Connect with us

Összefoglaló

Visszatért a Chiefs és Newton is, nullára nyert a Packers, alázott a Patriots

Visszatért a Chiefs és újra régi fényében tündökölt a támadósor (nagyjából). És visszatért Cam Newton is, aki első két régi-új panthersös snapjéből TD-t ért el és megverte a ligaelső Cardinalst. A Packers lenullázta a Seahawkst, a Patriots pedig óriási verést osztott ki a Brownsnak. 

Kansas City Chiefs @ Las Vegas Raiders 41-14

A Chiefs visszatért! (Fogjuk rá.) Mahomes 406 yardig és 5 TD-ig jutott (mindkettő a legtöbbje idén) eladott labda nélkül, Kelce 119 yardot, Hill 83 egységet és 2 TD-t, Darrell Williams 144 scrimmage yardot és egy TD-t tett be a közösbe, a Chiefs pedig az első támadásos three-and-out után a következő 8 drive-ból hétszer pontot szerzett, és az egy alkalommal is csak azért nem, mert Butker kihagyta a mezőnygólt. Kellett viszont ehhez a Raiders védelmének asszisztálása is.

Gus Bradley védőkoordinátor ugyanis a jelek szerint egyáltalán nem olvasta a könyvet, ami Mahomes és a Chiefs offense megállításáról szól. Pedig elég sok bőr le lett húzva a témáról. Használj két mély safetyt és ne blitzelj. Utóbbi megvolt, de azt amúgy sem szokott küldeni Bradley. Előbbire viszont nem figyelt és azt hitte, hogy az általa használt cover3-as, single high safetys rendszer is jó lesz. A szezonban egyébként meglepően jól ment a védelemnek, de a Chiefs ellen nem fér bele, ha végig ezt a sémát futtatod. Csúnyán meg is égették.

Emeljük ki a másik oldalon Andy Reidet, aki viszont nagyon jól készült a meccsre. A Raiders legnagyobb fegyvere az lehetett volna, hogy négy emberrel is nagy nyomást tud generálni, azonban erre nem került sor, méghozzá elsősorban azért, mert Reid végre leporolta a playbook screen játékokról szóló fejezetét (amit egy ideje vártunk már), ezzel pedig szuperül semlegesítette a vegasi pass rusht. Ezért volt olyan nagy napja Darrell Williamsnek.

Tegyük hozzá, hogy azért volt szerencséje is Mahomesnak, például a Williams TD-nél, amikor leginkább Abram kezébe dobta a labdát, de talán ki is járt már egy kis mákfaktor a szezon első felében tapasztalt szerencsétlenségek után. Nem mondom, hogy 100 százalékosan visszatért a Chiefs offense, de azért ez már emlékeztetett arra, hogy miért is masíroztak végig a ligán az utóbbi két évben. Aztán kíváncsi leszek, hogy egy két mély safetys védelem ellen is sikerül-e brillírozni.

A túloldalon a Raiders úgy tűnik kissé kipukkadt – érthető módon, tegyük hozzá. Egy ideig még tartották a lépést, de a második félidőre teljesen elfogytak. Carr nem volt rossz (23/35, 261 yard, 2 TD, INT), de nem is tudta a hátán vinni a csapatot, ahogy az év elején, és mivel a futójáték (50 yard) és a védelem (516 benyelt yard) katasztrofális volt, így csak Carrban lehetett volna bízni. Persze nem segített a helyzeten, hogy például DeSean Jackson érthetetlen módon nem a célterület felé vette az irányt első raidersös elkapása után, hanem visszafelé indult és fumble-t vétett.

Beszédes adat a támadósor szenvedéséről, hogy mindössze egyetlen egy harmadik kísérletet sikerült megoldani, azt is az első próbálkozásra, utána 0/9 volt ez a mutató. És hát ha Daniel Sorensen interceptiont szerez, akkor tudod, hogy nagy a baj…

A Chiefs védelmét egyébként meg lehet dicsérni, egyértelműen összekapták magukat, az utóbbi három körben összesen engedtek 38 pontot. Ezen a meccsen Jarran Reedet emelném ki, a Seahawkstól megszerzett védőfalember megszerezte első sackjét a csapatban és az interceptionnél is az ő nyomása kellett a rossz passzhoz.

A Chiefs így átvette a vezetést az AFC Westben.

(katonadani)

Carolina Panthers @ Arizona Cardinals 34 – 10

Ahogyan múlt héten, úgy most sem tudta vállalni a játékot Murray és Hopkins, így ismételten Colt McCoyban kellett bíznia a Cardinalsnak. Csakhogy ezúttal McCoy azt az arcát mutatta, amit az elmúlt években megszokhattunk tőle. Mindjárt a harmadik labdaérintésénél Haason Reddick odaért hozzá, és kiütötte a labdát a kezéből, így a Panthers már azonnal a vörös zónában találta magát, ahonnan könnyedén TD-t tudott szerezni.

Noha a meccsen P.J. Walker volt kezdőnek nevezve, és a meccs nagy részébe ő irányított, mégis egy másik játékos lopta el a showt: Cam Newton. A Carolinába visszatérő irányítót csupán 7 alkalommal küldték fel a pályára (3 futás és 4 passz), de ez alatt 2 TD-t is szerzett, ráadásul az első két labdaérintéséből. Előbb futva jutott be a célterületre, majd egy TD passzt is kiosztott Robby Andersonnak. Ezzel a két játékkal pedig gyakorlatilag el is dőlt a mérkőzés.

Colt McCoy soha nem az az irányító volt, aki képes nagy hátrányból fordítani. Előnyből tud jól játszani, de ha rohanni kell az eredmény után, akkor abból sok jóra nem lehet számítani. Ezúttal sem történt csoda, 14-0 után mindenki tudta, ha a Panthers nem szerezne több pontot, a Cardinals akkor sem nyerne. A vendégek ennek megfelelően kicsit ki is engedtek, és többnyire csak mezőnygólokat tudtak lőni a meccs további részében, de mivel a Cardinals egyetlen értelmes drive-ot sem tudott összerakni, így nem is volt szükség többre.

A második félidő teljes mértékben garbage time volt, és az egyetlen kérdés csupán az volt, szerez-e pontot a Cardinals. Végül sikerült, de egy percig nem érződött, hogy bármi esélye lenne a hazai csapatnak. Nem mentek a passzok McCoy részéről, Conner sem tudott futni, és egy-két buta hiba is hátráltatta a csapatot.

A túloldalon sem volt minden tökéletes, de amit elterveztek, azt többnyire meg tudták valósítani. Walker nem játszott rosszul, de nem is hozott semmi kiemelkedőt (22/29 167 yard 1 INT). Igaz, nem is volt szükség rá. Ellentétben Christian McCaffrey-vel, aki vitán felül az offense legjobbja volt 161 scrimmage yarddal.

A Panthers továbbra is rejtély, hogy playoff csapat-e vagy sem. Eddig a legnagyobb kérdés az irányító személye körül volt. Walker nem megoldás, ez látszik, viszont ha Newton újra a régi énjét hozná, akkor még lehet reménykedni egy rájátszásban. A Cardinalsnál pedig egyértelmű, hogy szükség van Murray-re, nélküle ez az offense nem működik.

(jarred)

Seattle Seahawks @ Green Bay Packers 0 – 17

Havas esti meccs Wisconsinban (legalább egy kicsit). Minden foci szerető rajong az ilyen nosztalgikus hangulatú mérkőzésekért. A körítés tökéletes volt, ami valóban egy igazi 30-as évekbeli mérkőzést eredményezett. Szenvedő támadósorok, pontatlan passzjáték, egy igazi brusztolós meccsen.

A Seahawks az első 6 labdabirtoklásából 5 puntig és egy félidő végi hail mary próbálkozásig jutott. A 6 drive alatt 111 yardot értek el és nem tudtak belépni a hazaiak 35 yardos területén belülre. Russell Wilson ugyan visszatért sérülése után, de a támadósor teljes impotenciát mutatott. Bár két egészen elképesztő elkapó is található a vendégeknél, a félidőig mindössze 8 yardjuk volt. A mérkőzés végére Lockett 23-mal, Metcalf 26-tal zárt, utóbbit pedig a találkozó legvégén még ki is állították, mikor két védővel is összeakaszkodott (és utána még megpróbált visszaosonni a pályára). A legjobb célpontnak Gerald Everett bizonyult, aki 8 elkapásból 63 yardot szerzett. Wilson végül csupán 161 yardig jutott és a meccs eldőlése előtt összesen 2 alkalommal próbálkozott a Packers end zone-jába passzolni, az eredmény pedig két interception lett. Kevin King mellett az az Adrian Amos húzta le a passzát, akinek kis szerencsével további kettő is összejöhetett volna, de így is három hatalmas játékot hozott össze a Green Bay safetyje.

A hazaiak védelme remekelt a meccsen. Az elmúlt hetek kiváló formáját folytatva elvették a futást ez ellenféltől és a coverage sem hagyott üresen elkapókat. Különösen nem a pálya hátsó részén, a leghátsó hazai védő átlag 16 yard mélyen helyezkedett. A Packers az idei szezonban minden védelmet figyelembe véve a 2. legsűrűbben, 97%-ban állt fel könnyű boxszal a Seattle támadók ellen. Keveset blitzeltek, mégis sok esetben tudták megkergetni Russell Wilsont vagy értek hozzá oda kulcs 3. downokon és vitték földre. Whitney Mercilus első sackjét jegyezte a Packers színeiben, de oda tudott érni Rashan Gary és Preston Smith is.

A támadóoldalon a Packersnél sem indult jól a találkozó. Három negyeden át ők is csupán a 2. negyedben szerzett field goalból éltek. A nyitódrive során Mason Crosby hagyott ki egy újabb field goalt, az azt követő 6 drive-ból pedig csak a már fent említett 3 pont jött össze. A mezőnyharcot azonban végig a hazaiak nyerték. 393 támadóyardot szereztek (míg a Seattle csak 208-at) és közel 40 percen keresztül birtokolták a labdát. A nagy játékok folyton kiestek az elkapók kezeiből, de a 3-4 yardos playek működtek. Rodgers 23/37 292 yard 0/1-es statisztikája nem a legjobb, de ma elég volt. A pontokat nem a 78 yardig jutó Adams és nem is Jones, hanem a másodéves futó AJ Dillon szerezte. Dillon csupán 3.1-es átlaggal futott, azonban folyton képes volt első kísérletekre váltani a rövid yardos szituációkat. Minden futása végén 2-3 yardot tett még bele erőből. A két toucdownja is kifejezetten neki volt köszönhető, nem egy Seattle védőt cipelt magával a célterületre.

Dillon a földön végül 66, a levegőben 62 yardig jutott, többek között egy nagy elkapásnak köszönhetően. Bár végeredményben sima találkozó volt, nem a legszórakoztatóbb. 9 puntot láthattak a nézők és a 4. negyedes TD-ket leszámítva folyton hibázó támadósorokat. A Seattle mellett a Packers offense sem tudott hatékony lenni a meccs nagy részében. Az első 3 red zone látogatásukból egy értékesített, egy kihagyott field goal lett és egy Rodgers interception, amit Jamal Adams húzott le. A Seattle vezetőedzője azonban szállította a nap egyik legviccesebb jelenetét, amikor egy fumble-t szeretett volna challenge-elni, de a piros zászló helyett az elektromos kézmelegítőjét dobta a bíró elé.

Ez a találkozó is követelt vezéráldozatokat. Rashan Gary könyök-, Whitney Mercilus bicepsz-, Aaron Jones pedig MCL sérülés miatt fejezte be idő előtt a mérkőzést. Wilsonék nem tudtak tehát pontot elérni ami először fordult elő a kiváló irányító karrierjében.

(alatriste)

Cleveland Browns @ New England Patriots 7 – 45

Mindkét csapat számára fontos találkozó volt, és az első negyedben még úgy is tűnhetett, hogy mindketten komolyan fel is készültek erre a meccsre. A Browns a nyitódrive-ban D’Ernest Johnson révén szétfutotta a Patriots védelmét, és egy 5 perces drive végén Mayfield megtalálta Hoopert a célterületen belül. Erre válaszul egy kétszer hosszabb, 10 percet felölelő 93 yardos drive-ot vezetett le Mac Jones, ami Henry TD-vel ért véget.

Két ilyen jól megszerkesztett drive után azt lehetett hinni, hogy az okos támadójátékok fogják jellemezni a meccset, de valójában csak az egyik csapat tudta átmenteni ezt a teljesítményt az egész meccsre. A Browns offense érthetetlen módon teljesen eltűnt az első 5 perc után. Ehhez hozzájárult, hogy Mayfield egy csúnya INT-et dobott a következő drive-ban, amit Kyle Dugger az 5 yardig hordott vissza, ahonnan a Patriots könnyedén TD-t szerzett.

Az INT utáni TD könnyű volt, de a következő drive-ban Mac Jonesnak a saját egy yardosáról kellett elindítania a támadást egy tökéletes Browns punt után. Az újonc irányítót ez azonban egyáltalán nem zavarta meg, és több nehéz passzt is megdobva végigment a teljes pályán, majd a Kendrick Bourne-nak dobott tűpontos 23 yardos TD passzával lezárta a 99 yardos drive-ot.

A hátrány miatt a Brownsnak fel kellett adnia az addig működő futójátékot, és Mayfield passzaira kellett hagyatkoznia. Csakhogy az irányító borzalmasan játszott. Egész meccsen szenvedett, nem találta az elkapóit és noha csak egy labdáját csípték el a Patriots védői, de legalább 3 másik passzából kellett volna INT-nek lennie, ha nem ejtik el őket. Ilyen játék mellett esélytelen volt a Clevelandnek, hogy ledolgozza a hátrányát, és végül nem is sikerült. Már a 3. negyedben garbage time alakult ki, és miután Mayfield meg is sérült, így az maradt az egyetlen kérdés, mekkora lesz a különbség a két csapat között. Végül 38 pont lett.

A Patriotsnál Mac Jones egyértelműen az eddigi legjobb játékát mutatta. 23 passzából 19 volt jó 198 yardért és 3 TD-ért. Viszont ami a legbeszédesebb adat a játékáról, hogy három 90+ yardos drive-ot vezetett le, amik TD-vel zárultak (93, 99 és 92). Egész meccsen nagyon magabiztos volt, egy-egy sack sem zökkentette ki a ritmusból, és ha kellett, akkor mindig meg tudta dobni a nehezebb labdákat. A Patriots fokozatosan kezdi elengedni a gyeplőt, és lassan igazi franchise irányítóvá kezdi kinőni magát. Jones mellett a futó Rhamondre Stevenson is eredményes napot zárt kereken 100 yarddal és 2 TD-vel.

A két csapat közti különbséget talán a legjobban az jellemezte, hogy mikor a 4. negyedben bejött Brian Hoyer, ő két passzból passzolt annyi yardot, mint amennyit Mayfield két és fél negyed alatt (a drive ráadásul 90 yardos TD-vel ért végett teljessé téve a dominanciát). Noha mind a Patriots, mind a Browns a rájátszásért küzd, ezen a meccsen csak az egyikük játszott ennek megfelelően.

(jarred)

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!