Connect with us

Összefoglaló

Nyert a Pats, visszatalált a győztes útra a 49ers és a Broncos, kiütéssel nyert a Rams és az Eagles

A Patriots idén először egy igazán jó csapat ellen is diadalmaskodni tudott, négymeccses vereségszéria után ismét nyert a 49ers és a Broncos, kiütéssel győzött a Rams és az Eagles. 

New England Patriots @ Los Angeles Chargers 27 – 24

A Patriots folytatta idei szokását, és alkalmazkodott az ellenfélhez, ami egy szoros eredményt hozott, ezúttal győzelemmel. A meccs TD drive-val kezdődött mindkét oldalon, utána azonban megtorpantak a csapatok. A Patriots többször is eljutott a red zone-ba, de vagy mezőnygól lett az akcióból, vagy sikertelen negyedik kísérlet. A Chargers sem volt sokkal sikeresebb: még egy TD drive összejött az első félidőben, de többnyire puntok és egy INT jellemezte az offense játékát a nyitódrive után, így csak 14-13-ra vezettek a hazaiak a félidőben.

A harmadik negyed sem hozott eredményt egyik oldalon sem, egy-egy FG drive-ot leszámítva nem tudott egyik offense sem áttörni az ellenfél védelmén. A Patriots végre merte passzoltatni Mac Jonest, aki több szép labdát is elengedett, de voltak rosszul megdobott passzai is, többször is túldobta az elkapóját (a passzainak csupán fele lett így pontos). Viszont nem hibázott nagyot, és a labdára is vigyázott. Ellentétben Herberttel.

A Chargers irányítójának is nehéz napja volt, neki is csak a passzainak a fele volt pontos, mert vagy elhibázta a célpontjait, vagy a célpontjai hagyták cserben. A meccs kulcsmomentumát is egy irányító-elkapó meg nem értés szállította. Herbert Jared Cookot vette célba, aki a passz elengedésének pillanatában még üresen futott előre. Csakhogy Cook nem nézett vissza, a labda elszállt a válla fölött, egyenest Adrian Philips kezébe, aki azzal a lendülettel vissza is futott a célterületre vele.

Nehéz megítélni ki hibázott, szinte egy az egyben ugyanaz történt, mint a Cardinalsnál Murray utolsó passzánál. Akárhogy is, ezzel a furcsa játékkal a Patriots átvette a vezetést, és mivel utána a 2 pontos is sikerült, így 24-17-re módosult az állás. Idő még volt bőven, viszont Herbert egész meccsen dekoncentráltnak tűnt (akárcsak az elkapói), így a következő drive egy 3&outtal ért véget. Ugyan Staley korábban többször is nekiment saját térfélen a negyedik kísérletnek, de ezúttal inkább puntolt. Valószínűleg érezte, hogy az offense-ben nincs meg a szükséges koncentráltság, és jobban bízott a védelemben.

A Chargers védelem azonban ezúttal nem tudta megállítani a Patriotsot. Jones levezetett egy hosszú, 13 játékból álló és 7 percet felemésztő drive-ot, ami egy mezőnygóllal zárult. Mire Herbert visszakapta a labdát már 10 pont volt a hátrány, és csak 2 perc volt hátra az órából, így lényegében a meccs el is dőlt (még egy szépítő TD összejött, de reális esély már nem volt a győzelemre).

A Patriots már korábban is bebizonyította, hogy az erős ellenfelekkel szemben is képes helytállni, de valami mindig hiányzott a győzelemhez. Most azonban összejött a W, igaz semmit nem csinált másképp mint a korábbi szoros meccsein, viszont most sokkal koncentráltabb volt az ellenfelénél. Ezzel a győzelemmel így a Patriots bejelentkezett a 7. helyért az AFC-ben, de még hosszú út vezet az újabb playoffig. A Chargersnél pedig a vereség mellett további probléma, hogy ismét a dekoncentráltság jellemezte a csapatot, ahogyan a Ravens ellen is. Egyszer el lehet fogadni, ha így játszanak, de kétszer egymás után már komoly problémára utalhat, főleg bye week után.

(jarred)

San Francisco 49ers @ Chicago Bears 33-22

Ezt a meccset a végeredmény ismeretében néztem vissza ma reggel, és nem igazán akartam elhinni, hogy ezt 11 ponttal behúzta a 49ers. A Bears ugyanis egy közel hibátlan tervet hozott arra, hogy megnyerje ezt a találkozót, mindössze annyi kellett hozzá, hogy Matt Nagy ne utazzon a csapattal.

Viccet félretéve, kicsit a korai Matt LaFleur meccsek jellegzetességeit vélhettük felfedezni, ami arra alapult, hogy ne kerüljön a csapatod hátrányba, és kontrolláld az órát. Ennek eleget is tettek Bill Lazorék, hiszen az első négy drive-juk egyaránt pontszerzéssel ért véget, összesen pedig több mint 25 percet égettek el velük a játékidőből, mégis vereség lett a vége. Ennek a kulcsfigurája pedig DeMeco Ryans, a 49ers védőkoordinátora volt érzésem szerint, aki remekül ismerte fel, hogy mi lehet az út a győzelem felé: ki kell venni a Bears legjobb támadóját, Khalil Herbertet az egyenletből.

Az újonc futó a liga egyik leghatékonyabb running backje lett, amit az első félidőben igyekezett bizonyítani mindenkinek. Az, hogy a Bears támadások ütemesen és hosszú ideig tartottak, döntő többségében neki voltak köszönhetők. A félidő után azonban teljesen megsemmisítették, szemre több negatív yardos játéka volt mint pozitív, amivel rákényszerítették a vendégeket arra, hogy Fields képességeire kell alapozniuk a győzelmet. De hogy eljussanak idáig, ahhoz pontok is kellettek, amihez leginkább Deebo Samuel nagy játékai járultak hozzá, összességében sok elképzelés nem volt ebben a támadósorban most sem, amiért Shanahant lassan tényleg elő kéne venni.

Itt jegyezném meg, hogy én imádom a bűvészeket és az illúzionistákat, és amit Elijah Mitchell csinált, az ennek az iskolapéldája. A srácnak konkrétan az utolsó drive-okban két játékból jött össze cirka 60 yard, ami miatt a forduló legproduktívabb játékosa lett futva, de az előtte lévő 16 játékban meg többször ültették seggre 1-2 yardot megtéve.

A győzelmet nem kell megmagyarázni, amihez a vendégek most tarthatják is magukat, ellenben a Bearsnek a szememben egy győzelemmel felérő vereség volt, hiszen a szezon legjobb teljesítményét láthattuk a támadósortól. Végre mertek hagyatkozni Fields azon tulajdonságaira, amiben a szűk elithez tartozik, és hagyták futni, aminek a legemlékezetesebb momentuma a touchdown futása lett negyedik kísérletre.

Ez a meccs számomra elhitette, hogy a Fields – Herbert – Mooney trióra érdemes lehet építeni az offense-t, csak kelleni fog hozzá egy olyan vezetőedző/koordinátor, aki hajlandó is Fieldset akár úgy használni, mint Greg Roman Lamar Jacksont.

(chester)

Philadelphia Eagles @ Detroit Lions 44-6

A Lions sorsolására pillantva talán itt volt a legnagyobb esélyük a győzelemre, így menetrendszerű volt a hatalmas pofon. Osztott képernyőn néztem ezt meg a Rams meccsét, és szomorú volt látni, hogy amíg Goffot a sokadik leparancsolás után kifütyülték, addig Stafford megdobta az újabb TD-jét egy kiütés során. Nem ezt érdemli véleményem szerint, mert bár ő sem teszi jobbá a társait, azért mindent az ő nyakába varrni nem fair dolog.

Pláne azért, mert ez a Lions egy romhalmaz. Sirianninak nem kellett feltalálnia a spanyol viaszt a győzelemért, az első negyedben kiderült, hogy a földön lesz ma keresnivalója a Sasoknak, és nem is kívánt hősködni a passzjátékkal, ami bölcs döntésnek bizonyult. Miles Sanders hiánya egy pillanatig nem hiányzott, Boston Scott, Jordan Howard és Jalen Hurts szállította a yardmennyiséget, illetve aki bebikázta a masinát, az a majdnem-hatpontosa végén megsérült Jalen Reagor volt.

Amikor néha napján a Lionsnak sikerült átmerészkednie az Eagles térfelére, akkor meg előlépett a védelem, jöttek a sackek, amivel kizökkentették Goffot, ha pedig mégsem, akkor az offense bénázta el a lehetőséget akár a kihagyott mezőnygóllal, akár büntetésekkel. Hogy jobban fájjon, a korábban a Lions ikonikus védőjének számító Darius Slay megbüntette D’Andre Swift fumble-jét, és bevitte a végső kegyelemdöfést korábbi kenyéradójának.

Mivel már a negyedik negyedre 38-0-val fordultak, már pihentetett az Eagles, a végén pedig összejött a sebtapasz a hazaiaknak, de a lényegen nem változtatott. Bár tartom, hogy több emlékezetesebb meg jó megmozdulása van ennek a csapatnak, mint sok más 1-2 győzelmes gárdának, azt kár vitatni, hogy okkal van az 1/1-ért versenyben Dan Campbell csapata. Az Eagles a falainak köszönhetően jó játékkal simán húzta be a találkozót, de sok következtetést nem szabad levonni ebből a meccsből.

(chester)

Washington Football Team @ Denver Broncos 10 – 17

Zörgött a csontzene rendesen ezen a találkozón. Két domináns védelem határozta meg a meccs képét, ami egy elég alacsony színvonalú párharcot eredményezett. Pedig a Broncos nélkülözni kényszerült a legjobb front seven játékosát, Von Miller nem tudta vállalni a játékot, így a 2019-es draftolatlan Malik Reed és az egy hete idecserélt Stephen Weatherly volt a hazaiak passzsiettetője. Azonban remek munkát végeztek, ketten együtt 3-szor vitték földre Heinicke-t, aki összesen 5 sacket szenvedett el a meccsen és elég ritkán tudott tiszta környezetből passzolni.

A Brandon Scherffet nélkülöző washingtoni támadófal a 2. negyedben vesztette el másik legjobb játékosát Chase Roullier (center) személyében, így sem a passzblokkolás, sem a futók előtti takarítás nem igazán ment nekik. A Football Team ugyan összesen 112 futott yardig jutott, de ehhez 24 kísérletre volt szükségük és a legjobb futójuk az újonc Jaret Patterson volt, aki 46 yardot szerzett. Heinicke-nek nem volt sok ideje passzolni, így elsősorban a checkdown opciót kínáló J.D. McKissicet hozta játékba. A futó 8 elkapást jegyzett 83 yardért, miközben senki másnak nem volt 3 elkapásnál többje. A meccs egyik legszebb elkapását és egyben az egyetlen vendég touchdownját az a DeAndre Carter szerezte, aki már 2015 óta van a ligában és az első TD-jét most szerezte.

Heinicke végül 272 yardot szerzett a fenti TD-vel és két eladott labdával, bár ebből az első a félidő végi Hail Mary után, míg a második egy 4&19-es szituáció után jött a meccs legvégén. A dicséret azonban mindenképp kijár Justin Simmonsnak, aki mindkettőt megszerezte. Rajta kívül a többi defensive back is jó napot zárt és nem hagytak könnyű célpontokat a Washingtonnak – bár az egységből kivált Bryce Callahan egy levédekezett passz után.

A hazai támadósort hagytam a végére, mert bár nyertek, nem voltak jobbak a vendégeknél. Egyszerűen csak picivel szerencsésebbek. A Washington 4 first downnal és közel 70 yarddal többet szerzett, de míg a Football Team 0/2 volt a red zone-ban, addig a Broncosból Melvin Gordon két TD-t szerzett két red zone látogatásból. Egyet futva, egyet elkapva. A pontszerzéseken kívül azonban neki sem termett sok babér, Javonte Williamssel együtt 82 yardot szereztek 19 kísérletből. Az egész meccsen jól fogta a futást mindkét gárda és nem is engedtek 15 yardnál nagyobb játékot. A levegőben Teddy Bridgewater hozta a game manager formáját: 213 yard 1 TD labdaeladás nélkül. A labdát szétszórta az elkapók között, Patrick 64, Sutton 40 míg Jeudy 39 yardig jutott. A hazai támadófal is megizzadt a Focicsapat védelmével szemben. A védőfal közepe itt is aktív volt, Daron Payne és Jonathan Allen sok nyomást generált és odaértek a futásokhoz is. A hátsó alakzatból Kendall Fullert lehet kiemelni, akinek több levédekezett labdája is volt.

A washingtoni védelem kezd magára találni. A múlt heti Packers meccs után most is jól tartották meccsben a csapatot, de 10 szerzett ponttal sem múlt héten, sem most nem lehetett meccset nyerni. Pedig körülbelül fél perccel a meccs vége előtt egy fumble révén még egyszer adtak egy lehetőséget a támadósornak, amivel azonban nem tudtak élni. Ezzel a fővárosi csapat 4. vereségét szenvedte el sorozatban, míg a Denver pont ugyanekkorát szakított meg és alakította mérlegét 50 százalékosra.

(alatriste)

Los Angeles Rams @ Houston Texans 38-22

Az NFL-ben nincs másodosztály, az embernek mégis az volt az érzése, hogy ez a két csapat két külön versenysorozatban szerepel. Staffordék úgy mentek át a hazai védelmen, mint kés a vajon, nyolc drive-ot vezetett vele a Rams, abból egy végződött punttal, a többi egytől egyig legalább a Texans 9 yardosáig (!!!) elment. David Culley fiainak érdeme itt ki is merül, mert azt el kell ismerni, hogy ennél nagyobb pofonba is beleszaladtak volna, ha ezekben a goal line szitukban ugyanilyen letolt gatyával várták volna a rohamokat, de itt még úgy ahogy sikerült helyt állni – úgy ahogy…

Viszont ahhoz, hogy ez a terv működjön, ahhoz a támadósortól pontok kellenek, az meg elmaradt akkor, amikor igazán szükség lett volna rájuk. Várjuk vissza nagyon Tyrod Taylort, mert Millsszel szemmel láthatóan nem működnek úgy a dolgok, ahogy egy irányítóval kéne – gyorsan tegyük hozzá, nem is voltak vele kapcsolatban egekben az elvárások. A meccs érdemi részében ugyanis sok köszönet nem volt abból, amikor Mills betette a lábát az ellenfél térfelére: incomplete pass, 0 yardos játék, sack, egy sikeres átadás, egy Rams büntetés, majd a korona a kihagyott mezőnygól volt. Miután a meccs az utolsó negyedre már eldőlt, és McVay felküldte a cseréit, akkor megrázta magát a csapat, de ez kevés a boldogsághoz.

A magabiztos győzelem ellenére nem igazán lehet azt mondani, hogy sziporkázott volna a vendég támadósor, sok hiba volt akár drop, akár egy rossz Stafford döntés formájában. Szép dolog, hogy hozza ezeket a kiütéses győzelmeket, de nem ezek miatt áldoztak be érte két első kört, hanem majd amikor a kemény csapatok jönnek, akkor legyen vele jó a Rams. Meglátjuk összejön-e, lesz még ezt alkalmuk tesztelni az alapszakaszban.

(chester)

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!