-t hozott össze, bár ezekből csak egyet vesztettek el. A labdára egyáltalán nem tudott vigyázni a Titans, főleg a mérkőzés végén. A Tennessee ugyanis a 3. negyed végén szerzett először pontokat Dez Fitzpatrick révén, de a 19-6-os hátrány (kimaradt az extra pont) még nem tűnt ledolgozhatatlannak. Azonban a következő 6 labdabirtoklásukból 3 interception, 1 turnover on downs, 1 meccs végi kötelező térdelés és csupán egyetlen touchdown jött össze. A lehetősége tehát meglett volna a csapatnak, élni nem tudtak vele.

A Texans igazán semmi extrát nem csinált. A 200 total yardot sem érték el, míg a Titans 420-at szerzett, de tudták a saját limitációikat és nem erőltettek olyat, ami nem menne a csapatnak. Taylor csupán 107 yardot passzolt 24 kísérletből, míg futni 38 alkalommal próbáltak. Sikeresek itt sem voltak, ugyanis csupán 83 yardot értek el, ami borzasztó 2.2-es átlagra volt elég. A red zone-ban azonban képesek voltak ezeket pontokra váltani. Mindkét TD-t maga Taylor szerezte, aki több ízben is tudott scramble révén first downt, vagy épp touchdownt elérni.

AJ Brown maradt a Titans egyetlen használható fegyvere, több remek elkapást is bemutatott, de a meccs elején ő is kisebb ápolásra szorult és végül ő sem tudta befejezni a találkozót. A Texans jól tudta megoldani az őrizetét, így csupán 48 yardig jutott 5 elkapásból. A csapatot 107-tel az a Nick Westbrook-Ikhine vezette, aki ezelőtt sosem jutott még 53 fölé és kis túlzással megduplázta karrierje yardjainak számát.

Kiemelni a vendég védelemből egyértelműen Desmond Kinget kell, aki a 4 Tannehill interceptionból kettőt is szerzett. A Texans az egész meccsen sokszor tudott odaérni az irányítóhoz és bár levinni csak kétszer sikerült, sokszor ütötték meg vagy helyeztek nyomást rá. A védőfal tagjai is meg tudták nyerni a saját párharcaikat, de blitzek révén sok játékosnak jött össze siettetés, köztük a linebacker Kamu Grugier-Hillnek is 2-3.

A Texans sikerével nem maradt több egy győzelmes csapat a ligában és az 1/1 lehetősége is elúszni látszik. Persze látva a vendég játékosok örömét, ez a legkevésbé sem érdekli őket. A csapat mindkét győzelme ráadásul csoporton belül született. A Titansnek az eredmény láttán nem kell nagyon aggódnia. Továbbra is két meccsel vezetnek a Colts előtt, ami igazából három, hiszen meccselőnnyel kellene beelőzni őket az Indianapolisnak, miután mindkét idei összecsapásukat a Tennessee nyerte. A sérülésektől tizedelt skill személyzet és a botrányos támadófal teljesítmény azonban sokkal inkább okot adhat az aggodalomra.

(alatriste)

New Orleans Saints @ Philadelphia Eagles 29-40

Az Eagles feltámadni látszik: nagyon fontos volt ez a győzelem és elnézve a sorsolást, ahol a Cowboys az egyetlen pozitív mérleggel rendelkező csapat, a pozitív mérlegre, és ezzel együtt a rájátszásra hirtelen reális lett az esély. Persze a Saints a vereség ellenére még mindig egy győzelemnyi előnyben van, de az elmúlt meccsek tendenciái alapján a két csapat közül az Eagles tűnik a jobbnak.

A végeredmény ellenére ez egy nagyon sima Eagles győzelem volt. Egy Trevor Siemian INT után az Eagles gyorsan megszerezte a vezetést, majd a következő drive-jában ismét TD-t szerzett. A Saints offense teljesen vakon volt, és mindössze a visszatérő Miles Sanders fumble-je miatt volt képes pontot szerezni az első három negyedben. Eközben az Eagles remekül teljesített és 33-7-re vezetett az utolsó negyed kezdetén. A végére aztán sikerült kicsit bealudni, bár 11 pontnál kisebbre így sem csökkent soha a hátrány (33-22), de a nagyon pesszimisták akár el is hihették, hogy ebből még baj lehet. Aztán Jalen Hurts ismét varázsolt egyet, 40-22-nél pedig végérvényesen eldőlt a találkozó.

Az Eaglesnél egyértelműen Hurts volt a sztár, aki lassan okafogyottá teszi a Deshaun Watson pletykákat (nincs még azon a szinten, távolról sem, de van benne potenciál). Ugyan csak 147 yardot szerzett a levegőben, de emellé 18 futásból volt 69 yardja és három TD-je. És ugyan ez gyors fejszámolás után csak 3,8-as átlag, de mivel rá is kellett figyelni, így kvázi nem maradt ember a többiekre: Sanders és Jordan Howard 6 yardos átlaggal termelt a földön, az Eagles pedig összesen 242 yardot és három TD-t szerzett a Saints futás ellen ligaelit védelme ellen. Emiatt értelemszerűen a passzjáték háttérbe szorult, de azért így is érdemes kiemelni Dallas Goedert és DeVonta Smith játékát, akik a kevés lehetőségükből nagyon fontos first downokat szereztek (és Hurts yardjainak 83,7 százalékát).

A Saints támadósora már közel sem villogott ennyire, bár úgy nehéz, ha a csapatnak hét kezdője – Jameis Winston, Andrus Peat, Michael Thomas, Alvin Kamara, Terron Armstead, Ryan Ramczyk, Ty Montgomery – harcképtelen. Mark Ingram elég jól nyomja, de egyedül nem tudja pótolni Kamarát, akin kívül egyébként nincs is playmaker a rosteren. Trevor Siemian pedig egy csere QB, akit leginkább csak egy félidőre lehet nyugodt szívvel bedobni – minél többet játszik, annál több hiányossága kerül felszínre és nincs az a rendszer, ami ezt képes elrejteni. Emellett most a védelem sem állt a helyzet magaslatán, az pedig nem elvárás, hogy egy pontháborút Siemian megnyerjen (pláne, ha Ingram eközben fumbe-özik, maga az irányító meg pick-sixet dob Darius Slaynek).

Végül, de nem utolsó sorban emeljük ki még Jake Elliottot, aki a héten a forduló legjobb ST játékosa lesz az NFC-ben: mind a nyolc rúgása (4-4 mezőnygól és extra) jó volt, az egyik FG-ja 50 yardról ment be, 16 ponttal vette ki a részét a sikerből.

(renningan)

Baltimore Ravens @ Chicago Bears 16-13

Hűha, micsoda találkozó volt ez! Sajnos a színvonal nem volt az egekben, ami Lamar Jackson hiánya miatt nem volt meglepő, illetve az izgalmi faktor is a végére maradt, de összességében azért lesz mire emlékeznünk.

A színvonaltalanságnál maradva: az első félidőben a Bearsnek volt egy kihagyott mezőnygólja és egy fumble-je, a Ravensnek két mezőnygólja, minden más pedig punttal végződött. Ezután megsérült Justin Fields, bejött a helyre Andy Dalton és már keresztet vetettünk volna a Bearsre, de aztán Dalton kiosztott egy 60 yardos TD-t Darnell Mooney-nak (igazából ez csak egy screen volt, amiből Mooney valami embertelenül nagy játékot csinált, de ez már csak kákán is a csomót keresés). Erre a Ravens egy mezőnygóllal válaszolt, de Dalton ismét megrázta magát és ezúttal egy tényleg szép passzból kiosztott egy 49 yardos TD-t Marquise Goodwinnek. Ekkor már csak 1:33 maradt az órából, de Huntley átment LJ-be, Sammy Watkins is megvillant és végül a Ravens behúzta a meccset.

Kezdjük a Bearsszel: Fields nem játszott jól. Volt pár nagy passza, de azokon kívül kvázi semmi sem sikerült, illetve egy fumble-t is vétett, mielőtt bordasérülések miatt le kellett cserélni (a fumble-je után mezőnygólt szerzett a Ravens). Bár nem csak rajta múlott (nem ő hagyott ki egy 40 yardos mezőnygólt) és nem is lenne fair őt bűnbaknak kikiáltani, de több mint két negyed alatt nulla pontot szerzett az irányításával a Bears. Van ilyen, újoncról van szó és Dalton két TD-passza után egy normális HC-nek meg sem fordul a fejében egy csere, de Matt Nagy esetében nem vagyok teljesen meggyőzve, hogy ez nem történik meg.

A Ravens védelme egyébként szépen megfogta a Bears futójátékát és nyomást is sikerült generálni, de az utóbbi időben nagyon sok a brutálisan elszúrt coverage a secondaryben. Az, hogy Mooney és Goodwin is 100+ yardot és egy TD-t szerzett, nem néz ki olyan jól (bár az vicces, hogy Mooney úgy szerzett öt elkapásból 121 yardot és egy TD-t, hogy 16 labda ment felé, az esetek többségében azért sikerült levédekezni). Mivel ez visszatérő probléma, ideje lenne kitalálni valamit, mert 4&11-re nem előnyös ilyen játékokat engedni:

A Bears védelem egész jól teljesített Khalil Mack nélkül, még ha Huntley-nak volt is pár nagyobb futása. Hatszor sackelték az irányítót, Robert Quinn egymaga négyszer ért oda, illetve volt még három negatív yardos szerelése is, emellett Tashaun Gipson még egy INT-t is jegyzett. A poén ugyanakkor itt is a meccs végén érkezett egy elszúrt coverage formájában:

Kifejezetten szimpatikus egyébként, hogy a Ravensnek van egy Lamar Jackson köré épített támadósora, van egy az ő játékára épülő identitása, és ehhez végig ragaszkodik is. Huntley a nagyon szegény ember LJ-je, de ezzel együtt csak hozzátette a magáét és levezényelt egy game winning drive-ot. Vannak hiányosságai a Ravensnek Jacksonnal is a kezdőben, de összességében egy kifejezetten szerethető, és nem mellesleg jó csapat van Baltimore-ban.

(renningan)

Washington Football Team @ Carolina Panthers 27-21

Hamar véget ért a Cam Newton sikersztori, bár nem a korábbi 1/1-esen múlt. Ezzel a győzelemmel a 4-6-os Washington ráadásul életben tartotta a PO-reményeit, ugyanis jelenleg 5-5-ös mérleggel két csapat is rájátszásrésztvevő (a Panthers pedig szomorkodhat, ugyanis 6-5-ös mérleggel lépeselőnybe került volna a többiekhez képest).

A mérkőzés nagyon jól indult a hazai csapatnak, Newton rögtön egy TD-drive-val nyitott, ráadásul passzolt hatpontossal zárta le a támadást. Ezután viszont megakadt a gépezet, a Washington egyenlíteni tudott, majd a második negyed végén még volt egy gyors TD-váltás, így döntetlennel mentek pihenni a csapatok. A szünet után a fővárosi csapat élt a nyitódrive adta lehetőséggel, és bár erre még Newtonék tudtak reagálni, de a negyedik negyedben két mezőnygólra csak két turnover on downs volt a válasz, ezzel elrontva a hazatérést.

A korábbi 1/1-es a meccset 21/27-tel, 189 yarddal és két TD-vel zárta a levegőben, illetve volt 46 yardja és egy futott TD-je a földön. Ahhoz képest, hogy mindössze 1,5 hete tért vissza a Panthershöz, kifejezetten jól játszott, volt pár elit dobása is. Ugyanakkor összességében még mindig elég konzervatív volt a játékhívás, ami érhető, és mivel a futás sem ment úgy igazán, így azért eléggé döcögősre sikerült az offense teljesítménye.

Mindez leginkább az utolsó negyedben csúcsosodott ki nagyon, amikor kétszer is turnover on downsszal ért végét a támadás, pedig mindkét alkalommal 4&3-at kellett volna megoldani. Egyébként jegyezzük meg, hogy tökös dolog volt három pontos hátrányban a saját 32-esen nekimenni a negyediknek. Volt még időkérése a csapatnak, egy sikeres védekezés esetén csak mezőnygólt kellett volna szerezni a következő drive-ban (míg így TD-t), és legalább a hosszabbítás megvan, de ha már ott vannak, akkor játsszanak a győzelemre.

Pláne, hogy a carolinai védelem ezúttal nem volt a helyzet magaslatán, pedig a Cardinals kiütése után nem volt irreális elvárás Taylor Heinicke limitálása. Ezzel szemben a Washington kezdő irányítója mintha vért ivott volna, parádésan teljesített: 206 yardot és három TD-t passzolt, ezen kívül a földön is veszélyes volt. Ron Riveráékat is meg kell dicsérni, mert egyrészt jó volt az offensive game plan, Heinicke ki volt segítve egy erős futójátékkal (190 yard a földön), Terry McLaurin is eszméletlen elkapásokat mutatott be, illetve a Chase Young nélküli védelemnek is sikerült elrontani az ellenfél játékát. Persze tegyük hozzá, hogy ugyanezzel a védelemmel nem biztos, hogy mondjuk két hét múlva, egy a playbookot jobban ismerős Newtont is sikerült volna megfogni, de most ez így rendben volt.

(renningan)

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!