Connect with us

Összefoglaló

Nyert a Jaguars, védelme vitte hátán a Titanst, hosszabbítás volt a lilák kétarcú csatáján

A bolond fordulóban nyerni tudott a Jaguars az AFC fő esélyese ellen, Matt Stafford Carson Wentzre itta magát, amivel egyidőben a Titans védelme elit formát mutatott, a lilák csatája két ellentétes félidő után hosszabbításba torkollott, a Bengals pedig két hét alatt az AFC első kiemeléséről a csoportja utolsó helyére csúszott vissza a tegnapi kiábrándító Browns elleni vereséggel. 

Tennessee Titans @ Los Angeles Rams 28-16

A bolond vasárnap lezárása is őrültre sikeredett. A Titans ugyanis úgy verte meg elég simán a Ramst, hogy a támadóira szinte szüksége sem volt. A védelem ugyanis olyan szinten dominált a találkozón, hogy megsemmisítette a Kosokat.

A meccs igazából egy 26 másodperces periódus alatt dőlt el a második negyed elején, amikor Matt Stafford előbb Carson Wentzet megszégyenítő módon dobott egy pörgő-forgó-feldobó interceptiont, nehogy safetyt érően vigyék földre, majd egy játékkal később TD-t ért el a Titans, még egy játékkal később pedig Stafford dobott egy csúnya pick-6-et is Kevin Byardnak, így 26 mp alatt 14 pontot tett fel a táblára a Titans.

Persze vége nem volt még itt a meccsnek, elméletben még visszajöhetett volna a Rams, de a Titans szezon előtt lesajnált védelme ismét odatette magát, és dominált. Elsősorban a védőfalra igaz ez (mínusz Bud Dupree), hiszen folyamatos nyomás alatt tartották Staffordot. A belső támadófal egyáltalán nem tudta tartani Jeffery Simmonst és Denico Autryt, de a jobb szélen Rob Havensteinnek is alaposan meggyűlt a baja Harold Landryvel. Simmons konkrétan az első félidőben szerzett 3 sacket, miközben karrierje során összesen 7,5 volt eddig neki.

A Rams támadósorából a fal mellett Staffordot is lehet szidni a már említett két interceptionje miatt, de ezen kívül is gyenge volt, Los Angeles-i karrierje legrosszabb meccsét hozta. Sean McVaynek is kijár a fekete pont, nem hívta jól a játékokat, az egész jól működő futásokat már korán hanyagolta és negyedik kísérletekre szokásához híven rossz döntéseket hozott. Egyedül a Robert Woods – Cooper Kupp elkapóduót lehet kiemelni pozitív irányba, mindketten közel 100 yardot szereztek. Kupp ezzel átlépte az 1000 elkapott yardos határt a szezonban, és fun fact, hogy Jerry Rice óta ő az első elkapó, aki egy szezon első kilenc meccsén 1000 yardot és 10 TD-t szerzett.

A labda túloldalán szintén a védelem nyerte a párharcot, csak kevésbé látványosan. Nem voltak pick-6-ek, sack-hegyek, de a Titans támadósorát a minimumon tartották. Tannehillék összesen 195 yardot tudtak haladni offense oldalon. Az irányítónak egyetlen 15+ yardos passza volt, az pedig a védők kezében kötött ki, a földön pedig csak 69 yardot tettek meg (ami 2012 harmadik fordulója óta a legkevesebb a csapatnál). Adrian Peterson 10 futásból mindössze 21 yardig jutott, de egy garbage time TD azért összejött neki visszatérése alkalmából – D’Onta Foreman azonban jobban muzsikált. Láthatóan hiányzott Henry, és ugyan a Rams defense elég jó erőkből áll, ennél több fog kelleni egy átlagos meccsen a jövőben.

A Rams védelméből mindenképp ki kell emelni Jalen Ramsey-t, aki parádésan játszott, levakarhatatlan volt, mindenhol ott volt és nagy szereléseket is bemutatott a line of scrimmage körül.

A Titans ezzel vezeti az AFC-t, a Rams pedig továbbra is csak a legjobb wild card helyre jó a csoportellenfél Cardinals menetelésének köszönhetően.

(katonadani)

Buffalo Bills @ Jacksonville Jaguars 6 – 9

Te jóságos ég: a bolond forduló legbolondabb mérkőzése. És bárcsak azt mondhatnám, hogy a Jaguars felszívta magát és remek játékokkal, okosan összerakott gameplannel legyőzte az AFC egyik legjobb csapatát, de nem: két ennyire inkompetens, bántóan rosszul játszó gárdát bűn egyszerre pályára engedni.

A mérkőzésről értelemszerűen nem sok mindent lehet elmondani: összesen öt darab sikeres mezőnygól volt, ezt leszámítva turnoverek és puntok tömkelegét láthattuk. Ez a Jaguarstól annyira nem meglepő, Urban Meyer csapata alanyi jogon hozza ezt a szintet, de a Billstől még a legrosszabb rémálmainkban sem vártunk ilyen produkciót.

A védelem rendben volt. Ugyan a Jaguars volt az ellenfél, de a 9 engedett pont és a 230 total yard nem rossz, pláne úgy, hogy ebből csak 151 volt passzolt. Trevor Lawrence-en volt nyomás, sikerült megfogni a futást, még egy turnover is összejött. Na de amit a támadósor csinált…

Az, hogy futójáték nem volt jó, nem annyira meglepetés, már tavaly sem működött. Viszont van a csapatban egy Josh Allen, egy Stefon Diggs, egy Emmanuel Sanders és egy Cole Beasley, így egy top 10-es passzjáték azért elvárható. Ehhez képest már idén nem először akadozott a gépezett, most pedig konkrétan a 2019-es offense-t láttuk a bust Josh Allennel.

A tavaly MVP szinten játszó irányító rendkívül pontatlan volt, de ez még belefér: nem működött a támadófal, nagy volt rajta a nyomás, rengeteg volt a buta játék/megmozdulás, ami miatt 20-25 yardokat kellett volna megtenni a first downhoz. Előfordul, bárkinek lehet rossz napja. Ugyanakkor Allen nemhogy nem maximalizálta a lehetőségeit, olyan ostoba, buta hibákat csinált, amit egy csereirányítótól sem néznének el. Ez az INT például mi volt!?

Allen a meccset 264 yarddal és két INT-vel fejezte be, illetve volt egy fumble-je is 3&2-re a Jaguras 37 yardosánál, 3 pontos hátrányban. Egyszerűen katasztrófa, amit az irányító és a teljes Bills támadósor produkált, nem túlzás azt mondani, hogy a Jaguars megérdemelten nyert.

És akkor a győztes csapat: az offense pont olyan vakon volt, mint előtte bármikor. Lawrence pontatlan volt, TD-passzokat rontott el – nem segítette őt a rendszer, a Bills védelem nem könnyű ellenfél, de abszolút nem használt ki semmit abból, amit az ellenfél engedett. Szerencséjére ezúttal a Jaguarsban játszott elit formában egy Josh Allen, aki úgy tűnik különösen felszívta magát névrokona ellen.

A Jax védelem meglepően jó volt. Ugyan a Bills mindent megtett azért, hogy szabotálja magát, de a Jacksonville is hozzátette a magáét. Különösen Josh Allen játszott jól, akinek volt nyolc solo tackle-je, két negatív yardos szerelése, egy sackje, egy INT-je és egy összeszedett fumble-je – már most oda lehet neki adni a hét védőjátékosa címet. Rajta kívül még Taven Bryan játszott kifejezetten jól, két-két tackle, sack és negatív yardos szerelés került a neve mellé.

(renningan)

Minnesota Vikings @ Baltimore Ravens 31-34 h.u.

Két ellentétes félidő után hosszabbítást láthattak a szurkolók Baltimore-ban, melynek végén a hazaiak örülhettek. Az első 30 perc után úgy tűnt, hogy semmi nem jön be a Ravensnek, de a mérkőzés második felére magukra találtak, így nem lett itt is meglepetés ezen a héten.

Nem éppen olyan kezdést képzeltek el a hazai szimpatizánsok, mint amit láthattunk az M&T Bank stadionban. Az első harminc percben pont a saját fegyverével verték a Ravenst, a Vikings futásai nagyon is jól mentek, 17 próbálkozásból értek el 102 yardot, amiben volt egy Dalvin Cook megiramodás is 66 yardért. A futás mellett pedig Cousins is jól osztogatta a labdát, 66%-os pontosság mellett 102 yardért szedtek le labdákat elkapói, Justin Jefferson emelkedett ki főleg, aki két elkapásból 57 yardnál járt félidőben. A támadók mellett a védelem is előrelépett a vendégeknél. A Ravens második negyedbeli utolsó támadását leszámítva jól állták a sarat, mindössze három pontot tettek fel addig a táblára Jacksonék, Camryn Bynum pedig még egy fantasztikus interceptiont is bemutatott.

Esélyesként mentek ki a pályára a Hollók, de meglepték őket rendesen. Az első harminc percben 90 yardot engedtek Dalvin Cooknak úgy, hogy a mérkőzés előtt még egy futónak sem engedtek 100 yardnál többet. A Vikings támadásaival nem nagyon tudtak mit kezdeni, és most az extra játék sem jött labdaszerzéssel, így nem tudták Jackson kezébe adni a labdát jó helyzetben. A támadók is szépen átaludták a mérkőzés elejét. Jackson szokásos futásai mellett most a passzjáték nem volt a legjobb tőle egy játékot leszámítva. A Vikings oldalán szépen megfogták a hosszú célpontokat, így csak a futás és rövid passzok mehettek. Egészen a második negyed egyik utolsó játékáig, amikor egy Bateman felé szálló 42 yardos labdánál a védők szabálytalankodtak az elkapóval, és a következő játékban Freeman 5 yardos elkapásával megszerezték első TD-jüket az estén, ezzel állhatott 17-10 az eredményjelzőn a Vikings javára.

A második félidő megint nem a Ravensnek indult pozitívan, hiszen a kezdőrúgást Kene Nwangwu 98 yardon keresztül vitte vissza touchdownig, így újra két labdabirtoklásos előnyben voltak a vendégek. De ezek után, amikor labdához jutottak már egy másik Ravenst láthattunk a pályán a támadóknál. Jackson újra 100 yard fölött futott és elkapóit is megtalálta, Marquise Brown 116 yardot, Rashod Bateman 52 yardot, Mark Andrews 44 yardot, Patrick Ricard pedig 35 yardot szerzett. A fullback Ricardot azért is érdemes kiemelni, mert a második játékrész első hazai drive-jában pont ő volt a hős, elkapása is volt és TD-t is szerzett az első támadás során.

A Vikings támadásai azonban megálltak, és újabb két TD drive-val már a Ravensnél volt az előny a negyedik negyed hajrájában. Vissza tudták fogni Cook futásait és Cousins passzait is, így a védelem is hozzá tudta tenni az extrát. Csak a special team nem tudott koncentrálni megfelelően, hiszen a már említett kickoff return TD mellett Nwangwu egy fake punt játékot is meg tudott oldani. A hajrára azonban még egy drive-ot össze tudott rakni a Vikings, Thielen elkapásának az end zone-ban meg is lett az eredménye, hiszen 31-31 állt a táblán 60 perc után, mivel a maradék nagyjából fél percben a Ravens nem jutott el field goal pozícióig.

Jöhetett a ráadás, ami idén nem ismeretlen pálya egyik csapatnak sem, hiszen mindkét fél harmadik alkalommal túlórázott. Az utolsó tíz percben is kaptunk izgalmakat, hiszen hiába kapták meg a labdát Jacksonék, Barr interceptionjével fordult a kocka. A Ravens védelme azonban előre lépett és még first downt sem engedett az ellenfélnek. Második nekifutásra már nem volt kérdés és elvitték a labdát Tuckernek egy 36 yardos mezőnygól kísérletig, amit a rutinos rúgó nem is hibázott el.

Egy változatos mérkőzést láthattunk, hiszen az első harminc percben gyakorlatilag semmi nem jött össze a hazaiaknak, és már úgy tűnt, hogy egy komolyabb hátrányban mehetnek az öltözőbe, de a támadók egy drive-ra összekapták magukat, amit utána végig vittek a meccs további részén, ennek köszönhetően nyerhettek hazai pályán, amivel újra jó pozícióban vannak az AFC flúgos futamában az első kiemelésért.

(kronikk)

Cleveland Browns @ Cincinnati Bengals 41 – 16

Igazi úthengerként gázolt át a Browns a Bengalson. A kulcs a hatékonyságon volt ezúttal. A Bengals ugyan gyönyörűen masírozott át a nyitó drive-ban a pályán, hogy aztán az egy yardoson dobjon egy pick6-et Joe Burrow. Denzel Ward 99 yardon át hordta vissz a labdát, ami gyönyörűen megalapozta a meccs hangulatát. A Bengals a félidőig ugyan szerzett 10 pontot, de egy fumble és egy turnover on downs révén további két alkalommal adta el a labdát. A Browns pedig elvett mindent, amit eléjük tálaltak. A turnover utáni első playből például Donovan Peoples-Jones szerzett egy 60 yardos TD-t.

Úgy vezetett 14 ponttal a szünetben a Cleveland, hogy közel 100-zal kevesebb támadóyardja volt, mint a hazaiaknak. A felállás a második félidőben sem változott sokat. A Browns offense továbbra is kihasználta, amit kapott. 31-10-nél a második Burrow interception után pedig végérvényesen el is dőlt a meccs.

A találkozó legnagyobb csalódása egyértelműen Ja’Marr Chase volt, aki újra az előszezonbéli formáját vette elő. 2-3 dropja volt, köztük 1 TD-t is elejtve. Burrow mindkét interceptionjekor őt kereste, amiből az első ugyan az irányító hibája volt, a másodiknál Chase kezéről pattant a védőhöz a labda. Az újonc elkapó végül 13 targetből 6 labdát kapott el mindössze 49 yardért.

Míg ő szenvedett, a másodéves Tee Higgins jó napot zárt. Ugyancsak 6 labdát kapott el, de ő ezekből 78 yardot szerzett. A futójáték a nagy hátrány miatt nem tudott olyan domináns lenni ezuttal. Persze Mixont így is többször vonták be a játékba. Mindkét hazai TD-t ő futotta ami mellett 64 futott és 46 elkapott yardot szerzett.

A túloldalon minden működött. Úgy, hogy meg se kellett magukat erőltetni. Nick Chubb 14 futásból kis híján egészen elképesztő 10-es átlagot tudott produkálni. 137 yarddal és 2 futott TD-vel zárt, amihez 26-ot a levegőben is hozzátett. Persze megnyomta a statisztikáit ez a 70 yardos rohanás.

Baker Mayfield végül épp csak átlépte a 200 yardos határt, de kiosztott 2 TD-t és nem adta el a labdát. OBJ hiánya egyelőre nem ütközött ki, bár sokat mondó, hogy egy célpontjának sem volt 3-nál több elkapása. A Peoples-Jones nagy TD-t leszámítva pedig nem volt 30 yardos elkapója sem.

A dicséret egyértelműen a védelemnek jár. Ötször sackelték Burrow-t, amiből Garrett másfelet, Troy Hill kettőt gyűjtött be. Egész meccsen ott voltak Burrow körül és rendszerint meg is tudták ütni a játékok végén. Több passzt is leütöttek és végül 3 labdát szereztek, nem engedték vissza a mérkőzésbe az erősen próbálkozó Cincinnatit. Myles Garrett újabb nagy meccse után már csak két sackre van a Browns single season sack rekordjától (14) és franchise örökranglistáján is csak hattal van már előtte Clay Matthews Sr.

Két hete még az AFC első kiemeltje volt a Bengals, de rövid idő alatt a csoport utolsó helyére esett vissza. Hiába szereztek 10-zel több first downt és birtokolták több mint 10 perccel többet a labdát, a hibáikat nem tudták kijavítani.

(alatriste)

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!